34/1999. (II. 26.) Korm. rendelet

a büntetőeljárásban résztvevők, valamint az eljárást folytató hatóság tagjai személyi védelme elrendelésének feltételeiről és végrehajtásának szabályairól

A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: Be.) 403/A. §-ában, továbbá a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 100. §-a (1) bekezdésének i) pontjában kapott felhatalmazás alapján a Kormány a következőket rendeli el:

I.

ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK

1. § E rendelet alkalmazásában
1. büntetőeljárásban résztvevő: a terhelt, a védő, a sértett, az egyéb érdekeltek, a sértett és az egyéb érdekeltek képviselői, a tanú, a szakértő, szaktanácsadó, a tolmács, a hatósági tanú;
2. hatóság tagja: a nyomozó hatóság nyomozó szervének tagja, az ügyész, a bíró;
3. nyomozó szerv: a nyomozó hatóság, illetve az ügyészség nyomozást folytató szerve, továbbá az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal nyomozó hatósága.
2. § (1) Személyi védelemre jogosult
a) a büntetőeljárásban résztvevő,
b) a hatóság tagja,
c) az a)-b) pontban felsoroltak valamelyikére tekintettel más személy
(a továbbiakban együtt: érintett).
(2) A személyi védelem a büntetőeljárás tartama alatt, illetve a büntetőeljárás befejezését követően alkalmazható.
3. § A személyi védelemmel kapcsolatos nyilatkozatokat írásba kell foglalni.

II.

A BÜNTETŐELJÁRÁSBAN RÉSZTVEVŐK SZEMÉLYI VÉDELMÉRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK

A személyi védelem kezdeményezése

4. § (1) A 2. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott, illetve - a személyükre tekintettel - a c) pontban felsoroltak személyi védelmének elrendelését a büntetőeljárás tartama alatt az a nyomozó szerv, ügyész vagy bíróság kezdeményezheti, amely előtt a büntetőeljárás folyik.
(2) A személyi védelem az érintett kérelmére vagy hivatalból kezdeményezhető. Az érintett a személyi védelem iránti kérelmet a büntetőeljárás alatt a védelem kezdeményezésére jogosultnál, a büntetőeljárás befejezése után a személyi védelem elrendelésére jogosultnál terjesztheti elő.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott szerv a személyi védelem elrendelésére jogosultat tájékoztatja a személyi védelem kezdeményezésére okot adó körülményekről és a személyi védelem elrendelésének indokoltságáról.

A személyi védelem elrendelése

5. § (1) A büntetőeljárás tartama alatt, illetve azt követően a személyi védelemről annak a szervnek a vezetője határoz, amelynek nyomozó szerve előtt a nyomozás folyik, vagy folyt.
(2) A büntetőeljárásban résztvevő személyi védelmét a reá tekintettel más személyt érintő védelem esetén kezdeményezni kell.
6. § (1) A személyi védelem elrendelésére irányuló eljárásban az érintett személyesen vesz részt.
(2) A büntetőeljárás tartama alatt személyi védelmet csak akkor lehet elrendelni, illetve fenntartani, ha azt az arra jogosult szerv kezdeményezte. A személyi védelem elrendeléséhez az érintett hozzájárulása szükséges.
(3) A személyi védelmet kezdeményezőt a védelem elrendeléséről értesíteni kell.

A személyi védelem feltételei

7. § (1) Az érintett személyi védelme a büntetőeljárás tartama alatt különösen akkor rendelhető el, ha a büntetőeljárásban való részvétele miatt, illetve a büntetőeljárási jogai érvényesítésének, kötelezettségei teljesítésének akadályozása, illetve meghiúsítása végett ellene személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó bűncselekményt követtek el vagy valószínűsíthető, hogy ellene ilyen bűncselekményt követnek el.
(2) A büntetőeljárás befejezése után az érintett személyi védelme akkor rendelhető el, ha az ellene elkövetett, az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény vagy a fenyegetett helyzete a büntetőeljárásban való részvételével hozható összefüggésbe.
(3) A büntetőeljárásban korábban résztvevő személyi védelme a reá tekintettel más személyt érintő védelem esetén is elrendelhető, feltéve, ha ahhoz hozzájárult.
8. § (1) A büntetőeljárás tartama alatt az abban résztvevő személyére tekintettel más személy védelme különösen akkor rendelhető el, ha a 7. § (1) bekezdésében írt célból ellene személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó bűncselekményt követtek el, vagy valószínűsíthető, hogy ellene ilyen bűncselekményt követnek el.
(2) A büntetőeljárás befejezés után az érintett személyi védelme akkor rendelhető el, ha az ellene elkövetett, az (1) bekezdésben meghatározott cselekmény vagy a fenyegetett helyzete a büntetőeljárásban résztvevő személyével függ össze.

A határozat, a jogorvoslat

9. § (1) A személyi védelmet az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény szerint határozattal kell elrendelni, és megszüntetni.
(2) A határozatot a személyi védelem iránti kérelem előterjesztésétől, illetve - a hivatalból indult eljárás esetén - a kezdeményezéstől számított három munkanapon belül kell meghozni.
10. § (1) A személyi védelem elrendelése és megszüntetése tárgyában hozott határozattal szemben fellebbezésnek nincs helye. A személyi védelem tárgyában hozott határozat bírósági felülvizsgálatára külön jogszabály előírásai irányadók.
(2) A határozatot felügyeleti intézkedés keretében nem lehet megváltoztatni, és megsemmisíteni.

A személyi védelem ellátása

11. § (1) A személyi védelmet - a (3)-(4) bekezdésben foglalt kivétellel - az azt elrendelő szerv a reá irányadó jogszabályok keretei között látja el (a továbbiakban: személyi védelmet ellátó).
(2) Különösen indokolt esetben a személyi védelmet ellátó a személyi védelem ellátására jogosult más szerv közreműködését is igénybe veheti.
(3) Az ügyészség, illetve az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal által elrendelt személyi védelmet a rendőrség látja el.
(4) A büntetés-végrehajtási intézetben előzetes letartóztatottként fogva tartott, illetve az ott szabadságvesztés büntetését töltő érintett esetében a személyi védelmet a büntetés-végrehajtási szervezet látja el.

A személyi védelem módja

12. § (1) A személyi védelem az érintett élete, testi épsége, személyes szabadsága elleni jogellenes cselekmény megelőzése, megakadályozása, megszakítása érdekében a magánlakásnak [Rtv. 69. § (6) bekezdés] vagy egyéb tartózkodási helyének védelmére és közlekedési útvonalának biztosítására terjed ki.
(2) A személyi védelem különösen
a) rendszeres járőrszolgálattal,
b) technikai eszközzel,
c) folyamatos hírösszeköttetés megteremtésével,
d) védőruházat biztosításával,
e) őrszemélyzettel, illetve
f) - ha a személyi védelem más módja eredményre nem vezet - őrszemélyzettel biztosított, a személyi védelem elrendelésére jogosult rendvédelmi szerv kezelésében lévő helyen látható el.
13. § (1) A személyi védelmet ellátó - a veszélyhelyzet fokát mérlegelve, az érintett, illetve a személyi védelem kezdeményezésére és elrendelésére jogosult véleményét is figyelembe véve - határozza meg a személyi védelem módját. A védelem módjai közül egyidejűleg több is alkalmazható.
(2) Az érintett biztonságát közvetlenül fenyegető és másként el nem hárítható veszély esetét kivéve nem alkalmazható a személyi védelem olyan módja, amely ellen az érintett tiltakozik.

A személyi védelmet ellátó és az érintett jogai, kötelezettségei

14. § A személyi védelmet ellátó az érintett biztonságának megóvása érdekében részére ajánlásokat is tehet, amelyekben javasolhatja az érintett életmódjának, így különösen közlekedési útvonalainak, belföldi és külföldi utazásainak, egyéb magánprogramjainak megváltoztatását. Az ajánlás figyelmen kívül hagyása vagy az ajánlásban foglaltaktól való eltérés következményeire a személyi védelmet ellátó az érintettet írásban figyelmezteti.
15. § (1) A személyi védelmet ellátó az érintettet köteles tájékoztatni a tett, illetve tervezett intézkedésekről. Ha a személyi védelmet ellátó az érintett biztonságát fenyegető újabb körülményt észlel, számára további, a követendő magatartásra vonatkozó ajánlásokat tesz.
(2) Az érintett tájékoztatása a halaszthatatlan intézkedések megtételét nem késleltetheti.
(3) Ha az érintett gyermek- vagy fiatalkorú, a személyi védelmet ellátó az érintetten kívül a törvényes képviselőt, illetve a gondozót is köteles értesíteni az (1) bekezdésben írt körülményekről.
16. § (1) Az érintett a személyi védelmet ellátót köteles haladéktalanul tájékoztatni a saját vagy a reá tekintettel más személy biztonságát érintő, a személyi védelem folytatása szempontjából lényeges körülményekről, továbbá arról, hogy a követendő magatartásra vonatkozó ajánlásoktól eltért vagy el kíván térni.
(2) A személyi védelem kezdeményezésére és elrendelésére jogosult haladéktalanul tájékoztatja a személyi védelmet ellátót, ha az (1) bekezdésben meghatározott körülményekről szerez tudomást.
(3) Az érintett javaslatot tehet a védelem módjára.

A személyi védelem megszűnése

17. § (1) A személyi védelmet az a szerv szüntetheti meg, amely azt elrendelte.
(2) A személyi védelem fenntartásának indokoltságát az azt elrendelő szerv az elrendeléstől számított hat hónap elteltével felülvizsgálja.
(3) A személyi védelmet ellátó az érintettet fenyegető veszélyhelyzet fennállását - az érintett, illetve a személyi védelem kezdeményezésére, elrendelésére jogosult véleményét is figyelembe véve - folyamatosan értékeli, és ennek eredményeként tesz javaslatot a személyi védelem fenntartására vagy megszüntetésére.
18. § (1) A személyi védelmet haladéktalanul meg kell szüntetni, ha
a) az elrendelés feltételei már nem állnak fenn;
b) az érintett a személyi védelemről írásban lemond.
(2) A személyi védelem megszüntethető, ha
a) a személyi védelmet kezdeményező javasolja;
b) az érintett a követendő magatartásra vonatkozó ajánlásoktól indokolatlanul eltért, vagy tájékoztatási kötelezettségét a védelmi rendszer további fenntartását súlyosan veszélyeztető vagy azt lehetetlenné tevő módon önhibájából megszegi;
c) a tanú nem tesz vallomást, vagy korábbi vallomását visszavonja;
d) a szakértő, a szaktanácsadó a szakvélemény adását a személyi védelem elrendelésének alapjául szolgáló ügyben megalapozott indok nélkül megtagadta, vagy a büntetőeljárás alapjául szolgáló ügyben hamis szakvélemény, felvilágosítás adása miatt vele szemben büntetőeljárás indult;
e) a tolmács a tolmácsolást a személyi védelem elrendelésének alapjául szolgáló ügyben megalapozott indok nélkül megtagadta, vagy hamisan fordított, s emiatt vele szemben büntetőeljárás indult.
(3) A tanú, a szakértő, illetve a szaktanácsadó védelmének a (2) bekezdés b) vagy c) pontjában foglalt okból történő megszüntetése esetén a személyükre tekintettel más személyt érintő személyi védelmet is meg kell szüntetni.

III.

A hatóság tagjának személyi védelmére vonatkozó szabályok

19. § A nyomozó szerv tagja esetén a szolgálati elöljárója, az ügyész esetében az ügyészség vezetője, a bíró esetében a bíróság elnöke intézkedik a személyi védelem ellátása iránt.
20. § (1) Nyomozó szerv tagjának személyi védelmét - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - az a szerv látja el, amellyel az érintett szolgálati viszonyban áll.
(2) Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal nyomozó szervének tagja, az ügyész, valamint a bíró személyi védelmét a rendőrség látja el.
21. § (1) A büntetőeljárás tartama alatt az érintett személyi védelme különösen akkor rendelhető el, ha a büntetőeljárásban gyakorolt hivatali tevékenysége miatt vagy a hivatali tevékenysége jogszerű gyakorlásának akadályozása, illetve meghiúsítása végett ellene személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó bűncselekményt követtek el, vagy valószínűsíthető, hogy ellene ilyen bűncselekményt követnek el.
(2) A büntetőeljárás befejezése után az érintett személyi védelme akkor rendelhető el, ha az ellene elkövetett, az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény vagy a fenyegetett helyzete a büntetőeljárásban gyakorolt hivatali tevékenységével hozható összefüggésbe.
(3) A hatóság tagjának személyi védelme a reá tekintettel más személyt érintő védelem esetén is elrendelhető, feltéve, ha ahhoz hozzájárult.
22. § (1) A büntetőeljárás tartama alatt a hatóság tagjának személyére tekintettel más személy védelme különösen akkor rendelhető el, ha az érintettnek a büntetőeljárásban gyakorolt hivatali tevékenysége miatt, illetve a hivatali tevékenysége jogszerű gyakorlásának akadályozása vagy meghiúsulása végett ellene személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó bűncselekményt követtek el, vagy valószínűsíthető, hogy ellene ilyen bűncselekményt követnek el.
(2) A büntetőeljárás befejezése után az érintett személyi védelme akkor rendelhető el, ha az ellene elkövetett, az (1) bekezdésben meghatározott cselekmény vagy a fenyegetett helyzete a hatóság tagjának a büntetőeljárásban gyakorolt hivatali tevékenységével hozható összefüggésbe.
23. § A hatóság tagja, illetve a személyére tekintettel más személy védelmének módjára, a személyi védelmet ellátó és az érintett jogaira és kötelezettségeire, valamint a személyi védelem megszüntetésére a 11-18. §-okban foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.
24. § A 21. § (2), illetve a 22. § (2) bekezdésében írt feltételek fennállása esetén a szolgálati viszony megszűnése után a hatóság volt tagja, illetve a személyére tekintettel más személy személyi védelmére a büntetőeljárásban résztvevőkre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
25. § A hatóság tagjának személyi védelmére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni a büntetőeljárás alapjául szolgáló ügyben eljáró igazságügyi, illetőleg ügyészségi alkalmazottak esetében is.

IV.

Vegyes és záró rendelkezések

26. § (1) A személyi védelem költsége
a) a rendőrség és a határőrség által nyújtott személyi védelemmel összefüggésben a Belügyminisztérium költségvetési fejezet, Rendőrség, illetve Határőrség költségvetési cím,
b) a vám- és pénzügyőrség által nyújtott személyi védelemmel összefüggésben a Pénzügyminisztérium költségvetési fejezet, Vámszervezet cím, illetve
c) a büntetés-végrehajtási szervezet által nyújtott személyi védelemmel összefüggésben az Igazságügyi Minisztérium költségvetési fejezet IM Büntetés-végrehajtás cím
működési költségvetésében meghatározott forrásfejezetet terheli.
(2) A személyi védelem végrehajtására, illetve a személyi védelem elrendelésére, fenntartására, megszüntetésére, elrendelésére jogosultak együttműködésének részletes szabályait a belügyminiszter, az igazságügyminiszter és a pénzügyminiszter együttes utasításban állapítja meg.
27. § (1) Ez a rendelet - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - 1999. március 1-jén lép hatályba, szabályait a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
(2) A 26. § (1) bekezdésében foglaltak 2000. január 1-jétől lépnek hatályba.