32/1999. (III. 31.) FVM rendelet

a mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól

Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 49. §-a (4) bekezdésének a) pontjában kapott felhatalmazás alapján - az érdekelt miniszterekkel egyetértésben - a következőket rendelem el:
1. § E rendelet hatálya
a) a mezőgazdasági haszonállatok tenyésztésére, tartására és elhelyezésére (a továbbiakban együtt: állattartás), valamint
b) az állattartással foglalkozó természetes személyre, jogi személyre és jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságra (a továbbiakban együtt: állattartó)
terjed ki.
2. § E rendelet alkalmazásában
a) állat: az élelmiszer, gyapjú, bőr vagy szőrme előállításához vagy egyéb mezőgazdasági célra tenyésztett vagy tartott állat,
b) állattartás: az állatok olyan feltételek közötti tartása, amelyben azok egészsége, illetve jó közérzete az ember figyelmétől, gondoskodásától függ.
3. § Az állatok tartási feltételei:
a) az adott állatfaj élettani, viselkedési és szociális igényeit figyelembe kell venni,
b) az állatot szakszerűen kell gondozni,
c) az állatot, annak fajára, fajtájára, fejlettségére, háziasítására, fiziológiai állapotára figyelemmel kell élelemmel és vízzel ellátni, valamint gondozni,
d) nem szabad az állatnak szükségtelen fájdalmat, sérülést vagy szenvedést okozni.
4. § (1) Az etető- és itatóberendezést úgy kell kialakítani, összeállítani, elhelyezni, üzemeltetni és karbantartani, hogy
a) az a lehető legkisebb mértékre csökkentse a takarmány kiszóródását, illetve az itatóvíz (a továbbiakban: ivóvíz) kiömlését vagy szennyeződését,
b) ahhoz minden egyes állatnak legyen elegendő hozzáférési lehetősége,
c) az ne okozzon vagy eredményezzen sérülést az állatoknak,
d) az bármilyen időjárási körülmények között működjön,
e) a vízfogyasztás és, ahol az szükséges, a takarmányfogyasztás megfigyelhető legyen.
(2) Az állatok férőhelye feleljen meg az állat fajának, fajtájának, korának, ivarának, élettani állapotának és az állat hozzáférjen a pihenő-, etető-, itató-, trágyázótérhez.
5. § (1) Az állat fajtájának megfelelő mozgásszabadságát nem szabad oly módon korlátozni, hogy az az állatnak szükségtelen szenvedést vagy sérülést okozzon.
(2) Ahol egy állatot tartósan vagy rendszeresen lekötnek - annak szabadabb mozgása érdekében - az állat élettani és viselkedésbeli szükségleteinek, a bevált gyakorlatnak és a tudományos ismereteknek megfelelően, elegendő teret kell biztosítani.
(3) Szabad tartás esetén biztosítani kell az állatok számára olyan területet, illetve létesítményt, ahol azok szélsőséges időjárási körülmények esetén védelmet találnak.
6. § Az állattartónak gondoskodnia kell arról, hogy a világítás, hőmérséklet, páratartalom, szellőzés és egyéb környezeti viszonyok (gázkoncentráció vagy zajintenzitás) azon a helyen, ahol az állatot elhelyezik, megfeleljenek a bevált gyakorlatnak és az állat élettani, viselkedésbeli szükségleteinek. Az állatokat állandó, illetve hirtelen nagy zajnak kitenni tilos.
7. § (1) Az állatok körül használt elektromos berendezéseknek biztonságosnak kell lenniük. Az áramütés elleni védelemről gondoskodni kell.
(2) Az állattartás során használt műszaki berendezést naponta legalább egyszer ellenőrizni kell, és minden észlelt hibát a lehető legkisebb késedelemmel el kell hárítani. Ha egy hiba azonnal nem hárítható el, haladéktalanul meg kell tenni az állatok jólétének megóvásához szükséges minden óvintézkedést.
(3) Mesterséges szellőztetésű istállókban olyan kisegítő, kiegészítő megoldásokról kell gondoskodni, amelyek biztosítják az állatok egészségének megőrzését és a komfortérzetét megvalósító elégséges légcserét akkor is, ha a mesterséges szellőztetési rendszer meghibásodik.
8. § (1) Az állatok zárt elhelyezésekor meg kell szüntetni a szerkezeti éles széleket, a felhasznált anyagok nem okozhatnak kellemetlen érzést, sérülést. Az állattal érintkező felületeknek tisztíthatóknak és fertőtleníthetőknek kell lenniük.
(2) Az állatok elhelyezésének és az épületnek olyannak kell lennie, hogy az állatok minden nehézség nélkül megfigyelhetők legyenek.
(3) Az istállópadozatnak könnyen tisztíthatónak és csúszásmentesnek kell lennie. Az állatokat nem szabad folyamatosan sötétben vagy folyamatosan mesterséges fényben tartani.
(4) Az állatok zárt tartására szolgáló épületeket úgy kell megépíteni és karbantartani, hogy a tűzveszély a lehető legkisebb legyen. Az alkalmazott anyagoknak tűzállónak vagy égéskésleltetővel kezeltnek kell lenniük. Minden szükséges intézkedést meg kell tenni (vészjelző rendszer felszerelése, az állatok épületből való eltávolítására kiürítési terv kidolgozása), hogy az állatok megóvása érdekében azonnali cselekvésre legyen lehetőség.
9. § (1) Olyan tenyésztési eljárás vagy tenyésztési program, amely bármely állatnak szenvedést okoz, vagy okozhat, a gyakorlatban nem alkalmazható.
(2) Az állatokat nem szabad olyan teljesítményre kényszeríteni, amely - fajukra, korukra, egészségi állapotukra figyelemmel - meghaladja az azoktól elvárható mértéket.
10. § Az állatokat látványosság, demonstráció céljára tilos felhasználni, ha az egészségüket és jó közérzetüket károsan befolyásolja.
11. § (1) Csoportosan tartott állatok esetében az állatok gondozására és felügyeletére megfelelő számú személyzetet kell alkalmazni.
(2) Az állatok gondozásával és felügyeletével csak olyan személy bízható meg, aki az adott fajról, fajtáról, korcsoportról és az alkalmazott tartástechnológiáról megfelelő elméleti és gyakorlati ismeretekkel rendelkezik ahhoz, hogy képes legyen
a) felismerni az állatok viselkedésbeli változásának jelentőségét, valamint azt, hogy az állatok egészségesek-e, továbbá
b) megítélni a technológiai feltételek változásának jelentőségét.
12. § (1) Az állatokat a szükséghez képest, de naponta legalább egy alkalommal ellenőrizni kell. Minden állatot egyedileg meg kell vizsgálni, ha ez az állattartás körülményei miatt szükségesnek mutatkozik.
(2) Ha annak gyanúja merül fel, hogy az állat nem egészséges, vagy viselkedésében nyilvánvaló jelei mutatkoznak a kedvezőtlen változásnak, a gondozó késedelem nélkül köteles jelenteni azt az állatorvosnak, és haladéktalanul meg kell tennie azokat a szükséges intézkedéseket, amelyekkel a szükségtelen szenvedés és sérülés elhárítható.
(3) A technológiai feltételek káros megváltozása esetén a gondozónak haladéktalanul meg kell tennie a szükséges intézkedéseket a megfelelő állapot visszaállításával.
13. § Az állattartónak nyilvántartást kell vezetnie az állatlétszámról, az elhullásokról és azok okáról, az ellenőrzésekről, az alkalmazott kezelésekről, a termelésről és az állományváltozásról (állatértékesítés és -vásárlás). A nyilvántartást legalább öt évig meg kell őrizni, és azt az ellenőrzést végző hatóság részére be kell mutatni.
14. § A rendelet 1. számú melléklete a borjak tartására, 2. számú melléklete a sertések tartására, 3. számú melléklete a tojótyúkok ketreces tartására, 4. számú melléklete a hízott máj előállítására, 5. számú melléklete a tolltépésre, 6. számú melléklete a mezőgazdasági haszonállatokon érzéstelenítés nélkül végezhető beavatkozásokra vonatkozó szabályokat tartalmazza.
15. § (1) Ez a rendelet 1999. április 1. napján lép hatályba.
(2) Ez a jogszabály a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt és az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodás jogközelítésre vonatkozó rendelkezéseivel összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz
- a Tanács 78/923/EGK határozata: Európai Egyezmény a mezőgazdasági haszonállatok védelméről,
- a Tanács 91/269/EGK irányelve a borjak védelmének minimális követelményeiről,
- a Tanács 91/630/EGK irányelve a sertések védelmének minimális követelményeiről,
- a Tanács 88/166/EGK irányelve a ketrecben tartott tojótyúkok védelmével kapcsolatos minimális követelményeinek megállapításáról.