74/1991. (VI. 10.) Korm. rendelet

az 1938-1945 közötti időszakban faji vagy nemzetiségi hovatartozás, illetőleg a nácizmus elleni magatartásuk miatt deportált, munkaszolgálatot teljesített vagy egyéb személyes szabadság korlátozása alatt állt személyek társadalombiztosítási és munkajogi helyzetének rendezéséről

A Kormány az Országgyűléstől kapott felhatalmazás alapján a 34/1990. (III. 28.) OGY határozat  társadalombiztosítási és munkajogi szempontból történő végrehajtása érdekében a következőket rendeli el:
1. § (1) Annak a személynek a nyugellátását, baleseti nyugellátását - ide nem értve a baleseti járadékot -, továbbá a nyugdíjfolyósító szerv által folyósított nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátását, aki faji, nemzetiségi hovatartozás vagy a nácizmussal szembenállása miatt 1938 és 1945 között
a) deportált volt, vagy
b) munkaszolgálatot teljesített, vagy
c) gettóba kényszerítették, vagy akit
d) internáltak, illetve kitelepítettek, vagy
e) személyes szabadságát egyéb módon korlátozták
az 1945 és 1963 között törvénysértő módon elítéltek, 1956-os forradalommal és szabadságharccal összefüggésben elítéltek, valamint a korábbi nyugdíjcsökkentés megszüntetéséről, továbbá az egyes személyes szabadságot korlátozó intézkedések hatálya alatt állt személyek társadalombiztosítási és munkajogi helyzetének rendezéséről szóló 93/1990. (XI. 21.) Korm. rendelet  (továbbiakban: R.) 1. § (3) bekezdésének és a 2. § (1)-(3) bekezdésének megfelelő alkalmazásával fel kell emelni.
(2) E rendelet alkalmazása szempontjából személyes szabadságát egyéb módon annak a személynek korlátozták, akivel szemben bírói vagy hatósági eljárás lefolytatására nem került sor.
(3) Az (1) bekezdés és a R. alapján járó emelés együttes összegét valamennyi sérelmezett időtartamra a R. 1. §-a (3) bekezdésének alkalmazásával kell megállapítani.
2. § Az 1. § megfelelő alkalmazásával megállapított összeg jár annak a személynek is, aki nyugellátásban, baleseti nyugellátásban, illetőleg a nyugdíjfolyósító szerv által folyósított nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátásban nem részesül, azonban utána házastársának (élettársának) házastársi pótlékot vagy házastárs utáni jövedelempótlékot folyósítanak.
3. § (1) Az 1. § (1) bekezdésben megjelölt személy halála esetén az őt megillető emelés felével kell a hozzátartozó nyugellátását, baleseti nyugellátását emelni.
(2) A hozzátartozót az e rendelet szerinti emelés mind a saját jogán, mind a hozzátartozó jogán együttesen illeti meg.
4. § (1) Annak, az e rendelet hatálya alá tartozó, az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött vagy rokkant személynek, aki nyugellátásban, baleseti nyugellátásban vagy a nyugdíjfolyósító szerv által folyósított nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátásban nem részesül és utána házastársának (élettársának) sem folyósítanak házastársi pótlékot vagy házastárs után járó jövedelempótlékot, az 1. § alapján meghatározott összeget a lakóhelye szerinti önkormányzat folyósítja.
(2) Az (1) bekezdésben megjelölt személy halála esetén az őt megillető összeg felét a házastárs (élettárs) részére kell folyósítani.
5. § (1) A személyes szabadság korlátozásának tényleges időtartamát és az emelés összegét az érintett személy (hozzátartozója) kérelmére a Kárpótlási Hivatal határozatában (hatósági bizonyítványban) állapítja meg.
(2) A Kárpótlási Hivatal határozatát (hatósági bizonyítványt) a bíróság felülvizsgálhatja és megváltoztathatja.
6. § A személyes szabadságnak az 1. § (1) bekezdésben meghatározott okból történő korlátozása idejét társadalombiztosítási szempontból szolgálati időként, munkajogi szempontból munkaviszonyban töltött időként kell számításba venni.
7. § A R. és e rendelet szerinti emelést a Kárpótlási Hivatal által kiadott hatósági bizonyítvány alapján a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtása tárgyában kiadott 89/1990. (V. 1.) MT rendelet  251. §-ának megfelelő alkalmazásával a folyósító szervek hajtják végre.
8. § (1) E rendelet 1991. július 1. napján lép hatályba.
(2) Ha az érintett személy kérelmét a Kárpótlási Hivatalhoz a hatályba lépést követő 30 napon belül benyújtja, az e rendelet alapján járó emelés legkorábban 1990. április 1-jétől illeti meg.
(3) Az e rendelettel nem szabályozott kérdésekben a R-ben foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.