29/1991. (X. 1.) IKM rendelet

az egyes távhőszolgáltatók által szolgáltatott távhő díjának  megállapításáról

Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény 7. §-ában kapott felhatalmazás alapján az egyes távhőszolgáltatók által szolgáltatott távhő legmagasabb díját - a pénzügyminiszterrel egyetértésben - a következők szerint állapítom meg:
1. § (1) A rendelet hatálya kiterjed az 1. számú mellékletben felsorolt távhőszolgáltatókra és a szolgáltatást igénybevevő fogyasztókra.
(2) A lakóépületben és a vegyes célra használt épületben lévő lakások és a nem lakás céljára szolgáló helyiségek tulajdonosai, bérlői, használói (a továbbiakban együtt: fogyasztói közösség) vagy azok megbízottja kezdeményezheti a távhőszolgáltatás (fűtés) megkezdését vagy befejezését, a vételezett távhő díja szétosztási módjának kialakítását, illetőleg megváltoztatását, továbbá a közösség vagy a megbízók érdekében más megállapodást is köthet.
2. § E rendelet alkalmazása szempontjából:
(1) Lakossági fogyasztó:
a) a lakóépület tulajdonosa, vagy
b) a lakóépületben és a vegyes célra (részben lakás, részben egyéb célra) használt épületben lévő lakás tulajdonosa, bérlője, használója, továbbá
c) a közös használatra szolgáló helyiségek, területek tulajdonosa, kezelője,
d) az a nem nyereségorientált szociális jellegű intézmény (pl. rendház, szociális otthon, szeretetotthon, gyermekotthon), amely az ott élő gondozottak, vagy más minőségben ott lakók állandó bejelentett lakásául szolgál, ideértve az átmeneti szállást és a menekültek elhelyezésére szolgáló intézményt is.
(2) Üzemi fogyasztó: az épület, létesítmény, ingatlan (a továbbiakban együtt: épület) tulajdonosa, kezelője, használója (a továbbiakban együtt: épülettulajdonos), aki a fogyasztói hőközpontját maga üzemelteti.
(3) Külön-külön üzemi fogyasztónak minősül mérőhelyenként:
a) a különböző hőtermelő létesítményekből vételező fogyasztó, vagy
b) az egy hőtermelő létesítményből üzemegységei részére külön-külön vételező fogyasztó.
(4) Egyéb fogyasztó: az az épülettulajdonos - kivéve a lakossági fogyasztót - akinek a távhőellátását szolgáló fogyasztói hőközpontot a távhőszolgáltató üzemelteti, továbbá a lakóépületben lévő nem lakás céljára szolgáló helyiség tulajdonosa, bérlője, használója.

Alkalmazható árszabások

3. § (1) A 2. §-ban meghatározott fogyasztó:
a) a fogyasztói hőközpontban, szolgáltatói hőközpontban, hőfogadó állomáson (a továbbiakban együtt: átvevőállomáson) mért (átvett) távhőért rendelkezésre állási díjat és hődíjat,
b) átalánydíjként - a nem mérés alapján történő elszámolás esetén - a fűtésért és a használati melegvíz-szolgáltatásért rendelkezésre állási díjat és fűtési hődíjat, illetőleg melegvíz-hődíjat
fizet.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott díjakat kell alkalmazni akkor, ha a lakóépületben vagy vegyes célra használt épületben lévő fogyasztói közösség vagy annak megbízottja a mérés szerinti elszámolást kéri.
(3) A rendelkezésre állási díj éves díj, amelyet az üzemi fogyasztó a távhőszolgáltatóval kötött szerződésben meghatározott legnagyobb hőteljesítmény (Ft/MW/év), a lakossági fogyasztó a használatában álló helyiségek légtérfogata (Ft/lm3/év), az egyéb fogyasztónak pedig vagy az általa használt helyiségek légtérfogata (Ft/lm3/év), vagy legnagyobb hőteljesítmény (Ft/MW/év) után fizet.
(4) A rendelkezésre állási díj:
a) a távhőszolgáltató által vásárolt távhő teljesítménydíjából,
b) a távhőszolgáltató saját hőtermelő létesítményének tüzelőanyag nélküli üzemeltetési és fenntartási költségéből (saját teljesítménydíjból),
c) a távhőszolgáltató távhővezetékének és tartozékainak, valamint az általa üzemeltetett hőközpontoknak az üzemeltetési és fenntartási költségéből (elosztási díjból),
d) az üzemeltetés és fenntartás során szükségszerűen elfolyt víz díjából
áll.
(5) A hődíjat az átvevőállomáson mért (átvett) hőmennyiség (Ft/GJ), a fűtési hődíjat a fűtött légtérfogat (Ft/lm3), a melegvíz-hődíját az elszámolandó használati melegvíz-mennyiség (Ft/m3) után kell fizetni.
(6) A hődíj:
a) a távhőszolgáltató által vásárolt távhő hődíjából,
b) az általa előállított távhő tüzelőanyag árából,
c) a számítással meghatározott hálózati hőveszteségből,
d) a szükségszerűen elfolyt víz hőtartalmának ellenértékéből
áll.
(7) Az (1) bekezdésben megnevezett legmagasabb díjakat az 1. számú melléklet tartalmazza. A szolgáltatott hőmennyiség megállapítását (mérését) a 2. számú mellékletben előírtak szerint kell elvégezni.

Díjfizetés mért hőmennyiség alapján

4. § (1) Az üzemi fogyasztó és az egyéb fogyasztó - kivéve a lakóépületben és a vegyes célra használt épületben lévő fogyasztói közösséget - a rendelkezésre állási díj 1/12-ed részét havonta, a tárgyhó első napján fizeti a távhőszolgáltatónak. A szerződés szerinti tervezett havi hődíjat a tárgyhóban ötnaponként utólag, egyenlő részletekben kell megfizetni. A mérés alapján történő végleges elszámolás a tárgyhót követő hónapban történik.
(2) A lakóépületben és a vegyes célra használt épületben levő fogyasztói közösség tagjai a rendelkezésre állási díj 1/12-ed részét és részfizetésként a tervezett hőfelhasználásnak megfelelő hődíj arányos részét havonta, a számla benyújtásakor fizetik. A távhőszolgáltató évente egyszer, június hónapban a mért éves távhőfogyasztás alapján számított hődíjat a részfizetést teljesítők között az általuk használt lakás, helyiség térfogata (lm3) alapján szétosztja és annak megfelelően a részfizetések összegével elszámol (a különbözetet visszafizeti vagy beszedi).
(3) Ha a (2) bekezdés szerinti részfizetést teljesítők a mért éves távhőfogyasztás hődíját a tulajdonukban lévő mérőkészülékek (költségmegosztók) mérési eredménye alapján, vagy más elosztási mód szerint kívánják szétosztani és elszámoltatni és az ehhez szükséges adatokat az elszámolás előtt legalább 15 nappal, vagy a szerződésben kikötött időpontig a távhőszolgáltató rendelkezésére bocsátják, a távhőszolgáltató az annak megfelelő díjszétosztást és elszámolást elvégzi.

Díjfizetés átalánydíj alapján

5. § (1) Ha a lakóépületben, vagy a vegyes célra használt épületben lévő fogyasztói közösség vagy megbízottja a távhő átvevőállomáson történő mérését, illetőleg a távhő mérés szerinti elszámolását nem kéri, akkor a fogyasztói közösség tagja a fűtésért és a használati melegvíz-szolgáltatásért - átalánydíjként - rendelkezésre állási díjat és fűtési hődíjat, illetőleg melegvíz hődíjat fizet.
(2) Az (1) bekezdés szerinti melegvíz-hődíjat a 3. számú mellékletalapján kell kiszámítani. A fogyasztói közösség vagy annak megbízottja és a távhőszolgáltató más vetítési alapban is megállapodhat.
(3) Az (1) bekezdés szerinti díjak a használati meleg víz előállításához felhasznált hálózati hideg víz díját nem tartalmazzák.
(4) Az (1) bekezdés szerinti átalánydíj esetén a fogyasztói közösség tagja a rendelkezésre állási díj 1/12-ed részét havonta, a fűtési hődíjat és a melegvíz-hődíjat a szolgáltatás hónapjában fizeti.
6. § (1) Az 5. § szerinti átalánydíj alkalmazása esetén a használati meleg víz előállításához felhasznált hálózati hideg víz mennyiségét a távhőszolgáltató a fogyasztói közösség vagy megbízottja kérésére mérni köteles. A szolgáltatói hőközpontban mért - a használati meleg víz előállításához felhasznált - hálózati hideg víz mennyiségéből az egyes épületek fogyasztói közössége részére szolgáltatott melegvíz-mennyiséget - más megállapodás hiányában - az épületek fűtött alapterülete (m2) arányában kell megállapítani és négyhónaponként kell elszámolni.
(2) A használati meleg víz egyedi mérése esetén a használati melegvíz-fogyasztást a fogyasztó tulajdonában lévő, hitelesített, az általa használt lakás, helyiség valamennyi meleg víz kifolyó csapját megelőző vezetékszakaszon szakszerűen felszerelt vízmérőkön ténylegesen mért melegvíz-mennyiség (m3) alapján, négyhónaponként kell elszámolni.
(3) Két elszámolási időszak között a fogyasztó havonként, az előző elszámolási időszak átlagfogyasztása alapján megállapított részfizetést teljesít.

A felszámítható nyereség mértéke

7. § A távhőszolgáltató a 3. § (4) bekezdés b), c)pontjaiban meghatározott díjtételek után, legfeljebb 10% nyereséget számíthat fel.

Távhőszolgáltatási különdíj

8. § (1) A távhőszolgáltató az üzemi fogyasztóval kötött szerződésben a fogyasztó részére fenntartott, de igénybe nem vett teljesítőképességért - az arra jutó amortizációs és fenntartási költséget magába foglaló - távhőszolgáltatási különdíjat számíthat fel.
(2) A távhőszolgáltatási különdíj a 3. § (4) bekezdés szerinti rendelkezésre állási díjba is beépíthető.

Egyéb díjak

9. § Az üzemi fogyasztó részére szolgáltatott gőzmennyiségnek megfelelő vízmennyiség és a szerződésben visszaadásra vállalt (vagy attól eltérő) csapadékvíz mennyisége közötti különbözet vízköltségeit, valamint a hőt forróvíz-rendszerben átvevő üzemi fogyasztónál a víz minőségének a szerződésben foglaltakhoz képest bekövetkező romlása miatti vízcsere (pótvíz) vízköltségeit a rendeletben meghatározott díjak nem tartalmazzák.

Díjvisszafizetés és pótdíj

10. § (1) A távhőszolgáltatót és a fogyasztót a (2)-(4) bekezdésben foglalt esetben díjvisszafizetési, illetve pótdíjfizetési kötelezettség terheli.
(2) Ha az üzemi fogyasztó a szerződésben lekötött hőteljesítményt egy-egy napon folyamatosan 30 percnél hosszabb időtartamon keresztül túllépi, annyiszor kell az esetenként vételezett hőteljesítmény-többlet után rendelkezésre állási pótdíjat fizetnie, ahány napon a lekötött hőteljesítményt túllépte. A rendelkezésre állási pótdíj mértéke minden megkezdett MW után az éves rendelkezésre állási díj 1/6 része. A rendelkezésre állási pótdíj megfizetése nem mentesít a szerződésszegés egyéb következménye alól.
(3) Ha a távhőszolgáltató a 4. § (1) bekezdés szerinti üzemi és egyéb fogyasztóval szemben fennálló távhőszolgáltatási kötelezettségének folyamatosan három napot meghaladóan felróható okból nem tesz eleget, a szerződésben meghatározott rendelkezésre állási díj - a szüneteltetés időtartamával arányos részének - kétszeresét fizeti vissza.
(4) Ha a fűtés vagy a melegvíz-szolgáltatás egymást követő kettő vagy több napon át szünetel, az 5. § szerint átalánydíjat fizető lakossági és egyéb fogyasztókat - külön kérés nélkül is - a szüneteltetés időtartamával arányos díjvisszatérítés illeti meg. Szüneteltetésnek tekintendő az is, ha valamely fűtött helyiség vagy a szolgáltatott használati meleg víz hőmérséklete az előírtnál vagy a szerződésben foglaltnál legalább 5 řC-kal kisebb.
(5) Ha a fűtés vagy a melegvíz szolgáltatás kettő vagy több napon át csökkent mértékű, és ezért
a) valamely fűtött helyiségben a 2/1966. (III. 31.) NIM rend.  8. § (1) bekezdésében előírt és a tényleges belső hőmérséklet különbsége 5 řC-nál kevesebb,
b) a meleg víz hőmérséklete a kifolyónál mérve 35-39 řC, a fogyasztót a csökkent értékű szolgáltatás időtartamára řC-onként 20% mértékű díjvisszatérítés illeti meg.
11. § (1) Az üzemi fogyasztó a távhőszolgáltatóval a szolgáltatásra kötött szerződés szerint a rendelkezésre állási díjban meg nem térülő csapadékvíz-hiányért és pótvízért a (2) bekezdés szerint díjat fizeti.
(2) Ha az üzemi fogyasztó
a) a keringtetett forró vizet vagy meleg vizet nem a szerződésben meghatározott mennyiségben adja vissza, a vissza nem adott vízmennyiség után 100%-kal növelt összegű vízdíjat fizet,
b) kevesebb csapadékvizet ad vissza, mint amennyit a szerződésben vállalt és a különbség a visszaadásra vállalt csapadékvíz mennyiségének
legfeljebb 25%-a, akkor	100%-kal,
25%-át meghaladja, de legfeljebb     50%-a, akkor	200%-kal,
50%-át meghaladja, akkor	300%-kal
növelt vízdíjat fizet.
(3) Az a csapadékvíz-mennyiség, amelyet az üzemi fogyasztó nem a szerződésben meghatározott minőségi jellemzőkkel ad vissza, vissza nem adott csapadékvízmennyiségnek tekintendő.

Vegyes és záró rendelkezések

12. § (1) A 2. § (1) és (4) bekezdésében meghatározott fogyasztók, akik a fűtési díjat az 1990-1991. évben a fűtési időszakban (október-április hónapokban) fizették, az 1991. október-december hónapokban a 4. § (1) és az 5. § (4) bekezdésekben meghatározott rendelkezésre állási díjhányad helyett az évi rendelkezésre állási díj 1/8-ad részét fizetik havonta.
(2) A lakossági és a vegyes célra használt épületben lévő egyéb fogyasztókra vonatkozó értelmező rendelkezéseket a 4. számú melléklet tartalmazza.
13. § (1) Ez a rendelet a kihirdetés napján lép hatályba,
(2) A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg
a) a pénzügyminiszternek a hőenergia díjra vonatkozó 109/1990. (ÁSz. 25.) ÁH ármegállapítás (továbbiakban: ÁH) bevezető részének első mondatából a „… a távhőszolgáltató közművek által szolgáltatott hőenergia árképzési szabályait, valamint...” szövegrész, a bevezető rész második mondata, az ÁH 1.3. pontjának második mondata, a 4. pontja, továbbá az 1. számú melléklet 3. pontja,
b) az egyes távhőszolgáltató művek által termelői és lakossági jellegű célra szolgáltatott hőenergia díjának megállapításáról szóló 6/1991. (III. 26.) IKM rendelet  és az azt módosító 12/1991. (V. 10.) IKM  és 20/1991. (VII. 23.) IKM rendeletek,  továbbá a rendelet 1. és 2. számú melléklete,
c) a lakossági távfűtés és melegvíz-szolgáltatás díjának megállapításáról szóló 17/1991. (V. 30.) IKM rendelet hatályát veszti.