171/1997. (X. 6.) Korm. rendelet

a magánnyugdíjpénztárak befektetési és gazdálkodási tevékenységéről

A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Mpt.) 134. § a), b) és f) pontjaiban foglalt felhatalmazás alapján, figyelemmel az 55. § (2), 68. § (2) és 69. § (6) bekezdéseire, a Kormány a magánnyugdíjpénztárak befektetési és gazdálkodási tevékenységéről a következőket rendeli el:

I. Rész

A RENDELET HATÁLYA

1. § A rendelet hatálya az Mpt. 2. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott magánnyugdíjpénztárakra (a továbbiakban: pénztár), valamint a 2. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott szervekre és szervezetekre terjed ki.

II. Rész

BEFEKTETÉSI ÉS LIKVIDITÁSI SZABÁLYOK

Általános rendelkezések

2. § (1) A pénztár eszközeit - a (3) bekezdésben meghatározott kivételekkel - kizárólag az e rendeletben meghatározott befektetési formákba (a továbbiakban: befektetési formák) fektetheti be, illetve eszközeit ilyen befektetési formákban tarthatja.
(2) A pénztár csak saját eszközeit fektetheti be.
(3) E rendelet befektetési szabályai nem vonatkoznak:
a) a pénztár működtetésére és szolgáltatásainak nyújtására használt tárgyi eszközökre, valamint az ilyen tárgyi eszközök létrehozását, beszerzését szolgáló beruházásokra,
b) a pénztár vagyonának befektetését és kezelését végző vagy adminisztrációs és nyilvántartási, járadékszolgáltatási, behajtási feladatait ellátó szervezetben lévő tulajdoni részesedésre.
3. § (1) A pénztárnak a befektetett eszközeit az 1. számú mellékletben meghatározott portfólió osztályokba kell besorolni, illetve ezen portfólió osztályok szerint kell nyilvántartania.
(2) A pénztár befektetett eszközeire vonatkozó befektetési és likviditási keretszabályokat a 2. számú melléklet tartalmazza.
(3) A pénztár pénzügyi tervének tartalmaznia kell a befektetéspolitika célkitűzéseit, valamint az azokkal kapcsolatos megvalósítási elképzeléseket. A befektetéspolitika meghatározása során a pénztárakra vonatkozó hozamelvárásból, valamint a pénztár meglévő, illetve várható kötelezettségeinek alakulásából kell kiindulni.
4. § (1) A vagyonkezelési tevékenység eredményességének mérése érdekében a pénztár eszközeit a 3. számú mellékletben szabályozott előírásoknak megfelelően kell értékelni. Az értékelés eredményét ismertető tájékoztatót az éves beszámoló kiegészítő mellékletének részeként kell a közgyűlés elé terjeszteni.
(2) A pénztárnak az (1) bekezdés szerinti adatokat - e rendelet előírásainak megfelelően - nyilvánosságra kell hoznia. Ez nem érinti a pénztári tagság kötelező tájékoztatását, ami az éves beszámoló elfogadásával történik.
5. § (1) A pénztár befektetett eszközeit (portfólióját) úgy kell csoportosítani, hogy a fedezeti és likviditási tartalék eszközei, valamint a működés tartalékai befektetésének eredményei elkülönítetten megállapíthatók legyenek. A fedezeti tartalékon belül meg kell különböztetni az egyéni számlák és a szolgáltatási tartalékok befektetési eredményességét.
(2) A pénztári befektetések e rendeletben meghatározott szabályozási mértékeit a számviteli szabályok alkalmazásával, a befektetett eszközök könyv szerinti értéke alapján kell megállapítani.
6. § (1) A befektetett pénztári eszközök állománya a támogató adománya vagy az induló vagyon összetétele miatt legfeljebb az összes befektetett pénztári eszköz értékének 10%-áig térhet el az előírt arányoktól. Az eltérésről az Állami Pénztárfelügyeletet (a továbbiakban: Pénztárfelügyelet) a befektetési és likviditási jelentés benyújtásával egyidejűleg értesíteni kell.
(2) Amennyiben a pénztár az induló vagyon részeként vagy a támogató adománya miatt az e rendeletben meghatározott portfólió osztályba nem tartozó, befektetett pénztári eszköznek minősített befektetéssel rendelkezik, azt portfólió osztályba be nem sorolt befektetett pénztári eszközként kell kimutatni.
(3) A pénztár az (1), illetve a (2) bekezdésben meghatározott állapot létrejöttétől számított fél éven belül köteles:
a) az előírt befektetési arányoktól való eltérést megszüntetni,
b) a portfolió osztályba be nem sorolt befektetett pénztári eszközöket a portfólió osztályokba sorolt befektetési formák valamelyikébe átalakítani.

III. Rész

A PÉNZTÁRI BEFEKTETÉSEK BIZTONSÁGI SZABÁLYAI

A hozamelőírás

7. § (1) Az Mpt. 63. §-ának (7) bekezdésében meghatározott, a tárgyévre vonatkozó hozamelvárást, a legkisebb és a legnagyobb hozamot (a továbbiakban együtt: hozamelőírások) a tárgyévet megelőző év november 30-áig a Pénzügyi Közlönyben és két, Magyarországon megjelenő országos napilapban nyilvánosságra kell hozni.
(2) A pénztárak befektetési tevékenységére vonatkozó hozamelőírások meghatározása a hivatalos nemzetgazdasági statisztikán alapuló inflációs mérések, a bér- és a fogyasztói árindexekre vonatkozó feltételezések, valamint a várható tőkepiaci folyamatok értékelése alapján történik. Amennyiben ezen tényezők értékei a feltételezettől lényegesen eltérően alakulnak, akkor a tárgyévre vonatkozó hozamelőírások év közben is módosíthatók.
(3) A hozamelőírások naptári éven belüli módosítása esetén az ugyanazon évre vonatkozó módosított értékeket a módosítás hatálybalépésének időpontja előtt legalább 30 naptári nappal nyilvánosságra kell hozni, illetve arról a pénztárakat írásban értesíteni kell.
(4) A hozamelőírások a pénztár egyéni számláira és szolgáltatási tartalékaira megállapított, a 13. §-ban meghatározott hozamra vonatkoznak.

A hozamkiegyenlítési tartalék kezelési szabályai

8. § (1) Ha a pénztár éves hozama kisebb, mint a pénztárakra vonatkozó legkisebb hozam, akkor a pénztár
a) az ennél kisebb hozamú szolgáltatási számlák javára a hozamkiegyenlítési tartalékból átcsoportosítást hajt végre, valamint
b) ha az egyéni számlák közös hozama kisebb, mint a legkisebb hozam, akkor az egyéni számlák javára is, a hozamkiegyenlítési tartalékból átcsoportosítást hajt végre.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a hozamkiegyenlítési tartalékból a legkisebbnél még kisebb hozamú számlák értékeit a számlák pillanatnyi értékei arányában addig kell növelni, ameddig vagy valamelyik számla hozama az előírt legkisebb hozamot el nem éri, vagy a hozamkiegyenlítési tartalék azt megengedi.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott eljárást addig kell folytatni, ameddig vagy valamennyi számla hozama el nem éri az előírt legkisebb hozamot, vagy a hozamkiegyenlítési tartalék kimerül.
(4) Ha a pénztárnak az éves hozama nagyobb, mint a pénztárakra vonatkozó legnagyobb hozam, akkor a pénztár
a) az ennél nagyobb hozamú szolgáltatási számlákról a hozamkiegyenlítési tartalékba átcsoportosítást hajt végre, valamint
b) ha az egyéni számlák közös hozama nagyobb, mint a legnagyobb hozam, akkor az egyéni számlákról is a hozamkiegyenlítési tartalékba átcsoportosítást hajt végre.
(5) A (4) bekezdésben meghatározott esetben addig kell a hozamkiegyenlítési tartalék növelését a legnagyobb előírt hozamnál nagyobb hozamú számlákból pillanatnyi értékükkel arányos mennyiségek levonásával végezni, ameddig
a) valamelyik számla hozama a legnagyobb előírt hozam szintjére nem csökken, vagy
b) a hozamkiegyenlítési tartalék el nem éri az egyéni és szolgáltatási számlák összegének a 4%-át.
(6) Az (5) bekezdésben meghatározott eljárást addig kell folytatni, ameddig
a) valamennyi számla hozama a legnagyobb előírt hozam szintjére csökken, vagy
b) a hozamkiegyenlítési tartalék el nem éri az egyéni és szolgáltatási számlák összegének a 4%-át.
9. § (1) A hozamkiegyenlítési tartalék és az egyéni és szolgáltatási számlák közötti, a 8. §-ban előírt átcsoportosítást az év végi zárlati munkák keretében kell elvégezni.
(2) Az átcsoportosítás csak azokra az egyéni számlákra vonatkozik, amelyek az év első napjától szerepelnek a pénztár nyilvántartásában.
10. § Járadékszolgáltató pénztár esetén a szolgáltatás megkezdése előtt ki kell számítani az egyéni számlára vonatkozó minimális fedezeti értéket az adott pénztárban eltöltött teljes naptári évekre meghatározott hozam alapján. Ha az egyéni számla egyenlege a szolgáltatás megkezdésekor kisebb, mint a számlára vonatkozó minimális fedezet érték, akkor a hozamkiegyenlítési tartalékból a minimális fedezet értékéig olyan mértékben kell a számla értékét növelni, amennyire azt a hozamkiegyenlítési tartalék megengedi. Ezt az eljárást kell követni a pénztárból átlépő pénztártag esetén is.

IV. Rész

A PÉNZTÁRAK TELJESÍTMÉNYMÉRÉSÉRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK

A teljesítménymérés alapelvei

11. § (1) A pénztár gazdálkodását bemutató teljesítménymérést a pénztárnak negyedévente, valamint egy pénzügyi év vonatkozásában az év egészére is el kell végeznie.
(2) A pénztár a 3. számú mellékletben meghatározott értékelési elvek alapján határozza meg eszközei piaci értékét.
12. § (1) A portfólió piaci értékét a pénztár vagyonkezelését az értékelés zárónapján részben vagy egészben végző vagyonkezelőnként kell kimutatni, és fel kell tüntetni, hogy az adott vagyonkezelő mely időponttól kezdődően áll szerződésben a pénztárral.
(2) A vagyonkezelők szerinti kimutatást nem valamennyi vagyonkezelő szervezetre együttesen, hanem szervezetenként kell összeállítani.
(3) A vagyonkezelő által kezelt portfólió szempontjából nyitó dátumnak a pénztár részéről történt első vagyonátadás időpontját kell tekinteni.
(4) Abban az esetben, ha a pénztár a házipénztár pénzeszközei, a bankszámlák pénzeszközei és a bankbetétek kezelésén kívül minden más vagyonkezeléssel vagyonkezelőt bízott meg, szabad választása szerint értékelheti az egész vagyont egyben vagy megosztva.

A pénztári hozamráta meghatározásának elvei

13. § A pénztári hozamráta kiszámításának képletét a 4. számú melléklet tartalmazza. Hozamrátát kell kiszámolni a fedezeti tartalék egészére, valamint annak részeire (egyéni számlák tartaléka, szolgáltatási számlák tartaléka) is. A hozamelvárással a fedezeti tartalék egészére számított hozamrátát kell összehasonlítani. Az egyéni számlák tartalékára, illetve a szolgáltatási számlák tartalékára kiszámított hozamrátákat kell a hozamkiegyenlítési tartalékra vonatkozó átcsoportosításnál alkalmazni.
14. § (1) A pénztárnak az alapítás negyedévét követő negyedévtől kezdődően az előírt hozamráta értékeket a negyedév egészére, illetve év végén, az alapítás időpontjától kezdődően az egész évre kell meghatároznia.
(2) Az éves hozamrátát ki kell számolni a pénztár egészére, valamint az egyes tartalékokra, a fedezeti tartalékon belül az egyéni számlák tartalékára és a szolgáltatási tartalékra, a pénztári portfóliót megbontva külső vagyonkezelő szervezet által kezelt portfólióra és a pénztár saját kezelésében lévő eszközökre is.
(3) Vagyonkezelő szervezet megbízása esetén a 12. §-ban foglaltakat azzal a kiegészítéssel kell alkalmazni, hogy vagyonkezelő és a pénztár által megosztva vagy kizárólag vagyonkezelők által kezelt pénztári vagyon összesített hozamának meghatározásakor, a pénztárat egésznek tekintve kell az előírt képletbe a különböző szervezetek (pénztár, vagyonkezelő) adatait összesítve behelyettesíteni, és a hozamrátát meghatározni.

Nyilvánosságra hozatal

15. § (1) Az Mpt. 70. §-a (6) bekezdésének i) pontjában előírt mutatók: a magánnyugdíjpénztárak éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 173/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 5. számú melléklet F. jelű táblázatában szereplő éves hozamráta értékek, valamint az 5. számú mellékletben meghatározott viszonyszámok. Az éves hozamráta értékek nyilvánosságra hozatalakor be kell mutatni a tárgyévet megelőző négy év éves hozamrátáit, valamint az öt év gazdálkodásának év végi piaci eszközértékkel súlyozott átlagos hozamértékét.
(2) A nyilvánosságra hozatal során a pénztár más pénztár teljesítményét nem minősítheti.

V. Rész

EGYÉB GAZDÁLKODÁSI SZABÁLYOK

Hitel- és kölcsönfelvétel szabályai

16. § A pénztár a likviditási tartalék fedezete mellett legfeljebb 12 havi lejáratú hitelt vagy kölcsönt vehet fel.
17. § A felvett hitel vagy kölcsön futamidőre tervezett, kamatokkal növelt összege - több hitel-, illetve kölcsönfelvétel esetén összesítve - nem haladhatja meg a pénztár likviditási tartalékának a pénztár éves pénzügyi tervében meghatározott bevételei 30%-át. Amennyiben a hitel vagy kölcsön futamideje két naptári évet érint, az első évre az éves pénzügyi tervben, a második évre a pénztár hosszú távú tervében foglalt bevételek időarányos részét kell figyelembe venni.

A kölcsönnyújtás és egyéb pénztári tehervállalás szabályai

18. § (1) Hitel- vagy kölcsöntartozással nem rendelkező pénztár a tulajdonában lévő, a gazdálkodás nyilvántartását, a biztosításmatematikai feladatok ellátását, a befektetési üzletmenetet végző szervezet részére kölcsönt nyújthat, tőle tartozást vállalhat át, és érte bírósági úton érvényesíthető követelésre nem készfizető kezességet vállalhat.
(2) Az (1) bekezdés szerint vállalt kötelezettségek összességükben nem haladhatják meg a pénztár kötelezettségvállalás időpontjában meglévő likviditási tartalékainak 30%-át. Nem vállalható ilyen kötelezettség addig, amíg a pénztár hozamkiegyenlítési tartaléka nem éri el az előírt szintet, illetve amíg a pénztár biztosításmatematikai jelentése szerint a fedezeti vagy szolgáltatási tartalékai hiányt mutatnak.
(3) A kötelezettségvállalást, az azt bizonyító okirat másolatával, annak keletkezését követő 8 napon belül be kell jelenteni a Pénztárfelügyeletnek.

Az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár által működtetett pénztár gazdálkodására vonatkozó külön szabályok

19. § Az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár által működtetett pénztár befektetéseit külön kell nyilvántartani, és az egyes pénztártípusokra előírt befektetési és teljesítményértékelési előírásoknak külön-külön is meg kell felelni. A nyilvántartást az előírt befektetési szabályok betartására és ellenőrzésére alkalmas módon kell vezetni.
20. § Az önkéntes nyugdíjpénztár által üzemeltetett magánnyugdíjpénztár esetében a magán-nyugdíjpénztári feladatok ellátásához szükséges vagyont az önkéntes pénztáréitól elkülönítetten kell kezelni. A magánnyugdíj-szolgáltatás céljára szolgáló vagyont semmilyen módon nem szabad az önkéntes nyugdíjpénztár gazdálkodásában felhasználni.

A pénztártag első tagdíjbefizetéseire vonatkozó szabályok

21. § A pénztárnak a pénzforgalmi számláját vezető hitelintézettel kötött bankszámlaszerződésében szerepeltetnie kell azt a rendelkezést, miszerint az Mpt. 123. § (4) bekezdésében szabályozott esetben a pénztártagok befizetéseinek elhelyezésére szolgáló alszámláról a főszámlára csak abban az esetben történhet meg az adott befizetések átvezetése, ha a pénztár a belépett pénztártagok adataira vonatkozó pénztárfelügyeleti értesítést a hitelintézetnek bemutatta.

Hozamfelosztási szabályzat

22. § (1) A pénztárnak hozamfelosztási szabályzatot kell készítenie. A hozamfelosztási szabályzat tartalmazza mindazon szabályokat és eljárásokat, amelyek alapján az időszaki hozamokat a pénztár meghatározza, valamint az egyes tartalékok és számlák között felosztja, illetve jóváírja.
(2) A hozamfelosztási szabályzatnak rendelkeznie kell a be- és kilépő tagok esetében követendő eljárásról is.

A pénztárak közötti átlépésekre vonatkozó speciális szabályok

23. § (1) A pénztártag másik pénztárba történő átlépése esetén a tag követelésének átutalását legkésőbb, az átadó pénztárnál a tag által történő átlépési bejelentés negyedévét követő 15 napon belül kell elvégezni.
(2) Az értékelési különbözet elszámolásánál az adott negyedévben belépő pénztártag egyéni számlájának összegét erre a negyedévre nem kell figyelembe venni.

A pénztárak letétkezelőire vonatkozó előírások

24. § A pénztár letétkezelője a befektetési szolgáltatási, illetve a kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységével összhangban:
a) ellátja a befektetési tevékenység ellenőrzését,
b) szolgáltatja a pénztárnak és a pénztár vagyonkezelőjének a vonatkozó jogszabályok előírásainak betartásához szükséges adatokat.

V. Rész

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

Hatálybalépés

25. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.