27/1995. (VII. 25.) NM rendelet

a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 58. §-ának (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:
1. § (1) Foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás nyújtására a foglalkozás-egészségügyi szolgálat (a továbbiakban: szolgálat) jogosult.
(2) A szolgálat
a) a 4. § szerinti foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást,
b) az a) pontban foglaltakon túl munkahigiénés, pszichológiai, ergonómiai és toxikológiai szolgáltatást
nyújt, és
c) foglalkozás-egészségügyi szakrendelés formájában az 5. § szerinti feladatokat látja el.
(3) A foglalkozás-egészségügyi központ az alapszolgáltatáson és a munkahigiénés szolgáltatáson túlmenően legalább még egy, a (2) bekezdés b) pontjában foglalt szolgáltatást nyújt.
(4) A foglalkozás-egészségügyi szakrendelés alapszolgáltatást is nyújthat.
2. § (1) Foglalkozás-egészségügyi szolgálat működtetésére jogosult minden természetes és jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező társaság, amennyiben az ehhez szükséges feltételeknek megfelel.
(2) Foglalkozás-egészségügyi magángyakorlatot folytató orvos csak alapszolgáltatást nyújt.
3. § (1) A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás keretében orvosi tevékenységet csak foglalkozásorvostan szakorvos - vasútegészségügyben legalább 1 éves vasútorvosi gyakorlattal is rendelkező orvos - végezhet. E rendelet alkalmazásában foglalkozásorvostan szakorvosnak minősül az az orvos is,
a) aki üzemorvostan szakorvosi szakképesítéssel, vagy
b) akinek e rendelet hatálybalépésekor az öregségi nyugdíjkorhatár eléréséig legfeljebb 5 éve van hátra és legalább 10 éves teljes munkaidőben töltött üzemi orvosi, illetőleg foglalkozás-egészségügyi orvosi gyakorlattal
rendelkezik.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltakon túl foglalkozás-egészségügyi tevékenységet végezhet
a) 1998. december 31-ig az az orvos, aki e rendelet hatálybalépésekor teljes munkaidőben foglalkozás-egészségügyi szolgálatnál dolgozik,
b) szakorvos-jelölt, aki foglalkozásorvostan szakorvos felügyelete mellett dolgozik.
(3) Amennyiben a településen az (1) és (2) bekezdés szerinti feltételeknek megfelelő orvos hiányában foglalkozás-egészségügyi szolgálat nem működtethető, a település székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) tisztifőorvos - az Országos Munka- és Üzemegészségügyi Intézet (a továbbiakban: OMÜI) javaslatára - foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatás nyújtását engedélyezheti olyan háziorvosi, illetve általános orvostani, továbbá belgyógyász vagy oxyológus szakorvos részére is, aki 1990. január 1-jét követően legalább egyéves üzemorvosi gyakorlattal rendelkezik vagy legalább 5 éven át üzemi körzeti orvos volt, és vállalja, hogy 1998. december 31-ig foglalkozásorvostani szakképesítést szerez, és e rendelet hatálybalépését követő fél éven belül erre vonatkozó kérelmet nyújt be.
(4) A szolgálat feladatainak ellátásához ápolót alkalmaz. Foglalkozás-egészségügyi ápolói feladatokat diplomás ápoló, középiskolai végzettséggel rendelkező általános ápoló és üzemi ápoló láthat el.
4. § (1) A szolgálat az alapszolgáltatás keretében végzi
a) a külön jogszabályban meghatározott munkaköri alkalmassági vizsgálatokat, és kezdeményezi az ehhez szükséges szakorvosi vizsgálatokat;
b) külön jogszabályban meghatározottak szerint a foglalkozási megbetegedések, fokozott expozíciós esetek kivizsgálását;
c) a munkavégzés egészségkárosító hatásainak vizsgálatát;
d) az egyéni védőeszközökkel kapcsolatos tanácsadást;
e) a munkavállalók munkakörülményeivel kapcsolatos felvilágosítást.
(2) A szolgálat közreműködik:
a) a munkahelyi veszélyforrások feltárásában;
b) foglalkozás-egészségügyi, -fiziológiai, -ergonómiai, -higiénés feladatok megoldásában;
c) az elsősegélynyújtás és a sürgős orvosi ellátás megszervezésében, az elsősegélynyújtók szakmai felkészítésében;
d) a munkáltató katasztrófa-megelőző, -elhárító, -felszámoló és az előidézett károsodások rehabilitációs tervének kidolgozásában.
(3) A szolgálat igénybe veheti a mentőszolgálatot, a szolgálat orvosa járóbeteg-szakellátást nyújtó szakrendelésekre, illetve háziorvosi ellátásra utalhatja a munkavállalót, speciális kórházi ellátást igénylő foglalkozási megbetegedés, vagy annak gyanúja esetén pedig - sürgősséggel vagy előzetes helybiztosítás útján - az OMÜI Fekvőbeteg-osztályára utalhatja a beteget.
(4) Az (1) és (2) bekezdésben foglaltak nem érintik a munkáltatónak az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés megvalósításáért az Mvt.-ben meghatározott felelősségét.
5. § A foglalkozás-egészségügyi szakrendelés feladatai:
a) a munkaköri alkalmasság másodfokon történő elbírálása;
b) a kézilőfegyverek, lőszerek, gáz- és riasztó fegyverek megszerzésével és tartásával kapcsolatos egészségi alkalmasság másodfokon történő elbírálása;
c) munkanélküliek beiskolázás előtti szakmai alkalmassági vizsgálata;
d) 14 napnál hosszabb ideig tartó közmunkát végzők munkaköri alkalmassági vizsgálata;
e) szakellátás nyújtása foglalkozási megbetegedéssel vagy annak gyanújával beutaltak számára;
f) konzultatív tevékenység más szakterületek orvosai számára a foglalkozási megbetegedések köréből;
g) munkahigiénés tanácsadás az alapszolgálat részére;
h) közreműködés a terület foglalkozás-egészségügyi ellátásának megszervezésében.
6. § A foglalkozás-egészségügyi szolgálat felszerelési jegyzékét e rendelet melléklete tartalmazza, a foglalkozás-egészségügyi központ felszerelését az alapfelszerelésen túl, a nyújtott szolgáltatásnak megfelelően kell biztosítani.

Értelmező rendelkezések

7. § E rendelet alkalmazásában
1. foglalkozás-egészségügyi szolgálat: olyan, elsősorban preventív szolgálatot jelent, amelynek feladata egyrészt a munkahelyi megterhelés (fizikai, szellemi, lelki) és a munkakörnyezeti kóroki tényezők (fizikai, kémiai, biológiai, pszichoszociális, ergonómiai) felkutatása, folyamatos ellenőrzése; másrészt javaslattétel ezek egészséget nem károsító szinten tartásának módszereire; harmadrészt a munka adaptálása a munkavállalók képességeihez testi, szellemi és lelki egészségi állapotuknak megfelelően; negyedrészt a munkavállalók egészségének ellenőrzése munkájukkal kapcsolatban;
2. foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás: a foglalkozás-egészségügyi szolgálat által végzett egészségügyi szolgáltató tevékenység;
3. foglalkozás-egészségügyi központ: a foglalkozás-egészségügyi szolgálat multidisciplináris jellegét megjelenítő szervezeti forma. A központ személyzetének összetételét az ellátandó feladatok természete határozza meg. A foglalkozás-egészségügyi alapszolgálat személyzete mellett elsősorban munkahigiénikus, munkapszichológus, ergonómiai szakember (mérnök, pszichológus, e területre specializálódott szakorvos) foglalkoztatása lehet indokolt;
4. egészségkárosító kockázat: valamely munkakörnyezetből, munkavégzésből származó egészségkárosodás bekövetkezésének valószínűsége;
5. foglalkozás-egészségi osztály: a tevékenységek egészségkárosító kockázatok alapján történő besorolása;
6. munkahigiéne: a munkakörnyezeti egészségi veszélyek előrelátásának, felismerésének, értékelésének és kezelésének tudománya, melynek célja a munkát végzők egészségének és jól-létének védelme, általában a közösség megóvása;
7. munkahigiénés vizsgálatok: a munkakörnyezetben lévő kóroki (fizikai, kémiai, biológiai, ergonómiai, pszichoszociális) tényezők feltárására, szintjének, továbbá a végzett munkából és a munkakörnyezet hatásaiból adódó megterhelés mennyiségi meghatározására alkalmas eljárások; továbbá olyan vizsgálatok, amelyek eredményeként javaslat tehető a munkából és a munkakörnyezetből származó egészségkárosító kockázatok kezelésére (csökkentésére).
8. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba; ezzel egyidejűleg az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény gyógyító-megelőző ellátásra vonatkozó rendelkezései végrehajtásáról szóló 15/1972. (VIII. 5.) EüM rendelet 12-16. §-a, valamint az üzemi egészségügyi ellátásról szóló 22/1979. (Eü. K. 15.) EüM utasítás a hatályát veszti.