36/1999. (VIII. 13.) EüM rendelet

az egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképzésről és továbbképzésről szóló 11/1998. (XII. 11.) EüM rendelet módosításáról

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 247. §-a (2) bekezdésének i) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:
1. § Az egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképzésről és továbbképzésről szóló 11/1998. (XII. 11.) EüM rendelet (a továbbiakban: R.) 3. §-a a következő (4)-(7) bekezdésekkel egészül ki:
„(4) A (3) bekezdés b) pontja szerint akkreditáció a felsőoktatási intézményhez benyújtott pályázat alapján történik.
(5) A szakképzési akkreditáció feltételeit a melléklet tartalmazza.
(6) Az akkreditáció 2 évre szól, az ez idő alatt a személyi és a tárgyi feltételekben bekövetkezett változásról a képzőhelynek a felsőoktatási intézményt 15 napon belül értesítenie kell. Az akkreditáció további fenntartásáról vagy megszüntetéséről a felsőoktatási intézmény 30 napon belül dönt.
(7) Az akkreditációval kapcsolatos döntés elleni észrevétellel az ESZTT elnökéhez lehet fordulni, aki az ESZTT illetékes bizottsága véleményének figyelembevételével dönt.”
2. § (1) Az R. 5. §-a a következő (1) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (1)-(3) bekezdések számozása (2)-(4) bekezdésre módosul:
„(1) A szakképzés törzsképzési és szakgyakorlati időből áll. A törzsképzési időt a felsőoktatási intézménnyel határozott időre létesített közalkalmazotti jogviszonyban, a szakgyakorlati időt akkreditált képzőhelyen, teljes munkaidejű munkavégzésre irányuló jogviszonyban, szakmai felügyelet alatt végzett tevékenységgel kell eltölteni.”
(2) Az R. 5. §-a a következő (5)-(9) bekezdésekkel egészül ki:
„(5) A szakgyakorlati idő a tíz éven aluli gyermek ápolása, gondozása miatt munkavégzési kötelezettséggel nem járó időszak, a sorkatonai vagy polgári szolgálat időtartamára megszakad.
(6) A sorkatonai vagy polgári szolgálat szakgyakorlati időnek minősül, ha azt a jelölt a választott szakképesítésnek megfelelő, akkreditált képzőhelyen töltötte.
(7) A szakgyakorlati időbe legfeljebb három hónap keresőképtelen állományban töltött idő számítható be.
(8) Ráépített szakképesítés megszerzéséhez szükséges szakgyakorlati időbe beszámítás nem lehetséges.
(9) Külföldön töltött szakgyakorlati idő beszámításáról a felsőoktatási intézmény dönt.”
3. § (1) Az R. 6. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„6. § (1) A jelölt szakvizsgára az ESZTT Hivatalánál jelentkezik. A jelentkezés személyesen vagy postán nyújtható be. A jelentkezéshez mellékelni kell
a) az 5. § (2) bekezdés szerinti leckekönyvet,
b) a szakvizsgára bocsátási javaslatot,
c) a vizsgadíj befizetéséről szóló igazolást.
(2) A jelentkezéskor a jelölt megjelölheti azt a felsőoktatási intézményt, amelyben szakvizsgát kíván tenni. A jelölt erre vonatkozó nyilatkozata hiányában őt a munkahelyéhez legközelebb működő szakvizsga bizottsághoz kell beosztani.
(3) Az Elnök a jelöltet szakvizsgára bocsátja, és kijelöli a szakvizsga időpontját és helyét.
(4) A szakvizsga gyakorlati és elméleti részből áll. A gyakorlati vizsga az Elnök által kijelölt intézményben történik. A szakvizsga elméleti része nyilvános.
(5) A gyakorlati vizsga időtartama legfeljebb öt munkanap.”
4. § Az R. 7. §-a a következő (6)-(10) bekezdésekkel egészül ki:
„(6) Ismétlővizsgára történő jelentkezéskor a sikertelen vizsga alkalmával meghatározott szakképzési feltételek teljesítését a 6. § (1) bekezdésében foglaltak szerint kell igazolni.
(7) Ha a szakképzés követelményeinek teljesítése és a szakvizsgára történő jelentkezés között több mint öt év telt el, a jelöltnek igazolnia kell, hogy a vizsgára jelentkezéskor és azt közvetlenül megelőzően
a) első szakképesítés esetén tizenkét hónap,
b) ráépített szakképesítés esetén hat hónap
szakgyakorlatot folytatott a megszerezni kívánt szakképesítés területén.
(8) Ha szakképzés követelményeinek teljesítése és a szakvizsgára történő jelentkezés között több mint tíz év telt el, a szakképzés teljes időtartamát és tartalmát meg kell ismételni.
(9) A jelölt az ESZTT Hivatalánál kérheti az engedélyezett szakvizsga elhalasztását. A halasztás indokoltsága és a vizsgadíj újbóli megfizetése kérdésében az Elnök határoz.
(10) Halasztás esetén a jelöltnek jelentkezését meg kell ismételnie. Szakvizsgát legfeljebb három alkalommal lehet elhalasztani.”
5. § Az R. 8. §-ának (2) bekezdése a következő szövegrésszel egészül ki:
„Amennyiben a felkért szakvizsgáztató a vizsgáztatást nem vállalja vagy a felkérésnek nem tud eleget tenni, az új vizsgáztató kijelölése az Elnök feladata. Ha erre az idő rövidsége miatt nem kerülhet sor, akkor új vizsgaidőpontot kell kijelölni.”
6. § Az R. 9. §-ának (1) bekezdése a következő szövegrésszel egészül ki:
„A vizsgalapon fel kell tüntetni az elméleti vizsgán elhangzott kérdéseket. A vizsgalap vezetéséről a vizsgabizottság elnöke gondoskodik, és azt a vizsgáztató bizottság minden tagja aláírásával hitelesíti.”
7. § Az R. 10. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„10. § (1) A szakvizsga eredményének megállapítása zárt ülésen, kihirdetése nyilvánosan történik. A szakvizsga eredményét a vizsgabizottság elnöke az elméleti vizsgát követően közli.
(2) A szakvizsga bizonyítványt a Bizottság Elnöke, a vizsgabizottság elnöke és a képző intézmény képviselője írja alá.
(3) A jelölt a bizonyítvány kézhezvételét követően jogosult a szakképesítésnek megfelelő megnevezés használatára. Szakvizsga letétele nélkül a szakképzettségre utaló megnevezés nem használható. A bizonyítvány kiadásáról az ESZTT Hivatala értesíti az alap- és a működési nyilvántartás vezetőjét.
(4) A vizsgabizottság elnöke a vizsga iratait az elméleti vizsgát követő 8 napon belül megküldi az ESZTT Hivatalának.
(5) Az iratok kézbesítésére a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó szabályok az irányadók.
(6) Elveszett vagy megsemmisült oklevél (bizonyítvány) pótlására az eredeti oklevél (bizonyítvány) elvesztésének az Egészségügyi Minisztérium hivatalos lapjában történt közzététele után - a szakvizsgáról készített vizsgalap alapján - az ESZTT Hivatal másodlatot állít ki. A másodlat kiállításának díja 2000 Ft.
(7) A bizonyítvány jogszabályban, alkalmazási előírásban felsőfokú szakirányú szakképesítéshez kötött munkakör betöltésére, foglalkozás (tevékenység) gyakorlására jogosít, így egyetemi szintű alapképesítés esetén megfelel a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 61. §-a (1) bekezdésének i) pontjában írt szakvizsgának.”
8. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.
(2) A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg az R. 3. §-ának (1) bekezdésében a „hat év” szövegrész helyébe „hét év” szövegrész, 5. §-ának e rendelet 2. §-ával átszámozott (2) bekezdésében a „képzésre” szövegrész helyébe a „szakképzésre” szövegrész, 5. §-ának e rendelet 2. §-ával átszámozott (4) bekezdésében a „képzési” szövegrész helyébe a „szakképzési” szövegrész lép.
(3) A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg az R. 8. §-ának (1) bekezdéséből a „legalább” szövegrész hatályát veszti.
(4) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a szakorvosi, a szakgyógyszerészi szakképesítés megszerzéséről és a képesítésről, továbbá az orvosok, fogorvosok és a gyógyszerészek továbbképzéséről szóló 9/1978. (XI. 29.) EüM rendelet
a) 1. számú melléklete helyébe e rendelet 2. számú melléklete,
b) 5. számú melléklete helyébe e rendelet 3. számú melléklete,
c) 7. számú melléklete fog- és szájbetegségek része helyébe e rendelet 4. számú melléklete lép.
(5) Szakképzési akkreditáció iránti pályázat első alkalommal 1999. szeptember 10. napjáig nyújtható be a felsőoktatási intézményhez, melyről az 1999. október 1. napjáig dönt.