27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet

a foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentéséről és kivizsgálásáról

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 64. §-ának (4) bekezdésében, valamint az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény végrehajtásáról rendelkező 16/1972. (IV. 29.) MT rendelet 37. §-a (2) bekezdésének a) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:

A rendelet hatálya

1. § (1) A rendelet hatálya kiterjed - a (3) és (4) bekezdésben foglalt kivételekkel - a Magyar Köztársaság területén
a) a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 87. §-ának 9. pontja szerinti szervezett munkavégzésre (a továbbiakban: szervezett munkavégzés),
b) bármely munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony alapján végzett munkatevékenységre.
(2) E rendelet szerint kell bejelenteni a Magyar Köztársaság területén székhellyel rendelkező munkáltató magyar állampolgárságú munkavállalója külföldi munkavégzése során elszenvedett foglalkozási megbetegedését is.
(3) A fegyveres erők és rendvédelmi szervek és nemzetbiztonsági szolgálatok teljes személyi állománya foglalkozási betegségeinek bejelentésére, nyilvántartására és kivizsgálására az illetékes miniszter által kiadott külön jogszabály az irányadó.
(4) Az országos közforgalmú vasutak által alkalmazott munkavállalók foglalkozási betegségeinek bejelentésére, nyilvántartására és kivizsgálására a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter által kiadott külön jogszabály az irányadó.

Értelmező rendelkezések

2. § E rendelet alkalmazásában
a) foglalkozási megbetegedés: a munkavégzés, a foglalkozás gyakorlása közben bekövetkezett olyan heveny és idült, valamint a foglalkozás gyakorlását követően megjelenő vagy kialakuló idült egészségkárosodás,
aa) amely a munkavégzéssel, a foglalkozással kapcsolatos, a munkavégzés, a munkafolyamat során előforduló fizikai-, kémiai-, biológiai-, pszichoszociális- és ergonómiai kóroki tényezőkre vezethető vissza,
ab) illetve amely a munkavállalónak az optimálisnál nagyobb vagy kisebb igénybevételének a következménye;
b) fokozott expozíció: a munkavállaló szervezetében a munkavégzés során a foglalkozás gyakorlása közben vagy azzal összefüggésben az 1. számú mellékletben meghatározott biológiai határértékeket meghaladó koncentrációja vagy mértéke, illetve zaj esetében 4000 Hz-en a 30 dB halláscsökkenés bármely fülön;
c) biológiai expozíciós (hatás) mutató: azok a paraméterek, amelyekkel a vegyi anyagok és a szervezet közötti kölcsönhatások mennyiségileg jellemezhetők;
d) bejelentő orvos: bármely orvosi gyakorlatot folytató orvos, aki a foglalkozási megbetegedést (fokozott expozíciót) megállapította;
e) különösen bonyolult eset:
ea) ha mintavétel és laboratóriumi vizsgálatok vagy mérések elvégzése szükséges,
eb) a munkavállaló részvételi jogainak érvényesítése érdekében a vizsgálatokba történő bevonása.

A foglalkozási betegségek és fokozott expozíciók bejelentése

3. § (1) Az orvosi tevékenység körében észlelt, a 2. számú mellékletben szereplő foglalkozási betegséget, foglalkozási eredetű heveny és idült mérgezést (a továbbiakban: foglalkozási betegség), valamint az 1. számú mellékletben szereplő vegyi anyagok, továbbá a zaj okozta fokozott expozíciós esetet az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnak (a továbbiakban: ÁNTSZ) munkáltató székhelye szerinti illetékes megyei (fővárosi) intézetéhez (a továbbiakban: megyei intézet) be kell jelenteni, ki kell vizsgálni és elfogadásuk esetén nyilvántartásba kell venni.
(2) Az (1) bekezdés szerinti bejelentést a 3. számú mellékletben foglaltak figyelembevételével
a) a foglalkozási betegség kórisméjét megállapító orvosnak a diagnózis felállítását követő 24 órán belül,
b) halálos kimenetelű, illetőleg ugyanazon munkahelyen 5, vagy több munkavállalót érintő azonos, egy időben kialakult heveny (a továbbiakban tömeges) foglalkozási betegség esetén az elsőként észlelő orvosnak szóban azonnal és írásban legkésőbb 24 órán belül,
c) fokozott expozíció esetén az érintett személyt vizsgálatra beküldő foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosának a lelet kézhezvételétől számított 24 órán belül
a 4. számú melléklet szerinti bejelentőlapon kell megtennie.
(3) A bejelentést meg kell ismételni, ha a korábban keresőképesként bejelentett személy keresőképtelenné vált. Tanulói, illetve hallgatói jogviszonyban lévő személy esetén, a gyakorlati képzés helyén működő foglalkozás-egészségügyi orvos végzi a bejelentést, aki ezzel egy időben értesíti az oktatási intézményt.
(4) Abban az esetben, ha az első észlelő orvos a foglalkozási betegség kórisméjét nem tudja biztonsággal megállapítani, a bejelentést mellőzi, és a munkavállalót további vizsgálatok végzésére foglalkozás-egészségügyi szakrendelésre vagy az Országos Munka- és Üzemegészségügyi Intézetbe (a továbbiakban: OMÜI) utalja be. A beutalóra rá kell vezetni a „Bejelentve nincs!” megjegyzést.
(5) Ha a (4) bekezdés szerinti foglalkozás-egészségügyi szakrendelés a kórisme felállításához szükséges feltételekkel nem rendelkezik, vagy ha egyéb okból indokoltnak tartja, kezdeményezi a hozzá beutalt munkavállalónak az OMÜI-be való beutalását. Ebben az esetben a beutalóra rá kell vezetni a „Bejelentve nincs!” megjegyzést.
(6) A tüdőfibrózist okozó porok esetében a diagnózist felállító Baranya megyei Tüdőgyógyintézet, illetve az OMÜI végzi a bejelentést.
4. § (1) A munkáltató - az észlelő orvos bejelentési kötelezettségétől függetlenül - azonnal értesíti a megyei intézetet, az Országos Tisztifőorvosi Hivatal Igazgatóját és az OMÜI-t, ha a munkahelyen halálos kimenetelű vagy tömeges foglalkozási megbetegedés fordult elő.
(2) Az 1. § (2) bekezdésében meghatározott esetekben a munkáltató foglalkozási megbetegedés észlelésekor a munkáltató értesíti a székhelye szerint illetékes megyei intézetet.

A foglalkozási betegség és a fokozott expozíciós eset körülményeinek kivizsgálása

5. § (1) A foglalkozási megbetegedés és fokozott expozíciós eset keletkezésének körülményeit a megyei intézet a városi (fővárosi kerületi) intézet (a továbbiakban: városi intézet) bevonásával vizsgálja ki. Az 1. § (1) bekezdésének b) pontjában foglaltak esetében a foglalkozási megbetegedés kivizsgálását a megyei intézet saját hatáskörében végzi. A kivizsgálás vezetője a megyei intézet tisztiorvosa.
(2) A foglalkozási megbetegedés, illetve fokozott expozíciós eset körülményeinek kivizsgálásába a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosát, a munkáltatót és a munkavállalók érdekképviseletét (munkavédelmi képviselőt) is be kell vonni, valamint a vizsgálat során a megbetegedés és az expozíció okainak feltárása érdekében más hatóság, illetve intézmény is megkereshető.
(3) Halálos kimenetelű vagy tömeges foglalkozási betegség kivizsgálásába a megyei intézet az (1) és (2) bekezdésekben meghatározottakon túl bevonja
a) növényvédő szer vagy termelésnövelő anyag okozta megbetegedés esetében a fővárosi, megyei növény-egészségügyi és talajvédelmi állomást;
b) állatról emberre terjedő fertőzés okozta megbetegedés esetében, az állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomást;
c) a bányászatban észlelt megbetegedés esetében a területileg illetékes bányakapitányságot;
d) egyéb esetekben az illetékes munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőséget.
(4) Az (1) bekezdés szerinti vizsgálatot a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül meg kell kezdeni, valamint a bejelentés napjától számított legkésőbb 30 napon - különösen bonyolult esetekben 60 napon - belül intézkedni kell a további foglalkozási megbetegedések megelőzése érdekében.
(5) A kivizsgálás vezetője az 5. számú melléklet szerinti vizsgálati lapokat hat példányban állítja ki. A vizsgálati lap egy-egy példányát a munkáltató, a munkavállaló, a városi intézet és a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosa kapja meg. A vizsgálati lap egy példányát a megyei intézet őrzi meg, egy példányt pedig - a bejelentő lappal és a jegyzőkönyvvel együtt - az OMÜI-nek küldi meg.
(6) A foglalkozási megbetegedés, illetve a fokozott expozíció körülményeinek vizsgálatáról jegyzőkönyvet kell felvenni, amelynek egy-egy példányát valamennyi résztvevőnek át kell adni.
(7) Amennyiben a bejelentés nem a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosától érkezett, a vizsgálat vezetője köteles értesíteni a bejelentő orvost a kivizsgálás eredményéről.
6. § A munkaegészségügyi-, közegészségügyi-járványügyi szabálytalanságok megszüntetésére, a hasonló esetek előfordulásának megelőzésére az illetékes megyei, illetőleg városi intézet szükség esetén intézkedik.

A helyi feladatok meghatározása

7. § A munkáltató köteles
a) a munkavállaló megbetegedésével, fokozott expozíciós esetével összefüggő munkahelyre, munkakörülményekre vonatkozó információkat, adatokat a vizsgálat vezetőjének a rendelkezésére bocsátani;
b) a kivizsgálást elősegíteni, a kórisme felállításához szükséges orvosi és higiénés vizsgálatok elvégeztetéséről, a 6. §-ban említett intézkedések végrehajtásáról gondoskodni.

Hatálybalépés

8. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 30. napon lép hatályba.
(2) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti:
a) a foglalkozási betegségek bejelentéséről és kivizsgálásáról szóló 3/1981. (II. 14.) EüM rendelet, valamint az egyes munka-egészségügyi jogszabályok módosításáról szóló 4/1983. (III. 16.) EüM rendelet 4. §-a,
b) a foglalkozási betegségek bejelentéséről és kivizsgálásáról szóló 3/1981. (II. 14.) EüM rendelet végrehajtásáról rendelkező 8/1981. (Eü. K. 4.) EüM utasítás.
(3) Ez a rendelet nem érinti a munkabalesetek és a fertőző betegségek bejelentéséről és nyilvántartásáról szóló külön jogszabályban meghatározott bejelentési kötelezettséget.