201/1999. (XII. 26.) Korm. rendelet

a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet módosításáról

A Kormány a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 101. §-ának (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeli el:
1. § (1) A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: TnyR.) 1. §-a előtti cím helyébe a következő rendelkezés lép:
„Korkedvezényre jogosultság 2001. január 1-je előtt”
(2) A TnyR. 1. §-ának (3)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseit a 2001. január 1-je előtt megszerzett korkedvezményes időre kell alkalmazni.
(4) Az, aki 1997. január 1-je előtt az akkor hatályos rendelkezések szerint korkedvezményes öregségi nyugdíjra jogosultságot szerzett, erre az ellátásra - függetlenül az igényérvényesítés időpontjától - nő az 55., férfi a 60. életévének betöltését alapul véve jogosult.”
2. § A TnyR. 2. §-a (2) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az 1. számú mellékletben felsorolt munkakörben eltöltött időt korkedvezményre jogosultság szempontjából akkor is számításba kell venni, ha ezt az időt szolgálati időként figyelembe venni nem lehet.”
3. § A TnyR. a következő 11/C. §-sal egészül ki:
„11/C. § Ha az 1999. december 31-ét követő és 2001. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő saját jogú nyugellátás alapját képező havi átlagkereset 55 000 forintnál több
az 55 001-62 000 forint közötti átlagkereset kilencven százalékát,
a 62 001-70 000 forint közötti átlagkereset nyolcvan százalékát,
a 70 001-78 000 forint közötti átlagkereset hetven százalékát,
a 78 001-86 000 forint közötti átlagkereset hatvan százalékát,
a 86 001-93 000 forint közötti átlagkereset ötven százalékát,
a 93 001-109 000 forint közötti átlagkereset negyven százalékát,
a 109 001-125 000 forint közötti átlagkereset harminc százalékát,
a 125 001-141 000 forint közötti átlagkereset húsz százalékát,
a 141 000 forint feletti átlagkereset tíz százalékát
kell a saját jogú nyugellátás megállapításánál figyelembe venni.”
4. § A TnyR. 14. §-a (6) bekezdésének h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A havi átlagkereset meghatározásánál az 1987. december 31-e utáni időponttól megállapított baleseti járadékot, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásról szóló rendelkezések alapján járó és 1987. december 31-e utáni és 1998. január 1-je előtti időre eső keresetkiegészítést csökkenteni kell a magánszemélyek jövedelemadójának kizárólag ezen keresetekre eső képzett összegével. A személyi jövedelemadó képzett összegét a munkáltató, a bér kifizetője által történő adóelőleg megállapítására vonatkozó rendelkezések szerint kell meghatározni. Az 1987. december 31-ét követő időre eső keresetekből az adó kiszámításánál naptári évenként)
„h) az 1999-ben és 2000-ben elért kereset alapján megállapított, képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 10 százalékát, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 3000 forintot, továbbá a nyugdíjjárulék és a magánnyugdíjrendszer keretében - nem kiegészítésként - fizetett tagdíj együttes összegének 25 százalékát”
(kell levonni, de a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény szerinti, összjövedelmet csökkentő kiadásokat és adókedvezményeket figyelmen kívül kell hagyni.)
5. § A TnyR. 16. §-a (2) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Ha a biztosítottnak nem volt naptári évenként 365 (szökőévben 366) napi keresete, a naptári évre eső keresetet a következők szerint kell megállapítani:]
„d) majd meg kell határozni az így kiszámított összegre eső képzett adóösszeget (az 1991. évben elért keresetre képzett adót 3000 forinttal, az 1993. évre képzett adót 2400 forinttal, az 1995. évre képzett adót az ez évi egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék címén levont összeg 25 százalékával, az 1997. évre képzett adó összegét a kereset, jövedelem 20 százalékával, de legfeljebb jogosultsági hónaponként havi 3600 forinttal csökkenteni kell, az 1998. évre képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 20 százalékát, de jogosultsági hónaponként legfeljebb havi 4200 forintot, az 1999. és a 2000. években elért keresetekre képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 10 százalékát, de legfeljebb havi 3000 forintot, továbbá a nyugdíjjárulék és a magánnyugdíjrendszer keretében - nem kiegészítésként - fizetett tagdíj együttes összegének 25 százalékát kell levonni), amelyet el kell osztani 365-tel (szökőévben 366-tal);”
6. § A TnyR. 16. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az öregségi nyugdíj összegének meghatározásánál a Tny. 22. § (2) bekezdése alapján a gyermekgondozási segélyt, a gyermeknevelési támogatást, az ápolási díjat, a munkanélküli járadékot, a nyugdíj előtti munkanélküli segélyt keresetként - az (1)-(4) bekezdés, valamint a 14. § (6) bekezdés megfelelő alkalmazásával - kell a keresettel azonos időre számításba venni.
(6) A Tny. 22. § (7) bekezdésének alkalmazásánál a gyermekgondozási díjat, valamint a sorkatonai (polgári) szolgálatot teljesítők esetében a nyugdíjjárulék alapját képező összeget, továbbá a gyermekgondozási díj folyósítása, illetőleg a sorkatonai (polgári) szolgálat időtartamát figyelmen kívül kell hagyni.”
7. § A TnyR. a következő 18/B. §-sal egészül ki:
„18/B. § A Tny. 25. § (2) bekezdés alkalmazásánál az alacsonyabb korcsoportban előírt szolgálati idő megszerzése esetén a szolgálati idő folyamatosságának e korcsoporthoz tartozó legmagasabb életkor betöltésének napja és a megrokkanás időpontja között kell fennállnia.”
8. § A TnyR. 25. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„25. § A Tny. 31. § (3) bekezdés alkalmazásánál a rokkantsági nyugdíj - orvosi vizsgálat alapján állapotjavulás miatt történő - csökkentéséről (leszállításáról) a 23/A. §-ban meghatározott időpontot követő második hónap első napjától kell intézkedni. Állapotrosszabbodás esetén a felemelt összegű rokkantsági nyugdíjat a 23/A. §-ban említett időpontot követő hónap első napjától kell megállapítani.”
9. § A TnyR. a következő 59/B. §-sal egészül ki:
„59/B. § A Tny. 44/C. § (3) bekezdés alkalmazásánál, ha a jogszerző nem kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében fizetett nyugdíjjárulékot, és saját döntése alapján - legfeljebb 2000. december 31-ig -, illetőleg saját döntés hiányában a jogszerző halála esetén a hozzátartozói nyugellátást igénylő személy (a továbbiakban: hozzátartozó) kérte [Mpt. 29. § (2) bekezdés b) pontja] a jogszerző egyéni számláján lévő összegnek, illetőleg a hozzátartozó döntése alapján az egyéni számla hozzátartozóra eső részének a Nyugdíjbiztosítási Alaphoz történő átutalását, és ezt a tényt a magánnyugdíjpénztár igazolásával hitelt érdemlően bizonyítja, a hozzátartozói nyugellátás összegét úgy kell megállapítani, mintha a jogszerző biztosítási idejének teljes tartama alatt kizárólag nyugdíjjárulékot fizetett volna.”
10. § A TnyR. a következő 60/A. §-sal egészül ki:
„60/A. § A Tny. 47. § (2) bekezdése a) pontjának alkalmazásánál az özvegyre irányadó öregségi nyugdíjkorhatár alatt a Tny. 7. § (1) és (4)-(5) bekezdéseiben meghatározott - korkedvezmény és egyéb kedvezmények nélkül számított - életkort kell érteni.”
11. § A TnyR. a következő 61/A. §-sal egészül ki:
„61/A. § A Tny. 49. §-a alapján megállapított özvegyi nyugdíj akkor is csak legfeljebb az évenkénti rendszeres emelések összegével haladhatja meg a tartásdíj összegét, ha a saját jogú nyugellátás és az özvegyi nyugdíj együttesen sem éri el a Kormány által évenként meghatározott együttfolyósítási összeghatárt. A Tny. 50. § (2)-(3) bekezdés alkalmazása esetén megállapításra kerülő özvegyi nyugdíj a tartásdíjnak a nyugellátások évenkénti rendszeres emelésére vonatkozó rendelkezések alapján emelt összegénél több nem lehet.”
12. § (1) A TnyR. 62. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A Tny. 50. § (3) bekezdésének alkalmazásánál a 20 százalékos mértékű özvegyi nyugdíj összegét az 50 százalékos mértékű özvegyi nyugdíj megállapításánál alapul szolgáló - a jogszerző Tny. 50. § (6) bekezdése szerint kiszámított nyugdíjának - összegéből kell meghatározni. Az özvegyi nyugdíj mértékének változásáról a folyósító szerv hoz határozatot azzal, hogy az özvegyi nyugdíj emelésére az (5) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.”
(2) A TnyR. 62. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Ha az 1998. január 1-jét megelőzően elhunyt jogszerző jogán az özvegyi nyugdíjat első ízben 1997. december 31-ét követő időponttól olyan összegű saját jogú nyugellátásból állapítják meg, amely a jogszerzőnek az özvegyi nyugdíj megállapítása időpontját megelőző naptári év december 31-én járt volna, az özvegyi nyugdíjhoz az emelés a megállapítás kezdő időpontjának naptári évére is jár.”
(3) A TnyR. 62. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) A Tny. 50. §-a (4) bekezdésének alkalmazásánál a saját jogú, valamint az özvegyi nyugdíj együttes összege és a (7) bekezdésben meghatározott összeghatár közötti különbözetet ötven-ötven százalékban saját jogú, illetőleg özvegyi nyugdíjként kell kezelni.”
(4) A TnyR. 62. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) A Tny. 50. §-a (2)-(3) bekezdésének alkalmazásánál - az özvegyi nyugdíj mértéke szempontjából - a bányásznyugdíjban, a korengedményes nyugdíjban, az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjában, a szolgálati nyugdíjban és az előnyugdíjban részesülő személyt is saját jogú nyugellátásban részesülőnek kell tekinteni.”
13. § A TnyR. a következő 63/C. §-sal egészül ki:
„63/C. § A Tny. 54. § (1) bekezdés alkalmazásánál a házastársi, élettársi közösségben együtt élők egy háztartásban, közösen nevelt gyermeke az a gyermek, akit a házastárs, élettárs a házasságba, életközösségbe vitt, és ezt a gyermeket a házastársak, élettársak egy háztartásban közösen nevelik.”
14. § A TnyR. a következő 64/B. §-sal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi 64/B. § számozása 64/C. §-ra módosul:
„64/B. § (1) A Tny. 56. § (2) bekezdésének b)-c) pontjai alapján megállapított hatvan százalékos mértékű árvaellátást
a) az életben lévő szülő rokkantságának, vagy
b) a Tny. 56. § (2) bekezdésének c) pontja szerinti feltétel
megszűnése esetén a folyósító szervnek a változás időpontját követő hónap első napjától kezdődően - a Tny. 56. § (1) bekezdés alkalmazásával - harminc százalékos mértékű árvaellátásra kell módosítani (csökkenteni).
(2) Ha a Tny. 56. § (2) bekezdésének a)-c) pontjai szerinti feltételek valamelyike a harminc százalékos mértékű árvaellátás megállapítását követően, de még az egyéb jogosultsági feltételek fennállása alatt következik be, az ellátást a változás időpontját követő hónap első napjától kezdődően - a Tny. 56. § (2) bekezdés alkalmazásával - hatvan százalékos mértékűre kell módosítani (emelni).”
15. § A TnyR. a következő 72/A. §-sal egészül ki:
„72/A. § (1) Ha a Tny. 64. § (6)-(7) bekezdésben említett szervek nyugellátással, vagy a hatáskörükbe utalt más ellátással kapcsolatos határozatának bírósági felülvizsgálata során a bíróság a keresetet elutasította, de az ítélet indokolásában tényként rögzítette
a) a munkaképesség-változásnak utóbb bekövetkezett, a rokkantsági fokot elérő változását,
b) a rokkantság fokát, vagy a munkaképesség-változás mértékét,
c) a munkaképesség-változás, vagy a rokkantság bekövetkezésének időpontját,
d) a rokkantság fennállásának várható időtartamát,
e) az újabb orvosi vizsgálat esedékességének időpontját, továbbá
f) a legalább ötven százalékos mértékű munkaképesség-változás esetén a rehabilitációra vonatkozó véleményt, akkor az újabb igénybejelentés alapján kezdődő eljárásban a Tny. 72. §-ában megjelölt orvosi bizottság szakvéleményének ismételt beszerzése nélkül kell az igényt elbírálni.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni akkor is, ha a bíróság a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezése mellett a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervet - az (1) bekezdés a)-f) pontjaiban meghatározott tények alapján - új eljárásra kötelezte.
(3) Az (1) bekezdés rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával kell eljárni abban az esetben is, ha a munkaképesség-változásának mértékét az orvosi bizottság a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 42. §-ának (1) bekezdése alapján már véleményezte, és a szakvélemény tartalmazza az (1) bekezdés b)-f) pontjaiban meghatározottakat, illetőleg azokat, amelyek az igény elbírálásához szükségesek.”
16. § A TnyR. 76. §-a (2) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A megállapított nyugellátást, baleseti nyugellátást és baleseti járadékot a nyugdíjfolyósító szerv a vele szerződéses kapcsolatban álló - a jogosult által megjelölt - pénzintézethez utalja.”
17. § A TnyR. a következő 83/A. §-sal egészül ki:
„83/A. § A Tny. 94. §-ának (2)-(4) bekezdése szerinti méltányossági jogkör a megtérítés (tartozás) összege után felszámított késedelmi kamat mérséklésére vagy elengedésére is kiterjed azzal, hogy a megtérítés összegének mérséklése, elengedése, továbbá a fizetési halasztás, a részletfizetés engedélyezése tekintetében a Tbj. 56. § (2) bekezdésének rendelkezései az irányadók.”
18. § A TnyR. 86. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Nyilvántartó lapot kell kiállítani a Tbj. 26. §-ában említett gyermekgondozási segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban, keresetpótló juttatásban, munkanélküli járadékban, nyugdíj előtti munkanélküli segélyben részesülő személyről.”
19. § A TnyR. 87. §-a (1) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A nyilvántartó lapot köteles kiállítani)
„g) a Tbj. 5. §-a (1) bekezdésének e) pontjában említett egyéni vállalkozó saját biztosításával összefüggő adatairól, a Tny. 97. §-ának (2) bekezdésében meghatározottak szerint,”
20. § A TnyR. 88. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„88. § (1) A nyilvántartó lap kiállítására kötelezett foglalkoztatónak a nyilvántartó lap adattartalmát az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság által rendszeresített és a területileg illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóság (kirendeltség) által a kötelezett részére térítésmentesen rendelkezésre bocsátott számítógépes programmal kell előállítania, és az adatszolgáltatási kötelezettségét számítógépes adathordozón kell teljesíteni. Ez alól kérelemre, a 20 főnél kevesebb biztosítottról történő adatszolgáltatás esetén az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóság (kirendeltség) felmentést adhat azzal, hogy az adatszolgáltatást a foglalkoztató az előírt nyomtatványon is teljesítheti.
(2) Az adatszolgáltatás teljesítése - figyelemmel az (1) bekezdésben foglaltakra is - kizárólag az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság által rendszeresített és a területileg illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv által térítésmentesen rendelkezésre bocsátott nyomtatvány, illetve számítógépes program felhasználásával történhet.
(3) Az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásánál akkor is a foglalkoztató az adatszolgáltatásra kötelezett, ha a társadalombiztosítási kötelezettségének teljesítésével kapcsolatos ügyviteli feladatok elvégzésére más szervvel szerződést (megállapodást) kötött.
(4) Az adatszolgáltatás és a nyilvántartás általánostól eltérő rendjére az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral és az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatallal megállapodást köthet.”
21. § A TnyR. 90. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A Tny. 7. §-a (2)-(3) bekezdésének alkalmazásánál az öregségi teljes nyugdíjra, illetőleg az öregségi résznyugdíjra jogosultsághoz a Tny. 7. §-ának (2) bekezdése szerinti esetben az 1991. január 1-jét, (3) bekezdésének a) pontja szerinti esetben az 1993. július 1-jét, (3) bekezdésének b) pontja szerinti esetben pedig a 2009. január 1-jét megelőzően szerzett szolgálati időt lehet legfeljebb figyelembe venni. A hivatkozott rendelkezések szerinti „eddig” kifejezés alatt az említett időpontokat kell érteni.”
22. § A TnyR. 2. számú melléklete helyébe az e rendelet szerinti melléklet lép.
23. § (1) Ez a rendelet 2000. január 1-jén lép hatályba azzal, hogy az 1-2., 6-16. §-ok és a 21. § rendelkezéseit az 1999. december 31-ét követő időponttól megállapításra kerülő, illetőleg az említett időpontban még folyamatban lévő ügyekben egyaránt alkalmazni kell. A 9. § tekintetében a Tny. 44/C. § alkalmazására vonatkozó rendelkezések az irányadók. E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a 234/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 11. §-a, 26. §-a és 28. §-a hatályát veszti, valamint a TnyR. 3. §-ának (3) bekezdésében az „Országos Munka- és Üzemegészségügyi Intézet” megjelölés „Fodor József Országos Közegészségügyi Központ”-ra, a TnyR. 15. §-ának (3) bekezdésében meghatározott „2000. január 1-je” időpont „2001. január 1-je” időpontra, a TnyR. 87. §-a (1) bekezdésének h) pontjában a „családtámogatási kifizetőhely” megjelölés „társadalombiztosítási kifizetőhely” megjelölésre változik, továbbá a d) pontjának szövege a „gyermekgondozási segélyben” szövegrész után a „gyermekgondozási díjban” szövegrésszel és a h) pontja a „terhességi-gyermekágyi segélyben” szövegrész után a „gyermekgondozási díjban” szövegrésszel egészül ki.
(2) A TnyR. 1. számú mellékletének 7. és 11. pontjaiban foglaltakat módosító 234/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 29. §-ának (2) bekezdése első mondatában foglaltakat az 1997. december 31-ét követő időponttól megállapított (megállapításra kerülő) nyugellátásokra kell alkalmazni, és az időközben ettől eltérően már elbírált nyugdíjügyekben - kérelem nélkül - hivatalból kell a módosítást végrehajtani.
(3) A Tny. 38. § (2) bekezdésének alkalmazásánál a társadalombiztosítási járulék-folyószámlák rendezéséről szóló 1999. évi LXIV. törvény 5. §-a (3) bekezdésének rendelkezései alapján elengedett járuléktartozást az 1999. július 5-e utáni időponttól megállapításra kerülő nyugellátások esetében figyelmen kívül kell hagyni. Az említett időponttól már megállapított nyugellátások tekintetében a szükséges módosítást - kérelem nélkül - hivatalból kell végrehajtani.
(4) A TnyR. 1. számú mellékletének 5. pontjában a „Melegüzemben végzett munka” címszó felsorolásban szereplő „Edző-, hőkezelő (edzőlágyító, cementáló edző, cementáló, csomagoló, nemesítő, nitráló, lágyító előmunkás, daruláncos, homokos, görgős és lángkemence előmunkás, görgős és lángkemence segéd, öntödei hőkezelő)” munkakörnél a korkedvezmény hatálya rovat helyébe a következő felsorolás lép:
„A nemzetgazdaság egész területén - az OFU- és AICHELIN, SAFED, NASSHAUER, ÉBNER, H.C.T.P., SECO/WARWICK és CHMITZ+APELTLOI típusú hőkezelő berendezések kezelőinek kivételével -, ha a dolgozó munkaidejének legalább 2/3 részét ebben a munkakörben tölti.”