5/1998. (III. 6.) IM rendelet

a fogvatartottak egészségügyi ellátásáról

A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló, többször módosított 1979. évi 11. törvényerejű rendelet 127. §-ának (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a fogvatartottak egészségügyi ellátásáról - a népjóléti miniszterrel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben - a következőket rendelem el:

I. Fejezet

Általános rendelkezések

1. § (1) E rendelet hatálya a büntetés-végrehajtási intézetben (a továbbiakban: bv. intézet) fogva tartott elítéltre, előzetesen letartóztatottra (a továbbiakban együtt: fogvatartott) terjed ki.
(2) A nem magyar állampolgárságú fogvatartottra - ha nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik - a magyar állampolgárságú fogvatartottra vonatkozó jogszabályokat kell alkalmazni.
(3) A büntetések és intézkedések végrehajtása során a fogvatartott egészségi állapotának megfelelő gyógyító-megelőző ellátását elsősorban a fogvatartó bv. intézet, illetve a Büntetés-végrehajtás Központi Kórháza (a továbbiakban: Központi Kórház), annak a Nagyfai Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben működő Krónikus Utókezelő Részlege (a továbbiakban: Utókezelő Részleg), valamint az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet (a továbbiakban: IMEI) biztosítja, és a fogvatartott ezt az ellátást köteles igénybe venni.
(4) A fogvatartottak egészségügyi ellátását a büntetés-végrehajtási szervezeten belül - az IMEI kivételével - szakmailag a Központi Kórház felügyeli.
(5) Amennyiben a fogvatartott megfelelő egészségügyi ellátása a büntetés-végrehajtási szervezet keretein belül nem lehetséges, a bv. intézet orvosa (a továbbiakban: bv. orvos) vagy a büntetés-végrehajtási szervezet kezelésében lévő egészségügyi intézete (a továbbiakban: bv. egészségügyi intézet) gondoskodik arról, hogy a fogvatartott nem a büntetés-végrehajtási szervezet kezelésében lévő egészségügyi intézményben (a továbbiakban: egészségügyi intézmény) részesüljön a megfelelő ellátásban.
2. § A fogvatartott az 1. § (5) bekezdésében foglaltaktól eltérően egészségügyi intézmény térítésköteles szolgáltatását csak akkor veheti igénybe, ha azt a bv. intézet parancsnoka engedélyezi, a fogvatartott a várható költségeket - ideértve a szállítás költségeit is - megelőlegezi, és az egészségügyi intézmény a szolgáltatást vállalja.
3. § A fogvatartott - önkéntes jelentkezés alapján - részt vehet a bv. intézetben szervezett véradásban.
4. § (1) A fogvatartottat a bv. orvos köteles felvilágosítani az egészségi állapotáról, tájékoztatást adni a tervezett orvosi beavatkozások szükségességéről, kockázatáról, valamint arról, hogy a szükségesnek ítélt vizsgálat vagy beavatkozás elmaradása milyen következményekkel járhat az egészségi állapotára nézve.
(2) A fogvatartottnak biztosítani kell a külön jogszabályokban meghatározottak szerint a fogvatartás alatt keletkezett egészségügyi adatainak megismerését.
(3) A fogvatartott egészségügyi ellátása visszautasításával kapcsolatos önrendelkezési joga - a saját és a közösség egészségének védelme érdekében -
a) veszélyeztető, illetve közvetlen veszélyeztető állapot fennállása esetén,
b) életveszélyes állapot, valamint várhatóan maradandó egészségkárosodás elhárítása miatt,
c) közegészségügyi-járványügyi érdekből,
d) törvényben meghatározott esetekben
korlátozható.
(4) A műtétre és a műtétnek minősülő vizsgálati (invazív) eljárásra az egészségügyi jogszabályok rendelkezései az irányadók.
5. § Amennyiben a fogvatartott a 4. § (3) bekezdésében felsorolt esetekben az előzetes tájékoztatás ellenére megtagadja az együttműködést, az orvos köteles a vizsgálatot vagy kezelést - a büntetés-végrehajtási szervezetről szóló 1995. évi CVII. törvényben meghatározott intézkedések mellett - elvégezni.

II. Fejezet

Orvosi vizsgálat és gyógykezelés a bv. intézetben

6. § (1) A fogvatartottat befogadáskor közegészségügyi és járványügyi szempontból egészségügyi szakdolgozó megvizsgálja. Betegséget terjesztő vagy okozó rovarok észlelése vagy egyéb fertőző megbetegedés gyanúja esetén a fogvatartottat el kell különíteni, közösségbe helyezni csak a bv. orvos írásbeli engedélyével lehet.
(2) Befogadás után legkésőbb 72 órával a fogvatartottat a bv. orvos megvizsgálja, rögzíti a fogvatartott kórelőzményi adatait, általános egészségi állapotát, fizikális státuszát, valamint elbírálja a munkaképességét.
(3) Amennyiben a befogadáskor a fogvatartotton külsérelmi nyomokat észlelnek, illetve elmondása szerint sérüléseket szenvedett, - a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásainak szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet (a továbbiakban: R.) 17. §-ában foglaltakon túl - haladéktalanul intézkedni kell orvosi látlelet felvétele iránt.
7. § (1) Az egészségügyi panasszal jelentkező fogvatartottat a legközelebbi orvosi rendelésre elő kell állítani.
(2) A bv. orvos írásbeli javaslata alapján a fogvatartottat kímélő, pót-, illetve diétás élelmezésben kell részesíteni.
(3) A bv. orvos a fogvatartott egészségi állapotára figyelemmel kezdeményezheti a zárkában vagy a lakóhelyiségben való fekvést, az általánosnál kedvezőbb tisztálkodási lehetőségek biztosítását, saját lábbeli, illetve alsóruházat viselését, meghatározhatja az ápolás egyéb sajátos módját.
8. § (1) A fogvatartottaknak az első befogadáskor HIV-szűrésen, évente tüdőszűrésen (ernyőképszűrés), fogászati szűrésen, a nőknek évente nőgyógyászati szűrésen kell részt venniük. Egyéb szűrővizsgálatokra a hatályos rendelkezések irányadóak.
(2) A HIV-szűrést a külön jogszabályban meghatározott laboratóriumok, a tüdőszűrést a területileg illetékes, illetve a kijelölt tüdőgondozók, a fogászati szűrést a bv. intézet fogorvosa, a nőgyógyászati szűrést a Központi Kórház, illetve a kijelölt szakorvosok végzik.
9. § (1) A munkaképtelen fogvatartottat a bv. orvos legfeljebb egy évig terjedő időtartamra - írásban - felmentheti a munkavégzés alól.
(2) Munkavégzés alóli felmentést az (1) bekezdésben meghatározottnál hosszabb időtartamra, illetve véglegesen a Központi Kórház Felülvizsgáló Bizottsága (a továbbiakban: FÜV Bizottság) engedélyezhet.
(3) A fogvatartott a bv. orvos döntése ellen a FÜV Bizottsághoz, a FÜV Bizottság döntése ellen pedig a Központi Kórház főigazgató főorvosához 15 napon belül írásban panaszt jelenthet be. A panaszt 15 napon belül kell elbírálni, és arról a fogvatartottat írásban értesíteni.
10. § A fogvatartott járművezetői alkalmasságának első fokú elbírálására a bv. orvos, másodfokú elbírálására a FÜV Bizottság jogosult.
11. § (1) A bv. intézet betegszobáján kell elhelyezni azt a fogvatartottat, akinek egészségi állapota ezt indokolja, de kórházi fekvőbeteg-ellátása nem szükséges.
(2) A betegszobáról a fogvatartottat kizárólag a bv. orvos írásbeli hozzájárulásával lehet kihelyezni, illetve elszállítani.
12. § (1) A bv. intézetben fogvatartott sürgősségi orvosi ellátását a bv. orvos, munkaidőn túl, valamint munkaszüneti napokon a készenléti szolgálatot teljesítő orvos, ennek hiányában a bv. intézet székhelye szerint területileg illetékes háziorvosi ügyeleti szolgálat (sürgősségi orvosi szolgálat, mentőszolgálat) biztosítja.
(2) Amennyiben a fogvatartott sürgősen szakorvosi vagy kórházi kezelésre szorul és a bv. egészségügyi intézet nehezen elérhető, az orvos írásos javaslata (beutalója) alapján a legközelebbi, megfelelő ellátást biztosító egészségügyi intézménybe kell szállítani.
(3) A sürgős orvosi ellátásra szoruló fogvatartott egészségügyi intézménybe történő szállítása nem tagadható meg, nem halasztható el.
13. § (1) A beteg fogvatartottat - egészségi állapotától függően - elsősorban mentő- vagy betegszállító gépkocsival kell szállítani.
(2) Amennyiben a fogvatartott egészségi állapota megengedi, a szállításra - az orvos előírásait figyelembe véve - a bv. intézet szállító járműve is igénybe vehető.
14. § (1) A fogvatartott foglalkoztatása esetén a foglalkozás-egészségügyi ellátásáról az R. 101. §-ának (2) bekezdésében meghatározott munkáltató szerv gondoskodik.
(2) A bv. intézet tisztán tartásával és ellátásával kapcsolatos munkavégzés esetén a fogvatartott munkaköri alkalmasságának az elbírálását a bv. orvos végzi.
(3) A munkaköri alkalmasság megállapításáig a fogvatartott nem állítható munkába.
15. § (1) A fogvatartott fogászati ellátását elsősorban a bv. intézetben vagy bv. egészségügyi intézetben kell biztosítani, sürgős esetben a bv. intézet székhelye szerint területileg illetékes szakorvosi rendelőintézetét kell igénybe venni.
(2) Fogpótlás - a 2. §-ban foglaltaktól eltekintve - bv. intézetben vagy bv. egészségügyi intézetben végezhető.
(3) A fogvatartott a fogpótlásért, a műfogak javításáért, a gyógyászati segédeszközért és annak javításáért - a (4)-(6) bekezdésben foglalt kivételtől eltekintve - térítési díjat fizet.
(4) Térítésmentes a fogpótlás, a műfogjavítás, a gyógyászati segédeszköz és annak javítása, ha az a fogvatartott munkabalesete vagy a fogvatartás ideje alatt keletkezett foglalkozási, illetőleg egyéb, a büntetés (intézkedés) végrehajtásával kapcsolatos ártalom miatt szükséges.
(5) Az önhibáján kívül nem dolgozó elítéltnek a gyógyászati segédeszközt térítés nélkül kell biztosítani.
(6) Térítésmentes fogpótlást, műfogjavítást, gyógyászati segédeszközt és annak javítását - orvosi javaslatra, méltányosságból - a bv. intézet parancsnoka engedélyezheti.
(7) A (4)-(6) bekezdések alkalmazása során felmerült költségek a bv. intézetet terhelik.
16. § (1) Amennyiben a fogvatartott olyan szakorvosi ellátásra szorul, amely a bv. intézetben nem biztosítható, a bv. orvos a fogvatartottat a területileg illetékes egészségügyi intézmény járóbeteg-szakrendelésére is beutalhatja.
(2) A fogvatartottat egészségügyi intézmény járóbeteg-szakrendelésére kell beutalni, ha
a) a kivizsgálása, gyógykezelése a bv. intézetben nem biztosítható,
b) bv. egészségügyi intézetbe utalása a távolság miatt aránytalanul nagy költséget jelentene,
c) bv. egészségügyi intézetben a szakvizsgálat és gyógykezelés nem végezhető el,
d) az ellátás nem tűr halasztást, és a szállítással járó időveszteség a beteg egészségi állapotát veszélyezteti.
17. § (1) A beteg fogvatartottat fekvőbeteg-gyógyintézetbe kell utalni, ha
a) szakorvosi vizsgálata, gyógykezelése vagy betegségének, keresőképtelenségének, munkaképesség-csökkenése mértékének a megállapítása a járóbeteg-ellátás keretében nem biztosítható,
b) a vizsgálattól, kezeléstől a gyógyulás, illetve a munkaképesség visszanyerése időtartamának a lényeges megrövidülése várható.
(2) Halasztást nem tűrő esetben, illetve, ha a szállítás a fogvatartott egészségi állapotát veszélyezteti, a beteget a legközelebbi, szakellátást biztosító fekvőbeteg-gyógyintézetben kell elhelyezni arra az időre, amíg egészségi állapota lehetővé nem teszi a visszaszállítást a beutaló bv. intézetbe vagy átszállítását bv. egészségügyi intézetbe.
18. § (1) A fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásra szoruló fogvatartottat - a halasztást nem tűrő esetektől eltekintve - a Központi Kórházba vagy az IMEI-be kell szállítani.
(2) Az Utókezelő Részlegben lehet elhelyezni azokat a csökkent munkaképességű vagy tartós ápolásra szoruló fogvatartottakat, akik állandó orvosi felügyeletre szorulnak.
(3) A Központi Kórház, az IMEI főigazgató főorvosa, valamint a Nagyfai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet parancsnoka a házirenden túl - a jogszabályok keretei között - saját hatáskörben állapítja meg a beutaltak egészségi állapotának megfelelő sajátos magatartási és kapcsolattartási szabályokat.
19. § A büntetés egészségügyi okból történő félbeszakítására vagy kegyelemre irányuló kérelmet (javaslatot) a bv. orvos, illetve az illetékes egészségügyi intézet kijelölt orvosa írásban véleményezi.
20. § (1) Terhesség fennállásának a valószínűsége esetén a bv. orvos köteles a fogvatartottat - a lehető legrövidebb időn belül - nőgyógyászati szakvizsgálatra beutalni.
(2) Ha a terhesség fennállását szülész-nőgyógyász szakorvos igazolja, a terhes nő nyilatkozik arról, hogy terhességét meg kívánja-e tartani vagy igényli annak művi megszakítását.
(3) A terhes nőt gondozásba vétel céljából a szakorvosi vizsgálatot követő 3 munkanapon belül a Központi Kórházba kell szállítani.
21. § (1) A térítésmentes terhesgondozásra jogosult nő a terhességével és a gyermeke születésével kapcsolatos juttatások folyósítása iránti igényét a Központi Kórházban írásban terjesztheti elő.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott és folyósított juttatásokat elkülönített letétként kell kezelni, az kizárólag a fogvatartott nő rendelkezése szerint használható fel. A jogosultságot érintő bármely körülmény változását a tudomásra jutástól számított három munkanapon belül a Központi Kórház főigazgató főorvosának kell bejelenteni.
22. § (1) Amennyiben a terhességre tekintettel a büntetés félbeszakítását nem engedélyezték, a fogvatartottat a szülés várható időpontja előtt négy héttel a Központi Kórházba kell szállítani.
(2) A fogvatartott nőt - az orvos javaslata alapján - a szülés várható időpontja előtt huszonnyolc nappal a munkavégzés alól fel kell menteni. A felmentést a szülési szabadsággal megegyező időtartamra a bv. orvos engedélyezi.
(3) Amennyiben a szülésre a szabadságvesztés ideje alatt kerül sor, az újszülöttet hat hónapos koráig a Központi Kórházban az anyjával együtt kell elhelyezni. A Központi Kórház főigazgatója kivételesen engedélyezheti, hogy a gyermek egyéves koráig az anyjával a Központi Kórházban maradjon.
(4) Ha az anya a gyermek fejlődését veszélyezteti vagy nem kívánja, hogy vele maradjon, haladéktalanul értesíteni kell a területileg illetékes gyámhatóságot, halaszthatatlan esetben a gyermeket a hozzátartozójánál vagy csecsemőotthonban kell elhelyezni.
23. § (1) Ha a fogvatartott nő arról nyilatkozott, hogy terhességét meg kívánja szakíttatni, ez irányú kérelmét személyesen vagy írásban meg kell erősítenie a bv. intézet székhelye szerint területileg illetékes családvédelmi szolgálat munkatársa előtt.
(2) Művi terhességmegszakítás a terhesség betöltött 12. hetéig a Központi Kórházban végezhető el.
(3) Terhességmegszakításra - ha a terhesség meghaladta a (2) bekezdésben megjelölt időtartamot és törvény a terhesség megszakítását lehetővé teszi - a terhes nőt a népjóléti miniszter rendeletében kijelölt egészségügyi intézménybe kell átszállítani.
(4) A terhes nő előállításáról, szállításáról és őrzéséről a bv. intézet gondoskodik.
24. § (1) Befogadás után az IMEI-be kell szállítani azt az elítéltet, akinek a beszámítási képessége a bíróság szerint korlátozott.
(2) A fogvatartottat az IMEI-ben meg kell vizsgálni, és a büntetőeljárás során készült igazságügyi elmeszakértői vizsgálat eredményét is figyelembe véve - lehetőség szerint -, egy hónapon belül ki kell dolgozni az elmeállapotának megfelelő komplex terápiás programot.
(3) A (2) bekezdésben jelzett időt az IMEI főigazgató főorvosa egy hónappal meghosszabbíthatja. Az egy hónap, illetve a meghosszabbított időtartam elteltét követően az elítéltet gyógyító-nevelő csoportba kell elhelyezni.
(4) A kényszergyógyításra kötelezett elítélttel kapcsolatban az R. 174. §-ában foglaltak szerint kell eljárni.
(5) Ha a vizsgálat megállapítása szerint a fogvatartott elmeállapota miatt a szabadságvesztést nem lehet végrehajtani, a 25. § (2)-(4) bekezdéseinek a szabályait kell alkalmazni.
25. § (1) Azt az elítéltet, akinél a bv. orvos a szabadságvesztés végrehajtása alatt kóros elmeállapotra utaló tüneteket észlel, az IMEI-be kell beutalni. A kivizsgálás egy hónapig tarthat, időtartamát az IMEI főigazgató főorvosa legfeljebb további egy hónappal meghosszabbíthatja.
(2) Ha két elmeszakorvos véleménye alapján megállapítják, hogy az elítélt kóros elmeállapota miatt a szabadságvesztést nem lehet végrehajtani, az elítéltet az IMEI főigazgató főorvosa további gyógykezelés céljából az IMEI elmeosztályára helyezi át.
(3) Az elmeosztályra helyezett elítélt állapotát szükség szerint, de legalább évente két elmeszakorvos felülvizsgálja, és az IMEI főigazgató főorvosa dönt arról, hogy a gyógykezelést folytatni kell, vagy a (4) bekezdésben meghatározott intézkedések szükségesek.
(4) A meggyógyult elítéltet a végrehajtási fokozatának megfelelő bv. intézetbe kell szállítani, ha pedig elmeállapota olyan mértékben javult, hogy az a szabadságvesztés végrehajtását nem akadályozza, gyógyító-nevelő csoportba kell helyezni.
(5) Amennyiben az elítélt elmeállapota nem javult, szabadulása előtt a megfelelő elhelyezése iránt kell intézkedni.
26. § (1) Ha a bv. orvos az előzetesen letartóztatottnál kóros elmeállapotra utaló tüneteket észlel, haladéktalanul beutalja az IMEI-be. A beutalásról huszonnégy órán belül értesíteni kell a büntetőügyben eljáró hatóságot.
(2) Az (1) bekezdés szerint beutalt előzetesen letartóztatottat az IMEI nyolc napon belül megvizsgálja, és vizsgálatának eredményéről értesíti a büntetőügyben eljáró hatóságot. Ha az IMEI vizsgálata megállapította, hogy az előzetesen letartóztatott nem elmebeteg, nem helyezhető el elmebetegek között.
27. § (1) A gyógyító-nevelő csoportból való kihelyezésre a csoportot vezető nevelő tesz javaslatot, melyet a bv. orvos is véleményez. A kényszergyógyításra utalt elítéltet hat hónap eltelte előtt csak az IMEI írásbeli hozzájárulásával, javult elmeállapotú elítéltet csak a IMEI írásbeli engedélyével lehet a fokozatának megfelelő bv. intézetben elhelyezni.
(2) A gyógyító-nevelő csoportban lévő, illetőleg az onnan kihelyezett elítéltről a nevelő összefoglaló véleményt készít, melyet a bv. orvos záradékol.
28. § (1) Gyógyító-nevelő csoportba helyezett elítélt tekintetében a bv. orvos feladata - az általános ellátáson túl - a pszichiátriai gyógykezelés biztosítása.
(2) A gyógyító-nevelő csoportból kihelyezett elítélt állapotát fokozott figyelemmel kell kísérni, szükség esetén a megfelelő kezeléséről kell gondoskodni.
(3) A szabadulás előtt álló, kényszergyógyításra kötelezett elítéltet - a kezelés eredményességének ellenőrzése céljából - az IMEI kérésére az IMEI-be kell szállítani.
29. § (1) Ha a személyiségzavarban szenvedő és a gyógyító-nevelő csoportban elhelyezett elítélt állapota a bv. orvos megítélése szerint olyan mértékben súlyosbodik, hogy az a csoportba illeszkedését lehetetlenné teszi - lehetőleg elmeorvos előzetes vizsgálata alapján - az IMEI járóbeteg-szakrendelésére, illetve elmeosztályára kell beutalni.
(2) A kivizsgálás egy hónapig tarthat, amelyet az IMEI főigazgató főorvosa további egy hónappal meghosszabbíthat.
(3) Azt az elítéltet, akinek elmeállapota, személyiségzavara átmeneti jelleggel rosszabbodott, de elmeorvosi vélemény alapján a bv. intézetben is ellátható, a gyógyító-nevelő csoportból - a bv. orvos rendelkezése szerint - a betegszobára lehet áthelyezni.
30. § (1) A kábítószer-élvező vagy kábító hatású anyagot visszaélésszerűen fogyasztó fogvatartott fekvőbeteg-gyógyintézeti kezelése - a szükséges ideig - bv. egészségügyi intézetben történik.
(2) Sürgősségi esetben a fogvatartottat azonnal a bv. intézet székhelye szerint illetékes, akut detoxikálást biztosító egészségügyi intézménybe kell szállítani.
31. § (1) Az öngyilkossági kísérletet, illetve az önkárosító cselekményt elkövető fogvatartottat egészségügyi ellátásban kell részesíteni. Az orvos - a bv. intézet orvosi rendelőjének a felszereltségét figyelembe véve - dönt a fogvatartott helyi ellátásáról, vagy kórházba szállításáról, elmebetegségre utaló tünetek esetén a 25. § szerint jár el.
(2) Az idegen testet nyelt fogvatartottat a szükséges ideig rendszeres orvosi megfigyelés alatt kell tartani.
(3) Amennyiben a fogvatartott az étkezést megtagadja, orvosi ellenőrzését biztosítani kell, szükség esetén a Központi Kórházba, sürgős szükség esetén pedig a legközelebbi egészségügyi intézménybe kell szállítani.
(4) A fogvatartottat nem lehet étkezésre kényszeríteni, vagy kényszerrel etetni.
32. § (1) A sorállományú elítéltet, illetve az előzetesen letartóztatott katonát a katonai bv. intézet orvosa által kiállított beutaló alapján lehet a Központi Kórházba, illetve ideg- és elmegyógyászati kezelés céljából az IMEI-be befogadni. A katonai bv. intézetnek a beutalt magatartásáról szóló összefoglaló véleményt is csatolnia kell.
(2) A befogadott elítélt, illetve előzetesen letartóztatott beteg köteles betartani a Központi Kórház, illetve az IMEI házirendjét.
(3) A beutalt szállításáról, visszaszállításáról, illetve egészségügyi intézményben való őrzéséről a katonai bv. intézet parancsnoka gondoskodik.
(4) Az elmegyógyászati kezelés céljából beutalt előzetesen letartóztatott katonát az IMEI nyolc napon belül megvizsgálja, és vizsgálatának eredményéről értesíti a büntetőügyben eljáró hatóságot.
33. § (1) A halál bekövetkeztét orvosi halottvizsgálattal kell megállapítani.
(2) A halottvizsgálatot, ha a halál
a) a Központi Kórházban, az IMEI-ben vagy az Utókezelő Részlegben következett be, az illetékes osztály vezetője, helyettese vagy az ügyeletes orvos,
b) egészségügyi intézményben következett be, az illetékes osztály vezetője, helyettese vagy az ügyeletes orvos,
c) szállítás közben (járművön) következett be, a legközelebbi egészségügyi intézmény orvosa vagy háziorvos, illetőleg a mentőszolgálat orvosa,
d) a bv. intézetben vagy külső munkáltatás helyén következett be, a bv. orvos
végzi.
(3) Amennyiben a bv. orvost nem lehet elérni, a halottvizsgálatot a területileg illetékes háziorvos vagy az ügyeleti szolgálat orvosa végzi.
(4) A halálesetet haladéktalanul jelenteni kell a bv. intézet parancsnokának és a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának (a továbbiakban: Országos Parancsnokság). A bv. intézet parancsnoka értesíti a bv. intézet törvényességi felügyeletét ellátó ügyészt, továbbá a rendőrséget a hatósági boncolás elvégzése iránt.
34. § (1) Ha az orvos a halottvizsgálat során rendkívüli halálesetet észlel, arról a bv. intézet parancsnokát haladéktalanul értesíti.
(2) A bv. intézet parancsnoka a rendkívüli halálesetről haladéktalanul tájékoztatja a területileg illetékes rendőrkapitányságot, a bv. intézet törvényességi felügyeletét ellátó ügyészt, intézkedik, hogy a holttest és a helyszín a rendőrségi halottszemléig érintetlenül maradjon.
(3) A halottvizsgálat elvégzése után a holttest elszállításáról és a hatósági boncolás elrendeléséről a rendőrség intézkedik. A holttestet csak az ügyész nyilatkozata, valamint a hatósági boncolás után szabad eltemetni.
35. § (1) A fogvatartott részére szabaduláskor ki kell adni kórházi zárójelentésének egy példányát, valamint azokat az orvosi leleteket, illetve másolatukat, amelyek az egészségi állapotának megítélésében fontosak, vagy amelyekre a szabaduló igényt tart.
(2) A szabadult fogvatartott bv. intézetben őrzött zárójelentéseinek és leleteinek másolatát a jogszabályban meghatározott jogosultaknak ki kell adni.
(3) Kórházi kezelésre, illetve elhelyezésre szoruló fogvatartott szabadulásakor a bv. orvos intézkedik a megfelelő egészségügyi intézményben való elhelyezés iránt.

III. Fejezet

Gyógyszerellátás a bv. intézetben

36. § A fogvatartott térítésmentes gyógyszerellátását - az orvos utasítása alapján - a bv. intézet biztosítja.
37. § (1) A gyógyításhoz szükséges gyógyszer milyenségét és mennyiségét, valamint a gyógykezelés időtartamát a bv. orvos határozza meg.
(2) A beteg csak a bv. orvos írásos engedélye alapján tarthat magánál gyógyszert.
(3) Gyógyszertartási engedély nem adható azon gyógyszerekre, amelyek visszaélésre adhatnak lehetőséget (altatók, nyugtatók, testépítéshez szolgáló szerek stb.).
(4) Fogvatartott gyógyszert nem kezelhet és nem oszthat.
(5) A fogvatartott részére csak Magyarországon érvényes forgalomba hozatali engedéllyel rendelkező gyógyszer, tápszer vagy gyógyhatású készítmény rendelhető.

IV. Fejezet

Közegészségügy-járványügy

38. § (1) A bv. intézetben biztosítani kell a fogvatartottak elhelyezésére, ellátására szolgáló épületek, munkahelyek és egyéb létesítmények tervezése, építése, működése, üzemelése során a közegészségügyi-járványügyi előírások megtartását, az ehhez szükséges feltételrendszer megteremtését.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt előírások megtartását - külön jogszabályban foglaltak alapján - az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, az Országos Parancsnokság Egészségügyi Igazgatósága (a továbbiakban: Egészségügyi Igazgatóság) és a bv. intézet egészségügyi osztálya ellenőrzi.
(3) A bv. orvos közegészségügyi-járványügyi felügyeleti feladatait a felettes egészségügyi szervek képviseletében végzi.
39. § (1) A bv. intézet parancsnoka a bv. orvos javaslatára járványügyi érdekből a fogvatartott törvényben biztosított egyes jogainak a gyakorlását átmenetileg korlátozhatja, így különösen
a) a látogató fogadását, csomag küldését és átvételét,
b) a munkavégzést,
c) a bv. intézeten belüli mozgást,
d) gyógykezelés kivételével a bv. intézet elhagyását.
(2) Az (1) bekezdés a) és d) pontjaiban írt korlátozásokról a bv. intézet parancsnoka a bv. intézet törvényességi felügyeletét ellátó ügyészt haladéktalanul értesíti.
40. § Járvány esetén - az Egészségügyi Igazgatóság javaslatára - a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka az érintett bv. intézetnél a befogadást és a bv. intézetek közötti szállítást felfüggesztheti.
41. § (1) A bv. intézet zárlat (karantén) alá helyezésére, illetve annak feloldására a megyei (fővárosi) tisztifőorvos vagy az Egészségügyi Igazgatóság javaslatára a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka intézkedik.
(2) A 40-41. §-ok alapján tett intézkedésről a bv. intézet parancsnoka a bv. intézet törvényességi felügyeletét ellátó ügyészt haladéktalanul értesíti.
42. § (1) Tetvesség esetén hajnyírás (szőrtelenítés) csak akkor végezhető, ha az másként nem szüntethető meg. A hajnyírás szükségességét a bv. orvos állapítja meg. Az előzetesen letartóztatott hajának leborotválásáról, illetve rövidre nyírásáról a büntetőügyben eljáró hatóságot előzetesen értesíteni kell.
(2) Kiütéses tífusz vagy visszatérő láz és tetvesség egyidejű fennállása esetén a tetvetlenítést azonnal ható módszerekkel kell végrehajtani. Ez esetben a hajnyírás (szőrtelenítés) azonnal elvégezhető.
43. § A szerzett immunhiányos tünetcsoport vírusával fertőzött fogvatartottakat - fokozott védelmükre, a közösség védelmére és sajátos egészségi állapotukra figyelemmel - fokozattól függetlenül, az arra kijelölt bv. intézetben kell elhelyezni.

V. Fejezet

Vegyes és záró rendelkezések

44. § A bv. intézetben elzárást és idegenrendészeti őrizetet töltő személyekre e rendeletet akkor kell alkalmazni, ha más jogszabály eltérően nem rendelkezik.
45. § (1) A rendőrségi fogdán elhelyezett előzetesen letartóztatottat Budapest és Pest megye területéről az orvos kivizsgálás, megfigyelés, gyógykezelés és - terhességmegszakítás kivételével - műtét céljából a Központi Kórházba beutalhatja. A rendőrségnek a beutaltról szóló összefoglaló véleményt csatolnia kell.
(2) A beutalt szállításáról a rendőrség gondoskodik.
46. § (1) E rendelet a kihirdetését követő 30. napon lép hatályba.
(2) Felhatalmazást kap a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka, hogy a fogvatartottak egészségügyi ellátásának részletes - jogszabály meghozatalát nem igénylő - szabályait intézkedésben határozza meg.
(3) A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a Büntetés-végrehajtási Szabályzatról szóló, a 2/1980. (IV. 21.) IM rendelet, a 9/1983. (X. 13.) IM rendelet, a 12/1986. (IX. 24.) IM rendelet, a 4/1988. (VI. 15.) IM rendelet, a 17/1988. (XI. 29.) IM rendelet, a 12/1989. (XI. 9.) IM rendelet, a 17/1989. (XII. 22.) IM rendelet, a 3/1990. (I. 16.) IM rendelet, valamint a 6/1996. (VII. 12.) IM rendelettel módosított 8/1979. (VI. 30.) IM rendelet 106-116. §-a.