23/1994. (X. 26.) BM rendelet

az eltűnt személyek felkutatásának és a rendkívüli halálesetek kivizsgálásának rendjéről

A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 101. § (1) bekezdés j) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:

Általános rendelkezések

1. § (1) E rendelet szabályai szerint kell eljárni a Magyarországon eltűnt személy felkutatására, a Magyarországon bekövetkezett rendkívüli haláleset kivizsgálására, és a Magyarországon fellelt ismeretlen holttest azonosítására irányuló eljárásban.
(2) E rendelet szabályait a nemzetközi szerződés alapján kiváltságot és mentességet élvező képviseletek területén bekövetkezett rendkívüli haláleset kivizsgálása során akkor kell alkalmazni, ha ezt a képviselet kéri.
2. § (1) Az eltűnt személy felkutatásáról, valamint a rendkívüli haláleset kivizsgálásáról bejelentésre vagy hivatalból a rendőrség gondoskodik.
(2) A rendőrség eljárására - az e rendeletben, illetőleg az elintézési határidő tekintetében a Kormány rendeletében meghatározott eltérésekkel - az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény szabályait kell alkalmazni.
3. § E rendelet alkalmazásában eltűntnek kell tekinteni az ismeretlen helyen tartózkodó személyt, ha
a) életvitelére, személyi körülményeire, foglalkozására tekintettel eltűnésére ésszerű magyarázat nem adható;
b) az eltűnés körülményei, illetve a rendelkezésre álló adatok azt valószínűsítik, hogy az eltűnés jogsértő cselekmény elkövetésével lehet összefüggésben;
c) az eltűnés ténye az eltűnt személy állapotával kapcsolatos valamilyen okkal (pl.: képtelen önmagáról gondoskodni, gyermekkor, időskor, cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó betegség stb.) magyarázható;
d) a bűnmegelőzési ellenőrzés alól kivonta magát.
4. § (1) E rendelet alkalmazásában rendkívüli az olyan halál, amelynek természetes módon való bekövetkezését a körülmények kétségessé teszik, különösen, ha
a) bekövetkezésének körülményei egyértelműen nem zárják ki, hogy a halált bűncselekmény okozta;
b) baleset okozta vagy ennek gyanúja merül fel, és a halál bekövetkezésével összefüggésben a felelősség vizsgálata szükséges;
c) öngyilkosság okozta vagy a körülmények erre utalnak;
d) gyógykezelés során következett be, és az orvosi vagy a gyógykezeléssel összefüggő más foglalkozási szabályszegés gyanúja merült fel;
e) a halál bekövetkezésének körülményeiből nem lehet megalapozottan következtetni a halál okára, illetőleg arra, hogy a halál természetes módon következett be (tisztázatlan haláleset).
(2) A rendkívüli halál esetére előírt eljárást kell alkalmazni - a személyazonosság megállapításáig - abban az esetben is, ha az elhunyt személyazonossága ismeretlen.

Hatáskör és illetékesség

5. § (1) Az eltűnt személy felkutatása és a rendkívüli haláleset kivizsgálása - a (2) és (3) bekezdésben meghatározott kivételekkel - a rendőrkapitányság hatáskörébe tartozik.
(2) Első fokon a megyei, fővárosi rendőr-főkapitányság jár el
a) diplomáciai mentességet élvező személy;
b) országgyűlési képviselő, az Országgyűlés által választott tisztségviselő, illetőleg a Kormány tagja;
c) az országos hatáskörű szerv vezetője;
d) a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állománya tagjának eltűnése és rendkívüli halála esetén;
e) a 4. § (1) bekezdése d) pontjában meghatározott esetben.
(3) A rendőrség hivatásos állományú tagjának eltűnése, illetve szolgálati helyen vagy szolgálat során bekövetkezett rendkívüli halála esetén az eljárást a szolgálati hely szerint illetékes rendőr-főkapitány, az Országos Rendőr-főkapitányság állományába tartozás esetén az országos rendőrfőkapitány által kijelölt szerv vezetője folytatja le.
6. § Az eljárást - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - az a rendőri szerv folytatja le, amelynek illetékességi területén
a) az eltűnt személy utolsó ismert lakóhelye vagy a szokásos tartózkodási helye található, ezek hiányában pedig az a rendőri szerv, ahol az eltűnést bejelentették, illetőleg amely hivatalból szerzett tudomást az eltűnés tényéről;
b) a halál bekövetkezett, ennek ismerete hiányában, ahol a holttestet megtalálták, járműről leemelték.

Eljárási szabályok

7. § (1) Külföldi állampolgár eltűnése vagy rendkívüli halála ügyében indult eljárásról haladéktalanul értesíteni kell az illetékes konzuli képviseletet.
(2) Az 5. § (3) bekezdésben meghatározott esetben az eljárás megindításáról haladéktalanul tájékoztatni kell az illetékes ügyészséget, és lehetővé kell tenni az ügyészi nyomozó szerv képviselőjének részvételét az egyes eljárási cselekményeknél. Az ügyészségnek az érdemi határozatot is meg kell küldeni.
(3) A fegyveres erők tényleges katonai állományú tagja eltűnése vagy rendkívüli halála ügyében megindult eljárásról az eljáró rendőri szerv az illetékes katonai ügyészséget értesíti.
(4) Ha a fegyveres erők tényleges katonai állományú tagja eltűnése ügyében az illetékes katonai ügyészség büntetőeljárást is folytat, a katonai ügyészség megkeresését a rendőrkapitányság teljesíti.
8. § A Rendőrség az eltűnt személy felkutatása érdekében jogosult az eltűnt személy
a) személyazonosító adatait megismerni;
b) lakókörnyezetében, munkahelyén, szolgálati helyén, egyéb szokásos vagy valószínűsíthető tartózkodási helyein adatgyűjtést folytatni;
c) körözését [Rtv. 36. § (1) bek.] elrendelni, és a feltételek megléte esetén az Interpol Magyar Nemzeti Iroda útján a nemzetközi körözését kezdeményezni;
d) nevét, képmását, az azonosításához szükséges adatait, a tömegkommunikációs eszközök útján nyilvánosságra hozni [Rtv. 36. § (3) bek.];
e) megtalálása érdekében díjkitűzést alkalmazni (Rtv. 27. §).
9. § (1) Ha az eltűnt személy gyermekkorú, beteg, illetve koránál fogva vagy egyéb okból magáról gondoskodni képtelen, vagy a körülményekből az állapítható meg, hogy veszélyben van, illetve a környezetére veszélyt jelenthet, és behatárolható az a terület, ahol valószínűsíthetően tartózkodik, a rendőrség jogosult a terület átkutatására.
(2) A terület átkutatása érdekében az eljáró rendőrhatóság vezetője kérheti más szervezet segítségét.
10. § (1) Az eltűnt személy biztonságba helyezéséről megtalálása esetén - ha az indokolt - a rendőrség gondoskodik.
(2) Kiskorú megtalálása esetén a rendőrség
a) gondoskodik a hozzátartozó értesítéséről, indokolt esetben a haza-, vagy a legközelebbi gyermek- és ifjúságvédelmi intézetbe szállításról, állami gondoskodás alatt álló vagy nevelőintézetből szökött és eltűntként keresett kiskorúak megtalálása esetén a nevelőintézet értesítéséről, és a kiskorúnak az intézet részére történő átadásáról;
b) a törvényes képviselő és lehetőség szerint pszichológus jelenlétében kikérdezi az eltűnés okáról, valamint arról, hogy követtek-e el sérelmére jogellenes cselekményt;
c) ha a körülmények arra utalnak, hogy az eltűnés a kiskorú szülőjének, gondozójának vagy más képviselőjének jogsértő magatartásával hozható összefüggésbe, eseti gondnok és pszichológus jelenlétében kérdezi ki.
11. § A rendkívüli haláleset kivizsgálása során az eljárási cselekményeket - így különösen a szemlét és a hatósági boncolást - úgy kell végrehajtani, hogy azok adatai egy későbbi, esetleges büntetőeljárásban bizonyítékként felhasználhatók legyenek.
12. § (1) A holttest vagy holttestrészlet (a továbbiakban együtt: holttest) temetéséhez, hamvasztásához (a továbbiakban együtt: temetés) az eljárást lefolytató rendőri szerv engedélye szükséges.
(2) Az eljáró rendőri szerv meghatározhatja a temetés legközelebbi időpontját.
(3) A temetés elhalasztásának időtartama az ismeretlen személyazonosságú holttest esetén, annak fellelésétől számítva sem haladhatja meg a harminc napot.
(4) Külföldi állampolgár rendkívüli halála esetén a holttest Magyarországon történő eltemetéséhez - közeli hozzátartozó írásbeli hozzájárulásának hiányában - az elhunyt állampolgársága szerinti konzuli képviselet hozzájárulása szükséges.
13. § Ha az eltűnt személy felkutatása a megtett intézkedések ellenére sem járt eredménnyel, a Ptk. 23. §-ában megállapított határidő (öt év) elteltével határozattal az eljárást le kell zárni, mely határozatban fel kell tüntetni az eljárás szerint megállapított eltűnés napját, és az indoklásban fel kell sorolni a felkutatás érdekében megtett intézkedéseket.
14. § (1) Eltűnés miatt magánszemély kérelmére indult eljárás esetén, ha az eltűnt személy felkutatása eredményes volt, és jogsértésre utaló körülmény nem volt megállapítható, a megtalált cselekvőképes személyt írásban nyilatkoztatni kell arról, hogy tartózkodási helye, lakcíme (a továbbiakban: lakcím) az eltűnés bejelentőjével közölhető-e.
(2) Ha a felkutatott személy nem járul hozzá lakcímének közléséhez, úgy az eljárást befejező határozatban erre a körülményre - a lakcím mellőzésével - utalni kell.
(3) A felkutatást kérővel a (2) bekezdésben meghatározott esetben csak akkor közölhető a megtalált személy lakcíme, ha igazolja, hogy annak megismeréséhez jogszabályon vagy jogerős hatósági határozaton alapuló joga fűződik.
15. § (1) Az eltűnt személy felkutatására irányuló eljárásban az eljárást befejező határozatot meg kell küldeni az eltűnt személy ismert legközelebbi hozzátartozójának, továbbá a bejelentőnek.
(2) Rendkívüli haláleset kivizsgálására irányuló eljárásban az eljárást befejező határozatot meg kell küldeni
a) az elhalttal közös háztartásban élt, vagy ennek hiányában az ismert legközelebbi hozzátartozójának, illetőleg az eltemetésére kötelezhető személynek;
b) a haláleset bejelentésére kötelezett intézmény vezetőjének.
16. § Ha az eljárás megindítását a bejelentő rosszhiszemű magatartása okozta, az eljárás költségeit a bejelentő köteles a Rendőrségnek megtéríteni.
17. § Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba.