11/1998. (XII. 11.) EüM rendelet

az egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképzésről és továbbképzésről

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 247. §-a (2) bekezdésének i) pontjában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:
1. § (1) A rendelet hatálya a nem egészségügyi felsőfokú végzettséggel rendelkezőket is beleértve az egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképzésben és továbbképzésben részt vevő személyekre (a továbbiakban: jelölt), valamint az Eütv. 116. §-ának (3) bekezdése szerinti intézményekre terjed ki.
(2) Az egészségügyi felsőoktatásban főiskolai oklevelet szerzett egészségügyi szakdolgozók továbbképzésére külön jogszabály irányadó.
2. § (1) A felsőfokú szakirányú szakképzéssel kapcsolatos feladatokat az Egészségügyi Szakképzési és Továbbképzési Tanács (a továbbiakban: ESZTT) az Egészségügyi Felsőfokú Szakirányú Szakképzési és Továbbképzési Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) útján látja el, amelynek feladatait külön jogszabály tartalmazza.
(2) A Bizottság munkáját az ügyrendjében meghatározott 3-5 tagú szakmai albizottságok segítik.
(3) Az albizottságok tagjait a Bizottság tagjai által javasolt szakértők közül a Bizottság elnöke (a továbbiakban: Elnök) kéri fel öt évre. Az albizottságok vezetőiket soraikból maguk választják.
3. § (1) A felsőfokú szakirányú szakképzés - külön jogszabály szerinti - időtartama a képzési irányelveknek megfelelően legalább egy, de legfeljebb hat év, amit a jelölt a képzési irányelvekben meghatározott, a választott szaknak megfelelő munkavégzésre irányuló jogviszonyban tölt el.
(2) A felsőfokú szakirányú szakképzés keretében a vizsgára való felkészítés a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 116. §-ának (1) bekezdése szerinti egészségügyi felsőoktatási intézmények szervezésében történik.
(3) A felsőoktatási intézmény feladata a szakképzéssel kapcsolatban:
a) az egészségügyi miniszter (a továbbiakban: miniszter) által kiadott képzési irányelvek alapján az egyes szakmák részletes képzési programjának kidolgozása,
b) a képzésben részt vevő kórházak, szakellátó és egészségügyi szolgáltató tevékenységet végző intézmények akkreditálása,
c) a keretszámra figyelemmel a jelöltek felvétele,
d) a képzési programok végrehajtása,
e) a képzési program teljesítésének dokumentálása, és a dokumentáció megőrzése.
4. § (1) A szakmánkénti keretszámokat a képzésben részt vevő egészségügyi felsőoktatási intézmények között a képzés feltételeinek figyelembevételével a Bizottság javaslata alapján a miniszter osztja meg.
(2) A felsőoktatási intézmény a számára meghatározott keretszámban és szakon évente felvételt hirdet a felsőfokú szakirányú szakképzésben való részvételre.
(3) A felvételre jelentkezés feltételei:
a) hazai felsőoktatási intézmény által kiadott vagy honosított (elismert), a szakiránynak megfelelő végzettséget igazoló oklevél, ráépített szakképesítés megszerzéséhez a megfelelő alapszakképzettség igazolása,
b) külön jogszabály előírása esetén kamarai tagság igazolása, nyilvántartásba vételről szóló igazolás vagy az Eütv. 110. §-ának (4) bekezdése szerinti működési engedély,
c) a munkáltató hozzájárulása.
5. § (1) A képzésre beiratkozott jelölt részére az intézmény leckekönyvet állít ki, melyben rögzíti a részteljesítéseket.
(2) A jelölt a részképzési program befejezésekor vizsgát tesz.
(3) A képző intézmény a képzési program teljesítése esetén javasolja a Bizottság Elnökének a jelölt szakvizsgára bocsátását.
6. § (1) A jelölt szakvizsgára az ESZTT Hivatalánál jelentkezik.
(2) Az Elnök a jelöltet szakvizsgára bocsátja, és kijelöli a szakvizsga időpontját, helyét.
(3) A szakvizsga gyakorlati és elméleti részből áll. A gyakorlati vizsga az Elnök által kijelölt intézményben történik.
(4) A gyakorlati vizsga időtartama legfeljebb öt munkanap.
7. § (1) A jelölt az eredményes gyakorlati vizsgát követően bocsátható elméleti vizsgára.
(2) Eredménytelen gyakorlati vizsga esetén a jelölt további hat hónap, ráépített szakképesítés esetén tizenkét hónap gyakorlat után jelentkezhet újból vizsgára.
(3) Sikertelen elméleti vizsga esetén a gyakorlati vizsgát is meg kell ismételni.
(4) Mind a gyakorlati, mind az elméleti vizsga sikertelenség esetén legfeljebb két ízben ismételhető.
(5) A szakvizsga eredménye a gyakorlati és elméleti vizsga alapján
a) kiválóan megfelelt,
b) megfelelt,
c) nem felelt meg
lehet.
8. § (1) A szakvizsga bizottság legalább két tagból és elnökből áll.
(2) A szakvizsga bizottság tagjait és elnökét a Bizottság Elnöke kéri fel a szakvizsgáztatók közül.
(3) A szakvizsgáztatók az egészségügyi felsőoktatási intézmények kinevezett egyetemi tanárai, továbbá az albizottságok javaslatára az e feladat ellátására a miniszter által négyéves időtartamra felkért, doktori fokozattal vagy habilitációval, továbbá szakirányú szakvizsgával rendelkező szakemberek. Szakvizsgáztatónak indokolt esetben, legfeljebb két évre doktori fokozattal vagy habilitációval nem rendelkező, kiváló gyakorlati szakember is felkérhető.
(4) A szakvizsga bizottság tagjaira az albizottságok tagjai, az elnökének személyére a képző intézményt képviselő tag tesz javaslatot.
9. § (1) Az elméleti és gyakorlati vizsgáról vizsgalapot kell vezetni, amelyet a Hivatal a bizonyítványok nyilvántartásával együtt 50 évig megőriz.
(2) A jelöltnek a szakvizsgával kapcsolatos kérelme ügyében a Bizottság erre kijelölt tagja jár el, döntése ellen a jelölt a kézhezvételt követő 15 napon belül panaszt nyújthat be a Bizottság Elnökének.
(3) A Bizottság Elnöke a panaszt 30 napon belül megvizsgálja, és döntéséről a jelöltet írásban értesíti.
(4) A Bizottság Elnökének döntése ellen további jogorvoslatnak nincs helye.
(5) A követelmények teljesítésére vonatkozó értékelés ellen jogorvoslatnak helye nincs.
10. § (1) A szakvizsga eredményét a vizsgabizottság elnöke az elméleti vizsgát követően közli a jelölttel.
(2) A szakvizsga bizonyítványt a Bizottság Elnöke, a vizsgabizottság elnöke és a képző intézmény képviselője írja alá.
(3) A bizonyítvány kiadásáról a Hivatal az alap- és a működési nyilvántartás vezetőjét értesíti.
(4) A bizonyítvány jogszabályban, alkalmazási előírásban felsőfokú szakirányú szakképesítéshez kötött munkakör betöltésére, foglalkozás (tevékenység) gyakorlására jogosít, így egyetemi szintű alapképesítés esetén megfelel a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 61. §-a (1) bekezdésének i) pontjában írt szakvizsgának.
11. § (1) Az egyetemi, főiskolai szintű alapképzés, valamint a felsőfokú szakirányú szakképzés keretében megszerzett ismeretek szinten tartását, illetőleg új ismeretek megszerzését évenként meghirdetett kötelező és fakultatív szakmai továbbképzési programok (a továbbiakban: továbbképzési programok) szolgálják.
(2) A megszerzett ismeretek szinten tartása, illetőleg az új ismeretek megszerzése továbbképzési programok teljesítésével ötévenként kötelező.
(3) A továbbképzési programot értékelésre annak szervezője a Bizottsághoz évente egy alkalommal, a továbbképzést megelőző év augusztus 1-jéig nyújthatja be.
(4) A Bizottság október 31-ig meghatározza az egyes programok pontértékét.
(5) A Bizottság a jóváhagyott programokat közzéteszi az Egészségügyi Közlönyben.
12. § (1) Ez a rendelet 1999. január 1. napján lép hatályba azzal, hogy a szakorvosi, a szakgyógyszerészi szakképesítés megszerzéséről és a képesítésről, továbbá az orvosok, fogorvosok és a gyógyszerészek továbbképzéséről rendelkező, többször módosított 9/1978. (XI. 29.) EüM rendelet (a továbbiakban: R.) szerint a szakképesítés megszerzését megkezdők kötelezettségeiknek az R. feltételei szerint tehetnek eleget, de a képzésükkel, vizsgáztatásukkal kapcsolatos feladatokat a Bizottság látja el. E rendelet rendelkezéseit első alkalommal - felmenő rendszerben - 1999. január 1-jét követően a felsőfokú szakirányú képzésüket megkezdő jelöltekre kell alkalmazni.
(2) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti
a) az R. 3. §-a, 6/A-6/B. §-a, 7. §-ának (1)-(2) bekezdése, 9. §-ának (5) bekezdése, 10-12. §-a, valamint az R. végrehajtására kiadott 39/1978. (Eü. K. 31.) EüM utasítás 6. §-ának (1) bekezdése, 8-14. §-a,
b) a szakpszichológus képzésről szóló 10/1981. (VIII. 6.) MM-EüM együttes rendelet, a klinikai pszichológusok és a klinikai gyermekpszichológusok szakképzésről és továbbképzéséről szóló 14/1981. (XI. 4.) EüM rendelet 3. §-a, 5. §-a, 6. §-ának (3) bekezdése, 9-11. §-a, valamint a klinikai pszichológusok és a klinikai gyermekpszichológusok szakképzéséről és továbbképzéséről szóló 14/1981. (XI. 4.) EüM rendelet végrehajtásáról szóló 38/1981. (Eü. K. 23.) EüM utasítás.
(3) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg:
a) a klinikai pszichológusok és a klinikai gyermekpszichológusok szakképzéséről és továbbképzéséről szóló 14/1981. (XI. 4.) EüM rendelet (a továbbiakban: SzR.) 1. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„1. § A klinikai szakpszichológusi és a klinikai gyermekszakpszichológusi szakképesítés (a továbbiakban: szakpszichológusi szakképesítés) megszerzésére történő felkészítés a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 116. § (1) bekezdése szerinti egészségügyi felsőoktatási intézményben (a továbbiakban: Egyetem) szervezésében történik.”
b) az SzR. 12. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A külföldön szerzett szakpszichológusi szakképesítés elismerése iránti kérelmet az egészségügyi miniszterhez címezve az Egészségügyi Szakképzési és Továbbképzési Tanács Egészségügyi Felsőfokú Szakképzési és Továbbképzési Bizottságához kell benyújtani.”
(4) A szakorvosi, a szakgyógyszerészi szakképesítés megszerzéséről és a képesítésről, továbbá az orvosok, fogorvosok és a gyógyszerészek továbbképzéséről rendelkező 9/1978. (XI. 29.) EüM rendelet, az azt módosító 18/1983. (XII. 29.) EüM rendelet, valamint 6/1993. (II. 19.) NM rendelet, az egyes egészségügyi miniszteri rendeletek módosításáról szóló 16/1987. (XII. 10.) EüM rendelet 3. §-a, a 9/1978. (XI. 29.) EüM rendeletnek a szakorvosi, szakgyógyszerészi szakképesítés megszerzéséről és a képesítésről szóló rendelkezései végrehajtásáról rendelkező 39/1978. (Eü. K. 31.) EüM utasítás, az azt módosító 26/1983. (Eü. K. 24.) EüM utasítás, továbbá a 9/1978. (XI. 29.) EüM rendeletnek az orvosok és a gyógyszerészek továbbképzéséről szóló rendelkezései végrehajtásáról szóló 40/1978. (Eü. K. 31.) EüM utasítás 1999. december 31-én hatályát veszti.