234/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet

a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet módosításáról

A Kormány a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 101. §-ának (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeli el:
1. § A 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Tny. R.) 6. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„6. § A fegyveres szerveknél, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében felsorolt polgári repülési munkakörnek megfelelő beosztásban hivatásos állományban eltöltött időt korkedvezményre jogosító időként a hivatásos állományúak szolgálati idejének számítására vonatkozó szabályok szerint kell figyelembe venni.”
2. § A Tny. R. 9. §-a a következő (1) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi szöveg megjelölése (2) bekezdésre változik:
„(1) A Tny. 10. §-a szerinti csökkentést a Tny. 12. §-a alapján megállapított öregségi nyugdíj összegére kell végrehajtani.”
3. § A Tny. R. a következő 11/A. §-sal egészül ki:
„11/A. § (1) Ha az öregségi nyugdíjas baleseti rokkantsági nyugdíjra is jogosult
a) baleseti rokkantsági nyugdíjának megállapítása napjától az öregségi nyugdíját szüneteltetni kell, vagy
b) az öregségi nyugdíj mellett a baleseti eredetű munkaképesség-csökkenés mértékének megfelelő baleseti járadékot kell megállapítani.
(2) A Tny. 6. § (3) bekezdésének alkalmazásánál a szüneteltetett nyugellátás újbóli folyósítása esetén a nyugellátást a szüneteltetés időtartama alatti emelésekkel növelt összegben kell folyósítani.”
4. § A Tny. R. a következő 11/B. §-sal egészül ki:
„11/B. § Ha az 1998. december 31-ét követő és 2000. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő saját jogú nyugdíj alapját képező havi átlagkereset 45 000 forintnál több
a 45 001-51 000 forint közötti átlagkereset kilencven százalékát,
az 51 001-58 000 forint közötti átlagkereset nyolcvan százalékát,
az 58 001-64 000 forint közötti átlagkereset hetven százalékát,
a 64 001-71 000 forint közötti átlagkereset hatvan százalékát,
a 71 001-77 000 forint közötti átlagkereset ötven százalékát,
a 77 001-90 000 forint közötti átlagkereset negyven százalékát,
a 90 001-103 000 forint közötti átlagkereset harminc százalékát,
a 103 001-116 000 forint közötti átlagkereset húsz százalékát,
a 116 000 forint feletti átlagkereset tíz százalékát
kell a saját jogú nyugdíj megállapításánál figyelembe venni.”
5. § A Tny. R. 14. § (6) bekezdése harmadik mondatának első fordulata helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a (6) bekezdés a következő h) ponttal egészül ki:
[A havi átlagkereset meghatározásánál az 1987. december 31-e utáni időponttól megállapított baleseti járadékot, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásról szóló rendelkezések alapján járó és 1987. december 31-e utáni és 1998. január 1-je előtti időre eső keresetkiegészítést csökkenteni kell a magánszemélyek jövedelemadójának kizárólag ezen keresetekre eső képzett összegével. A személyi jövedelemadó képzett összegét a munkáltató, a bér kifizetője által történő adóelőleg megállapítására vonatkozó rendelkezések szerint kell meghatározni.]
„Az 1987. december 31-ét követő időre eső keresetekből az adó kiszámításánál naptári évenként”
„h) az 1999-ben elért kereset alapján megállapított, képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 10 százalékát, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 3000 forintot, továbbá a nyugdíjjárulék és a magánnyugdíjrendszer keretében - nem kiegészítésként - fizetett tagdíj együttes összegének 25 százalékát”
[kell levonni, de a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény szerinti, összjövedelmet csökkentő kiadásokat és adókedvezményeket figyelmen kívül kell hagyni.]
6. § (1) A Tny. R. 16. §-a (2) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Ha a biztosítottnak nem volt naptári évenként 365 (szökőévben 366) napi keresete, a naptári évre eső keresetet a következők szerint kell megállapítani:]
„d) majd meg kell határozni az így kiszámított összegre eső képzett adóösszeget [az 1991. évben elért keresetre képzett adót 3000 forinttal, az 1993. évre képzett adót 2400 forinttal, az 1995. évre képzett adót az ez évi egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék címén levont összeg 25 százalékával, az 1997. évre képzett adó összegét a kereset, jövedelem 20 százalékával, de legfeljebb jogosultsági hónaponként havi 3600 forinttal csökkenteni kell, az 1998. évre képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 20 százalékát, de jogosultsági hónaponként legfeljebb havi 4200 forintot, az 1999. évben elért keresetre képzett adó összegéből pedig a kereset, jövedelem 10 százalékát, de legfeljebb havi 3000 forintot kell levonni], amelyet el kell osztani 365-tel (szökőévben 366-tal);”
(2) A Tny. R. 16. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az öregségi nyugdíj összegének meghatározásánál a Tny. 22. § (2) bekezdése alapján a gyermekgondozási segélyt, gyermeknevelési támogatást, a munkanélküli járadékot, nyugdíj előtti munkanélküli segélyt keresetként - az (1)-(4) bekezdés, valamint a 14. § (6) bekezdés megfelelő alkalmazásával - kell a keresettel azonos időre számításba venni.”
7. § A Tny. R. a következő 18/A. §-sal egészül ki:
„18/A. § A Tny. 24. §-a (3) bekezdésének a) pontja alkalmazásánál a rokkantsági résznyugdíjra jogosultságot nem érinti, ha a tíz évi szolgálati idő megszerzésére az ott meghatározott életév betöltését követően került sor.”
8. § A Tny. R. 22. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„22. § (1) Ha az igénylő a harmincötödik életévének betöltése után, de negyvenötödik életéve betöltését megelőzően rokkan meg, a rokkantsági nyugdíj összegét a Tny. 25. § (2) bekezdés, vagy a Tny. 25. § (3) bekezdés szerinti jogosultság esetén is a ténylegesen megszerzett szolgálati idő alapján kell - a 20-21. §-ok szerint - megállapítani.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott személy rokkantsági nyugdíjának összegét, ha nem rendelkezik legalább 10 év - korkedvezményre jogosító munkakörben eltöltött legalább 8 év - szolgálati idővel, tízévi, illetőleg nyolcévi szolgálati idő alapján kell megállapítani.”
9. § A Tny. R. a következő 22/A. §-sal egészül ki:
„22/A. § A rokkantsági nyugdíj összegének meghatározásánál a 10. §-ban foglaltakat is alkalmazni kell.”
10. § A Tny. R. a következő 23/A. §-sal egészül ki:
„23/A. § A Tny. 31. §-a (3) bekezdésének alkalmazásánál az állapotváltozás időpontja az állapotváltozásnak a jogszabályban meghatározott orvosszakértői szervek által megállapított napja, ennek hiányában az orvosi vizsgálat - állapotrosszabbodás esetén azonban legkorábban az állapotrosszabbodás bejelentésének - napja.”
11. § A Tny. R. 25. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„25. § A Tny. 31. § (3) bekezdés alkalmazásánál a rokkantsági nyugdíj - orvosi vizsgálat alapján állapotjavulás miatt történő - csökkentéséről (leszállításáról) a 23/A. § (2) bekezdésében meghatározott időpontot követő második hónap első napjától kell intézkedni. Állapotrosszabbodás esetén a felemelt összegű rokkantsági nyugdíjat a 23/A. § (2) bekezdésében említett időpontot követő hónap első napjától kell megállapítani.”
12. § A Tny. R. a következő 28/A. §-sal egészül ki:
„28/A. § A Tny. 35. § (3) bekezdésének és a Tny. 36. § (2) bekezdésének alkalmazásánál az első ízben megállapított baleseti rokkantsági nyugdíj alapulvételével kell az emeléseket, kiegészítéseket a módosított (feléledt), illetőleg a kedvezőbb átlagkereset alapján megállapított baleseti rokkantsági nyugdíjhoz hozzáadni.”
13. § A Tny. R. a következő 55/A. §-sal egészül ki:
„55/A. § A Tny. 38. §-a (2) bekezdés alkalmazásánál csak a nyugdíjbiztosítási, illetőleg a nyugdíjjárulék tartozást kell figyelembe venni azzal, hogy az 1000 forintot meghaladó behajthatatlan tartozás törlése nem tekinthető a tartozás megfizetésének. A nyugdíjbiztosítási, illetve a nyugdíjjárulék után felszámított késedelmi pótlék, a bírságok és az egyéb tartozások a szolgálati idő szempontjából nem minősülnek tartozásnak.”
14. § A Tny. R. 62. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2)-(7) bekezdés számozása (3)-(8) bekezdésre változik:
„(2) A Tny. 50. § (3) bekezdésének alkalmazásánál a 20 százalékos mértékű özvegyi nyugdíj összegét az 50 százalékos mértékű özvegyi nyugdíj megállapításánál alapul szolgáló - a jogszerző Tny. 50. § (6) bekezdése szerint kiszámított nyugdíjának - összegéből kell meghatározni. Az özvegyi nyugdíj mértékének változásáról a folyósító szerv hoz határozatot azzal, hogy az özvegyi nyugdíj emelésére a (3) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.”
15. § A Tny. R. 63. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„63. § Az özvegyi nyugdíj megosztásánál [Tny. 51. § (1) bekezdés] azt az özvegyi nyugdíjat kell egyenlő arányban megosztani, amely a jogosultat (jogosultakat) a Tny. 50. § (1) bekezdése, valamint a Tny. 50. § (2) bekezdés a)-b) pontja alapján megilletné. Az ideiglenes özvegyi nyugdíjra jogosultat (jogosultakat) a Tny. 50. § (1) bekezdése szerinti özvegyi nyugdíj arányos része, az özvegyi nyugdíjra jogosultat (jogosultakat) a Tny. 50. § (2) bekezdésének a) vagy b) pontja szerinti özvegyi nyugdíj arányos része illeti meg.”
16. § A Tny. R. a következő 63/A. §-sal egészül ki:
„63/A. § (1) Az elvált vagy egy évnél hosszabb ideje különélő házastárs részére az 1999. január 1-je előtti időponttól megállapított özvegyi nyugdíj akkor éled fel, ha az elvált vagy egy évnél hosszabb ideje különélő személy
a) a házastársától annak haláláig tartásdíjban részesült, vagy
b) a Tny. 47. §-a (2) bekezdésében meghatározott jogosultsági feltételek a különéléstől számított tíz éven belül bekövetkeztek.
(2) Az (1) bekezdés szerinti feléledés esetén a Tny. 53. §-ában foglaltakat is alkalmazni kell.
(3) A feléledő özvegyi nyugdíj mértékét a Tny. 50. § (2) bekezdésének a)-b) pontjaiban, és a 90. § (4) bekezdésében foglaltak alapján kell megállapítani.”
17. § A Tny. R. a következő 63/B. §-sal egészül ki:
„63/B. § (1) A Tny. 44/B. §-a alapján - a Tny. 45-53. §-ának megfelelő alkalmazásával - özvegyi nyugdíjra jogosult az a személy is, akinek házastársa (élettársa, elvált vagy egy évnél hosszabb ideje különélő házastársa) mezőgazdasági szövetkezeti, illetőleg szakszövetkezeti növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékosként halt meg, vagy ezekre az ellátásokra (járadékokra) a jogosultságot haláláig - az 1997. december 31-ig hatályos jogszabályok alapján - megszerezte. A Tny. 6. § (3) bekezdés alkalmazásánál hozzátartozói nyugellátás alatt az özvegyi járadékot és a növelt összegű özvegyi járadékot is érteni kell.
(2) Az özvegyi nyugdíj összegét abból a mezőgazdasági szövetkezeti, illetőleg szakszövetkezeti növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékösszegből kell megállapítani, amely a jogszerzőt halála időpontjában megillette, vagy az 1997. december 31-ig hatályos jogszabályok alapján - a Tny. 50. § megfelelő alkalmazásával - megillette volna.”
18. § A Tny. R. a következő 64/A. §-sal egészül ki:
„64/A. § Ha az árvaellátásra jogosultság megszűnik, de a Tny. 55. §-ában meghatározott jogosultsági feltételek ismét bekövetkeznek, az árvaellátást a megszüntetést követő emelésekkel, kiegészítésekkel növelt összegben kell újból megállapítani.”
19. § A Tny. R. a következő 64/B. §-sal egészül ki:
„64/B. § (1) A Tny. 44/B. §-a alapján - a Tny. 54-57. §-ának megfelelő alkalmazásával - jár az árvaellátás a mezőgazdasági szövetkezeti, illetőleg növelt összegű szakszövetkezeti öregségi, munkaképtelenségi járadékos, vagy erre haláláig jogot szerzett személy árvájának is.
(2) Az árvaellátás összegének meghatározására a 63/B. § (2) bekezdésében foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.”
20. § A Tny. R. a következő 65/A. §-sal egészül ki:
„65/A. § Ha a szülői nyugdíjra jogosultság megszűnik, de a szülő (nagyszülő) a Tny. 58. §-ának (3) bekezdése szerinti feltétellel rendelkezik, a szülői nyugdíjat a megszüntetést követő emelésekkel, kiegészítésekkel növelt összegben kell újból megállapítani.”
21. § A Tny. R. a következő 65/B. §-sal egészül ki:
„65/B. § (1) A Tny. 44/B. §-a alapján - a Tny. 58-59. §-ának megfelelő alkalmazásával - jár a szülői nyugdíj a mezőgazdasági szövetkezeti, illetőleg növelt összegű szakszövetkezeti öregségi, munkaképtelenségi járadékos, vagy erre haláláig jogot szerzett személy szülőjének, nagyszülőjének is.
(2) A szülői nyugdíj összegének meghatározására a 63/B. § (2) bekezdésében foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.”
22. § A Tny. R. a következő 65/C. §-sal egészül ki:
„65/C. § A nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek a határozat kibocsátásával egyidejűleg a rendelkezésre álló adatok alapján tájékoztatást kell adnia minden olyan tényről, amely a nyugellátást igénylő személy más - jogszabály rendelkezése szerint a nyugdíjigényt elbíráló (nyugdíjmegállapító) szervek hatáskörébe utalt - ellátásra való jogosultságára és annak igénylésére vonatkozik.”
23. § A Tny. R. a következő 66/A. §-sal egészül ki:
„66/A. § A 63/B., 64/B. és 65/B. §-okban meghatározott ellátások megállapítása iránti igény érvényesítésére a Tny. 64. §-ban foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.”
24. § A Tny. R. 69. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„69. § (1) A szociális biztonsági (szociálpolitikai) egyezmények alapján a nyugellátás megállapítására irányuló igényt a Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság bírálja el. Ha az egyezményben részt vevő másik ország területén eltöltött szolgálati időt Magyarországon eltöltött szolgálati idő követte, és a nyugellátás megállapítása előtti utolsó jogviszony alapján a nyugdíjigény elbírálására a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóság, a fegyveres erők és rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok illetékes(ek), az egyezmény alapján a nyugellátás megállapítására irányuló igényt ez utóbbi nyugdíjmegállapító szerv(ek) bírálja, illetve bírálják el.
(2) A nyugellátásnak a szociálpolitikai egyezmény alapján történő megállapításáig a magyar nyugdíjbiztosítási szerv által - kizárólag a Magyarországon szerzett szolgálati idő és kereset alapján - megállapított és folyósított nyugdíjrész összegét előlegként kell kezelni, és az egyezmény szerinti - a magyar felet terhelő - nyugdíjrész összegébe be kell számítani.”
25. § (1) A Tny. R. 78. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A Tny. 87-88. §-án, illetőleg az Eb.tv. 73. §-án alapuló nyugellátás, baleseti nyugellátás, valamint - a megállapítás kezdő időpontjától függetlenül - a baleseti járadék megtérítésére irányuló követelést az a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv - a Vasutaknál a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóság - érvényesíti, amely a megtérítendő ellátást megállapította. A megtérítendő összeget az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szervhez - a Vasutaknál a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatósághoz - kell befizetni.”
(2) A Tny. R. 78. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az (1)-(2) bekezdés szerint érvényesítésre kerülő követelésekkel kapcsolatos nyilvántartások, elszámolások vezetése a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek - a Vasutaknál a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóság - feladatát képezi. Az egészségbiztosítási igazgatási szerveknél vezetett nyilvántartások, elszámolások lezárásáról és átadásáról, továbbá a megtérült követelések elszámolásának módjáról az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár 1999. március 31-ig megállapodást köt.
(4) Ha az ellátás - ideértve a korengedményes nyugdíjat is - megtérítésére irányuló követelés érvényesítésére vonatkozó fizetési felszólítás nem vezetett eredményre, akkor a határozatot (fizetési meghagyást) kibocsátó szerv megkeresése alapján az e jogcímen fennálló tartozást is a járuléktartozás végrehajtására vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával kell behajtani. A tartozás behajtásával és a megtérült követelés elszámolásával kapcsolatos eljárás rendjéről az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal 1999. március 31-ig megállapodást köt.”
26. § A Tny. R. 87. §-a (1) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A nyilvántartólapot köteles kiállítani]
„g) a Tbj. 5. §-a (1) bekezdésének e) pontja szerinti egyéni vállalkozóról az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal illetékes járulékigazgatósága,”
27. § A Tny. R. 89. § (5)-(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:  [LÁBJEGYZET_1]
„(5) A nyilvántartó lapot soron kívül le kell zárni és a területileg illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóság (kirendeltség) részére meg kell küldeni, ha
a) a biztosított a nyugdíj (a megváltozott munkaképességűeket megillető rendszeres pénzellátás) megállapítására igényt terjeszt elő,
b) a biztosított jogán hozzátartozói, baleseti hozzátartozói igényt terjesztenek elő,
c) a nyugdíjigényt elbíráló szerv azt kéri.
(6) Ha a nyilvántartó lap kiállítására kötelezett foglalkoztató jogutód nélkül szűnik meg, a (2) bekezdésben említett adatszolgáltatást a megszűnésig teljesíteni kell.”  [LÁBJEGYZET_2]
28. § A Tny. R. 2. számú melléklete helyébe e rendelet melléklete lép.
29. § (1) Ez a rendelet 1999. január 1. napján lép hatályba azzal, hogy rendelkezéseit az 1998. december 31-ét követő időponttól megállapított (megállapításra kerülő) ellátásokra kell alkalmazni; egyidejűleg a 24. § (2) bekezdésének második mondata, a 65. § (2) bekezdése, a 87. § (1) bekezdése h) pontjában a „gyermekgondozási díjban” szövegrész, a 87. § (2) bekezdése, valamint a 89. § (1) bekezdésének második mondata és (3) bekezdése hatályát veszti. A 62. § (2) bekezdésében a „Tny. 50. § (4) bekezdés”-ére hivatkozás „Tny. 50. § (6) bekezdés”-re, a 62. § (3) bekezdésében a „Tny. 50. § (1) bekezdés b) pont”-jára hivatkozás „Tny. 50. § (2) bek. b) pont”-ra, a 62. § (5) bekezdésében a „Tny. 50. § (4) bekezdés”-ére hivatkozás „Tny. 50. § (6) bekezdés”-re, a 87. § (1) bekezdés a) pontjában „az összesítő elszámolás” szövegrész „összesítő bevallás”-ra, a h) pontban a „társadalombiztosítási kifizetőhely” szövegrész „családtámogatási kifizetőhely”-re, a 90. § (1) bekezdésében a „Tny. 50. § (4) bekezdés”-re hivatkozás „Tny. 50. § (6) bekezdés”-re, a (3) bekezdésben a „Tny. 50. § (1) bekezdés b) pont”-jára hivatkozás „Tny. 50. § (2) bekezdés b) pont”-jára változik.
(2) A 168/1997. (X. 6.) Korm. rend. 1. számú mellékletének 7. pontjában a „Textiliparban végzett munka” címszó alatt a felsorolt munkaköri megnevezéseknél a „nő” megjelölés hatályát veszti, a 10. pontban az „Ionizációs sugárzás hatása alatt végzett munka” címszó alatt az „ionizáció sugárzást kibocsátó berendezéssel dolgozó munkakörnél az „ápolónő” megjelölés „ápoló„-ra, a 11. pontban a „Közlekedésnél végzett munka” címszó alatt az „Étszolgálati dolgozók és a hálókocsi kalauz” munkakör megjelölésnél a „kézilány” munkakör „konyhai kisegítő” munkakörre változik. Ugyanezen pontban a „Munkaköri leírás”-nál, „kézilány” megjelölés helyett „konyhai kisegítő”-t kell érteni. Ahol „Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium”, illetőleg „Földművelésügyi Minisztérium” szerepel, azon a „Környezetvédelmi Minisztérium”-ot, illetőleg a „Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium”-ot, a 7. § (1) bekezdésben a „Munkaügyi Minisztérium” alatt a „Szociális és Családügyi Minisztérium”-ot, a 64. § (2) bekezdésben a „Művelődési és Közoktatási Minisztérium” alatt az „Oktatási Minisztérium”-ot kell érteni.
(3) A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosításáról rendelkező 1998. évi LXVII. törvény 22. § (6) bekezdése szerinti megállapodás alapján, a külföldi foglalkoztatás 1996. december 31-e és 1999. január 1-je közötti időtartama alatti keresetnek nyugdíjalapkénti figyelembevételére, valamint ezen időtartam szolgálati időként történő beszámítására csak az előírt (vállalt) járulékfizetési kötelezettség teljesítése esetén van lehetőség azzal, hogy a szolgálati idő megállapításánál a Tny. 37. §-a (4) bekezdését és 38. §-a (1) bekezdésének g) pontját alkalmazni kell. Az említett szolgálati idő és kereset figyelembevételével nyugellátás - az egyéb jogosultsági feltételek megléte esetén is - legkorábban a járulék megfizetésének napjától állapítható meg.

[LÁBJEGYZET_1] Helyesbítette: Magyar Közlöny 1999/6.

[LÁBJEGYZET_2] Helyesbítette: Magyar Közlöny 1999/6.