20/1998. (VI. 3.) NM rendelet

a mentésről

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 247. §-a (2) bekezdésének g) és f) pontjában foglalt felhatalmazás alapján az alábbiakat rendelem el:
1. § E rendelet hatálya kiterjed minden, Magyarország területén végzett mentésre és az e tevékenységet végző szervezetekre és személyekre.
2. § E rendelet alkalmazásában
a) mentés: az Eütv. 94. §-ának (1) és (4) bekezdésében foglalt tevékenység,
b) mentési tevékenységet végző szervezet: az Országos Mentőszolgálatnak (a továbbiakban: OMSZ) az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat által külön jogszabály szerint kiadott működési engedéllyel (a továbbiakban: működési engedély) rendelkező szervezete, valamint más, működési engedély alapján mentésre feljogosított szervezet;
c) mentési tevékenységet végző személy: a b) pontban foglalt szervezetek keretében a mentésre szoruló beteg, illetve sérült (a továbbiakban: beteg) feltalálási helyén vagy szállítás közbeni sürgősségi ellátásában részt vevő, a melléklet szerinti képesítéssel rendelkező személy;
d) mentési készenlétet igénylő őrzött szállítás: amelynek során a beteg orvosi vagy mentőtiszti, illetve neonatológiai szakasszisztensi szakfelügyelete szükséges;
e) szolgálatvezetést ellátó személy: az a mentésirányítást végző személy, aki a 104-es telefonvonalon érkező hívások és egyéb mentést kezdeményező bejelentések fogadását és értékelését végzi, továbbá a mentési feladatok végrehajtására a mentőegységeknek utasításokat ad.
3. § (1) A mentés a sürgősség igénye szerint lehet
a) azonnali,
b) 1 órán belüli,
c) a mentési készenlétet igénylő őrzött szállítás esetén 1 órán túli
mentési feladat.
(2) A mentés az alkalmazott mentőegység szerint lehet
a) rohamkocsival,
b) esetkocsival,
c) mentőkocsival,
d) neonatológiai rohamkocsival,
e) neonatológiai mentőkocsival,
f) légi mentőjárművel
végrehajtandó mentési feladat.
4. § (1) Amennyiben az Eütv. 94. § (2) bekezdésében foglalt esetekben a mentést nem orvos kezdeményezi, a bejelentőnek közölnie kell
a) a nevét és a bejelentéskor használt telefonszámát,
b) a mentést indokoló esemény jellegét és helyét, a betegek számát és az észlelt tüneteket,
c) a szolgálatvezetés által kért további információt.
(2) Az OMSZ szolgálatvezetője a bejelentés alapján dönt
a) a mentés szükségességéről, és ennek alapján - a rendelkezésre álló mentőkapacitás függvényében - a megfelelő szintű mentőegység(ek) riasztásáról,
b) egyéb szolgálatok (pl. háziorvosi vagy orvosi ügyeleti szolgálat, tűzoltóság, rendőrség) riasztásáról,
c) a bejelentés elutasításáról, amennyiben egyértelműen megállapítható, hogy nem szükséges a beteg sürgősségi ellátása.
5. § (1) A mentést kezdeményező orvos a megrendeléskor közli
a) a beteg nevét és tartózkodási helyét,
b) a mentés sürgősségét, illetve a mentési készenlétet igénylő őrzött szállítás időpontját, valamint a szükséges mentőegység szintjét,
c) a mentést indokoló, illetve a szállítás közbeni ellátás szempontjából lényeges kórismét,
d) a mentéssel kapcsolatos különleges igényeket (vákuummatracban vagy inkubátorban történő szállítás, lélegeztetés szükségessége, folyamatos monitorozás igénye stb.),
e) egészségügyi intézménybe utalás esetén a célintézetet és a fogadó részleg szakmai profilját,
f) saját nevét és orvosi bélyegzőjének számát.
(2) Az OMSZ szolgálatvezetője jogosult az (1) bekezdés b) pontjában foglaltaktól eltérően rendelkezni, amennyiben az igényelt mentőjárművel a mentési feladat a szükséges időn belül nem teljesíthető.
(3) Az Eütv. 94. § (4) bekezdés c) pontja szerinti
a) életmentő gyógyszer - ideértve a vért és vérkészítményeket is - szállításának rendelésére, amennyiben a gyógyszerhez való hozzájutás más módon nem biztosítható, az egészségügyi intézmény osztályvezető főorvosa vagy az ügyeletvezető,
b) szervszállítás rendelésére a transzplantációs riadóban részt vevő egészségügyi intézmény e feladattal megbízott munkatársa
jogosult.
6. § (1) Amennyiben a mentés kezdeményezésének tényét ismerő személy tudomására jut, hogy a beteg a helyszínről eltávozott, vagy más módon elszállították, erről haladéktalanul értesítenie kell az OMSZ szolgálatvezetését.
(2) Ha a mentés kezdeményezését követően a beteg a helyszínen orvosi ellátásban részesült és az őt ellátó orvos tud a mentés kezdeményezéséről és azt már nem tartja indokoltnak, a személyazonosító adatainak közlésével értesíti az OMSZ szolgálatvezetését.
7. § (1) Az egészségügyi intézmény a beteget és a mentés során keletkezett veszélyes hulladékot haladéktalanul, de legkésőbb 15 percen belül átveszi a mentőegységtől.
(2) Amennyiben a beteg átadásakor a fogadó egészségügyi intézménynek a beteget fogadó orvosa a beteg vizsgálatát és állapotának stabilizálását követően megállapítja, hogy az intézmény a beteg átvételére nem alkalmas, elvégzi a beteg továbbszállításához szükséges beavatkozásokat, és ezt követően a mentőegység a beteget - a fogadó orvos utasításának megfelelően - az ellátására alkalmas legközelebbi egészségügyi intézménybe szállítja.
8. § (1) Ha a bejelentés alapján tömeges baleset vagy személyi sérüléssel járó katasztrófa valószínűsíthető, az OMSZ szolgálatvezetője a kárhelyfelszámoláshoz kapcsolódó szállítási feladatokra a külön jogszabály szerint betegszállításra jogosult szervezetet is igénybe veheti.
(2) Az (1) bekezdés szerinti esemény helyszínén az OMSZ legmagasabb egészségügyi képzettségű dolgozója az egészségügyi kárhelyparancsnok, aki a helyszínen lévő valamennyi mentő- és betegszállító egység, illetve a mentésben részt vevő valamennyi személy felé utasítási joggal rendelkezik.
9. § (1) A mentőellátást a mentőegység vezetőjének dokumentálnia kell. A dokumentációban rögzíteni kell
a) a bejelentés, a helyszínre érkezés időpontját,
b) a helyszínen szerzett információk alapján az esemény közvetlen előzményeit,
c) a helyszínen észlelt körülményeket,
d) a beteg állapotát,
e) a beteg helyszíni és szállítás közbeni ellátását és állapotváltozását,
f) a beteg átadásának helyét, idejét és amennyiben a beteget egészségügyi intézmény veszi át, a betegátvétel tényét (átvevő orvos neve, aláírása, orvosi bélyegzőjének száma).
(2) A dokumentációt az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezelésére vonatkozó külön jogszabályokban foglaltak szerint kell kezelni és megőrizni.
10. § (1) Mentési tevékenység végzésére az OMSZ-on kívül annak a szervezetnek adható engedély, amely
a) a Népjóléti Minisztérium által, meghatározott terület ellátására, vagy meghatározott mentési feladatra kiírt eredményes pályázat alapján együttműködési megállapodást kötött az OMSZ-szal, és
b) rendelkezik a mellékletben foglalt személyi és tárgyi feltételekkel.
(2) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti pályázat benyújtásához a működési engedély kiadására külön jogszabály alapján feljogosított szerv igazolja, hogy az (1) bekezdés b) pontjában foglalt feltételek fennállnak.
(3) A működési engedélyben részletesen rögzíteni kell, hogy a mentési tevékenység végzésére jogosult szervezet a 3. §-ban foglalt mentési feladatok közül melyek végzésére, milyen ellátási területen és szolgálati időben jogosult.
11. § (1) Az OMSZ mentési tevékenységét a Népjóléti Minisztérium a fejezet e célra elkülönített előirányzatából a költségvetési szervek gazdálkodására vonatkozó szabályok szerint finanszírozza.
(2) A 10. § szerinti mentést végző szervezet mentési tevékenységének finanszírozása a szervezet és a Népjóléti Minisztérium közötti finanszírozási szerződés alapján történik.
12. § (1) Ez a rendelet 1998. július 1-jén lép hatályba.
(2) A rendelet hatálybalépésének napján mentési tevékenység végzésére jogosító működési engedéllyel rendelkező egészségügyi szolgáltatók 1999. március 31-ig jogosultak az e rendelet hatálybalépését megelőzően kiadott működési engedély alapján a mentési tevékenység folytatására.
(3) A (2) bekezdés szerinti egészségügyi szolgáltatók az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnak a székhelyük (telephelyük) szerint területileg illetékes megyei (fővárosi) intézeténél kezdeményezhetik az e rendelet szerinti feltételeknek megfelelő mentési tevékenység végzésére jogosító működési engedély kiadását. Ez esetben a működési engedély a melléklet II/B. pontjában foglaltaktól eltérően akkor is kiadható, ha a mentőjármű - az üzemben tarthatóság időtartamán belül - a gyártás évétől számítva 3 évnél idősebb.
(4) A 10. § (1) bekezdés a) pontja szerinti pályázati kiírást első ízben 1998. december 31-ig kell a Népjóléti Közlönyben közzétenni.