28/1998. (VI. 17.) NM rendelet

az egészségügyi szakdolgozók továbbképzésének szabályairól

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 247. §-a (2) bekezdésének i) pontjában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:
1. § (1) Az egészségügyi szakképesítéssel rendelkező - ide nem értve a (szak)orvos, (szak)fogorvos, (szak)gyógyszerész, klinikai szakpszichológus szakképesítéssel rendelkezőket - dolgozók (a továbbiakban: egészségügyi szakdolgozó) továbbképzése továbbképzési időszakokban történik. A továbbképzési időszak tartama öt év.
(2) Az első továbbképzési időszak kezdete az egészségügyi szakdolgozónak az Egészségügyi Szakdolgozók Működési Nyilvántartásába történő felvételének napja, a további időszakok kezdete az egészségügyi szakdolgozó működési nyilvántartásának az Eütv. 112. § (9) bekezdése alapján történő megújításának napja.
(3) Az egészségügyi szakdolgozó mentesül a továbbképzési kötelezettség alól, ha a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár eléréséhez öt évnél rövidebb idő van hátra.
2. § (1) A továbbképzési időszak alatt, a következő továbbképzési időszakba történő átlépéshez, az egészségügyi szakdolgozónak a 3-4. § szerinti továbbképzési formákban elméleti és gyakorlati felkészültségéről kell számot adnia. Az elméleti és gyakorlati feltételek teljesítésének mérése pontozással történik. Az egészségügyi szakdolgozó továbbképzésére vonatkozóan nyilvántartott adatokat az 1. számú melléklet tartalmazza.
(2) Az egészségügyi szakdolgozónak a továbbképzési időszak alatt összesen 100 pontot kell teljesítenie. A továbbképzési pontok az e rendeletben meghatározott elméleti továbbképzések és gyakorlatok keretében szerezhetők meg.
(3) Az egészségügyi szakdolgozók továbbképzését az Egészségügyi Szakképzési és Továbbképzési Tanács (a továbbiakban: ESZTT) bizottsága (a továbbiakban: Bizottság) folyamatosan figyelemmel kíséri, elemzi és értékeli.
3. § (1) Elméleti továbbképzésnek minősül:
a) a legalább 40 órás, elméleti, illetve gyakorlati foglalkozások keretében egyes szakmai témaköröket feldolgozó, vizsgával záruló továbbképzésen való részvétel, az elérhető pontok száma legalább 20, legfeljebb 40;
b) az olyan regionális, országos, helyi vagy szakmaterületi rendezvényen való részvétel (kongresszus, ankét), ahol legalább 5 előadás hangzik el, az elérhető pontok száma legalább 5, legfeljebb 10;
c) regionális, országos, helyi vagy szakmaterület specifikus kongresszuson, ankéton, továbbképzésen tartott előadás vagy bemutatott poszter, az elérhető pontok száma legalább 10, legfeljebb 20;
d) külföldi vagy hazai kiadó által megjelentetett könyv, cikk vagy pályamű (publikáció), az elérhető pontok száma legalább 15, legfeljebb 50,
e) egyéni továbbképzés, külföldi vagy hazai szakmai tanulmányút egy adott téma tanulmányozására, az elérhető pontok száma legalább 10, legfeljebb 20;
f) az adott szakképesítésnek megfelelő szakmai vizsga írásbeli feladatsora legalább 75%-os eredménnyel történő megoldása, az elérhető pontszám 50.
(2) Mentesül az elméleti továbbképzési kötelezettség alól, aki
a) az adott szakterületen újabb vagy magasabb szakképesítést szerez,
b) a szakterületén oktatói, vizsgáztatói tevékenységet végez,
c) külön jogszabályban foglaltak szerint a szakképesítésének megfelelő szakértői tevékenységre jogosító engedéllyel rendelkezik.
4. § (1) A továbbképzési időszak gyakorlati részének teljesítéséhez az egészségügyi szakdolgozónak legalább három évet kell az adott szakképesítés szerinti munkakörben eltöltenie, amit a munkáltató, illetőleg a működési engedély kiállítója igazol. Egy év gyakorlati idő pontértéke 15.
(2) Az elméleti és a gyakorlati feltételek teljesítését igazoló továbbképzési pontok egymást kiegészítik.
5. § (1) Az elméleti továbbképzések minősítését a Bizottság felkért szakértők közreműködésével végzi. A továbbképzések minősítésének szempontjait a Bizottság módszertani ajánlásban teszi közzé.
(2) A 3. § (1) bekezdésének a)-c) pontjai szerinti továbbképzés szervezője a továbbképzés minősítéshez szükséges adatokat, a továbbképzés időpontját legalább két hónappal megelőzően a 2. számú mellékletben feltüntetett adatok közlésével jelentheti be a Bizottságnak. A külföldi továbbképzés bejelentése és elismerése utólag történik meg.
(3) A Bizottság a szakértők javaslatát figyelembe véve a kérelemben foglaltak alapján - a meghatározott ponthatárokon belül - dönt a továbbképzés elismeréséről. Az elismert továbbképzést az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet (a továbbiakban: ETI) nyilvántartásba veszi, annak nyilvántartási számáról értesíti a továbbképzés szervezőjét és információs lapjában közzéteszi a továbbképzésként elismert rendezvény adatait.
(4) A (3) bekezdésben foglalt elismerést követően a továbbképzés szervezője jogosult a rendezvényét minősített továbbképzésként hirdetni, és a résztvevőknek a továbbképzésen való részvételt igazolni.
6. § (1) A 3. § (1) bekezdés d)-e) pontja szerinti továbbképzési forma esetén a minősítéshez szükséges adatokat az egészségügyi szakdolgozó, publikáció esetén a szerkesztőbizottság értékelésével együtt juttathatja el az ETI-hez.
(2) A 3. § (1) bekezdés f) pontja szerinti továbbképzési forma esetén a szakdolgozó vizsgázási szándékát az ETI-nek jelenti be, aki tájékoztatja a vizsga helyéről és időpontjáról. A feladatlap kitöltésére a szakmai vizsgákhoz kapcsolódóan, a szakmai vizsgáztatás általános szabályairól és eljárási rendjéről szóló jogszabályban  [LÁBJEGYZET_1]  meghatározott időszakban van mód.
(3) Az (1)-(2) bekezdés szerint megszerzett továbbképzési pontjairól az ETI értesíti az egészségügyi szakdolgozót.
(4) Az egészségügyi szakdolgozók szakértői tevékenységüket szakértői igazolványukkal igazolják. A vizsgáztatói, oktatói tevékenységet a vizsga, illetve az oktatás szervezője igazolja.
7. § (1) A továbbképzések támogatására az ETI az ESZTT-vel előzetesen egyeztetett témakörökben minden negyedév első hónapjában pályázatot jelentet meg. A pályázatokat az ESZTT felügyelete alatt működő, független szakértőkből álló öttagú testület bírálja el. Az elbírálás határideje az adott negyedév utolsó hónapjának 25. napja.
(2) A pályázatok nyerteseiről az ETI a Népjóléti Közlönyben közleményt tesz közzé.
8. § A Népjóléti Minisztérium a 7. § (1) bekezdése szerinti testület működési költségeit és a 7. § értelmében évente meghirdethető pályázatok forrását az ETI költségvetésén keresztül, elkülönített kezelésben biztosítja.
9. § (1) Ez a rendelet - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - 1998. július 1. napján lép hatályba.
(2) A 2. § (3) bekezdése, valamint az 5. és 7. § 1999. január 1. napján lép hatályba.

[LÁBJEGYZET_1] 10/1993. (XII. 30.) MüM rendelet.