222/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet

a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény végrehajtásáról rendelkező 161/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet módosításáról

A Kormány a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény 89. §-ának (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeli el:
1. § A devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény végrehajtásáról rendelkező, a 92/1996. (VI. 28.) Korm. rendelettel módosított 161/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Dvhr.) 1. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A devizabelföldi természetes személy (a továbbiakban: kiutazó) külföldi utazási költségekre a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Dtv.) 20. §-ának (1) bekezdése alapján összegkorlátozás nélkül vásárolhat konvertibilis fizetőeszközt.”
2. § (1) A Dvhr. 2. §-a (2) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A devizabelföldi - az (1) bekezdéstől eltérően - okmányok bemutatása nélkül vásárolhat devizát, valutát a felhatalmazott hitelintézetnél folyó műveleti jogcímen, kivéve
a) a devizakülfölditől felvett hitel kamatának és más költségének,
b) a külföldi részvétellel működő gazdasági társaság nyereségének, osztalékának, illetőleg osztalékelőlegének,
c) a devizabelföldi által kibocsátott kötvény és más, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, pénzpiaci eszköz, átruházható eszköz, kollektív befektetési értékpapír hozamának (kamatának, prémiumának),
d) a devizakülföldi által kibocsátott és belföldön forgalomba hozott értékpapír hozamának (kamatának, prémiumának),
e) külföldi ingatlan bérleti díjának
a devizakülföldi részére történő átutalását.”
(2) A Dvhr. 2. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Nem kell jogcímet megjelölnie a devizabelföldi természetes személynek a 20 000 forintot meg nem haladó összegű átutalással járó devizavásárlás esetén.”
(3) A Dvhr. 2. §-a a következő (8)-(9) bekezdéssel egészül ki:
„(8) A devizabelföldi természetes személyek a folyó fizetési műveletek jogcímein konvertibilis valutát is vásárolhatnak.
(9) A felhatalmazott hitelintézet és a valutaeladóhely minden olyan esetben, amelyben 300 000 forintnak megfelelő összegnél nagyobb összegű konvertibilis fizetőeszközt ad el, az említett összeghatár feletti részre konvertibilis valuta helyett ilyen pénznemre szóló pénzhelyettesítő eszközt köteles kiadni.”
3. § A Dvhr. az 5/A. §-a után a következő 5/B-5/C. §-sal egészül ki:
„5/B. § A Dtv. 3. §-a 21. a) pontjának hatálya alá tartozó külképviselet által nyújtott szolgáltatások ellenértékét a devizabelföldi külföldön konvertibilis fizetőeszközzel is megfizetheti.
5/C. § Nem szükséges a Dtv. 21. §-ának (1) bekezdésében említett átváltási bizonylat ahhoz, hogy a devizakülföldi természetes személy az általa behozott és beváltott konvertibilis fizetőeszközből vagy átutalt konvertibilis devizából származó forintösszegért devizát, valutát vásároljon, ha az említett forintösszeg a 20 000 forintot nem haladja meg. Ha az említett forintösszeg a 20 000 forintot meghaladja, a devizakülföldi természetes személy olyan átváltási bizonylattal is igazolhatja az általa behozott konvertibilis fizetőeszköznek vagy átutalt konvertibilis devizának a beváltását, amely nem tartalmazza az útlevélszámot, de feltünteti más, személyazonosításra alkalmas okmány számát.”
4. § A Dvhr. a 6. §-a után a következő 6/A. §-sal egészül ki:
„6/A. § A nemzetközi tranzitterületen működő devizabelföldi vállalkozás termékeit, szolgáltatásait forint ellenében is árusíthatja, és az így megszerzett forintot a 16. § (3) bekezdésében említett értékhatárra tekintet nélkül belföldre behozhatja.”
5. § (1) A Dvhr. 8/A. §-a (6) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A felhatalmazott hitelintézeten és a devizabelföldi befektetésialap-kezelőn kívüli devizabelföldi - ide nem értve az értékpapír-forgalmazót - devizakülfölditől a (3)-(4) bekezdésben említett kötvényt, más, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt, részvényt más, vállalkozásban fennálló részesedést megtestesítő értékpapírt, illetőleg az (5) bekezdésben említett letéti igazolást megvásárolhatja, feltéve, hogy az ügylethez devizabelföldi értékpapír-forgalmazó közvetítését veszi igénybe.”
(2) A Dvhr. 8/A. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) A felhatalmazott hitelintézeten és a devizabelföldi befektetésialap-kezelőn kívüli devizabelföldi - ide nem értve az értékpapír-forgalmazót - devizakülföldi értékpapír-letétkezelő szolgáltatását devizabelföldi értékpapír-letétkezelő közvetítésével veheti igénybe.”
6. § A Dvhr. a 8/C. §-a után a következő 8/D. §-sal egészül ki:
„8/D. § A devizabelföldi befektetésialap-kezelő - ha az értékpapír megszerzését a befektetési alap számára a Dtv. vagy e rendelet lehetővé teszi -
a) értékpapír-forgalmazó közvetítése nélkül vásárolhat értékpapírt devizakülfölditől,
b) a devizakülföldivel szemben fennálló fizetési kötelezettsége teljesítésére forint ellenében devizát vásárolhat a felhatalmazott hitelintézetnél,
c) az általa kezelt befektetési alap befektetési jegyét - ha azt a Dtv. vagy e rendelet szerint a devizakülföldi jogszerűen szerezte meg - a devizakülfölditől közvetlenül visszaválthatja.”
7. § A Dvhr. 10. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) A felhatalmazott hitelintézet által devizabelföldinek nyújtott devizahitelt a hitelintézet akkor is külföldi pénznemben bocsátja a hitelfelvevő rendelkezésére, ha a devizahitel a hitelfelvevő más felhatalmazott hitelintézettől felvett devizahiteleinek törlesztésére szolgál, és ha a hitel folyósításának időpontja megegyezik a hiteltörlesztés napjával.”
8. § (1) A Dvhr. 10/B. §-ának (3) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Ha a devizakülföldi a belföldi ingatlanát devizakülföldi részére idegeníti el visszterhesen, az ellenértéket konvertibilis devizában, valutában is meg lehet fizetni.”
(2) A Dvhr. 10/B. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A Dtv. 45. §-ának (6) bekezdésében említett esetekben a devizakülföldit megillető ellenértékét - a devizakülföldi konvertibilis forintszámlájára történő befizetés mellett - a devizabelföldi úgy is kiegyenlítheti, hogy a felhatalmazott hitelintézetnél forintért devizát vásárol és azt külföldre átutalja.”
9. § A Dvhr. a 12. §-a után a következő 12/A. §-sal egészül ki:
„12/A. § (1) A vállalkozás devizaszámláján (Dtv. 48. §, 51. §), a szervezet devizaszámláján (Dtv. 52-53. §) jóváírható a közvetlen vállalkozásból, a Dtv. 35. §-ának (2) bekezdésében felsorolt, a devizajogszabályoknak megfelelően megszerzett befektetésekből, valamint a külföldi ingatlan értékesítéséből és hasznosításából származó tőke és ezekből bármilyen címen kapott devizabevétel is. A devizabevétel jóváírásához a vállalkozásnak, illetőleg a szervezetnek a 19. számú mellékletében meghatározott okmányokat kell benyújtania.
(2) A természetes személy devizaszámláján (Dtv. 54. §) jóváírható a közvetlen vállalkozásból, a Dtv. 35. §-ának (2) bekezdésében felsorolt, a devizajogszabályoknak megfelelően megszerzett befektetésekből, valamint a külföldi ingatlan értékesítéséből és hasznosításából származó tőke, és ezekből bármilyen címen kapott devizabevétel is.”
10. § A Dvhr. a 15. §-a után a következő 15/A. §-sal egészül ki:
„15/A. § Nem kell devizahatósági engedély ahhoz, hogy devizabelföldi devizakülföldinek nem konvertibilis valutát ajándékozzon.”
11. § A Dvhr. 16. §-a (4) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A devizabelföldi és a devizakülföldi a Dtv. 67. §-ának b) pontja alapján 1025 ECU-nak megfelelő forintot meg nem haladó belföldi forgalmi értékű vagyoni értéket vihet ki az országból.”
12. § A Dvhr. a 17/A. §-a után a következő 17/B. §-sal egészül ki:
„17/A. § (1) A nemzetközi gazdasági tevékenység körében első fokú devizahatóságként
a) a külkereskedelmi és szállítmányozási, a személyszállítási és árufuvarozási, az utazásszervezői és -közvetítői, valamint a művészközvetítői tevékenységgel kapcsolatban az MNB-nek az ilyen tevékenységet folytató székhelye (telephelye, ennek hiányában lakóhelye) szerint illetékes területi igazgatósága,
b) a postai és távközlési, a hír- és műsorközlő tájékoztató, valamint a biztosító, a biztosítási közvetítő és a biztosítási tanácsadó tevékenységgel kapcsolatban az MNB központja
jár el.
(2) A Dtv. Negyedik részében meghatározott devizahatósági ügyekben - a Dtv. 67. §-ának d) pontjának kivételével - első fokú devizahatóságként az MNB központja jár el.
(3) Az (1)-(2) bekezdés hatálya alá nem tartozó ügyekben első fokú devizahatóságként az MNB-nek a kérelmező székhelye (telephelye, lakóhelye) szerint illetékes központjának szervezeti egysége, illetve területi igazgatósága jár el.
(4) Devizahatósági ügyben hozott első fokú határozat elleni fellebbezést,
a) ha a határozatot az MNB területi igazgatósága hozta, az MNB központjának szervezeti egysége,
b) ha a határozatot az MNB központjának szervezeti egysége hozta, az MNB elnöke
bírálja el.
(5) Az (1) és (3)-(4) bekezdés alkalmazásában az illetékes területi igazgatóság, ha az ügyfél székhelye (telephelye, lakóhelye)
a) Hajdú-Bihar megyében vagy Szabolcs-Szatmár Bereg megyében van a Debreceni Területi Igazgatóság,
b) Győr-Moson-Sopron megyében vagy Komárom-Esztergom megyében van a Győri Területi Igazgatóság,
c) Bács-Kiskun megyében vagy Jász-Nagykun-Szolnok megyében van a Kecskeméti Területi Igazgatóság,
d) Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Heves megyében vagy Nógrád megyében van a Miskolci Területi Igazgatóság,
e) Baranya megyében, Somogy megyében vagy Tolna megyében van a Pécsi Területi Igazgatóság,
f) Csongrád megyében vagy Békés megyében van a Szegedi Területi Igazgatóság,
g) Fejér megyében vagy Veszprém megyében van a Székesfehérvári Területi Igazgatóság,
h) Zala megyében vagy Vas megyében van a Zalaegerszegi Területi Igazgatóság,
i) Budapesten vagy Pest megyében van az MNB központja.
13. § (1) A Dvhr. 1. számú melléklete helyébe e rendelet 1. számú melléklete lép.
(2) A Dvhr. az e rendelet 2. számú melléklete szerinti 19. számú melléklettel egészül ki.
14. § (1) E rendelet 1997. január 1. napján lép hatályba; rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni kell.
(2) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg
a) a Dvhr. 8/A. §-a (1) bekezdésének b) pontjában „a legjobb minősítésű kategóriába” szövegrész helyébe „legalább befektetésre ajánlott kategóriába” szöveg lép,
b) a Dvhr. 16. számú mellékletének l) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„l) Jogcím:
- a külföldi által belföldön örökölt és belföldön értékesített vagyoni érték forintellenértéke.
Okmány:
- jogerős hagyatékátadó végzés, vagy halál esetére szóló rendelkezés, vagy ingatlan esetében az öröklés tényét bizonyító tulajdoni lap, adásvételi szerződés, az ellenérték átvételét igazoló nyugta.”
(3) Ahol a devizajogszabályok felhatalmazott pénzintézetet említenek, ott a továbbiakban felhatalmazott hitelintézetet kell érteni.
(4) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a külföldiek ingatlanszerzéséről szóló 7/1996. (I. 18.) Korm. rendelet 2. §-a a következő (3)-(4) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Részletfizetés, illetőleg életjáradéki és tartási szerződés esetén az első részlet, illetőleg az első esedékes járadékösszeg megfizetését kell igazolni. A hivatal vezetője a külföldit bármikor felhívhatja annak igazolására, hogy tartozását megfizette.
(4) Ha a devizakülföldi a belföldi ingatlanát devizakülföldi részére idegeníti el visszterhesen, az ellenértéket konvertibilis devizában, valutában is meg lehet fizetni.”