229/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet

a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet módosításáról

A Kormány a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 101. §-ának (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeli el:
1. § (1) A Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: TnyR.) 1. §-a előtti cím helyébe a következő rendelkezés lép:
„Korkedvezményre jogosultság 2003. január 1-je előtt”
(2) A TnyR. 1. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseit a 2003. január 1-je előtt megszerzett korkedvezményes időre kell alkalmazni.”
2. § A TnyR. a következő 11/D. §-sal egészül ki:
„11/D. § Ha a 2000. december 31-ét követő és 2002. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő saját jogú nyugellátás alapját képező havi átlagkereset 65 000 forintnál több
a 65 001-75 000 forint közötti átlagkereset kilencven százalékát,
a 75 001-84 000 forint közötti átlagkereset nyolcvan százalékát,
a 84 001-93 000 forint közötti átlagkereset hetven százalékát,
a 93 001-103 000 forint közötti átlagkereset hatvan százalékát,
a 103 001-112 000 forint közötti átlagkereset ötven százalékát,
a 112 001-131 000 forint közötti átlagkereset negyven százalékát,
a 131 001-149 000 forint közötti átlagkereset harminc százalékát,
a 149 001-168 000 forint közötti átlagkereset húsz százalékát,
a 168 000 forint feletti átlagkereset tíz százalékát
kell a saját jogú nyugellátás megállapításánál figyelembe venni.”
3. § (1) A TnyR. 14. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A háztartási alkalmazottként eltöltött időre keresetként az 1992. április 1-jét megelőző időre havi 3500 forintot, az 1992. március 31-ét követő időre a külön jogszabályban meghatározott - a jogviszony fennállása alatt - érvényes minimálbért kell figyelembe venni, amelyet a személyi jövedelemadó levonására vonatkozó rendelkezések szerint csökkenteni kell, majd az így meghatározott kereseteket évenként a Tny. 22. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően kell a nyugdíjazást megelőző második naptári év kereseti szintjéhez igazítani.”
(2) A TnyR. 14. §-a (6) bekezdésének h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A havi átlagkereset meghatározásánál az 1987. december 31-e utáni időponttól megállapított baleseti járadékot, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló rendelkezések alapján járó és 1987. december 31-e utáni és 1998. január 1-je előtti időre eső kereset-kiegészítést csökkenteni kell a magánszemélyek jövedelemadójának kizárólag ezen keresetekre eső képzett összegével. A személyi jövedelemadó képzett összegét a munkáltató, a bér kifizetője által történő adóelőleg megállapítására vonatkozó rendelkezések szerint kell meghatározni. Az 1987. december 31-ét követő időre eső keresetből az adó kiszámításánál naptári évenként]
„h) az 1999-2002. években elért kereset alapján megállapított, képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 10 százalékát, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 3000 forintot, továbbá a nyugdíjjárulék és a magánnyugdíjrendszer keretében - nem kiegészítésként - fizetett tagdíj együttes összegének 25 százalékát”
[kell levonni, de a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény szerinti, összjövedelmet csökkentő kiadásokat és adókedvezményeket figyelmen kívül kell hagyni.]
(3) A TnyR. 14. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Az 1996. december 31-ét követően az adott naptári éven belül egyidejűleg fennállt, több biztosítási jogviszony esetén, ha távollét vagy egyéb ok miatt a jogviszonyokban eltérő azoknak a napoknak a száma (osztószám), amelyre az igénylőnek keresete volt, a biztosításban töltött napok számát csökkenteni kell az osztószámként figyelembe nem vehető napok számával. Az egyidejűleg fennállt több biztosítási jogviszonyban elért nyugdíjalapot képező kereset megállapításánál az említettek szerint csökkentett napokat kell figyelembe venni.”
4. § A TnyR. 28/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„28/A. § (1) Ha a baleseti rokkantsági nyugdíjat a Tny. 36. § (2) bekezdés alkalmazásával kell újból megállapítani, a korábbi és az újabb üzemi balesetre irányadó átlagkeresetek meghatározásánál a figyelembe vehető keresetet, jövedelmet az újbóli megállapítás időpontjában hatályos rendelkezések (Tny. 13., 17., 22. §-ok) szerint kell meghatározni. Az így meghatározott kedvezőbb átlagkeresetből megállapított baleseti rokkantsági nyugdíjhoz az emelés az újabb megállapítás időpontjától jár.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásával kell a baleseti járadékot is az újabb üzemi baleset esetén megállapítani.”
5. § A TnyR. 55/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„55/A. § (1) A Tny. 38. § (2) bekezdésének alkalmazásánál az állami adóhatóság által közölt nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulék tartozást kell figyelembe venni. A nyugdíjbiztosítási és a nyugdíjjárulék után felszámított késedelmi pótlék, a bírságok, az egyéb tartozások, továbbá az elévült, illetőleg a behajthatatlanság miatt törölt járuléktartozások a szolgálati idő számítása szempontjából nem minősülnek tartozásnak.
(2) Amennyiben a nyugdíjbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék tartozás összegének a Tny. 38. § (2) bekezdése szerinti közlésére nem került sor, a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a nyugellátási igény elbírálásakor rendelkezésre álló adatok alapján állapítja meg a szolgálati idő tartamát. A Tny. 38. §-a (2) bekezdésének a)-c) pontjában meghatározott személyek nyugellátásának megállapításáról a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv értesíti az illetékes állami adóhatóságot. Ha az illetékes állami adóhatóság a járulékbevallást követően nyugdíjbiztosítási, nyugdíjjárulék tartozást állapít meg, a tartozás behajtása iránt közvetlenül intézkedik azzal, hogy a tartozás megtérüléséről vagy törléséről értesíti az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szervet.
(3) Az állami adóhatóságtól átvett járulék-folyószámla nyilvántartás rendelkezésre álló adatai alapján a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek kizárólag a szolgálati idő tartamáról, a nyugdíjalapot képező nyugdíjjárulék-köteles keresetről (jövedelemről) és az átlagszámítási időszakon belüli osztószámként figyelembe vehető, illetőleg az osztószámot csökkentő napokról teljesítenek adatszolgáltatást. Az adatszolgáltatás nem terjed ki a bevallott és a befizetett járulékok egyeztetésére, az esetleges tartozások vizsgálatára, illetőleg az állami adóhatóság által közölt egyenleg, tartozás felülvizsgálatára.”
6. § A TnyR. 61/A. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi szövege (1) bekezdésre változik:
„(2) Az elvált, továbbá az egy évnél hosszabb ideje külön élő személy ideiglenes özvegyi nyugdíjra és özvegyi nyugdíjra való jogosultságához a Tny. 49. § (1)-(2) bekezdéseiben előírt - tartásdíjban történő részesülés - feltételt a tartásdíj fizetésére kötött egyezséget jóváhagyó vagy a tartásdíjfizetésre kötelező jogerős bírósági határozattal, illetőleg közjegyző által hitelesített kötelezettségvállaló nyilatkozattal kell igazolni.”
7. § A TnyR. 64. §-a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A Tny. 55. §-a (4) bekezdésének alkalmazásánál a tanulmányok befejezésének időpontjaként legfeljebb az utolsó évfolyam sikeres elvégzését (befejezését) követő első vizsgaidőszak (záróvizsga időszak) utolsó napját kell figyelembe venni. Az ezt követő időtartam az árvaellátásra jogosultság szempontjából nem tekinthető a hallgatói (tanulói) jogviszony - Tny. 55. § (5) bekezdése szerinti - szünetelésének.”
8. § A TnyR. 64/B. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A Tny. 56. § (2) bekezdésének b) pontja alapján megállapított hatvanszázalékos mértékű árvaellátást az életben lévő szülő rokkantságának megszűnése esetén a folyósító szervnek a változás (megszűnés) időpontját követő hónap első napjától kezdődően kell - a Tny. 56. § (1) bekezdésének alkalmazásával - harmincszázalékos mértékű árvaellátásra módosítani (csökkenteni).”
9. § A TnyR. a következő új 65/D. §-sal egészül ki:
„65/D. § A nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek a hatáskörükbe tartozó ügyekben - amennyiben a Tny. vagy e rendelet másként nem rendelkezik - az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezései alapján járnak el.”
10. § A TnyR. a következő 66/B. §-sal egészül ki:
„66/B. § (1) A nyugellátás iránti igényt az ellátás megállapításának időpontjában hatályos jogszabályi rendelkezések alapján kell elbírálni.
(2) A jogosultsági feltételek fennállása esetén a szüneteltetett nyugellátás, baleseti járadék újbóli folyósítására - a Tny. 64. § (1) bekezdésének alkalmazásával - a jogosult kérelmére kerülhet sor.”
11. § A TnyR. 69. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Ha a Tny. 77. §-ában meghatározott személy a Vasutak dolgozója volt, az igényt a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóság, illetőleg a GYSEV Rt. bírálja el.”
12. § A TnyR. a következő 72/B. §-sal egészül ki:
„72/B. § (1) A Tny. 66. §-a alapján kivételes nyugellátás megállapításának engedélyezésére az érintett személy kérelme alapján kerülhet sor. A kérelmet az igénylő lakhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) nyugdíjbiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez), a vasutas biztosított esetében a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatósághoz, valamint - ha a jogszerző már nyugellátásban részesült személy jogán igényel kivételes árvaellátást - a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz, illetőleg a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatósághoz (a továbbiakban együtt: igazgatási szerv) kell benyújtani. A kérelemben meg kell jelölni azokat a különös méltánylást érdemlő körülményeket, amelyek megalapozhatják a kérelem teljesíthetőségét. Az igazgatási szerv indokolt esetben helyszíni eljárás keretében is vizsgálhatja az említett körülmények fennállását vagy azt, hogy a közölt adatok megfelelnek-e a valóságnak, és a megállapításokat jegyzőkönyvben rögzíti. Az igazgatási szerv a kérelmet és az ahhoz kapcsolódó iratokat a kérelem beérkezését követő 15 napon belül a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz terjeszti fel. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság a kérelmet és az ahhoz kapcsolódó iratokat javaslatával együtt 15 napon belül továbbítja a szociális és családügyi miniszternek.
(2) A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság javaslatának tartalmaznia kell a kivételes nyugellátás iránti kérelem elbírálásához szükséges tényadatokat, a különös méltánylást érdemlő körülmények megjelölését, a kérelem teljesíthetőségére és a kivételes nyugellátás összegszerűségére, valamint folyósíthatóságának időtartamára vonatkozó javaslatot, illetve a megállapítás indokolatlansága esetén az azt megalapozó tényeket és körülményeket.
(3) A szociális és családügyi miniszter a kivételes nyugellátás megállapítása iránti kérelemmel kapcsolatos döntéséről 15 napon belül - közvetlenül - írásban értesíti a kérelmezőt és a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságot. A nyugdíjfolyósító szerv az értesítés alapján intézkedik a folyósításról. A kivételes nyugellátást minden szempontból úgy kell tekinteni, mintha az - a jogosultsági feltételek megléte esetén - jogszerűen megilletné az ellátásban részesülőt. Kivételes nyugellátás megállapítása meghatározott időtartamra vagy meghatározott feltételekhez kötötten is engedélyezhető.
(4) A kivételes nyugellátás engedélyezett összege nem haladhatja meg az öregségi teljes nyugdíj jogszabályban meghatározott legkisebb összegének másfélszeresét, de nem lehet kevesebb annak ötven százalékánál. A kivételes nyugellátás folyósítási feltételei azonosak a Tny.-ben meghatározott feltételekkel.”
13. § A TnyR. a következő 72/C. §-sal egészül ki:
„72/C. § A Tny. 72. §-ában meghatározott orvos-szakértői szervek alatt - a vasutas biztosítottak esetében is - a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 42. §-ának (2) bekezdése szerinti orvosi bizottságokat kell érteni.”
14. § A TnyR. 76. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„76. § (1) A Tny. 77. §-ában meghatározott személy részére megállapított nyugellátást, baleseti nyugellátást és baleseti járadékot a nyugdíjfolyósító szerv a vele szerződéses kapcsolatban álló - a jogosult által megjelölt - pénzintézethez utalja.
(2) A (1) bekezdésben foglaltak szerint kell eljárni akkor is, ha külföldön élő személy kéri az ország elhagyását megelőző időponttól megállapított - korábbi - nyugellátásának (baleseti nyugellátásának), illetve baleseti járadékának a folyósítását.
(3) A nyugdíjfolyósító szerv az (1)-(2) bekezdés hatálya alá tartozó külföldön élő személyre nézve minden naptári évben legfeljebb kétszer adategyeztetést végez. Az ebből a célból kiküldött nyomtatványt a nyugellátásban, baleseti nyugellátásban részesülőnek megfelelően kitöltve, aláírva és közjegyző vagy külföldi hatóság, illetőleg a Magyar Köztársaság külképviseleti szerve által hitelesítve vissza kell küldenie. Az egészségi állapota vagy szociális helyzete miatt szociális vagy egészségügyi intézményben tartózkodó, illetve ellátásban részesülő személy esetében az említett intézmények vagy azok orvosa által igazolt adatokat és tényeket - az ellenkező bizonyításig - hitelt érdemlően bizonyítottnak, igazoltnak kell tekinteni.”
15. § A TnyR. 77. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„77. § (1) A Tny. 93. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerinti azonnali beszedési megbízás érvényesítése céljából a fizetésre kötelezett 15 napon belül köteles a pénzforgalmi bankszámlaszámát (bankszámlaszámait) - a Tny. 97. §-a (1) bekezdésében foglaltak alapján - a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv felhívására közölni.
(2) Az azonnali beszedési megbízás a kötelezett bármely pénzforgalmi bankszámlája ellen benyújtható. A bankszámlát vezető hitelintézet a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv azonnali beszedési megbízását a fizetésre kötelező jogerős határozat, illetőleg a jogerős fizetési meghagyás egyidejű csatolásával teljesíti.”
16. § A TnyR. 78. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„78. § (1) A tartozás Tny. 93. §-a (3) bekezdésének b) pontja szerinti közvetlen letiltásáról a fizetési meghagyást (fizetésre kötelező határozatot) kibocsátó illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv akkor intézkedik, ha a fizetésre kötelezett személy a jogerős fizetési meghagyással (fizetésre kötelező határozattal) megállapított tartozását az előírt teljesítési határidőre nem fizette meg, és
a) A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 5. §-ában említett jogviszonyból származó jövedelemmel rendelkezik,
b) nyugdíjban vagy nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátásban részesül,
c) egyéb kifizetőtől járó rendszeres járandóságban vagy kifizetésben részesül, [a továbbiakban az a)-c) pontok együtt: jövedelem].
(2) Az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv az (1) bekezdés szerinti jövedelem letiltása esetén három példányban „Letiltási rendelvény”-t állít ki. Ennek első példányát a fizetésre kötelezett foglalkoztatójának vagy a jövedelmet folyósító szervnek, kifizetőnek (a továbbiakban együtt: munkáltató) tértivevénnyel küldi meg, második példányát pedig a követelést megalapozó iratokhoz csatolja. A „Letiltási rendelvény” harmadik példányát a fizetésre kötelezett személynek kell tértivevénnyel megküldeni.
(3) A munkáltató - a „Letiltási rendelvény” kézhezvétele után - a jövedelemből levont összeget köteles a kifizetés esedékességekor a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv által megjelölt - a Magyar Államkincstárnál vezetett - számlára befizetni, vagy nyolc napon belül értesíteni az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szervet arról, ha
a) a letiltás foganatosításának valamilyen akadálya van (így különösen: a jövedelmet már letiltották, lefoglalták, a fizetésre kötelezett személy munkavégzésre irányuló jogviszonya, illetőleg a nyugdíjra vagy egyéb járandóságra, kifizetésre való további jogosultsága megszűnt), illetve
b) a letiltás foganatosítása aránytalanul hosszú időt venne igénybe.
(4) A munkáltató (3) bekezdésben meghatározott értesítési kötelezettsége a letiltás később felmerülő akadálya esetén is fennáll.
(5) A letiltásra egyebekben a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 61-79. §-aiban foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.”
17. § A TnyR. 79. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„79. § (1) A Tny. 93. §-a (4) bekezdése alapján a behajtási eljárás lefolytatására irányuló megkeresésben az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 93. § (2) bekezdésében foglaltakon túl fel kell tüntetni a behajtást kérőnek a Magyar Államkincstárnál vezetett számlája számát és a megkereséshez csatolni kell a jogerős fizetési meghagyás (fizetésre kötelező határozat) egy, az eredetivel megegyező hitelesített példányát, valamint az azonnali beszedési megbízásnak vagy a munkabérből, egyéb rendszeres járandóságból, illetőleg kifizetőtől járó kifizetésből történő közvetlen letiltásnak az eredménytelenségét igazoló okmány(ok) másolati példányát. A behajtási eljárás során az adóhatóság és a behajtást kérő egyebekben az Art. 93. § (3)-(7) bekezdéseinek rendelkezései szerint jár el.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltakat kell megfelelően alkalmazni
a) a korengedményes nyugdíjtartozások behajtása esetében azzal, hogy a behajtási eljárást közvetlenül a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság kezdeményezi az adós munkáltató székhelye szerint illetékes állami adóhatóságnál,
b) a Tny. 97. §-a (4) bekezdése szerinti költség behajtásánál,
c) a Tny. 80. §-a (2)-(3) bekezdésén alapuló késedelmi kamat követelés behajtása esetén azzal, hogy a behajtási eljárást a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság kezdeményezi közvetlenül az adós székhelye szerint illetékes állami adóhatóságnál.
(3) Az adóhatóság a követelés (tartozás) megtérült összegét a megtérüléstől számított 15 napon belül átutalja a behajtást kérő által - a behajtásra irányuló megkeresésben - megjelölt, a Magyar Államkincstárnál vezetett számlára. Az adóhatóság a behajtási eljárás befejezését követő 15 napon belül köteles értesíteni a behajtást kérőt a tartozás behajthatatlanságának tényéről és a behajthatatlan tartozás összegéről.
(4) A behajtást kérő köteles a végrehajtási eljárás megindítása után is minden olyan körülményt az illetékes első fokon eljáró állami adóhatóság tudomására hozni, amely a követelés fennállására, annak megszűnésére, vagy csökkentésére vonatkozik. E tájékoztatás elmulasztásából eredő esetleges kárért a behajtást kérő felel.
(5) A letiltást foganatosító, illetőleg a behajtási eljárást kezdeményező nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek a jogerősen megállapított tartozást törölnie kell, ha
a) a fizetésre kötelezett személy meghalt,
b) a végrehajtási jog elévült,
c) a tartozást a Tny. 94. § (1) bekezdése alapján az arra jogosult méltányosságból elengedte,
d) a kötelezett személlyel szemben lefolytatták a behajtási eljárást, de az nem vezetett eredményre, illetve
e) a tartozás összege nem haladja meg az 5000 forintot.
(6) A behajthatatlanság szempontjából behajtási eljárásnak kell tekinteni a felszámolási és egyszerűsített felszámolási eljárásokat is.”
18. § A TnyR. 81. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„81. § (1) A Tny. 87-88. §-án, illetőleg a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 73. §-án alapuló nyugellátás, baleseti nyugellátás, valamint - a megállapítás kezdő időpontjától függetlenül - a baleseti járadék megtérítésére irányuló követelést az a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv - a Vasutaknál a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóság - érvényesíti, amely a megtérítendő ellátást megállapította. A megtérítendő összeget az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek a Magyar Államkincstárnál vezetett számlájára kell átutalni, illetőleg a Vasutaknál a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóságnak kell megfizetni.
(2) Ha az (1) bekezdés szerinti megtérítési igényt a nyugdíjfolyósító szerv érvényesíti, a megtérítendő összeget a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak a Magyar Államkincstárnál vezetett számlájára kell átutalni, a Vasutaknál pedig a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóságnak kell megfizetni.
(3) Az (1)-(2) bekezdés szerint érvényesítésre kerülő követelésekkel kapcsolatos nyilvántartások, elszámolások vezetése a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek - a Vasutaknál a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóság - feladatát képezi.
(4) Az egészségbiztosítási pénzellátások megtérítése során a megtérült követelések elszámolásának módjáról, valamint az említett ellátások megtérítésével kapcsolatos - külön jogszabályban megkövetelt, közvetlenül az egészségbiztosítási igazgatási szervek hatáskörébe tartozó - hozzájárulások, engedélyek beszerzésének módjáról, a két ágazat igazgatási szervei közötti kapcsolattartás részletes szabályairól az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár - legkésőbb 2001. március 31-ig - megállapodást köt.”
19. § A TnyR. 82. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„82. § A megtérítési és a Tny. 86/A. § szerinti visszafizetési (visszatérítési) követelés az ellátás esedékességétől számított öt éven belül érvényesíthető.”
20. § A TnyR. a következő 84/A. §-sal egészül ki:
„84/A. § (1) Az adatszolgáltatásra kötelezett foglalkoztatót vagy egyéb szervet nem terhelik a Tny. 97. §-a (4) bekezdése szerinti költségek, ha az adatszolgáltatást utólag a 88. § (1)-(2) bekezdése szerinti számítógépes programmal, illetőleg adathordozón teljesíti.
(2) Ha az adatszolgáltatásra kötelezett mulasztása miatt az adatok utólagos beszerzése, feldolgozása, az adatbázis visszaállítása a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervre hárul, vagy a kötelezett nem az (1) bekezdésben említett módon teljesíti utólagosan az adatszolgáltatást, biztosítottakként 1200 forint összegű költség megtérítése terheli a kötelezettet. A költség felszámítása nem érinti a Tny. 91. §-a szerinti mulasztási bírság kiszabására vonatkozó jogosultságot.
(3) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a (2) bekezdés szerinti költségek megtérítését fizetésre kötelező határozattal érvényesíti. A megtérítendő költség összegét a fizetésre kötelező határozatot kibocsátó nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv - Magyar Államkincstárnál vezetett - számlájára kell megfizetni. A határozat elleni jogorvoslatra a Tny. 95. § (1) és (3) bekezdésének rendelkezései az irányadók.
(4) A Tny. 89. § (5) bekezdésének, valamint a Tny. 94. § (3) bekezdésének rendelkezéseit a Tny. 97. § (4) bekezdése szerinti költségek és annak kamatai tekintetében is alkalmazni kell.”
21. § (1) A TnyR. 87. §-a (1) bekezdésének a), f) és h) pontjai helyébe a következő rendelkezés lép:
[A nyilvántartó lapot köteles kiállítani]
„a) A Tbj. 5. §-a (1) bekezdésének a)-b), valamint f)-g) pontjában és a (2) bekezdésében meghatározott biztosítottakról a foglalkoztató, illetőleg a központosított illetmény-számfejtési szervek,”
„f) a Tbj. 5. §-a (1) bekezdésének h) pontja szerinti egyházi személyről, a szerzetesrend tagjáról az illetékes egyház központi szerve,”
„h) a biztosítás megszűnését követően táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban részesülő személyről az ellátást megállapító és folyósító egészségbiztosítási pénztár (kirendeltség), a társadalombiztosítási kifizetőhelyet működtető foglalkoztató, illetve a központosított illetmény-számfejtési szervek, ha az ellátást megállapították és folyósították.”
(2) A TnyR. 87. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki:
„(2) Az (1) bekezdés f) pontja szerinti adatszolgáltatás és nyilvántartás általánostól eltérő rendjére az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és az illetékes egyház központi szerve megállapodást köthet.”
22. § (1) A TnyR. 88. §-a (1) bekezdésének második mondata a következők szerint módosul:
„A 87. § (1) bekezdés g) pontjában említett egyéni vállalkozó, továbbá az öt főnél kevesebb biztosítottról történő adatszolgáltatás esetén a foglalkoztató az előírt nyomtatványon is teljesítheti az adatszolgáltatást, de teljesítettnek számít az adatszolgáltatás akkor is, ha az említett egyéni vállalkozó vagy foglalkoztató, illetőleg képviselőik által személyesen közölt hiteles adatok a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnél számítógépes adathordozón rögzítésre kerülnek.”
(2) A TnyR. 88. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az adatszolgáltatással kapcsolatos felelősség akkor is az adatszolgáltatásra kötelezett foglalkoztatót, egyéb szervet vagy személyt terheli, ha az adatszolgáltatást szerződés (megállapodás) alapján más szerv, személy teljesíti. Ebben az esetben az adatszolgáltatást az (1)-(2) bekezdésben említett számítógépes program felhasználásával, számítógépes adathordozón kell teljesíteni.”
(3) A TnyR. 88. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A megyei egészségbiztosítási pénztár, kirendeltség, a Területi Államháztartási Hivatal (a továbbiakban: folyósító szerv) által folyósított táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban részesült személy esetében - a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv felhívására - a folyósító szerv 15 napon belül köteles a nyugellátási igény elbírálásához kért adatokat közölni. A folyósító szerv az említett ellátásokkal kapcsolatos adatokat tartalmazó nyilvántartásokat az ellátásban részesült személy 62. életévének betöltését magában foglaló naptári év végéig köteles megőrizni.”
23. § (1) A TnyR. 89. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A nyilvántartó lapot az adatszolgáltatásra kötelezettnek - ideértve a 88. § (3) bekezdésben említett szerveket is - a tárgyév december 31. napjával minden biztosítottra vonatkozóan le kell zárni, és a biztosítottak születési dátuma szerinti rendezettségben a jegyzék, valamint az adathordozó átvételekor a nyugdíjbiztosítási igazgatóság (kirendeltség) által kiadott visszaigazoló-lap kíséretében a Tny. 97. § (2) bekezdésében meghatározott határidőig a területileg illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóság (kirendeltség) részére meg kell küldeni.”
(2) A TnyR. 89. §-a a következő (7)-(8) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A (6) bekezdés rendelkezése arra a 87. § (1) bekezdés g) pontjában említett egyéni vállalkozóra is vonatkozik, akinek e tevékenysége megszüntetése miatt a biztosítási kötelezettsége megszűnik.
(8) A (2) és (4) bekezdés rendelkezéseitől eltérően a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok a hivatásos állományú tagjaikra vonatkozó adatszolgáltatásra, illetőleg a nyilvántartó lapok megküldésére csak akkor kötelezettek, ha a hivatásos állományú személy szolgálati jogviszonya a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvényben meghatározott nyugellátási igény nélkül szűnt meg. Az említett szervek az adatszolgáltatás és a nyilvántartás általánostól eltérő rendjére az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatósággal megállapodást köthetnek.”
24. § A TnyR. 2. számú melléklete helyébe e rendelet melléklete lép.
25. § (1) Ez a rendelet 2001. január 1-jén lép hatályba azzal, hogy rendelkezéseit - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a 2000. december 31-ét követő időponttól megállapításra kerülő ellátásokra, követelésekre, illetve az említett időpontot követő adatszolgáltatásra kell alkalmazni.
(2) A 3. § (3) bekezdését a 4-10. §-ok és a 13-19. §-ok rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
(3) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg
a) a TnyR. 15. §-ának (3) bekezdésében meghatározott „2001. január 1-je” időpont „2003. január 1-je” időpontra, a 16. §-a (2) bekezdésének d) pontjában az „1999. és a 2000. években” szövegrész az „1999-2002. években” szövegrészre, az 59/B. §-ában a „2000. december 31-ig” hivatkozás „2002. december 31-ig” hivatkozásra, a 64/B. §-a (2) bekezdésében az „a)-c) pontjai”-ra történő hivatkozás „a)-b) pontjai” hivatkozásra, a 64/C. §-a (1) bekezdésében a „Tny. 54-57. §-ának” szövegrész a „Tny. 54-56. §-ának” szövegrészre, a 66/A. §-ában a „64/B. §”-ra hivatkozás a „64/C. §”-ra változik;
b) hatályát veszti
ba) a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet módosításáról rendelkező 201/1999. (XII. 26.) Korm. rendelet 12. §-ának (3) bekezdése és 17. §-a,
bb) a TnyR. 62. §-ának (8) bekezdése, 83/A. §-a, 89. §-a (4) bekezdésének utolsó, mondatában a „cégbélyegzővel és” szövegrész,
bc) a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról rendelkező 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 36/A. §-a, valamint
bd) a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról rendelkező 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet módosításáról szóló 232/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 11. §-a.
(4) A nevelt gyermek részére 2001. január 1-je előtti időponttól megállapított árvaellátás összegébe a vér szerinti szülő által fizetett tartásdíjat továbbra is be kell számítani, és ha a fizetett tartásdíj eléri az árvaellátás összegét, az árvaellátás folyósítását szüneteltetni kell. A tartásdíj megfizetni elmulasztott összegének, továbbá a Tny. 2000. december 31-én hatályban volt 57. § (3) bekezdése szerinti különbözetnek a behajtásáról a nyugdíjfolyósító szervnek továbbra is intézkednie kell. A tartozás törlésére a TnyR. 79. §-ának (6)-(7) bekezdései alapján kerülhet sor.