17/1997. (V. 9.) IM rendelet

a szabadságvesztés kezdő és utolsó napjának megállapításáról

A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló, többször módosított 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Bv. tvr.) 127. §-ának (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján - a legfőbb ügyésszel egyetértésben - a következőket rendelem el:
1. § (1) A bíróság által kiszabott szabadságvesztést végrehajtó intézet (a továbbiakban: bv. intézet) a befogadástól, illetve a szabadságvesztésről szóló bírósági értesítés átvételétől számított legkésőbb nyolc napon belül megállapítja és az elítélttel írásban közli
a) a szabadságvesztés végrehajtásának kezdő és utolsó napját;
b) a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének a napját.
(2) A bv. intézet az illetékes hatóságot haladéktalanul értesíti, ha olyan körülményt észlel, amely alapján a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet szerint ideiglenes befogadásnak vagy a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény XVIII. fejezetében szabályozott különleges eljárásnak van helye.
(3) Ha a szabadságvesztés kezdő és utolsó napját, valamint a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének a napját módosítani kell, a bv. intézet az (1) bekezdés megfelelő alkalmazásával jár el.
(4) A bv. intézet az elítélt kérésére köteles betekintést engedni azokba az iratokba, amelyek alapján az (1) és (3) bekezdések szerinti megállapítást elvégezte.
2. § (1) Az előzetes fogvatartásban töltött idő tartamát a bv. intézetnek akkor kell külön kiszámítania, ha az előzetes fogvatartás bármely okból megszakadt.
(2) Az előzetes fogvatartásban töltött időtartam megállapításánál a fogvatartás utolsó napját követő naptári nap számából ki kell vonni az előzetes fogvatartás első napját. Amennyiben a művelet nem végezhető el, az előzetes fogvatartás utolsó hónapját megelőző hónapot kell naptári napokra bontani, majd a számítást ennek alapulvételével kell elvégezni.
(3) Ha a szabadságvesztésbe több előzetes fogvatartás idejét kell beszámítani, a beszámítandó fogvatartások tartamait össze kell adni, majd az így kapott együttes időtartamot kell a szabadságvesztés időtartamából levonni. E számításnál egy hónapot harminc nappal kell figyelembe venni.
(4) Ha az elítéltet a bíróság rendelkezése alapján a rendőrség elfogja és az elfogás napján a bv. intézetnek nem adja át, a rendőrségi fogdában töltött időt - a rendőrség igazolása alapján - a szabadságvesztés utolsó napjának a kiszámításánál kell figyelembe venni.
(5) Az elítélttel szemben a magyar bíróság által kibocsátott elfogó parancs alapján a külföldi hatóságok által foganatosított fogvatartás idejét - hivatalos igazolás alapján - a szabadságvesztés utolsó napjának a kiszámítását végző bv. intézetnek kell figyelembe vennie.
3. § A szabadságvesztés kezdő napja
a) az ítélet meghozatalának napján előzetes letartóztatásban lévő elítélt esetén az ítélet jogerőre emelkedését követő nap;
b) szabadlábon lévő elítélt esetén a bv. intézetbe való befogadás napja;
c) a szabadságvesztést töltő és más ügyben ismét végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt esetén a korábbi szabadságvesztés utolsó napját követő nap;
d) akinek a feltételes szabadságra bocsátását engedélyezték és más ügyben szabadságvesztés végrehajtására érkezik bírósági értesítés, ez utóbbi szabadságvesztés tekintetében a feltételes szabadságra bocsátás napja;
e) előzetesen letartóztatott esetén, ha más ügyben érkezik szabadságvesztés végrehajtására vonatkozó bírósági értesítés, az ennek átvételét követő nap;
f) életfogytig tartó szabadságvesztés esetén, ha annak foganatba vétele miatt határozott tartalmú szabadságvesztés megszakítására kerül sor, az életfogytig tartó szabadságvesztést kiszabó ítélet jogerőre emelkedését követő nap;
g) olyan elítélt esetén, akinek a feltételes szabadságra bocsátását engedélyezték és vele szemben a pénzbüntetés vagy a közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztést kell végrehajtani, ennek tekintetében a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének a napja.
4. § Ha a szabadságvesztés végrehajtásának a megkezdésére jelentkező elítéltet a végrehajtásra kijelölt bv. intézetbe útbaindítják és az elítélt ott az előírt időben megjelenik, a szabadságvesztés kezdő napjaként az útbaindítás napját, egyébként pedig a kijelölt bv. intézetbe történő befogadás napját kell tekinteni.
5. § (1) Végrehajtandó szabadságvesztések összbüntetésbe foglalása esetén a már megállapított kezdő napot akkor kell ismételten megállapítani, ha az összbüntetésbe foglalt szabadságvesztések végrehajtása között más ügyben elrendelt előzetes letartóztatás, illetve pénzbüntetés vagy közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés, továbbá elzárás került végrehajtásra.
(2) Az (1) bekezdés szerinti esetben az összbüntetésként kiszabott szabadságvesztés újabb kezdő napjának az előzetes letartóztatás, illetve a pénzbüntetés vagy a közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés, továbbá az elzárás utolsó napját követő napot kell tekinteni.
6. § (1) A szabadságvesztés utolsó napjának megállapításánál
a) a 3. § a) pontjában meghatározott esetben az előzetes fogvatartás első napjához,
b) a 3. § b)-g) pontja és a 4. § szerinti esetekben a szabadságvesztés kezdő napjához
kell hozzáadni a szabadságvesztés kitöltetlen tartamát.
(2) A szabadságvesztés végrehajtásának a félbeszakítása vagy a bv. intézetből való jogellenes távollét esetén a tényleges távollét idejét a szabadságvesztés utolsó napját követő naphoz kell hozzáadni, és a számítás eredményéül kapott napot megelőző nap lesz a szabadságvesztés utolsó napja.
(3) A szabadságvesztés kitöltetlen tartamának a megállapításánál a szabadságvesztés tartamából le kell vonni az előzetes fogvatartásban töltött időt. Ha a kivonás nem végezhető el, egy hónapot harminc napra felbontva kell a számítást végezni.
(4) Ha a szabadságvesztés kitöltetlen tartama napokat nem tartalmaz, a szabadságvesztés azon a napon végződik, amelynek száma a kezdő nap előtti nap számának felel meg, ilyen nap hiányában a hónap utolsó napján. Kitöltetlen napok esetén a számítást naptári napokkal kell elvégezni, és az eredményül kapott napot megelőző nap minősül a szabadságvesztés utolsó napjának.
7. § (1) A feltételes szabadságra bocsátás esedékességi napjának a megállapításánál a szabadságvesztés kitöltetlen tartamából ki kell vonni - a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 47. §-ának (2) bekezdésében foglalt megkülönböztetésnek megfelelően - a szabadságvesztés egyharmad, egynegyed, illetve egyötöd részét, majd a fennmaradó tartamot hozzá kell adni a szabadságvesztés megállapított kezdő napjához.
(2) Ha a feltételes szabadságra bocsátás hónapjában az esedékességi napnak megfelelő nap nincs, a számítást naptári napra bontva kell elvégezni.
(3) Ha a szabadságvesztés kétharmad vagy háromnegyed része harminc napnál kevesebb, a szabadságvesztés kezdő napjához harminc napot, illetve beszámítandó előzetes fogvatartás esetén a harminc napnak a beszámítással csökkentett részét kell hozzáadni.
(4) Ha a szabadságvesztés utolsó napja félbeszakítás vagy az intézetből való jogellenes távollét miatt megváltozott, a feltételes szabadságra bocsátás új esedékességi napjának a megállapításakor az eredeti esedékességi naphoz a félbeszakításon, illetve a jogellenesen távol töltött időt hozzá kell adni.
(5) Életfogytig tartó szabadságvesztésnél a feltételes szabadságra bocsátás esedékességi napjának a kiszámításakor
a) a 3. § a) pontja alapján meghatározott kezdő nap esetén a fogvatartás első napjához kell hozzáadni az ítéletben meghatározott időtartamból fennmaradt részt;
b) a 3. § f) pontja alapján megállapított kezdő nap esetén e kezdő naphoz kell hozzáadni az ítéletben meghatározott időtartamból fennmaradt részt.
(6) Ha a szabadságvesztés tartamának hárommal, néggyel, illetve öttel történő osztása utáni eredmény nem teljes napot is tartalmaz, azt figyelmen kívül kell hagyni, ha pedig a szabadságvesztés tartama napokat is tartalmaz és a hónapok száma maradék nélkül nem osztható, a fennmaradó hónapokat napokban kell számítani, e napokat össze kell adni, majd az osztást ezután kell elvégezni.
8. § (1) Ha egy időben (azonos napon) több szabadságvesztés végrehajtására érkezik bírósági értesítés, elsőként a szigorúbb végrehajtási fokozatban végrehajtandó, azonos fokozatok esetén pedig a hosszabb tartalmú szabadságvesztésnek kell a kezdő és az utolsó napját megállapítani.
(2) Egy időben érkezett szabadságvesztésekről szóló értesítések esetén, az érintett személy előzetes fogvatartásban van, elsőként az előzetes fogvatartáshoz kapcsolódó szabadságvesztés kezdő és utolsó napját kell megállapítani.
(3) Egy időben érkezett több szabadságvesztésre átváltoztatott pénzbüntetést tartalmazó értesítés esetén azon szabadságvesztés kezdő és utolsó napját kell elsőként megállapítani, amelyiknél az ítéletben meghatározott napi tétel mértéke magasabb.
(4) Amennyiben egy időben fiatalkorúként és felnőtt korúként kiszabott szabadságvesztés végrehajtásáról érkezik értesítés, elsőként a fiatalkorúként kiszabott szabadságvesztés kezdő és utolsó napját kell megállapítani.
(5) Ha a bv. intézet azt észleli, hogy a különböző szabadságvesztések tekintetében összbüntetésbe foglalásnak lehet helye, erről az illetékes bíróságot haladéktalanul értesíti.
9. § (1) A feltételes szabadság megszüntetése vagy a kegyelem hatályának a megszűnése esetén a szabadságvesztés hátralévő tartamának kezdő és utolsó napját a büntetés-végrehajtási iratok alapján kell megállapítani.
(2) Kegyelem hatályának a megszűnése esetén az eredetileg kiszabott szabadságvesztés utolsó napját kell először - a 6. §-ban foglaltak alapján - megállapítani, ha erre korábban nem került sor.
(3) A hátralévő tartam kiszámításakor a korábban előjegyzett szabadulás utolsó napját követő napból kell kivonni a feltételes szabadságra bocsátás, illetve a kegyelem folytán történt szabadulás napját.
(4) A (3) bekezdés szerint megállapított hátralévő tartamot a szabadságvesztés kezdő napjához kell hozzáadni, és az így kapott napot megelőző napot kell a szabadságvesztés utolsó napjának tekinteni. A számításnál a 6. § (4) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.
(5) Ha a bíróság a feltételes szabadság megszüntetését, illetve a kegyelem hatálya megszűnésének a megállapítását követően összbüntetési ítéletet hoz, az összbüntetésként kiszabott szabadságvesztés utolsó napját a már kitöltött rész figyelembevételével kell megállapítani. A már kitöltött rész kiszámításánál a szabadságvesztés tartamából ki kell vonni a még hátralévő tartamot.
10. § (1) A pénzbüntetés szabadságvesztésre történő átváltoztatása esetén a 3. § b)-c) és g) pontjai szerint megállapított kezdő naphoz kell hozzáadni a szabadságvesztés napokban meghatározott tartamát, majd az így kapott eredményt megelőző napot kell a szabadságvesztés utolsó napjának tekinteni. Ha az adott hónapban ennek megfelelő nap nincs, az utolsó napot naptári napok szerint kell megállapítani.
(2) A pénzbüntetés teljes hátralévő részének utólagos megfizetésekor a megfizetés napját a pénzbüntetés egy részének a megfizetésekor pedig a már megállapított utolsó napnak a megfizetett napokkal csökkentett napját kell a foganatba vett szabadságvesztés utolsó napjaként megállapítani.
(3) Előzetes letartóztatás megszűnése vagy megszüntetése esetén, ha előzőleg más ügyben pénzbüntetés vagy közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtására érkezett értesítés, a bv. intézet e szabadságvesztés végrehajtását - szabadítás nélkül - az előzetes letartóztatás megszűnését vagy megszüntetését követő napon kezdi meg.
11. § A szabadságvesztés félbeszakítása vagy a bv. intézetből való jogellenes távollét esetén a szabadságvesztés utolsó napjának, illetve a feltételes szabadságra bocsátás esedékességi napjának a módosításakor - a 6. § (2) bekezdés alkalmazásán túl - a 12-17. §-ban foglaltak szerint kell eljárni.
12. § (1) A határozott tartamú félbeszakítást az engedélyezőnek évben, hónapban és napokban kell meghatároznia. Ha a félbeszakítás az egy hónapot nem haladja meg, a tartamot napokban kell megállapítani.
(2) A félbeszakítás tartamát a bv. intézetből való elbocsátást követő naptól kell számítani.
(3) Határozott idejű félbeszakítás esetén a félbeszakítás kezdő napjához az engedélyezett időtartamot kell hozzáadni, az eredményül kapott napon kell az elítéltnek a bv. intézetben jelentkeznie, a félbeszakítás utolsó napjának pedig az ezt megelőző nap számít.
(4) A határozatlan idejű félbeszakítás, illetve annak meghosszabbítása esetén a félbeszakítás tartamának a kiszámításánál a félbeszakítás utolsó napját követő napból a kezdő napot kell kivonni.
13. § A rövid tartamú eltávozás azon a napon kezdődik, amikor az elítélt a bv. intézetből eltávozott. A jelentkezés napjának a megállapításánál az eltávozás kezdő napjához kell hozzáadni az engedélyezett időtartamot, az eltávozás utolsó napjának az ezt megelőző nap számít.
14. § (1) A kimaradás és a huszonnégy órát meg nem haladó eltávozás [Bv. tvr. 41/A. §, 28/A. § (1) bekezdés a) pont, 29. § (2) bekezdés] legkésőbb a távozás időpontját követő nap azonos időpontjában jár le.
(2) A negyvennyolc órát meg nem haladó eltávozásra az (1) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.
15. § A látogató intézeten kívüli fogadása [Bv. tvr. 28/A. § (1) bekezdés c) pont] legfeljebb a látogatás napjának a végéig tarthat, ha az elítélt addig a bv. intézetbe nem tér vissza, a következő naptól jogellenesen távollévőnek kell tekinteni.
16. § Az elítélt a súlyosan beteg hozzátartozója meglátogatása vagy a hozzátartozója temetésén való részvétel céljából [Bv. tvr. 22. § (3) bekezdés] a bv. intézetet legfeljebb az eltávozás napját követő második nap végéig hagyhatja el, az ezt követő naptól jogellenesen távollévőnek kell tekinteni.
17. § A bv. intézetből jogellenesen távol töltött idő megállapításánál az elítélt elfogásának vagy a késedelmes jelentkezésének a napjától a jogellenes távollét első napját kell kivonni. A jogellenes távollét első napja a szökést vagy az engedély nélküli eltávozást követő nap, félbeszakítás és rövid tartamú eltávozás esetén a jelentkezésre előírt nap, kimaradás és eltávozás esetén a jelentkezésre előírt napot követő nap.
18. § A bv. intézet a szabadságvesztés kezdő és utolsó napjáról, valamint a feltételes szabadságra bocsátás esedékességi napjáról, továbbá ezek módosításáról az első fokú bíróságot és a Belügyminisztérium illetékes szervét értesíti.
19. § E rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba, rendelkezéseit a hatálybalépés idején még ki nem töltött szabadságvesztések utolsó napjának, illetve a feltételes szabadságra bocsátás esedékességi napjának a meghatározására is alkalmazni kell, ha ez az elítélt részére hátrányosabb helyzetet nem eredményez.