20/1998. (XII. 21.) IM rendelet

a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet módosításáról

A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 307. §-ának h) pontjában kapott felhatalmazás alapján - a pénzügyminiszterrel egyetértésben - a következőket rendelem el:
1. § A bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet (a továbbiakban: Vd.) a következő 4/A. §-sal egészül ki:  [LÁBJEGYZET_1]
“4/A. § Ha ugyanabban a végrehajtási ügyben több végrehajtó jár el, a befizetett előleg, munkadíj, a 16. § szerint felszámított költségátalány és a behajtási jutalék összegét megegyezésük szerint osztják meg. Megegyezésük hiányában a végrehajtókat egyenlő arányban illetik meg az ezen a címen befolyt pénzösszegek.”
2. § A Vd. 5. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A munkadíjat minden végrehajtási ügyben külön kell megállapítani, ez irányadó az egyetemlegesen felelős adósok ellen vezetett végrehajtási eljárásokra is.”
3. § A Vd. 6. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“6. § A végrehajtót a munkadíj e rendelet szerint illeti meg.”
4. § A Vd. 12. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“12. § (1) A végrehajtó a végrehajtás foganatosításával kapcsolatban készkiadásként számíthatja fel a következő költségeket:
a) ellátási költségként: a köztisztviselőt megillető napidíjat, ha a székhelyétől 6 óránál hosszabb ideig volt távol,
b) szállásköltségként: számla alapján a ténylegesen felmerült költséget.
(2) A végrehajtó utazási költségként a székhelyén teljesített végrehajtás foganatosítása esetén 1000 Ft, a székhelyén kívül foganatosított eljárási cselekmény végzése esetén 1600 Ft utazási költségátalányt számíthat fel.”
5. § A Vd. 14. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A végrehajtó saját javára nem számíthatja fel az utazási költségátalányt és a szállítási költséget, ha az utazás, illetőleg a szállítás bármelyik fél járművén vagy költségén történt. A végrehajtó csak egyszer számíthatja fel az utazási költségátalányt, ha azonos helyszínen (lakásban, ingatlanon) egyidejűleg foganatosít több ügyben eljárási cselekményt.”
6. § A Vd. 15. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“15. § (1) Ha a végrehajtó a helyszíni eljárás alkalmával saját személygépjárművén szállít lefoglalt ingóságot, csak utazási költségátalányt számíthat fel, szállítási költséget nem. Ha tehergépjárművén szállít lefoglalt ingóságot, választhat, hogy utazási költségátalányt vagy szállítási költséget számít fel.
(2) Ha a végrehajtó az (1) bekezdésben említett esetben a tehergépjárművén történő szállítás költségének elszámolását választotta, az eljárási cselekményről készített jegyzőkönyvben köteles feltüntetni
a) az indulás és az érkezés pontos helyét,
b) a köztük levő távolságot,
c) az indulás és az érkezés időpontját,
d) a felszámított költséget.”
7. § A Vd. a következő 15/A. §-sal egészül ki:
“15/A. § Az egyetemlegesen felelős adósok ellen vezetett végrehajtási eljárások során a készkiadásokat akkor lehet külön felszámítani, ha azok különböző eljárási cselekmények során külön-külön merültek fel.”
8. § (1) A Vd. 17. §-a (1) bekezdésének bevezető mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A végrehajtót az eljárása kezdetén a munkadíj és a költségátalány fejében ügyenként előlegként megilleti”
(2) A Vd. 17. §-a a következő (4)-(5) bekezdéssel egészül ki:
“(4) A végrehajtó az ügy iratainak megérkezése után haladéktalanul köteles a végrehajtást kérőt előlegezésre felhívni olyan határidővel, hogy az eljárási cselekményeket előreláthatólag határidőn belül tudja elvégezni. A végrehajtó az előlegezésre vonatkozó felhívástól eltekinthet, ennek tényét és időpontját a végrehajtási ügy irataiban köteles feltüntetni. Az előlegfelhívás mellőzése esetén azonban a végrehajtó nem állapíthatja meg az eljárás szünetelését az előlegezés elmaradása miatt, hanem köteles a végrehajtás foganatosítását az adott ügyben irányadó szabályok szerint megkezdeni.
(5) A végrehajtó által kiállított előlegfelhívásnak tartalmazni kell azt a tájékoztatást, hogy a végrehajtó intézkedése ellen végrehajtási kifogást lehet előterjeszteni, és utalni kell az előlegezés elmaradásának jogkövetkezményére [Vht. 52. § b) pont].”
9. § A Vd. 19. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a § eredeti szövege (1) bekezdésre változik:
“(2) A végrehajtó az egyetemlegesen felelős adósok ellen vezetett végrehajtási eljárásokban az egyes adósok ügyében csak azon összeg alapulvételével számított behajtási jutalékot számíthat fel, amelyet az adós teljesített, vagy ami tőle behajtásra került.”
10. § A Vd. 21. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A végrehajtó a végrehajtási ügy érdemi vagy ügyviteli befejezésekor [a bírósági végrehajtási ügyvitelről és pénzkezelésről szóló 20/1994. (XII. 24.) IM r. 33-34. §] az általa felszámított munkadíjról, költségtérítésről, behajtási jutalékról és az őt esetleg megillető egyéb összegről díjjegyzéket állít ki, amelyet a feleknek kézbesít. A díjjegyzéknek tartalmaznia kell azt a tájékoztatást, hogy a díjfelszámítás ellen végrehajtási kifogást lehet előterjeszteni.”
11. § A Vd. 22. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A végrehajtó a díjjegyzéket a végrehajtási ügy irataival együtt bemutatja a székhelye szerint illetékes helyi bíróságnak. Ha a szabályszerűen kézbesített díjjegyzékben foglalt díjfelszámítás ellen az arra jogosult végrehajtási kifogást terjesztett elő, és a bíróság a költségfelszámítást bármely okból (számítási hiba, a díjszabás rendelkezéseinek téves alkalmazása stb.) helytelennek tartja, a díjjegyzéket végzéssel módosítja. Ha a szabályszerűen kézbesített díjjegyzékben foglalt díjfelszámítás ellen az arra jogosult nem terjesztett elő végrehajtási kifogást, a bíróság csak névcsere, hibás névírás, szám- vagy számítási hiba vagy más hasonló elírás miatt módosíthatja a díjjegyzéket.”
12. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba, rendelkezéseit a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell.
(2) A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a Cégközlönyben megjelenő közlemények közzétételéről és költségtérítéséről szóló 9/1998. (V. 23.) IM rendelet (a továbbiakban: Cr.) 5. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Ha a közlemény Cégközlönybe való közzétételére jogszabály közvetlenül a céget vagy más szervezetet kötelezi, a közzététel költségtérítése megjelenési alkalmanként)
“a) cég esetén - ideértve azt is, amikor a közzétételre jogszabály természetes személyt kötelez - 12 000 Ft,”
(3) A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a Cr. 7. §-ának (2) bekezdése hatályát veszti.

[LÁBJEGYZET_1] Helyesbítette: Magyar Közlöny 1999/1.