21/2000. (VIII. 23.) BM-IM-TNM együttes rendelet

a fegyveres szervek hivatásos, közalkalmazotti és köztisztviselői állományának munkaköri egészségi, pszichikai és fizikai alkalmasságáról, a szolgálat-, illetve keresőképtelenség megállapításáról, valamint a belügyi egészségügyi szolgálat igénybevételéről

A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 342. §-a (2) bekezdésének d) pontjában és a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 49. §-ának (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján, figyelemmel a Hszt. 179. §-ának (3) bekezdésében, az Mvt. 9. §-ának (3) bekezdésében, továbbá a keresőképtelenség és keresőképesség orvosi elbírálásáról és annak ellenőrzéséről szóló 102/1995. (VIII. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: kormányrendelet) 15. §-ának (1) bekezdésében meghatározottakra, a belügyminiszter irányítása alá tartozó szervek és a büntetés-végrehajtási szervezet hivatásos állományának egészségi, pszichikai és fizikai alkalmassági vizsgálatára, továbbá - az egészségügyi miniszter egyetértésével - e szervek közalkalmazotti és köztisztviselői állományának előzetes és időszakos munkaköri alkalmassági vizsgálatára, valamint e szervek és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok állományának egészségügyi ellátását és a szolgálat-, illetve keresőképtelenség megállapítását illetően a következőket rendeljük el:

BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK

A rendelet hatálya

1. § (1) A rendelet hatálya kiterjed:
a) az egészségi, pszichikai, fizikai alkalmassági követelmények meghatározása, az alkalmasság elbírálásának rendje, az időszakos, illetve soron kívüli alkalmassági vizsgálatok tekintetében:
aa) a rendőrség, a hivatásos katasztrófavédelmi szervek, az önkormányzati tűzoltóság és a határőrség, valamint a büntetés-végrehajtási szervezet (a továbbiakban: fegyveres szervek) állományába tartozó hivatásos szolgálati jogviszonyban álló személyekre, e szerveknél hivatásos állományba jelentkezőkre,
ab) a Rendőrtiszti Főiskolára, a rendészeti szakközépiskolákba, valamint az egyéb belügyi oktatási intézeteknél (a továbbiakban együtt: iskolák) felvételre jelentkezőkre, az iskolák tanulóira és hallgatóira;
b) a hivatásos állományúakat megillető gyógyító-megelőző alapellátás, a gyógyintézeti, szanatóriumi és rehabilitációs ellátás, valamint a megváltozott egészségi állapotúak felülvizsgálata, továbbá a szolgálati balesetek (betegségek) minősítése, valamint az ideiglenes szolgálatképtelenség orvosi elbírálása tekintetében az a) pontban meghatározott szerveken túl a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjaira;
c) az alkalmasság elbírálásának eljárási rendje kiterjed az a) pontban meghatározott szervek közalkalmazotti, köztisztviselői állományára, illetve a közalkalmazotti, köztisztviselői állományba jelentkezőkre a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet (a továbbiakban: R.) alapján végzett munkaköri alkalmassági vizsgálat vonatkozásában.
(2) A rendelet hatálya kiterjed - az e rendeletben meghatározottak szerint - a gyógyító-megelőző alapellátás és a belügyi egészségügyi szolgálat igénybevétele, valamint a keresőképtelenség orvosi elbírálása tekintetében:
a) a belügyi szervek, a büntetés-végrehajtás és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító tárca nélküli miniszter hivatalának közalkalmazottaira és köztisztviselőire;
b) a hivatásos, közalkalmazotti és köztisztviselői állományból nyugállományba helyezettekre;
c) a hivatásos állományúak, a közalkalmazottak és köztisztviselők, továbbá a hivatásos, a közalkalmazotti és a köztisztviselői állományból nyugállományba helyezettek családtagjaira;
d) a Belügyminisztérium által többségi tulajdonosi jogok alapján irányított gazdasági társaság munkaviszonyban álló alkalmazottaira, nyugdíjasaira és az alkalmazottak családtagjaira.
(3) E rendelet alkalmazásában
a) belügyi szervek: a Belügyminisztérium hivatali szervei, a hivatali tevékenységet segítő szervezetei, a belügyminiszter irányítása alá tartozó önálló szervezetek, valamint a fővárosi és megyei közigazgatási hivatalok;
b) családtag: aki a Ptk. 685. § b) pontjában meghatározott közeli hozzátartozók közül az (1)-(2) bekezdésben felsorolt szerveknél foglalkoztatási jogviszonyban állóval, illetve a nyugdíjassal egy háztartásban él vagy eltartására kötelezett;
c) igényjogosultak: az (1)-(2) bekezdésben meghatározott személyek;
d) vonatkozó jogszabályok: a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény és a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény és ezek végrehajtására kiadott rendeletek, továbbá az egyéb kapcsolódó egészségügyi és társadalombiztosítási jogszabályok;
e) munkaköri alkalmassági vizsgálat: annak megállapítása, hogy egy meghatározott munkakörben, szolgálati beosztásban és munkahelyen végzett tevékenység által okozott megterhelés a vizsgált személy számára milyen igénybevételt jelent és annak képes-e megfelelni;
f) személyi állomány: a rendelet hatálya alá tartozó szerveknél foglalkoztatási jogviszonyban állók.
(4) Ahol a rendelet hivatásos állományút említ, ott szerződéses állományút is érteni kell.
2. § (1) E rendelet szerint egészségi, pszichikai, fizikai alkalmasság elbírálása, valamint az időszakos, illetve a soron kívüli alkalmassági vizsgálatok alatt:
a) a hivatásos állományba felvételre kerülők, az iskolákba jelentkezők, valamint az iskolák tanulói, hallgatói,
b) a fokozottabb szakmai követelményekkel, pszichikai megterheléssel járó beosztásba kerülők,
c) fokozottabb egészségi ártalommal vagy annak veszélyével járó beosztásba kerülők,
d) külön jogszabály  [LÁBJEGYZET_1]  előírása alapján közegészségügyi és járványügyi szempontból meghatározott munkakörökbe kerülők,
e) külföldi szolgálatra vezényeltek egészségi, pszichikai és fizikai alkalmassági vizsgálatát,
f) a hivatásos állományúak közúti járművezetői egészségi alkalmasságának elbírálását,
g) a megváltozott egészségi állapotú hivatásos állományúak szolgálati alkalmasságának elbírálását, illetve felülvizsgálatát (a továbbiakban: FÜV),
h) a hivatásos állomány tagjai erőnléti állapotának felmérését
kell érteni.
(2) E rendelet állapítja meg az 1. §-ban meghatározott szervek hivatásos állományú tagjaira vonatkozóan a szolgálati lőfegyver egészségügyi indokok alapján történő ideiglenes bevonásának szabályait.

A vezetők és a beosztottak kötelezettségei

3. § (1) A fegyveres szervek vezetői (parancsnokai) a Hszt. 67. §-ának a) pontjában meghatározott kötelezettségeik teljesítése során:
a) biztosítják beosztottaik számára a szolgálatellátás és a munkavégzés során az egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkavégzés feltételeit;
b) gondoskodnak beosztottaik egészségvédelméről, annak javítása érdekében megkövetelik a kötelező jellegű egészségi, pszichikai, fizikai (erőnléti) vizsgálatokon, a kötelező védőoltásokon történő részvételt;
c) az állományilletékes parancsnokok az egészségügyi szolgálat bevonásával rendszeresen, de legalább kétévenként vezetői értekezleten átfogóan értékelik beosztottaik általános egészségügyi helyzetét.
(2) A fegyveres szervek hivatásos állományának valamennyi tagja köteles:
a) a tőle elvárható módon közreműködni a saját és mások egészségvédelmében, és elősegíteni az egészségügyi célkitűzések megvalósítását;
b) betartani a közegészségügyi és a járványügyi előírásokat, a fertőző betegségek megelőzésére és leküzdésére vonatkozó rendelkezéseket;
c) megjelenni a kötelező jellegű alkalmassági vizsgálatokon, az egészségi, pszichikai és fizikai (erőnléti) időszakos, illetve soron kívüli alkalmassági felméréseken;
d) a fertőző betegségek terjedésének megelőzése érdekében a Belügyminisztérium, a büntetés-végrehajtás, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálat vezető főorvosa által szükségesnek ítélt védőoltás céljából megjelenni és magát az oltásnak alávetni;
e) betartani az egészségének megóvása, illetőleg gyógyulása érdekében az előírt orvosi utasításokat és gyógymódokat.

A HIVATÁSOS ÁLLOMÁNY TAGJAINAK ALKALMASSÁGI VIZSGÁLATAI

Az egészségi, pszichikai és fizikai alkalmasság elbírálása

4. § (1) A szolgálati követelmények megvalósítása érdekében a hivatásos állomány tagja hivatásos szolgálatra való, illetve munkaköri alkalmasságát, egészségi, pszichikai, fizikai állapotát a szolgálati viszony létesítését megelőzően és a szolgálati viszony fennállása alatt rendszeresen vizsgálni és véleményezni kell (alkalmassági vizsgálat). Hasonlóan kell eljárni az iskolákra jelentkezők, valamint az iskolák tanulói és hallgatói esetében is.
(2) A munkaköri alkalmassági vizsgálatok célja annak elbírálása, hogy a vizsgált személy megfelel-e a Hszt. 37. §-ának (1) bekezdése alapján e rendeletben meghatározott egészségi, pszichikai, illetve fizikai alkalmassági követelményeknek, alkalmas-e a szervezet fokozott megterhelésével és igénybevételével járó tevékenységek elvégzésére.
(3) Az egészségi alkalmasság elbírálására orvos, a pszichikai alkalmasság elbírálására szakpszichológus jogosult, akik e tevékenységükben jogszabályban és szakmai előírásban foglaltak kivételével nem korlátozhatók és nem befolyásolhatók.
(4) A munkaköri alkalmasság egységes szakmai elvek alapján történő elbírálása érdekében az egészségi, pszichikai vizsgálatokkal kapcsolatos feladatokat - a (9) bekezdésben foglaltak kivételével - a BM Központi Kórház és Intézményei (a továbbiakban: BM KKI) foglalkozás-orvostani vagy üzemorvostani szakorvosi képesítéssel rendelkező orvosokból és szakpszichológusokból álló Munkaköri Alkalmasságot Vizsgáló Osztálya (a továbbiakban: MAVO) látja el.
(5) A MAVO, illetve a rendelet hatálya alá tartozó szervek egészségügyi szolgálatai az (1) bekezdésben meghatározott vizsgálatokkal kapcsolatos tevékenységük során a külön jogszabályban  [LÁBJEGYZET_2]  meghatározottak szerint foglalkozás-egészségügyi szolgálatnak minősülnek.
(6) A MAVO a megadott szakmai és módszertani előírások figyelembevételével segítséget nyújt az alkalmasság elbírálásában, a vizsgálatok elvégzésének szervezésében, konzultációs lehetőséget biztosít az egészségi alkalmasságot elbíráló alapellátást végző orvosoknak és más szakterületeken (pszichológia, fizikai képesség) vizsgálatot végzőknek.
(7) A fizikai alkalmasság vizsgálatát - előzetes orvosi vélemény figyelembevételével - megfelelő testnevelői vagy sportszakmai képesítéssel (erőnléti, terhelhetőségi ismeretekkel) rendelkező személyek végzik a központilag kiadott módszertani követelmény rendszer betartásával.
(8) Az iskolák hallgatói, tanulói állományának fizikai alkalmassági vizsgálata a külön rájuk vonatkozó jogszabályok, miniszteri utasítások, illetve tantervi előírások alapján történik.
(9) A polgári nemzetbiztonsági szolgálatok állománya tekintetében az egészségi, pszichikai, fizikai vizsgálatok elvégzésével kapcsolatos feladatokat a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok egészségügyi szolgálatai a BM KKI közreműködésével végzik.
5. § (1) A vizsgálatok során el kell bírálni, hogy az érintett személy
a) egészségi, pszichikai, fizikai szempontból alkalmas-e a betöltendő szolgálati beosztás ellátására;
b) egészségének vagy testi épségének előre látható károsodása nélkül alkalmas-e egyes, fokozott veszéllyel járó munkatevékenységek elvégzésére;
c) nem szenved-e valamilyen fertőző betegségben, amely miatt munkaköréből, szolgálati beosztásából adódóan széles körű fertőzést okozhat, vagy betegségben, amelynek következtében bármikor szolgálatképtelenné válhat, vagy amely gyógykezelést, gondozást, egyéb intézkedés megtételét teszi szükségessé;
d) fizikailag alkalmas-e, illetve képes-e teljesíteni az adott beosztással járó feladatokat.
(2) Az egészségi alkalmasság elbírálását az 1. számú melléklet szerinti „Alkalmassági követelmények”-ben rögzítettek figyelembevételével kell végezni.
(3) A fegyveres szerv országos parancsnoka jogosult egyes beosztásokat illetően az általánosnál szigorúbb alkalmassági követelmények érvényesítését kezdeményezni, amelyeket az alkalmassági vizsgálatok során a MAVO köteles figyelembe venni.
(4) Az (1) bekezdésben foglaltak elbírálása érdekében egészségi és pszichikai vizsgálaton kell részt venni:
a) a hivatásos állományba történő kinevezés előtt az érintett személynek;
b) az iskolákba felvételre pályázó, illetve felvett személynek;
c) a próbaidőre kinevezetteknek a véglegesítést megelőzően;
d) a más fegyveres szervtől áthelyezésre kerülőknek;
e) beosztás (munkakör) változása esetén mindazoknak, akik számára az új beosztás a korábbinál fokozottabb vagy más jellegű egészségi és pszichikai, illetve fizikai követelményeket támaszt.
(5) Beosztás (munkakör) megváltozásakor, a (4) bekezdés e) pontjában meghatározottak kivételével, a pszichikai, valamint a fizikai állapot vizsgálatát csak a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró kérésére kell elvégezni.

Az egészségi vizsgálatok

6. § (1) Az egészségi alkalmassági vizsgálatokat az orvostudomány mindenkori állásának megfelelően, a szakmai irányelvek figyelembevételével, az „Alkalmassági követelmény”-ekben rögzített kritériumok figyelembevételével kell végezni.
(2) Az egészségi alkalmassági vizsgálatnak ki kell terjednie:
a) a bőr és látható nyálkahártyák, fogazat, garatképletek, a keringési, légzési, hasi és érzékszervek, valamint az idegrendszer, az ízületek, az izomzat és a csontrendszer vizsgálatára;
b) az esetleg fennálló testi és szellemi fogyatékosságokra;
c) az általános belgyógyászati vizsgálatok mellett az indokolt mértékű ideggyógyászati, fül-orr-gégészeti, bőrgyógyászati, szemészeti, mozgásszervi szakorvosi vizsgálatokra;
d) EKG, szükség esetén kardiológiai vizsgálatra;
e) hallásvizsgálatra;
f) laboratóriumi vagy más diagnosztikus vizsgálat elvégzésére;
g) az alkohol-, gyógyszer-, kábítószer-függőség esetleges jeleinek megállapítására.
(3) A vizsgálatot kérő fegyveres szerv által megjelölt beosztásokba jelentkezők, kinevezésre kerülők esetében a (2) bekezdés szerinti vizsgálatok mellett terheléses EKG-t, egyensúlyvizsgálatot, a gerinc szűrő jelleggel történő röntgenvizsgálatát és légzésfunkciós vizsgálatot is kell végezni.
(4) A megfelelő döntés kialakításához szükség esetén egyéb kiegészítő vizsgálatok, a speciális munkakörök, szolgálati beosztások esetében célzott jellegű vizsgálatok is elvégezhetők.

A pszichikai vizsgálatok

7. § (1) Az alkalmassági vizsgálatok keretében a pszichikai vizsgálatokat az egészségi vizsgálatoktól elkülönítetten és azt megelőzően kell elvégezni. A vizsgálatokat az iskolákba, az ORFK Köztársasági Őrezredbe, valamint a Határőrség állományába jelentkezőknél a szervek pszichológusai, egyéb esetben a MAVO végzi el.
(2) A pszichikai alkalmassági vizsgálatokat egységes, a MAVO által meghatározott és a Magyar Pszichológiai Társaság Fegyveres Szekciója által jóváhagyott vizsgálati módszerekkel és alkalmassági kritérium rendszerrel kell végezni. Az előírt vizsgálati módszerek és követelményszintek betartását a BM KKI Szakmai Felügyeleti Osztály ellenőrzi.
(3) A pszichológiai alkalmassági döntést a teljesítménytesztek, valamint a személyiségtesztek értékelése alapján a vizsgálatot végző pszichológus hozza meg, amely a MAVO által kiadott összminősítésbe kerül beépítésre.

Az alkalmasság összesített minősítése

8. § (1) Az alkalmasság összesített minősítése az egészségi és pszichikai vizsgálatok eredményét együttesen tartalmazza, amely minősítés lehet:
a) alkalmas,
b) nem alkalmas,
c) ideiglenesen alkalmatlan,
d) a jelzett beosztásra alkalmas,
e) a jelzett beosztásra nem alkalmas.
(2) Amennyiben a munkaköri alkalmasság csak meghatározott munkafeltételek fennállása mellett állapítható meg, ezt a minősítésben rögzíteni kell és erről tájékoztatást kell adni a munkáltató részére.
(3) Alkalmatlanság megállapítása esetén az okot az „Alkalmassági követelmények”-ben szereplő kódszámok megjelölésével kell rögzíteni. Alkalmatlanná nyilvánítás esetén a felvételi eljárás lefolytatásában részt vevő alapellátást végző orvos az érintettet köteles tájékoztatni az alkalmatlanná nyilvánítás pontos okáról. Egyéb minősítés esetén a tájékoztatás a személyzeti szerv feladata.
(4) A MAVO az alkalmasság minősítését, valamint a vizsgálatok - orvosi titoknak minősülő - eredményeit zárt borítékban (17. számú melléklet) megküldi a vizsgálatot kérő személyzeti szerv részére. A zárt borítékban lévő orvosi leleteket - ha felvételre sor kerül - meg kell küldeni a területileg illetékes alapellátást végző orvosnak, aki köteles az egészségügyi törzskönyvet kiállítani.
(5) A felvétel előtti alkalmassági vizsgálat során kiadott minősítés hat hónapig érvényes.
(6) Aki a felvétel előtti alkalmassági vizsgálaton nem jelenik meg, illetve az alkalmassági elbírálás szerint egészségi, pszichikai és fizikai szempontból alkalmatlannak minősül, hivatásos, illetőleg tanulói vagy hallgatói állományba nem nevezhető ki, illetve nem kerülhet.

A hivatásos állományba vétel előtti alkalmassági vizsgálat

9. § (1) A felvételre jelentkezők egészségi előszűrését a fegyveres szervek egészségügyi szolgálatai alapellátást végző orvosai hajtják végre, melynek keretében elvégzik az általános belgyógyászati vizsgálatot, kiszűrik a hivatásos szolgálatra egészségi szempontból egyértelműen alkalmatlan személyeket. A további vizsgálatokat - amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik - a MAVO végzi.
(2) A felvételre jelentkezők, illetve a pályázatot benyújtók alkalmassági vizsgálatát a fegyveres szerv személyügyi megbízottjának előzetes bejelentés és előjegyzés alapján kell kérnie. Az egészségi alkalmassági vizsgálatokat minden esetben meg kell előznie a szakmai, fizikai és pszichikai alkalmasság elbírálásának.
(3) A jelentkezőnek, illetve a személyügyi szerv megbízottjának ki kell töltenie az e célra rendszeresített nyomtatványt (2-16. számú melléklet), melyen meg kell határozni, hogy a jelentkező milyen állománykategóriába van tervezve, és a vizsgálat milyen beosztás ellátására való alkalmasság elbírálására terjedjen ki.
(4) A felvételre jelentkezőnek az egészségi alkalmassági vizsgálaton be kell mutatnia:
a) a vizsgálatot kérő kitöltött nyomtatványt;
b) az alapellátást végző orvos előzetes vizsgálatának eredményét, véleményét;
c) a háziorvosától beszerzett, korábbi egészségi állapotára vonatkozó írásos információt;
d) egy évnél nem régebbi tüdőszűrésének igazolását, eredményét;
e) nők esetében egy évnél nem régebbi nőgyógyászati citológiai vizsgálat eredményét;
f) a társadalombiztosítási igazolványát, hatósági igazolványát (társadalombiztosítási azonosító jelét);
g) az egészségi állapotára vonatkozó összes egészségügyi dokumentációt, a fegyveres szervek hivatásos, köztisztviselő, közalkalmazotti állományába tartozóknál egészségügyi törzskönyvet, illetve ha azzal valamilyen okból nem rendelkezik, az alapellátást végző orvos erről szóló igazolását;
h) férfiak esetében a katonakönyvet, illetve a katonai egészségi minősítését igazoló iratot, kivéve az iskolákra jelentkezőket.
(5) Az alkalmassági vizsgálatot kérő szerv személyügyi és egészségügyi szolgálatának együttesen kell gondoskodnia arról, hogy a vizsgálatra küldött személlyel kapcsolatos minden előzményi adat a vizsgálatot végző orvos, illetve a MAVO rendelkezésére álljon.
(6) A honvédségi egészségi alkalmatlansági minősítés, amennyiben az alkalmatlanságot okozó elváltozás a vizsgálat időpontjában is fennáll, továbbá hadköteles, szerződéses vagy hivatásos állományból egészségi okok miatt történt leszerelés, valamint érvényben lévő munkaképesség-csökkenés (a továbbiakban: MKCS) bármilyen mértéke a fegyveres szervek hivatásos állományába történő jelentkezés esetén alkalmatlanságot jelent.
(7) Amennyiben a felvételét kérő személy az alkalmassági vizsgálatakor az egészségi állapotára vonatkozó, a szolgálatra való alkalmasságával kapcsolatos információkat nem közli, illetve valótlan adatokat szolgáltat, és ezek a hivatásos állományba vétele után az állományilletékes parancsnok tudomására jutnak, abban az esetben az állományilletékes parancsnok az érintett személy ismételt egészségi alkalmassági vizsgálatát köteles elrendelni. Alkalmatlanság esetén az érintettel szemben a Hszt. 56. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint kell eljárni.

Ismételt felvételi alkalmassági vizsgálat

10. § (1) Ismételt felvételi alkalmassági vizsgálatra jelentkezés esetén, ha az utolsó „alkalmas” minősítés óta hat hónap már eltelt, amennyiben a jelentkező igazolni tudja a háziorvostól beszerzett dokumentáció alapján, hogy az eltelt időszakban olyan betegsége, balesete nem volt, amely az alkalmasságát kizárná, a MAVO az előző alkalmassági minősítést további hat hónappal meghosszabbíthatja. Más esetekben az alkalmasság elbírálásához ismételt felvételi alkalmassági vizsgálat szükséges.
(2) Nincs helye ismételt felvételi alkalmassági vizsgálatra jelentkezésnek, ha a jelentkező
a) az előző alkalmassági vizsgálat másodfokú elbírálása során is „alkalmatlan” minősítést kapott;
b) végleges állapotot jelentő testi fogyatékosságban szenved;
c) nem gyógyítható megbetegedésben szenved;
d) egy éven belül végzett pszichikai vizsgálaton „alkalmatlan” minősítést kapott.
(3) Amennyiben a (2) bekezdésben felsoroltak ellenére bárkit vizsgálatra küldenek, a MAVO a jelentkezőt vizsgálatok lefolytatása nélkül elutasítja.
(4) Az ismételt felvételi alkalmassági vizsgálat során:
a) az előző vizsgálat óta eltelt időtől függetlenül - a megfelelő orvosi igazolás hiányában - az általános belgyógyászati vizsgálatot az alapellátást végző orvosnak, illetve a MAVO szakorvosának meg kell ismételnie;
b) egészségi vizsgálaton szerzett alkalmatlan minősítést követő három hónapon, pszichológiai vizsgálat esetén hat hónapon túli jelentkezéskor meg kell ismételni azt a vizsgálatot, amelynek eredménye alapján az alkalmatlanságot megállapították, és mindazon vizsgálatokat, amelyeknél az ismételt vizsgálat alkalmával valamely alkalmatlanságot kizáró ok gyanúja felmerül;
c) egy éven túli jelentkezés esetén a jelöltet új jelentkezőnek kell tekinteni, és valamennyi vizsgálatot el kell végezni.
(5) A korábbi pszichológiai alkalmassági vizsgálat időpontjától függetlenül meg kell ismételni a vizsgálatot, ha a jelentkező olyan beosztásba kerül, amelyhez speciális pszichológiai alkalmassági vizsgálat is szükséges.
(6) A fegyveres szervek köztisztviselői, közalkalmazotti állományából hivatásos állományba történő kinevezés esetén - függetlenül a közszolgálatban eltöltött időtől - a szolgálati viszony létesítését megelőző alkalmassági vizsgálatot el kell végezni.

A véglegesítés és áthelyezés előtti alkalmassági vizsgálat

11. § (1) A próbaidőre kinevezettek véglegesítés előtti egészségi alkalmasságát az illetékes alapellátást végző orvos véleményezi. Ennek során értékelni kell a felvételi alkalmassági vizsgálat során keletkezett leleteket és a próbaidő alatt előfordult betegségeket. Az alapellátást végző orvos szükség esetén kiegészítő vizsgálatokat rendelhet el, és ennek figyelembevételével dönt a próbaidős végleges alkalmasságáról.
(2) A fegyveres szervek közötti áthelyezés, átminősítés esetén, amennyiben a szolgálati viszony létesítését megelőző alkalmassági vizsgálatot a MAVO végezte, a fogadó szerv alapellátást végző orvosa a rendelkezésre álló egészségi dokumentáció és saját vizsgálatai alapján ad új alkalmassági minősítést. Minden más egyéb esetben a vizsgálatokat a MAVO-n kell elvégezni.
(3) Hivatásos állományba próbaidőből véglegesíteni vagy a hivatásos állomány tagját más fegyveres szervtől áthelyezni csak az alapellátást végző orvos vagy a (2) bekezdésben meghatározott esetben a MAVO „alkalmas” véleményezése esetén lehet. Az állományilletékes parancsnok, illetve a próbaidős az „alkalmatlan” véleményezés felülvizsgálatát kezdeményezheti a 19. § szerinti jogorvoslati eljárásban.
(4) A próbaidős véglegesítés előtti alkalmasság véleményezését - a felülvizsgálat lehetőségét is figyelembe véve - úgy kell elvégezni, hogy a végleges döntést még a próbaidő lejárta előtt meg lehessen hozni.

Külszolgálaton részt vevők alkalmassági vizsgálata

12. § (1) Nemzetközi kötelezettségvállalás alapján történő külszolgálat megkezdése előtt és az onnan történő hazatérést követően egészségi alkalmassági vizsgálatot kell lefolytatni. A vizsgálatokat a MAVO végzi, szükség esetén igénybe véve más egészségügyi szakintézetek közreműködését is.
(2) A vizsgálatoknál figyelembe kell venni a külszolgálat helye szerint meghatározott egészségi, alkalmassági és járványügyi követelményeket.
(3) Külszolgálatra a hivatásos állománynak az a tagja vezényelhető, aki egészségi, pszichikai és fizikai szempontból egyaránt alkalmasnak minősül.
(4) A kiküldő rendvédelmi szervnek biztosítania kell, hogy a kiutazó
a) a kötelezően előírt védőoltásban részesüljön;
b) a külszolgálat időszakára az aktuálisan fenyegető megbetegedések elkerülésére megfelelő gyógyszerrel rendelkezzen.
(5) A külszolgálatról történő hazatérést követően az érintettnek 48 órán belül a MAVO-n záró vizsgálaton kell részt vennie. A záró vizsgálaton észlelt esetleges megbetegedés esetén a betegség jellegének megfelelő gyógykezelés, illetve kórházi, gyógyintézeti ellátás biztosítására kell intézkedni.
(6) Az alapellátást végző orvosnak a hazatérést követően is fokozott figyelemmel kell kísérnie a hazatért hivatásos állományú személy egészségi állapotát.

Iskolai felvétel előtti alkalmassági vizsgálat

13. § (1) A polgári életből, illetve a fegyveres szervek nem hivatásos állományából az iskolákba felvételre pályázók egészségi alkalmasságának elbírálását - az alapellátást végző orvos előszűrése után - az iskolák előzetes bejelentése és előjegyzés alapján a MAVO végzi.
(2) A szakmai, pszichikai és fizikai alkalmasság megállapítása - az egészségi alkalmassági vizsgálatokat megelőzően - az iskola felvételi rendjének megfelelően, az illetékes iskolában történik.
(3) Az alapellátást végző orvos előszűrése alkalmával megállapított egészségi alkalmatlanságot az illetékes iskola orvosa - kérelemre - felülbírálhatja. Amennyiben a pályázót egészségi szempontból alkalmasnak véleményezi, az (1) bekezdés szerint alkalmassági vizsgálatra bocsátja. Ha az iskola orvosa is alkalmatlanságot véleményez, döntése ellen jogorvoslatnak nincs helye.
(4) Fizikai (erőnléti) alkalmatlanság esetén az egyéb - egészségi, pszichikai - vizsgálatok elvégzését mellőzni kell.

Időszakos és soron kívüli munkaköri alkalmassági vizsgálatok

14. § (1) A szolgálati viszony fennállása alatt a Hszt. 75. §-ában meghatározottak szerint az alkalmassági követelményeknek történő megfelelés rendszeres ellenőrzése érdekében a hivatásos állomány valamennyi tagjánál - figyelembe véve a személyek életkori, élettani állapotát - általános és célzott rendszeres időszakos egészségi, pszichikai és fizikai alkalmassági vizsgálatokat kell végezni.
(2) Az időszakos egészségi alkalmassági vizsgálatokat évente, lehetőleg a 22. §-ban meghatározott fizikai (erőnléti) állapot felméréssel egyidejűleg kell elvégezni. Az 50. év feletti személyek időszakos egészségi alkalmassági vizsgálatait évente előre meghatározott ütemterv szerint kell végrehajtani.
(3) Az időszakos pszichikai alkalmassági vizsgálatokat
a) 40 éves korig háromévenként,
b) 41-50 év között kétévenként,
c) 51. életévtől évente
kell elvégezni.
(4) A hivatásos állomány tagjának egészségi és pszichikai alkalmassági vizsgálata - az alapellátást végző orvos vagy az állományilletékes parancsnok kezdeményezésére - a (2) és (3) bekezdésben meghatározottakon felül, soron kívül is elvégezhető. Az illetékes miniszter elrendelheti egyes beosztásokat betöltők vagy állománykategóriába tartozók soron kívüli alkalmassági vizsgálatát, vagy egyes alkalmassági vizsgálatok személyi állomány egészére vagy meghatározott részére történő elvégzését.
(5) Az (1) bekezdésben meghatározott alkalmassági vizsgálatokon túl a belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szervek, valamint a büntetés-végrehajtási szervezet hivatásos állományú tagjainak fogazatát évente vizsgálni kell.
(6) Az (1) bekezdésben foglalt vizsgálatok elvégzése az érintett állomány alapellátását végző orvos, valamint az alapellátó területi szerv pszichológusának feladata.
(7) Az időszakos pszichikai alkalmassági vizsgálatok célja a személy egészségi állapotát, munkavégzését esetleg befolyásoló pszichés egészségkárosító tényezők feltárása, mentálhigiénés gondozás szükségességének megállapítása.
(8) A pszichikai állapotfelmérés, az (1) bekezdésben megjelölt célzott vizsgálat elvégzése a területileg illetékes pszichológus feladata és „alkalmas”, „ideiglenesen alkalmatlan”, illetve „alkalmatlan” minősítést adhat.
(9) Az „ideiglenesen alkalmatlan” minősítéskor a vizsgált személyt gondozásba kell venni vagy kiegészítő vizsgálatra küldeni. Az „alkalmatlan” minősítés esetén a pszichikai állapotot a MAVO pszichológusai felülvizsgálják. Ha az „alkalmatlan” minősítést fenntartják, a további vizsgálatokat, kezelést és gondozást a BM KKI Mentálhigiénés Osztály látja el.

Egyéb időszakos egészségi és személyi higiénés alkalmassági vizsgálatok

15. § (1) Időszakos egészségi, illetve személyi higiénés alkalmassági vizsgálatot kell végezni rendszeresen a hivatásos állomány azon tagjánál, aki
a) szolgálati feladatai ellátása során fokozott egészségi ártalomnak, illetve veszélyének van kitéve;
b) esetleges fertőző megbetegedése környezetét veszélyeztetheti.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott vizsgálatok elvégzése a területileg illetékes alapellátást végző orvos feladata, aki a vizsgálatok tervszerű végrehajtása érdekében az időszakos egészségi, valamint a személyi higiénés alkalmassági vizsgálatra kötelezettekről nyilvántartást vezetnek.
(3) Aki a számára előírt kötelező időszakos egészségi, illetve a személyi higiénés alkalmassági vizsgálaton saját hibájából nem jelenik meg, a beosztásával járó munkavégzéstől mindaddig el kell tiltani, amíg a vizsgálatokon való megjelenési kötelezettségének nem tesz eleget. Három napon túli eltiltás esetén - ha a mulasztást nem pótolta - intézkedni kell az érintett kieső időre járó illetményének letiltására.
16. § (1) Az időszakos egészségi, illetve személyi higiénés alkalmassági vizsgálatot végző orvos az érintett személy munkaköri alkalmasságára vonatkozó minősítését, amely „alkalmas”, „ideiglenesen alkalmatlan” vagy „alkalmatlan” lehet, írásban köteles közölni az állományilletékes parancsnokkal.
(2) Az ideiglenes vagy végleges alkalmatlanság okát csak a vizsgált személlyel kell közölni, az érintett vezetőt az orvosi titok szabályainak megtartását figyelembe véve lehet tájékoztatni.
17. § (1) Akit az időszakos egészségi, illetve személyi higiénés vizsgálat során a megjelölt beosztás ellátására ideiglenesen vagy véglegesen alkalmatlannak minősítettek, az adott munkakörben tovább nem foglalkoztatható. Ennek érvényesítéséről a szolgálati elöljáró köteles gondoskodni. Az érintettet szolgálati viszonyának rendezéséig, illetve más beosztásba helyezéséig rendelkezési állományba kell helyezni.
(2) Az ideiglenesen alkalmatlanná nyilvánított személyt az alkalmasság végleges elbírálása érdekében, az orvos által megjelölt időpontban, újabb vizsgálatra kell küldeni.

A hivatásos állomány egyes egészségkárosító kockázatok között foglalkoztatott tagjaira vonatkozó szabályok

18. § (1) Az állomány minden olyan tagját, aki szolgálati feladatai ellátása során ionizációs sugárártalomnak van kitéve, a sugárveszély mértékétől függően, a vonatkozó jogszabályok szerint, rendszeresen időszakos egészségi alkalmassági vizsgálatban kell részesíteni.
(2) Soron kívüli egészségi alkalmassági vizsgálatnak köteles magát alávetni, aki a sugárzó anyaggal való foglalkozás közben - a biztonsági szabályzatokban, utasításokban foglaltaktól eltérő - rendellenességet tapasztal, melynek következtében a maximálisan megengedhető dózisnál nagyobb sugáradagot szenvedhetett el.
(3) Időszakos egészségi alkalmassági vizsgálatot kell végezni az erre vonatkozó munkavédelmi, egészségügyi jogszabályokban meghatározott foglalkoztatási esetekben:
a) a fizikai, kémiai kóroki tényezők hatásának kitett munkakörben foglalkoztatottaknál;
b) a fokozott baleseti veszéllyel járó munkakört ellátóknál;
c) a fokozott pszichés terhelésnek kitett személyeknél.
(4) Az alapellátást végző orvosnak figyelemmel kell kísérnie a különös védelmet igénylő személyekre (terhes nők, nemrég szült nők, szoptató anyák) vonatkozó foglalkoztatási, valamint egészségügyi követelmények betartását.

Jogorvoslat az alkalmassági vizsgálat során

19. § (1) Amennyiben az alkalmassági vizsgálaton részt vevő személy vagy a vizsgálatot kérő szerv nem ért egyet az egészségi, illetve a pszichikai alkalmasság minősítéséről vagy véleményezéséről hozott döntéssel, annak kézhezvételétől számított 15 napon belül fellebbezéssel élhet.
(2) Ha - a 13. § (3) bekezdésében meghatározottakat kivéve - a sérelmes döntést a Belügyminisztérium egészségügyi szolgálata alapellátásban részt vevő orvosa vagy a területileg illetékes pszichológusa hozta, a BM KKI főigazgatójához címzett fellebbezést a MAVO bírálja el. A büntetés-végrehajtásnál a fellebbezést a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága Egészségügyi Főosztálya vezetőjéhez kell címezni, aki intézkedik a másodfokú elbírálásra.
(3) A fellebbezést - az első fokú vizsgálat során keletkezett leletekkel, az alkalmassági minősítést tartalmazó értesítéssel együtt - az érintett fegyveres szerv személyügyi szervének - iskolai felvételi eljárás esetén az iskola igazgatójának - MAVO-hoz, a büntetés-végrehajtásnál a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága Egészségügyi Főosztálya vezetőjéhez kell eljuttatni.
(4) Ha az egészségi és pszichikai alkalmassági vizsgálatokat első fokon a MAVO végezte el, a fellebbezést a BM KKI főigazgató-főorvosa által megbízott főorvos - szakkonziliárusok bevonásával -, illetve szakpszichológus bírálja el. A büntetés-végrehajtás hivatásos állománya fellebbezését Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága Egészségügyi Alkalmasságot Vizsgáló Bizottsága bírálja el, melynek egyik tagja a BM KKI főigazgató-főorvosa által delegált orvos, illetve pszichológus.
(5) A fellebbezésről az első fokon lefolytatott alkalmassági vizsgálatban keletkezett iratok beérkezését követő 30 napon belül kell érdemben dönteni. Az alkalmasság elbírálása tárgyában másodfokon hozott döntés a továbbiakban csak az arra alapozott munkáltatói intézkedéssel szembeni, bíróság előtti munkaügyi perben vitatható.
(6) A szolgálati lőfegyver ideiglenes bevonásának tárgyában az alapellátást végző orvos által hozott döntés ellen benyújtott fellebbezést másodfokon a MAVO bírálja el az alapellátást végző orvos által megküldött vizsgálati leletekben, iratokban foglaltak figyelembevételével.
(7) Nem vehet részt a fellebbezés elbírálásában az az orvos vagy pszichológus, aki személyesen eljárt a sérelmezett döntés meghozatalában, illetve az annak alapjául szolgáló alkalmassági vizsgálatokban.

A közalkalmazottak és köztisztviselők munkaköri alkalmassági vizsgálata

20. § A közalkalmazottak és köztisztviselők az R. szerinti munkaköri alkalmasságának elbírálását a hivatásos szolgálati jogviszonyban álló személyek alkalmassági vizsgálatára jogosult szervek az e rendeletben meghatározott eljárási rendben végzik.

A SZOLGÁLATI LŐFEGYVER IDEIGLENES BEVONÁSÁNAK ORVOSI SZABÁLYAI

21. § (1) A hivatásos állomány tagjai alapellátását végző orvosnak kezdeményeznie kell a szolgálati lőfegyver ideiglenes bevonását az érintett személy szolgálati elöljárójánál, ha az alábbi kórképek, illetve állapotok fennállnak:
a) különböző típusú depressziók;
b) idült alkoholizmus, kábítószerrel és kábítószer-, illetve pszichotrop anyag tartalmú gyógyszerrel való visszaélés, illetve függőség;
c) organikus pszichoszindróma (demencia, atrófia);
d) predelirosus vagy delírium utáni állapot;
e) prepszichoticus állapotok, pszichózisok;
f) krízishelyzet, szuicid veszélyeztetettség;
g) kóros személyiségfejlődés;
h) tudatzavarral járó betegségek (epilepsia);
i) egyéb, az a)-h) alpontokban meghatározottakat előidéző kóros állapotok, betegségek;
j) a lőfegyver biztonságos használatát befolyásoló más betegségek, kóros állapotok.
(2) A lőfegyver orvosi indokok alapján történő ideiglenes bevonását az illetékes alapellátást végző orvosnak a szakorvosi leletek és vizsgálati eredmények alapján írásban kell kezdeményeznie. Ugyancsak írásban kell értesíteni az illetékes parancsnokot a lőfegyver bevonása indokának megszűnéséről, ha az érintett felgyógyulása megtörtént.
(3) Az érintett hivatásos állományú a szolgálati lőfegyver ideiglenes bevonását megalapozó orvosi vizsgálat eredménye ellen - halasztó hatállyal nem bíró - fellebbezéssel élhet.

A HIVATÁSOS ÁLLOMÁNY TAGJAI FIZIKAI (ERŐNLÉTI) ÁLLAPOTÁNAK FELMÉRÉSE

22. § (1) A hivatásos állomány 50 év alatti tagjainak fizikai alkalmasságát a Hszt. 75. §-ának (1) bekezdésében meghatározott követelmények szerint évente egy alkalommal fizikai állapotfelmérésen kell ellenőrizni.
(2) A felmérést a fegyveres szervek és az egyes beosztások sajátosságait figyelembe vevő, az országos parancsnokok által összeállított feladat- és értékelési pontrendszer alapján kell végrehajtani, melyhez a 18. számú mellékletet kell alapul venni.
(3) A hivatásos állományt életkor alapján négy csoportba kell besorolni:
I. korcsoport: a 18-25 év közöttiek,
II. korcsoport: a 26-35 év közöttiek,
III. korcsoport: a 36-45 év közöttiek,
IV. korcsoport: a 46 év felettiek.
(4) A (3) bekezdés szerinti besorolásnál a tárgyév szerinti életkort kell figyelembe venni.
(5) A felmérések eredményei alapján az országos parancsnok köteles gondoskodni a szintfejlesztő programok kidolgozásáról és a fizikai állapot ennek megfelelő rendszeres fejlesztéséről.
(6) Nem megfelelő minősítés esetén ismételt állapotfelmérést kell végrehajtani, az előző felmérést követően legkorábban 30 nap elteltével, legkésőbb 90 napon belül.
(7) Ismételt nem megfelelő minősítés esetén a fegyveres szerv egészségügyi szolgálatának bevonásával vizsgálni kell a kiváltó okokat, az érintett személynek a beosztás ellátására való alkalmasságát.

SZOLGÁLATI KÖTELMEKKEL ÖSSZEFÜGGŐ BALESET (BETEGSÉG) VÉLEMÉNYEZÉSE

23. § (1) A hivatásos állomány tagját ért, szolgálati kötelmekkel összefüggő baleset az Mvt.-ben és végrehajtási rendeletében meghatározott munka (szolgálati) baleset.
(2) A foglalkozási betegségnek minősülő megbetegedéseket külön jogszabály tartalmazza. Foglalkozási eredetű betegségnek kell tekinteni a vonatkozó jogszabályban meghatározottakon túl azokat a betegségeket, amelyek a szolgálati balesettel (sérüléssel) minden kétséget kizáróan összefüggnek.
(3) Amennyiben a baleset (betegség) bekövetkezésének körülményeiből szolgálati kötelmekkel való összefüggő eredetére lehet következtetni, a szolgálati elöljáró köteles a baleset időpontját követő 48 órán belül a munkavédelmi rendelkezések szerinti baleseti jegyzőkönyv felvételére intézkedni.
(4) Ha a balesetet szenvedett személyt nem az alapellátást végző orvos részesítette elsősegélyben, a szolgálati elöljárónak intézkednie kell arra, hogy az eljáró egészségügyi szerv a látleletet, valamint a balesetre vonatkozó más leleteket az egyéb iratokkal együtt az illetékes alapellátást végző orvos részére küldje meg.
(5) A baleset (betegség) szolgálati kötelmekkel való összefüggésének orvosi véleményezése a területileg illetékes alapellátást végző orvos feladatkörébe tartozik. A véleményében rögzíti a sérülés (betegség) jellegét, a gyógyulás várható tartamát és állást foglal arról, hogy a sérült (beteg) sérülése (betegsége) a balesettel, illetve a szolgálat ellátásával ok-okozati összefüggésben keletkezett-e.
(6) Az orvosi véleményt a baleset (betegség) minősítéséhez szükséges intézkedések megtétele érdekében felvett baleseti jegyzőkönyv vonatkozó részének kitöltésével kell megtenni. A baleseti jegyzőkönyv egy példányát az érintett személy személyügyi anyagában el kell helyezni, egy példányát az érintettnek kell átadni.
(7) A baleset (betegség) orvosi véleményezésére vonatkozó rendelkezéseket a baleset (betegség) folytán elhaltak esetében is értelemszerűen alkalmazni kell.
(8) A foglalkozási betegség szolgálattal összefüggő jellegének megállapításához, minősítéséhez minden esetben az I. fokú FÜV Bizottság véleménye szükséges.
(9) A szolgálati kötelmekkel összefüggő baleset (betegség) társadalombiztosítási jogszabályok szerinti üzemi balesetté minősítésére és a baleseti ellátások folyósítására a vonatkozó jogszabályok alapján a baleset szolgálati kötelmekkel összefüggésének megállapításával egyidejűleg az állományilletékes parancsnok intézkedik.
24. § (1) A baleset (betegség) szolgálati kötelmekkel összefüggéséről - az orvosi vélemény figyelembevételével - az állományilletékes parancsnok a baleseti jegyzőkönyv kézhezvételétől számított 15 napon belül dönt. Határozatát további 5 napon belül közli a sérülttel és megküldi az alapellátást végző orvosnak.
(2) A határozat rendelkező része a sérült személyére és szolgálati helyére, a baleset helyére és idejére vonatkozó adatokon, továbbá az állományilletékes parancsnok baleset minősítésére vonatkozó döntésén kívül a jogorvoslati felhívást is tartalmazza. Az indokolásban meg kell határozni azokat a körülményeket és jogszabályokat, amelyek a baleset bekövetkezése és a hivatásos szolgálat ellátása közötti összefüggést alátámasztják vagy kizárják, a bekövetkezett sérülést, illetve - ha a szolgálattal összefüggés megállapítható - a sértett közrehatását.
(3) A baleset minősítésére vonatkozó eljárást fel kell függeszteni, ha a szolgálattal összefüggés ténybeli és jogi alapjáról a rendelkezésre álló adatok alapján kétséget kizáróan dönteni nem lehet. A felfüggesztés legfeljebb a körülmények tisztázására indított parancsnoki vizsgálat, vagy ha az ügyben fegyelmi és/vagy büntetőeljárás indult, annak befejezéséig tarthat. A felfüggesztés tartama nem számít be az (1) bekezdés szerinti határidőbe. Az eljárás felfüggesztéséről a sérültet írásban értesíteni kell.
(4) A baleset szolgálati jellegűvé minősítésére irányuló eljárásban vizsgálni kell a baleset bekövetkeztében közreható körülményeket, meg kell állapítani, hogy azért kit és milyen mértékben terhel felelősség. Amennyiben ilyen összefüggés kimutatható, intézkedni kell a fegyelmi, illetve büntetőeljárás megindítására, továbbá a hasonló balesetek elkerülését célzó intézkedések megtételére.
(5) A minősítő határozat ellen a Hszt. 180. §-ának (5) bekezdése alapján benyújtott fellebbezést az állományilletékes parancsnokhoz kell benyújtani, és szolgálati úton az illetékes miniszterhez felterjeszteni. A fellebbezést a benyújtástól számított 30 napon belül kell elbírálni. Ez a határidő indokolt esetben legfeljebb 30 nappal meghosszabbítható.
25. § (1) A szolgálati kötelmekkel összefüggőnek minősülő baleset esetén, ha az állapot végleges kialakulása után munkaképesség-csökkenés következett be, az alapellátást végző orvos köteles a balesetet szenvedettet a területileg illetékes Országos Egészségbiztosítási Pénztár Orvosszakértői Intézete (a továbbiakban: OEP OSZI) elé rendelni a baleseti munkaképesség-csökkenés (a továbbiakban: BMKCS) mértékének megállapítása érdekében.
(2) Amennyiben a balesetből eredő munkaképesség-csökkenés a 15%-ot meghaladja, de az érintettet eredeti beosztásának ellátásában a bekövetkezett munkaképesség-csökkenés nem akadályozza, az állományilletékes parancsnok köteles az ellátásra jogosultat felhívni baleseti járadék megállapítása iránti igénye érvényesítésére, valamint továbbítja az ezzel kapcsolatos iratokat az igényelbíráló szervhez.
(3) Ha a munkaképesség-csökkenés olyan mértékű, hogy az eredeti beosztás ellátását lehetetlenné teszi, úgy a baleseti járadék folyósítása mellett az állományilletékes parancsnoknak az orvosi felülvizsgálatot (a továbbiakban: FÜV) is kezdeményeznie kell a személyzeti szerveken keresztül.

A MEGVÁLTOZOTT EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTÚ HIVATÁSOS ÁLLOMÁNYÚAK FELÜLVIZSGÁLATA (FÜV ELJÁRÁS)

26. § (1) A hivatásos állomány tagjának szolgálati viszonya egészségi alkalmatlanság miatt csak felülvizsgálati eljárás (a továbbiakban: FÜV eljárás) keretében hozott határozat alapján szüntethető meg, kivéve a 11. § (1) bekezdése szerinti eljárásban alkalmatlanná minősítetteket.
(2) FÜV eljárás keretében kell a szolgálati, illetve beosztási egészségi alkalmasság kérdésében dönteni, ha a hivatásos állomány tagjának betegsége vagy balesete miatt
a) szolgálatképessége oly mértékben csökkent, hogy feladatait tartósan ellátni nem képes, és állapotában huzamosabb ideig tartó gyógykezelés mellett sem várható kielégítő javulás, valamint
b) olyan jellegű az egészségkárosodása, hogy beosztásának, szolgálatának ellátására alkalmatlannak látszik.

A FÜV eljárásra rendelés szabályai

27. § (1) FÜV eljárás alá kell vonni a hivatásos állomány tagját, ha
a) betegsége (balesete) egészségi állapotában olyan fogyatkozást eredményezett, melynek következtében beosztásának ellátására alkalmatlan;
b) egészségi állapota miatt az állományilletékes parancsnok vagy a területileg illetékes alapellátást végző orvos azt szükségesnek tartja;
c) az érintett személy kéri, mert a beosztásával járó feladatok ellátására egészségi állapota miatt alkalmatlannak tartja magát.
(2) A FÜV eljárás kezdeményezésére legkésőbb a tartós szolgálatképtelenség kezdetétől számított 9. hónapban intézkedni kell.
(3) A FÜV eljárás megszüntethető, ha
a) a kezdeményező az indítványát írásban visszavonja;
b) az eljárás folyamán az érintett a szolgálat felső korhatárát elérte.
(4) A FÜV eljárást a szolgálati elöljáró, az illetékes alapellátást végző orvos és a személyügyi szerv együttes javaslata alapján az állományilletékes parancsnok rendeli el, az e célra rendszeresített nyomtatványon.
(5) A FÜV eljárást kezdeményező javaslat tartalmazza, hogy az érintett személy
a) egészségi állapota milyen mértékben befolyásolja a szolgálati feladatok ellátását;
b) beosztásában végzett munka milyen fizikai és szellemi megterheléssel jár;
c) szolgálatképessége és magatartása milyen mértékben változott;
d) az előző három évben milyen gyakorisággal és időtartamban volt egészségügyi szabadságon és milyen okból;
e) mennyi - a nyugdíjjogosultság szempontjából beszámítható - szolgálati idővel rendelkezik;
f) milyen más munkakörbe, beosztásba helyezésére van lehetőség.
(6) A vezetői javaslat mellé csatolni kell az alapellátást végző orvos véleményét is, aki az (5) bekezdésben foglaltakon túl köteles az I. fokú FÜV Bizottsághoz felterjeszteni:
a) a felülvizsgálatra rendelt személy egészségi állapotára vonatkozó orvosi leleteket;
b) valamennyi rendelkezésre álló, de különösen az egy éven belüli kórházi és gyógyintézeti zárójelentéseket, szakorvosi leleteket;
c) sérülés (baleset) esetén a baleseti jegyzőkönyvet, az ezzel kapcsolatos minősítő határozatot;
d) az esetleges korábbi OEP OSZI szakvéleményt;
e) a FÜV eljárás alapját képező betegsége három hónapnál nem régebbi keletű orvosi dokumentációját, a vizsgálati leleteket (laboratórium, EKG stb.);
f) az egészségügyi törzskönyvet;
g) háziorvosnál kezelt beteg esetén a háziorvosnál lévő egészségügyi dokumentációt;
h) a kitöltött „Felülvizsgálatra rendelő lap”-ot és a „Felülvizsgálati táblázat”-ot (19. és 20. számú melléklet).
(7) A szolgálati elöljáró köteles tájékoztatni a felülvizsgálatra rendelt személyt az eljárással összefüggő teendőiről és jogairól.

A felülvizsgálatot végző bizottságok

28. § (1) A FÜV eljárás lefolytatására a „Fegyveres szervek I. fokú Felülvizsgáló Orvosi Bizottsága (a továbbiakban: I. fokú FÜV Bizottság), illetve a jogorvoslati eljárásban a fellebbezések elbírálására a Fegyveres szervek II. fokú Felülvizsgáló Orvosi Bizottsága (a továbbiakban: II. fokú FÜV Bizottság) az illetékes.
(2) Az I. fokú FÜV Bizottság a MAVO keretében működik valamennyi e rendeletben érintett fegyveres szerv hivatásos állományú tagjára kiterjedő hatáskörrel.
(3) A II. fokú FÜV Bizottság a BM Személyzeti és Munkaügyi Főosztály Egészségügyi Koordinációs Osztály keretében működik valamennyi, e rendeletben érintett fegyveres szerv hivatásos állományú tagjára kiterjedő hatáskörrel.
(4) Az I. fokú FÜV Bizottság elnöke a MAVO osztályvezető főorvosa, a bizottság tagjait a BM KKI főigazgató-főorvosa bízza meg határozatlan időre a MAVO, illetve fegyveres szervek által delegált orvosok részvételének biztosításával. A II. fokú FÜV Bizottság elnöke a BM vezető főorvosa, a bizottság tagjai a fegyveres szervek vezető orvosai.
(5) Nem lehet a felülvizsgáló bizottságok elnöke vagy tagja - a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjával szembeni FÜV eljárás esetét kivéve - az alapellátásban részt vevő, a FÜV eljárást kezdeményező, valamint az eljárás előtti vizsgálatokban és a gyógykezelésben részt vevő orvos vagy pszichológus.
(6) A FÜV bizottsági eljárásokkal kapcsolatos ügyintézést a MAVO látja el.
29. § (1) Az I. fokú FÜV Bizottság három orvosból áll, akik közül egy fő a bizottság elnöke, egy-egy bizottsági tagot az érintett fegyveres szerv, illetve a MAVO delegál. A bizottság ülésén tanácskozási joggal részt vehet az érintett fegyveres szerv személyügyi szervének képviselője.
(2) A II. fokú FÜV Bizottság három orvosból áll, akik közül egy fő a bizottság elnöke, a két bizottsági tag egyike az érintett fegyveres szerv vezető főorvosa. A bizottság ülésén tanácskozási joggal részt vehet az érintett fegyveres szerv személyzeti szerve, valamint a BM Személyzeti és Munkaügyi Főosztály Szociális és Nyugdíjmegállapító Osztályának képviselője.

Az I. fokú FÜV Bizottság eljárása

30. § (1) A felülvizsgálati ügyekben a MAVO az iratok beérkezését követően haladéktalanul intézkedik az OEP OSZI megkeresésére a munkaképesség-csökkenés megállapítására. Az OEP OSZI vizsgálatának napjára kell a FÜV Bizottság ülését is kitűzni. Az OEP OSZI Bizottságának vizsgálatait és a FÜV Bizottság üléseit lehetőség szerint a MAVO székhelyén kell megtartani.
(2) A felülvizsgálatra az érintett személyt a bizottsági ülések helyének és idejének megjelölésével - közvetlen vezetője útján - az ülés időpontját megelőzően legalább 8 nappal, írásban kell berendelni.
(3) A FÜV bizottsági ülést megelőzően a berendeltet az OEP OSZI illetékes bizottsága megvizsgálja és szakvéleményt készít az érintett egészségi állapotáról, munkaképességének csökkenéséről.
31. § (1) A felülvizsgálati eljárás során a felülvizsgálatra rendelt személy egészségi, fizikai állapota, a beosztásával kapcsolatos követelmények és egyéb körülmények ismeretében kell dönteni a szolgálati, munkaköri alkalmasság kérdésében.
(2) Az OEP OSZI szakvéleményben megállapított munkaképesség-csökkenés az eljárás során meghatározó jelentőségű lehet, de önmagában nem képezheti a FÜV döntés alapját. Hivatásos szolgálatra alkalmatlan lehet az állomány tagja akkor is, ha az OEP OSZI szakvélemény szerint nem rokkant, de hivatásos szolgálatra alkalmatlanná minősítése orvosi szempontból indokolt.

A felülvizsgálati határozat

32. § (1) Az I. fokú FÜV Bizottság a felülvizsgálat során hozott döntéséről a felülvizsgálatkor, de legkésőbb a felülvizsgálatot követő 15 napon belül írásos határozatot hoz (21-24. számú melléklet).
(2) A felülvizsgálatra rendelt személy munkaköri alkalmassága tekintetében a bizottság az alábbi határozatot hozhatja:
a) „Jelenlegi beosztásában alkalmas”, amennyiben a felülvizsgált személyt a beosztásából adódó feladatok ellátására képesnek tartja;
b) „Jelenlegi beosztásában alkalmatlan”, amennyiben a felülvizsgált személy a jelenlegi feladatai ellátására alkalmatlan, de egészségi állapota és a szolgálati körülmények alapján más munkakör ellátására alkalmasnak tartja;
c) „Hivatásos szolgálatra alkalmatlan”, amennyiben a felülvizsgált személy egészségi állapota miatt mind a jelenlegi, mind pedig bármely más hivatásos szolgálati beosztás ellátására alkalmatlan.
(3) Az OEP OSZI által megállapított, a rokkantságot elérő munkaképesség-csökkenés esetén csak a (2) bekezdés c) pontja szerinti döntés hozható.
(4) A szolgálati viszony megszüntetésének lehetőségét is magába foglaló - a (2) bekezdés b) és c) pontja szerinti - döntés esetén az érintett egészségi állapotától függően a FÜV Bizottság javaslatot tehet:
a) a közúti járművezetői egészségi alkalmasság felülvizsgálatára;
b) az egyenruha viselésének egészségi szempontból való ellenjavallatára;
c) önvédelmi lőfegyverrel, vadászfegyverrel rendelkezők esetében az ezzel kapcsolatos egészségi alkalmasság felülvizsgálatára.
(5) A felülvizsgálatról szóló határozat egy példányát az érintettnek kézbesíteni kell, míg a többi példányt - annak jogerőre emelkedése után - az állományilletékes parancsnoknak és az alapellátást végző orvosnak kell megküldeni.

A felülvizsgálati határozat elleni jogorvoslat

33. § (1) A felülvizsgált személy az I. fokú FÜV Bizottság által hozott döntés ellen az erről szóló határozat kézbesítésének napjától számított 15 napon belül a II. fokú FÜV Bizottsághoz címzett, de az ügyben eljáró I. fokú FÜV Bizottsághoz benyújtandó fellebbezéssel élhet.
(2) A fellebbezésben meg kell határozni, hogy az mire irányul (OEP OSZI szakvéleményre, a FÜV határozatra vagy mindkettőre). Nem fellebbezhető meg az OEP OSZI szakvéleménye a soron következő felülvizsgálat időpontja vonatkozásában.
(3) Az érintett az I. fokú FÜV Bizottság ülésén a határozat átvételekor fellebbezési jogáról saját kezűleg írt nyilatkozattal lemondhat.

A II. fokú FÜV Bizottság hatásköre és eljárása

34. § (1) A másodfokon eljáró Felülvizsgáló Bizottság hatásköre:
a) elbírálja az I. fokú FÜV Bizottság határozata ellen benyújtott fellebbezéseket;
b) másodfokon dönt a hivatásos állomány tagjának közúti járművezetői egészségi alkalmassága tárgyában;
c) elbírálja a betegség foglalkozási, szolgálattal összefüggő jellegét minősítő I. fokú FÜV Bizottsági határozat elleni fellebbezést.
(2) A II. fokú FÜV Bizottság a benyújtott fellebbezés tárgyában - a (4) bekezdésben meghatározott vizsgálat elvégzésére szükséges időt ide nem számítva - a beérkezés napjától számított 30 napon belül bizottsági ülésen dönt.
(3) A fellebbezést benyújtó személyt - amennyiben egészségi állapota abban nem gátolja - a bizottsági ülésre minden esetben meg kell hívni. A berendelésre a 30. § (2) bekezdésében foglaltak az irányadók.
(4) Amennyiben a fellebbezést benyújtó az első fokon hozott döntésben a munkaképesség-csökkenés mértékére vonatkozó véleményt sérelmezi, úgy őt újabb véleményezés céljából az illetékes OEP OSZI bizottság elé kell rendelni, és ügyében döntést csak ennek ismeretében lehet hozni.
(5) A II. fokú FÜV Bizottság a 32. §-ban foglaltaknak megfelelően köteles eljárni és határozatot hozni (25-29. számú melléklet).

A felülvizsgálati határozatok végrehajtása

35. § (1) Ha az I. fokú FÜV Bizottság határozata ellen az erre rendelkezésre álló határidő alatt fellebbezést nem nyújtottak be, a határozat jogerőre emelkedik és végrehajtható. A másodfokon hozott határozat a kihirdetéskor jogerős, azonnal végrehajtható.
(2) A munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró a jogerős felülvizsgálati határozat alapján 30 napon belül köteles intézkedni az érintett szolgálati viszonyának rendezéséről.
(3) Amennyiben a jogerős határozat „hivatásos szolgálatra alkalmatlan” minősítést tartalmaz és a felülvizsgált szolgálati vagy rokkantsági nyugdíjra nem szerzett jogosultságot, a szükséges intézkedés megtételére vonatkozó határidő - az érintett kérelmére - legfeljebb 30 nappal meghosszabbítható.
(4) A hivatásos állomány FÜV eljárás alá vont tagja részére az eljárás megindításától a határozat jogerőre emelkedéséig egészségügyi szabadságot kell engedélyezni.

A SZEMÉLYI ÁLLOMÁNY EGÉSZSÉGÜGYI ALAPELLÁTÁSA

A gyógyító-megelőző ellátás

36. § (1) A gyógyító-megelőző ellátásban, az általános gondozás keretében érvényre kell juttatni a megelőzés elvét. Az általános gondozást általában decentralizáltan, a területileg illetékes alapellátást végző orvosoknak kell végezni.
(2) A betegségek korai stádiumban való felismerése és gyógykezelése céljából a teljes hivatásos állománynak a 14. §-ban előírtak, az 1. §-ban meghatározott szervekkel egyéb foglalkoztatási jogviszonyban állóknak a vonatkozó jogszabályok szerint időszakos egészségi alkalmassági vizsgálaton kell részt venni, amelyen a megjelenés kötelező.
(3) Azzal szemben, aki a kötelezően meghatározott alkalmassági vizsgálaton ismételt felszólításra sem jelenik meg, az illetékes vezetőnek fegyelmi felelősségre vonást kell kezdeményeznie.
(4) A hivatásos állományúak időszakos alkalmassági vizsgálatát a 14. § (2) bekezdésében foglaltak szerint, valamint a fizikai (erőnléti) felmérést végző személyekkel egyeztetett és a szerv vezetője által jóváhagyott ütemterv alapján úgy kell megszervezni és végrehajtani, hogy a szolgálati feladatok ellátásában fennakadást ne okozzon.
(5) A vizsgálatok során kiemelt figyelmet kell fordítani a személyi állomány azon tagjaira, akik
a) szolgálati beosztásuk, munkakörük következtében az átlagosnál fokozottabb szellemi vagy fizikai igénybevételnek vannak kitéve;
b) olyan beosztást, munkakört látnak el, amely fokozott egészségártalommal vagy annak veszélyével jár;
c) 40 év feletti életkorúak.
37. § (1) A személyi állomány azon tagját, akinél az esetenként végzett orvosi vizsgálat során idült megbetegedést állapítottak meg, tartós gondozásba (fokozott orvosi megfigyelés) kell venni.
(2) Az alapellátást végző orvos a tartós gondozásba vett személyek egészségi állapotát, élet- és munkakörülményeit köteles folyamatosan figyelemmel kísérni, és a megbetegedés természete, súlyossága, illetve a gondozott aktuális egészségi állapota szerint szükséges időközönként, de félévente legalább egyszer ellenőrző vizsgálatot végezni.
38. § (1) A gyógyító-megelőző ellátás keretében a személyi állomány megbetegedett tagját szakorvosi járóbeteg-rendelésre kell utalni, ha orvosi vizsgálata, gyógykezelése megfelelően csak így biztosítható.
(2) A Budapesten lakó vagy szolgálatot teljesítők szakorvosi járóbeteg-ellátására elsősorban a BM KKI Szakorvosi Rendelőintézete illetékes.
(3) A vidéken szolgálatot teljesítők a helyileg illetékes rendelőintézet szakrendelései mellett ugyancsak igénybe vehetik a BM KKI Szakorvosi Rendelőintézetét is.
39. § (1) A gyógyító-megelőző ellátás keretében kórházba kell utalni a személyi állomány megbetegedett tagját, ha
a) szakszerű vizsgálata, gyógykezelése a járóbeteg-ellátáson belül nem biztosítható;
b) a kórházi kezeléstől a gyógyulás, illetve a betegség diagnosztizálásának, továbbá a szolgálatképesség visszanyerésének időtartamában lényeges rövidülés várható;
c) a beteg kórházba utalására jogszabály rendelkezik.
(2) A személyi állomány tagját - egészségileg indokolt esetben, az erre meghatározott eljárási rend szerint - a BM KKI Hévízi Rehabilitációs Intézetébe vagy szanatóriumba lehet beutalni.
(3) A hivatásos állományúak részére a BM KKI keretében rekreációs jelleggel működtetett férőhelyeken indokolt esetben további kardiológiai rehabilitáció vagy a mentálhigiénés gondozás biztosítható.
(4) A kórházba, gyógyintézetbe, szanatóriumba való beutalásra vonatkozó jogosultságot és a beutalás módját a  vonatkozó jogszabályok és rendelkezések határozzák meg.
(5) A gyógyító-megelőző ellátás keretében a hivatásos állomány tagját a társadalombiztosítási jogszabályoknak és a Hszt. 93-94. §-aiban meghatározottaknak megfelelő ellátás illeti meg.

AZ IDEIGLENES SZOLGÁLAT-, ILLETŐLEG KERESŐKÉPTELENSÉG ORVOSI ELBÍRÁLÁSA

40. § (1) A személyi állomány tagját, ha betegség vagy baleset következtében szolgálatának, munkakörének ellátására ideiglenesen - a betegség vagy a baleseti sérülés gyógyulási idejére - alkalmatlanná válik, keresőképtelennek kell nyilvánítani és intézkedni a társadalombiztosítási ellátására. A hivatásos állomány részére keresőképtelensége tartamára, továbbá a rehabilitációs (rekreációs) ellátása, utókezelése idejére a Hszt. szerinti egészségügyi szabadságot kell biztosítani.
(2) A keresőképtelenség megállapítására jogosult:
a) a Belügyminisztérium, valamint az érintett fegyveres szervek egészségügyi szolgálatainak gyógyító-megelőző alapellátásában részt vevő orvosa az OEP-pel kötött megállapodás alapján,
b) a kormányrendelet alapján keresőképtelenség megállapítására feljogosított egyéb egészségügyi szolgáltató orvosa és a háziorvos.
(3) A fegyveres szervek személyi állományának tagja megbetegedése (balesete) esetén - ha állapota nem indokolja járóbeteg-szakellátás vagy kórházi fekvőbeteg-szakellátás közvetlen igénybevételét - elsősorban az egészségügyi szolgálat területileg illetékes alapellátást végző orvosához köteles fordulni vizsgálat, gyógykezelés és a keresőképtelenség megállapítása céljából.
(4) Egészségügyi szolgálatokon kívüli orvos a hivatásos állományú keresőképtelenségét legfeljebb 14 napi tartamra állapíthatja meg, ide nem számítva a kórházi fekvőbeteg-szakellátás tartamát. Az ezt meghaladó keresőképtelenség megállapítására az egészségügyi szolgálat erre feljogosított orvosa jogosult.
(5) A hivatásos állományú - amennyiben egészségi állapota lehetővé teszi - köteles a keresőképtelen állományba helyezésről a szolgálati elöljárót haladéktalanul, de legkésőbb két munkanapon belül tájékoztatni, továbbá gondoskodni arról, hogy a keresőképtelenségről szóló igazolás az alapellátást végző orvoshoz kerüljön.
(6) A fegyveres szervek nem hivatásos állományú tagja a keresőképessé válását követően a keresőképtelenségről és az azt okozó betegségről, sérülésről tájékoztatja az egészségügyi szolgálat alapellátást végző orvosát, ha a keresőképtelenséget nem az egészségügyi szolgálat orvosa állapította meg.
41. § (1) A hivatásos állomány tagjának szolgálatképessé válását egészségügyi szempontból elbírálni az egészségügyi szolgálat alapellátást végző orvosa jogosult.
(2) Kivételesen, indokolt esetekben a hivatásos állomány tagjának szolgálatképessé válását egészségügyi szempontból a háziorvos vagy más erre feljogosított egészségügyi szolgáltató is elbírálhatja, ha a keresőképtelenség időtartama nem haladta meg a 14 napot. Ez esetben a hivatásos állomány tagjának gondoskodnia kell arról, hogy a szolgálatképessé nyilvánításáról a szolgálati elöljáró haladéktalanul tájékoztatást kapjon és a szolgálatképessé válásról szóló igazolás az alapellátást végző orvoshoz kerüljön.
(3) A kórházból, gyógyintézetből elbocsátott hivatásos állományú két munkanapon belül köteles a szolgálati helye szerinti alapellátást végző orvost tájékoztatni és a kórházi zárójelentés egy példányát vagy annak másolatát részére átadni vagy megküldeni.

A szolgálatképtelenség időtartamának megállapítása és ellenőrzése

42. § (1) A területileg illetékes egészségügyi szolgálat alapellátást végző orvosa - a betegség jellegétől és a beteg állapotától függően - 30 napig terjedő időre igazolhat egészségügyi szabadságot a Hszt. 93. §-ában előírtak szerint. A 30 napos egészségügyi szabadság idejébe a kórházi, gyógyintézeti ápolás idejét nem kell beszámítani.
(2) Az egészségügyi szabadság 30 napon túli meghosszabbításának szükségessége esetén az illetékes, alapellátást végző orvosnak ellenőrző orvosi vizsgálatot kell kezdeményeznie. Az ehhez szükséges adatokat, leleteket, az egészségügyi törzskönyvet és az orvosi véleményt az egészségügyi szabadság lejárta előtt egy héttel kell felterjeszteni az ellenőrző orvoshoz.
(3) Az ellenőrző orvosi vizsgálatok elvégzésére a BM KKI Szakmai Felügyeleti Osztály felügyelete mellett a BM KKI Szakorvosi Rendelőintézetének kijelölt belgyógyász szakorvosa, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál pedig az illetékes vezetőorvos (a továbbiakban: ellenőrző főorvos) jogosult.
(4) Az ellenőrző orvosi vizsgálat során a felterjesztett iratok, a beteg berendelése és vizsgálata alapján - kivéve, ha a berendelés a beteg egészségi állapota miatt akadályba ütközik - az egészségügyi szabadság (az esetleges kórházi, gyógyintézeti kezelés időtartamát is figyelembe véve) további, legfeljebb hat hónapig terjedő meghosszabbítása kezdeményezhető.
(5) Az ellenőrző orvosi vizsgálatokról mind az ellenőrző főorvos, mind a területileg illetékes alapellátást végző orvos nyilvántartást köteles vezetni.
(6) A személyi állomány nem hivatásos állományú tagjai keresőképtelenségének felülvizsgálatára az OEP-pel kötött megállapodás alapján az érintett egészségügyi szolgálat kijelölt orvosa vagy - a kormányrendelet szerint - az illetékes MEP intézkedik.
43. § (1) Hivatásos állományúnak a betegség hatodik hónapjától egészségügyi szabadsága további meghosszabbítására csak a Hathónapos Orvosi Felülvizsgáló Bizottság (a továbbiakban: HOFB) tehet javaslatot. A HOFB országos hatáskörrel a BM KKI szervezetén belül működik. A polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál - ha a személyi, orvos szakmai és jogi feltételek biztosítottak - a HOFB szintén létrehozható.
(2) Az egészségügyi szabadság meghosszabbítása érdekében történő felülvizsgálatra rendelésről a területileg illetékes alapellátást végző orvosnak kell gondoskodnia. A felülvizsgálat elé terjesztett javaslat, melyet a hatodik felmentési hónap lejárta előtt legalább két héttel kell felterjeszteni, az alábbiakat tartalmazza:
a) a beteg személyi adatait (név, születési év, anyja neve);
b) szolgálati helyét, beosztását;
c) az egészségügyi szabadság meghosszabbításának indoklását tartalmazó kórleírást;
d) az egészségi állapot megítéléséhez szükséges orvosi leleteket;
e) az orvos saját javaslatát;
f) a beteg egészségügyi törzskönyvét.
(3) A HOFB a felterjesztés beérkezésétől számított 8 napon belül köteles véleményezni a betegség további várható alakulását, a felgyógyulás, illetőleg a végső fogyatékosság kialakulásának feltételezhető időpontját. A HOFB véleményét írásban kell megküldeni az illetékes alapellátást végző orvos részére. Szükség esetén a HOFB kezdeményezheti a FÜV eljárás megindítását.
44. § (1) A betegségből (balesetből) történő két hónapon túli felgyógyulást követő munkába állás előtt az alapellátást végző orvos véleményezi az érintett személy beosztásának ellátására való alkalmasságát.
(2) Hosszabb ideig tartó gyógykezelést követően, az orvosi rehabilitáció keretében a fokozatos munkába állás érdekében átmenetileg csökkentett munkaidőben történő foglalkoztatás is engedélyezhető. Ennek időtartama - az ellenőrző főorvos javaslata alapján - 15 napig terjedhet, amely szükség esetén két alkalommal meghosszabbítható.

A BELÜGYI EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLAT IGÉNYBEVÉTELE

45. § (1) A Belügyminisztérium egészségügyi szolgálata, valamint a rendelet hatálya alá tartozó egyéb szervek egészségügyi szolgálatai (a továbbiakban együtt: egészségügyi szolgálatok) a Hszt. 179. §-ában meghatározottakon kívül, a társadalombiztosítási jogszabályok alapján, a működési engedélyük szerinti gyógyító-megelőző egészségügyi alapellátást, illetve szakellátást, továbbá foglalkozás-egészségügyi ellátást biztosítanak az 1. §-ban meghatározott igényjogosultaknak.
(2) A Belügyminisztérium egészségügyi szolgálata intézményei és szolgáltatásai igénybevételéhez az igényjogosultságukat az 1. §-ban meghatározott szervek személyi állományába tartozók a szolgálati (munkáltatói) igazolványukkal, egyéb igényjogosultak az OEP szervei vagy a Belügyminisztérium által kiállított társadalombiztosítási igazolvánnyal (Hatósági bizonyítvánnyal) igazolhatják.
(3) Külön szerződés alapján az átmeneti szabad kapacitás terhére az igényjogosultakon kívüli személyek is igénybe vehetik az egészségügyi szolgálatok szolgáltatásait. A szerződés alapján egészségügyi alapellátásban részesülők aránya az ellátott igényjogosultak 25%-át nem haladhatja meg.
46. § (1) Az egészségügyi szolgálatoknál egészségügyi alapellátást igénybevevők részére a szükséges vizsgálatokat és gyógyító eljárásokat (ellátásokat) a budapesti székhelyű szervek igényjogosultjai, illetve a budapesti lakos igényjogosultak esetében az egészségügyi szolgálatok budapesti alapellátó egységeinél, a szakellátást a BM KKI intézményeiben kell lehetőség szerint elvégezni, kivéve, ha az ahhoz szükséges feltételeket az egészségügyi szolgálatok nem, vagy nem kellő színvonalon tudják biztosítani.
(2) A munkaköri alkalmasság megállapításához szükséges időszakos egészségi alkalmassági vizsgálatok elvégzéséhez csak akkor lehet az egészségügyi szolgálatokon kívüli egészségügyi intézményeket igénybe venni, ha feltételei az egészségügyi szolgálatoknál nem biztosítottak. Az egészségügyi szolgálaton kívüli intézmények igénybevételére a MAVO állásfoglalása az irányadó.
47. § (1) A személyi állományba nem tartozó igényjogosultak keresőképtelenségének megállapítására és az igazolás kiadására az OEP szerveivel kötött megállapodás alapján az egészségügyi szolgálatok kijelölt orvosai, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál az alapellátást végző orvosok is jogosultak.
(2) Ha az igényjogosult háziorvosként az egészségügyi szolgálatokon kívüli orvost választott, ezt a tényt az egészségügyi szolgálat alapellátás keretében történő igénybevételekor be kell jelenteni.

HATÁLYBA LÉPTETŐ RENDELKEZÉSEK

48. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 30. napon lép hatályba. Egyidejűleg hatályát veszti
a) a fegyveres szervek hivatásos és szerződéses állományának egészségi, pszichikai és fizikai alkalmassága, az ideiglenes szolgálat-, keresőképtelenség, illetve az állomány megváltozott egészségi állapotú tagjai egészségügyi felülvizsgálatának elbírálásáról és a belügyi intézmények igénybevételéről szóló 33/1997. (V. 13.) BM-IM-TNM együttes rendelet;
b) a belügyminiszter irányítása alá tartozó szervek, valamint az önkormányzati tűzoltóság szolgálati viszonyban álló tagjai szolgálati viszonyának egyes kérdéseiről és a személyügyi igazgatás rendjéről szóló 9/1997. (II. 12.) BM rendelet 49. §-a;
c) a belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szervek és hivatásos állományú tagjainak kártérítési felelősségéről szóló 23/1997. (III. 19.) BM rendelet 37. és 38. §-a.
(2) A Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 3/1995. (III. 1.) BM rendelet 108. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„108. § (1) A rendőr az egészségügyi és társadalombiztosítási jogszabályokban meghatározottakon kívül a szolgálati viszonyára vonatkozó szabályok szerint jogosult egészségi és társadalombiztosítási ellátásra. Betegség, baleseti sérülés miatti kereső- (szolgálat)képtelensége, továbbá rehabilitáció (rekreációs) kezelése idejére szolgálatmentességre és egészségügyi szabadságra jogosult.
(2) A rendőr szolgálatképességének helyreállítása érdekében köteles a gyógykezelésére vonatkozó utasításoknak eleget tenni. Az elöljáró kezdeményezheti a kereső-, illetve szolgálatképtelenség felülvizsgálatát, és a fegyelmi felelősségre vonást, ha a tudomására jutott tényekből arra lehet következtetni, hogy a rendőr e kötelezettségének nem tesz eleget.
(3) A rendőr munkaköri egészségi, pszichikai és fizikai alkalmasságának, illetve a megváltozott egészségi állapotú rendőr alkalmasságának felülvizsgálatára külön jogszabály rendelkezései szerint kell eljárni.”

[LÁBJEGYZET_1] 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet.

[LÁBJEGYZET_2] 27/1995. (VII. 27.) NM rendelet.