150/1991. (XII. 4.) Korm. rendelet

a bányásznyugdíjról

A Kormány a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 124. § (2) bekezdésének b) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeli el:
1. § (1) Életkorára tekintet nélkül bányásznyugdíjra jogosult az, aki
a) saját jogú nyugellátásban - ideértve a korengedményes nyugdíjat és az előnyugdíjat is -, baleseti rokkantsági nyugdíjban nem részesül, és
b) bányavállalatnál, föld alatti munkakörben, szolgálati időként figyelembe vehető és a (2) bekezdésben megjelölt időt, azon belül legalább 5000 (a mecseki ércbányászatban legalább 3000, illetőleg a mecseki szénbányászatban legalább 4000) műszakot töltött el, és
c) utolsó munkaviszonya 1991. december 31-ét követően bányavállalatnál szűnik meg, vagy az igénybejelentés időpontjában rendszeres szociális járadékban, a bányász dolgozók egészségkárosodási járadékában, bányászati keresetkiegészítésben, illetőleg munkanélküli járadékban részesül.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjában említett szolgálati idő
a) a megállapítás időpontjától függetlenül 25 év, ha a bányásznyugdíj megállapítására bányavállalatnak (bányaüzemének vagy bányászati munkahelyének) megszűnése miatt kerül sor;
b) a legkorábban 1992. január 1-jétől járó bányásznyugdíjhoz legalább 30 év;
c) a legkorábban 1993. január 1-jétől járó bányásznyugdíjhoz legalább 27 év;
d) a legkorábban 1994. január 1-jétől járó bányásznyugdíjhoz legalább 25 év.
(3) Ha az igénylő a jogosultsághoz szükséges műszakokat különböző bányáknál teljesítette, annak elbírálásához, hogy 5000 műszakot teljesített-e, a mecseki ércbányászatban elért műszakszámot 1,67-os, a mecseki szénbányászatban elért műszakszámot pedig 1,25-os szorzószám alkalmazásával kell meghatározni és az eredményt az egyéb bányákban elért műszakok számához hozzá kell adni.
(4) A föld alatti munkakörben eltöltött időt (ideértve a műszakok számát is) a bányavállalat igazolja.
(5) E rendelet alkalmazásánál bányavállalaton magyarországi bányavállalatot, továbbá az abból kivált (önállósult) gazdasági egységet kell érteni.
2. § (1) A bányásznyugdíjat a T.-nek az öregségi nyugdíjra vonatkozó rendelkezései alapján az igénylő lakóhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóság, kirendeltség állapítja meg és a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság folyósítja.
(2) A megállapító határozatban azt is fel kell tüntetni, hogy az igénylő a korkedvezményre jogosító ideje alapján legkorábban mikor lenne öregségi nyugdíjra jogosult.
3. § A bányásznyugdíjat a nyugdíjak emelése, kiegészítése esetén, továbbá társadalombiztosítási és nem társadalombiztosítási ellátásra jogosultság elbírálásánál, illetőleg minden egyéb szempontból a T. szerinti öregségi nyugdíjnak kell tekinteni.
4. § (1) A bányásznyugdíj megállapítása időpontjától a bányász dolgozók egészségkárosodási járadékát meg kell szüntetni.
(2) Az az ellátás, amely - az (1) bekezdésben, továbbá egyéb jogszabályban előírtak szerint - az öregségi nyugdíj megállapításától nem jár, a 3. §-ban foglaltaknak megfelelően a bányásznyugdíjban részesülőt sem illeti meg. Az adott ellátást az azt megállapító szerv határozattal szünteti meg. A megszüntető határozat kiadásáig folyósított ellátást a bányásznyugdíjba be kell számítani. Ha a számított összeget nem a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság folyósította, azt a kifizető a nyugdíjastól követelheti vissza.
5. § (1) A bányásznyugdíjnak az ahhoz járó háztartási pótlékkal vagy a házastárs utáni jövedelempótlékkal együttes és azon napig folyósított összegét, amely napon a bányász az öregségi nyugdíjra jogosító, illetőleg a korkedvezményes életkort betölti, a Társadalombiztosítási Alapnak át kell utalni. Át kell utalni a nyugdíjakhoz járó adott évi emelés, kiegészítés összegét, valamint a működési költséget is. Az átutalási kötelezettség 1992-ben az állami költségvetést terheli. Az átutalásra vonatkozó részletes szabályokat az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság és a megtérítésre kötelezett megállapodásban rendezi.
(2) Ha a bányásznyugdíjban részesülő baleseti rokkantsági nyugdíjra válik jogosulttá, ez utóbbinak az összegét az állami költségvetés, illetőleg a megtérítésre kötelezett nem téríti meg.
6. § (1) E rendelet 1992. január 1-jén lép hatályba. Bányásznyugdíj legkorábban ettől az időponttól állapítható meg.
(2) A Kormány felhatalmazza az ipari és kereskedelmi minisztert, a népjóléti minisztert és a pénzügyminisztert, hogy a mecseki bányászatban foglalkoztatottak bányászati keresetkiegészítéséről szóló szabályokat megállapítsa.