267/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet

az egyes, tartós időtartamú szabadságelvonást elszenvedettek részére járó juttatásról

A Kormány - az 1956-os forradalom és szabadságharc közelgő 45. évfordulójára tekintettel - az 1945 és 1963 között törvénysértő módon elítélt, valamint az 1956-os forradalommal és szabadságharccal összefüggésben elítéltek, továbbá az egyes, személyes szabadságot tartósan korlátozó intézkedések hatálya alatt állt személyek részére járó juttatásról a következőket rendeli el:
1. § (1) Az az életvitelszerűen Magyarországon élő - Magyarországon állandó lakóhellyel rendelkező - magyar állampolgár, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte vagy munkaképességét legalább 67%-ban elvesztette (a továbbiakban: rokkant), ha
a) elítélése az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslásáról rendelkező 1989. évi XXXVI. törvény, vagy az 1945 és 1963 közötti törvénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról rendelkező 1990. évi XXVI. törvény alapján semmis, vagy
b) Magyarországon, illetőleg onnan elhurcolva a szovjet katonai bíróság politikai okból elítélte, vagy más szovjet hatóság intézkedése alapján szabadságelvonást szenvedett el, és a büntetését részben vagy egészben a Szovjetunióban töltötte le, vagy
c) Recsken, zárt táborszerű körülmények között rendőrhatósági őrizetben fogva tartott volt,
és három évet elérő, illetőleg azt meghaladó szabadságvesztést vagy szabadságkorlátozást szenvedett el, juttatásra jogosult.
(2) Ha a személyes szabadság megvonására, illetve korlátozására több alkalommal vagy különböző jogcímen került sor, a juttatás összegének megállapítása szempontjából valamennyi - az (1) és (3) bekezdésben meghatározott - időtartamot egybe kell számítani.
(3) A (2) bekezdésben említett időtartam számításakor az (1) bekezdés a)-c) pontjaiban meghatározott időtartamhoz hozzá kell számítani azt az időtartamot is, amely alatt a juttatásra jogosult személyt
a) 1945. január 1-je és 1953. december 31-e között - az (1) bekezdés c) pontjában nem említett - rendőrhatósági őrizetben fogva tartották (a továbbiakban: internálás),
b) internálás céljából őrizetbe vették, akkor is, ha az internálásra nem került sor,
c) az 1956. évi 31. törvényerejű rendelet alapján közbiztonsági őrizetben tartották.
2. § (1) Az 1. § (2) bekezdésének alkalmazása során nem lehet figyelembe venni a szabadságvesztésnek, illetve szabadságkorlátozásnak az a)-c) pontok szerinti időtartamát annál a személynél, akit
a) háborús és népellenes bűncselekmény miatt ítéltek el és a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól nem mentesült,
b) azért internáltak, mert a 3820/1945. ME rendeletben említett hitlerista (volksbundista, fasiszta, nyilas stb.) szervezetben vezető szerepet töltött be,
c) egyes köztörvényi bűncselekmények elkövetése miatt internáltak.
(2) Az (1) bekezdés c) pontjának alkalmazásánál köztörvényi bűncselekményeken a Hatályos Anyagi Büntetőjogi Szabályok Hivatalos Összeállításának 230., 231., 260., 302., 422., 438., 439., 440., 442., 447., 455., 459., 474. és 479. pontjában, valamint az 1950. évi 30. törvényerejű rendelet 57. §-ában, 59-60. §-ában meghatározott bűncselekményeket kell érteni.
(3) Nem jogosult juttatásra az a személy, aki
a) az államvédelmi szerveknek hivatásos állományú tagja volt,
b) karhatalmista volt,
c) az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésében való részvétel miatt kitüntetésben részesült,
d) az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésében önként vett részt,
e) a Magyar Kommunista Párt vagy a Magyar Dolgozók Pártja belső harcai során szenvedett jogsérelmet.
(4) Az (1)-(3) bekezdés kizáró rendelkezéseit a 4. §-ban meghatározott személyek esetében is alkalmazni kell.
3. § (1) Ha az 1. § (2) bekezdésében meghatározott időtartam
a) a három évet elérte, de az öt évet nem érte el, a juttatás havi összege húszezer forint,
b) az öt évet elérte, de a tíz évet nem érte el, a juttatás havi összege harmincezer forint,
c) a tíz évet elérte vagy azt meghaladta, a juttatás összege havi negyvenezer forint.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott időtartam számítása során 365 napot kell egy évnek tekinteni.
(3) Az, akire törvénysértő, vagy semmissé nyilvánított ítéletben halálbüntetést szabtak ki, de azt nem hajtották végre, a tényleges szabadságvesztés vagy szabadságkorlátozás időtartamától függetlenül havi ötvenezer forint juttatásra jogosult.
4. § (1) Az 1. § (1) bekezdésében megjelölt személy halála esetén az őt havonta megillető juttatás húsz százaléka túlélő házastársát illeti meg.
(2) Túlélő házastársnak minősül az az életvitelszerűen Magyarországon élő - Magyarországon állandó lakóhellyel rendelkező - magyar állampolgár, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte vagy rokkant és az 1. § (1) bekezdésében meghatározott
a) sérelmet szenvedett meghalt személlyel a szabadságelvonásának tartama alatt és annak halálakor is házasságban élt, vagy
b) a sérelmet szenvedett személlyel a szabadságelvonás megszűnését követően először házasságot kötött és a sérelmet szenvedett halálakor vele házasságban élt, amennyiben a házasság megkötésére e rendelet hatálybalépését megelőzően került sor.
(3) Amennyiben a túlélő házastárs újabb házasságot köt vagy kötött, a juttatásra túlélő házastársként nem jogosult.
(4) Az e rendelet hatálybalépése előtt meghalt személy túlélő házastársa részére akkor jár a juttatás, ha a meghalt személy - életben léte esetén - jogosult lenne a juttatásra.
(5) A túlélő házastársat a juttatás, amennyiben annak feltételei fennállnak saját jogán és az elhunyt házastársa jogán egyaránt megilleti.
5. § (1) A juttatás a naptári hónap első napjától teljes összegben jár arra a naptári hónapra is, amelyben a jogosultsági feltételek beállnak.
(2) A juttatás a jogosultat a részére járó nyugellátások, nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátások összegére tekintet nélkül megilleti, más ellátásra való jogosultságát nem érinti, továbbá azt az említett ellátások megállapításánál és folyósításánál irányadó összeghatárok szempontjából figyelmen kívül kell hagyni.
6. § (1) A juttatás megállapítása és folyósítása írásbeli kérelemre történik. A kérelmet a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál, illetve a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóságánál (a továbbiakban együtt: folyósító szerv) kell benyújtani és ezzel egyidejűleg a jogosultság elbírálásához szükséges adatokat (név, születési hely és időpont, anyja neve, állandó lakóhely, állampolgárság, nyugdíjfolyósítási törzsszám) és igazolásokat is elő kell terjeszteni, egyidejűleg nyilatkozni kell arról, hogy az igénylő nem esik a 2. § (3) bekezdésben megfogalmazott kizáró feltételek hatálya alá.
(2) Az 1. §-ban meghatározott feltételek fennállását a Központi Kárrendezési Iroda, illetőleg jogelődje (a továbbiakban együtt: KKI) által hozott jogerős személyi kárpótlási határozata, az elítélés semmisségét és a szabadságvesztés tényleges időtartamát az első fokon eljárt bíróság igazolása igazolja. A folyósító szerv a juttatást megállapító határozatának meghozatala előtt, amennyiben az előterjesztett igazolásokból a jogosultság ténye vagy a szabadságkorlátozás időtartama egyértelműen nem állapítható meg, az adatok pontosítása érdekében megkeresi a KKI-t. Ha az adatok pontosítása másképpen nem lehetséges, a tényállás megállapításához a KKI mellett működő Társadalmi Kollégium - a KKI kérésére - szakértői véleményt ad.
(3) Amennyiben a kérelmező rokkantság címén nyugellátással, illetve rendszeres szociális ellátással nem rendelkezik, a munkaképesség-csökkenés mértékét az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Országos Orvosszakértői Intézetének I. fokú orvosi bizottsága kérelmére igazolja.
(4) A juttatásban részesülő a jogosultság feltételeit érintő tények, körülmények megváltozásáról a változás bekövetkeztétől számított 15 napon belül a folyósító szervet köteles írásban értesíteni.
7. § (1) A juttatás iránti igény érvényesítésére, a kiegészítés folyósítására, a jogalap nélkül felvett juttatás visszafizetésére és a jogorvoslatra a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint a végrehajtására kiadott 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2) A juttatást, az annak összegére történő végrehajtás (levonás), valamint a személyi jövedelemadó szempontjából nyugdíjnak kell tekinteni.
(3) A juttatást folyósító szerv az esedékesség hónapjában a nyugellátással, illetőleg a folyósító szerv által folyósított rendszeres szociális ellátással együtt - ezek hiányában önállóan - folyósítja. A folyósító szerv a juttatást a nyugellátástól, illetve a rendszeres szociális ellátástól elkülönítetten kezeli.
(4) A juttatást a jogosultság megszűnését követő hónap első napjától, határozattal kell megszüntetni, kivéve, ha a jogosultság a juttatásban részesülő halála miatt szűnt meg.
8. § A juttatás fedezetét és a végrehajtás költségeit a központi költségvetés a Nyugdíjbiztosítási Alapnak megtéríti.
9. § (1) Ez a rendelet 2001. január 1. napján lép hatályba.
(2) Amennyiben az érintett a juttatás iránti kérelmét 2001. július 31. napjáig benyújtja, a juttatás - a jogosultsági feltételek megléte esetén - 2001. január 1. napjától jár. A 2001. július 31. napját követően benyújtott kérelem esetén a juttatást a kérelem benyújtását megelőző hatodik hónap első napjától kell megállapítani.