4/2000. (II. 25.) EüM rendelet

a háziorvosi, házi gyermekorvosi és fogorvosi tevékenységről

Az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény 3. §-a (7) bekezdésének b) pontjában és az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 247. §-a (2) bekezdésének f) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:
1. § (1) A rendelet hatálya kiterjed azokra a működtetési joggal rendelkező háziorvosokra, házi gyermekorvosokra (a továbbiakban: háziorvos) és alapellátást végző fogorvosokra, akik területi ellátási kötelezettséget vállalva
a) az önkormányzattal, az önkormányzati feladatokat ellátó egészségügyi intézménnyel közalkalmazotti jogviszonyban állnak,
b) az önkormányzattal kötött szerződés értelmében a feladatokat gazdálkodó szervezeti formában vagy magánorvosként végzik.
(2) A rendelet előírásait kell alkalmazni azokra a háziorvosokra is, akik területi ellátási kötelezettséget nem vállalnak és gazdálkodó szervezeti formában vagy magánorvosként az e jogszabályban foglalt feltételekkel a bejelentkezett biztosítottak folyamatos háziorvosi ellátását vállalják, valamint külön jogszabály szerint az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral finanszírozási szerződést kötöttek.
(3) A rendelet előírásait értelemszerűen kell alkalmazni a háziorvosi ellátáshoz kapcsolódó önálló ápolási és egyéb egészségügyi tevékenységet végzőkre is.
2. § (1) A háziorvos személyes és folyamatos orvosi ellátást nyújt az egészségi állapot megőrzése, a betegségek megelőzése és gyógyítása céljából.
(2) A folyamatos ellátás keretében a háziorvos hetente legkevesebb 15 órát, de munkanapokon naponta legkevesebb 2 órát rendel.
(3) A házi gyermekorvos az (1) bekezdésben meghatározott ellátást a 14. életévét be nem töltött személyek számára biztosítja. Felkérésre a 14-18. év közötti személyeket is elláthatja.
(4) A fogorvos a fog- és szájbetegek gyógyító-megelőző alapellátását végzi.
3. § (1) A háziorvos köteles ellátni az ellátási területén lakó, a külön jogszabályban foglaltak szerint hozzá bejelentkezett és az általa elfogadott biztosítottakat.
(2) A fogorvos köteles ellátni az ellátási területéhez tartozó körzetben lakó személyeket.
(3) A háziorvos és a fogorvos köteles ellátni továbbá a rendelési idejében hozzá forduló személyeket, ha heveny megbetegedésük vagy krónikus betegségük miatt ellátatlanságuk az egészséget károsító vagy a gyógyulást lassító állapotromláshoz vezethet.
4. § (1) A gyógyító-megelőző alapellátás keretében a háziorvos feladatkörébe tartozik különösen az egészséges lakosság részére nyújtott tanácsadás és szűrés, a beteg vizsgálata, gyógykezelése, egészségi állapotának ellenőrzése, orvosi rehabilitációja, illetve szükség esetén szakorvosi vagy fekvőbeteg-gyógyintézeti vizsgálatra, gyógykezelésre való utalása.
(2) A háziorvos feladatkörébe tartozik továbbá:
a) a terhesgondozásban való közreműködés,
b) a közegészségügyi-járványügyi feladatok ellátása az 5. §-ban foglaltak szerint,
c) az egészségnevelésben és az egészségügyi felvilágosításban való részvétel,
d) az életkorhoz kötött szűrővizsgálatok elvégzése,
e) az önkormányzattal kötött szerződésben rögzítettek szerint az ügyeleti szolgálatban való részvétel,
f) külön engedély alapján a kézi gyógyszertár kezelése,
g) külön jogszabályban meghatározott orvosi, orvosszakértői feladatok,
h) külön jogszabályban foglaltak szerinti halottvizsgálat ellátása.
(3) A gyermekorvosi ellátás keretében a háziorvos által a (2) bekezdésben foglaltakon túl ellátandó feladatok:
a) a csecsemők és gyermekek gyógyító-megelőző alapellátása, beleértve a tanácsadást is,
b) az újszülöttek, a veszélyeztetett csecsemők és gyermekek szükség szerinti preventív látogatása,
c) a gyermekintézményekbe történő felvétel előtti orvosi vizsgálat,
d) gyermekápolás címén a jogosult keresőképtelen állományba vétele.
(4) A fogorvosi alapellátás keretében a fogorvos feladatai:
a) a fog- és szájbetegek alapellátás körébe tartozó vizsgálata, kezelése és gondozása,
b) a fogászati szűrővizsgálatok végzése,
c) a góckutatás,
d) a terhesek fogászati gondozása, és
e) a sürgősségi ellátás.
(5) A (4) bekezdésben foglaltakon túl a gyermek-, ifjúsági fogorvos, illetve az iskolai, ifjúsági fogorvos koordinálja és végzi a fogászati prevenciós munkát.
(6) A háziorvos a gyermek- és oktatási intézmények orvosi feladatait, a háziorvos és a fogorvos az ügyeletben, készenlétben való részvételt, illetve a keresőképesség elbírálásán, illetve a gyermekápolás címén a jogosult keresőképtelen állományba vételén túlmenő szakértői tevékenységét külön díjazás ellenében végzi.
(7) Feladatait a háziorvos és a fogorvos a rendelőjében, indokolt esetben a beteg otthonában látja el.
5. § (1) A háziorvos szükség esetén minden olyan közegészségügyi-járványügyi intézkedést megtesz, amely a lakosság egészségének megóvása érdekében szükséges.
(2) A háziorvos külön jogszabályokban foglaltak szerint végez:
a) védőoltást és azzal kapcsolatos tennivalókat,
b) fertőző betegségekkel és fertőző betegségekre gyanús személyekkel kapcsolatos tevékenységet,
c) kórokozó-hordozókkal kapcsolatos tennivalókat,
d) ételmérgezések esetén szükséges teendőket.
(3) A háziorvos az észlelt közegészségügyi-járványügyi és egészségügyi hiányosságokról és az általa megtett intézkedésről értesíti az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: ÁNTSZ) városi (fővárosi kerületi) intézetét.
6. § (1) A háziorvos tevékenységét - a házi gyermekorvos kivételével - ápoló igénybevételével végzi. Ahol terhes- és gyermekellátás is történik, a háziorvos feladatait védőnő közreműködésével látja el.
(2) A házi gyermekorvos feladatait védőnő közreműködésével, valamint gyermekápoló vagy asszisztens igénybevételével végzi.
(3) A fogorvos feladatait asszisztens közreműködésével látja el.
(4) Az ápoló, illetve asszisztens munkáját a gyógyító-megelőző ellátással kapcsolatos feladatok vonatkozásában a háziorvos vagy a fogorvos irányítja. Az ápoló, illetve asszisztens a szakképzettségének megfelelő feladatokat önállóan végzi.
7. § (1) A háziorvos és a fogorvos helyettesítését csak olyan orvos láthatja el, aki a háziorvosi, fogorvosi feladatkörre előírt személyi feltételeknek megfelel.
(2) Az 1. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti háziorvos, illetve fogorvos helyettesítése a munkajogi rendelkezések szerinti történik, az 1. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti esetben a helyettesítésre az önkormányzattal kötött szerződésben külön ki kell térni. Az 1. § (2) bekezdésben meghatározott körben a háziorvos a helyettesítéséről - beleértve annak pénzügyi feltételeit is - maga gondoskodik.
(3) A területi ellátási kötelezettséggel működő háziorvos, illetve fogorvos indokolt esetben - az önkormányzattal kötött megállapodásban rögzítettek szerint - a helyettesítést abban a rendelőben is elláthatja, ahol egyébként tevékenységét végzi. Háziorvosi tevékenység esetén az indokolt eset fennállásáról a helyettesítő háziorvos kezdeményezésére az ÁNTSZ városi (fővárosi kerületi) intézete - lehetőség szerint az érintettek véleményének figyelembevételével - dönt, amelyről területi ellátási kötelezettség esetén tájékoztatja az önkormányzatot is.
8. § (1) A háziorvosi és fogorvosi tevékenység minőségbiztosítása a tevékenységet végző orvos feladata.
(2) A háziorvosi és fogorvosi tevékenység szakmai felügyeletét az ÁNTSZ felügyelő szakfőorvosai látják el.
9. § (1) A háziorvosi feladatok munkaidőn kívüli sürgősségi ellátására ügyeleti szolgálatot, sürgősségi orvosi szolgálatot vagy készenlétet kell szervezni.
(2) Központi ügyeleti szolgálatot azon háziorvosi ellátási területre lehet szervezni, amelyben nem működik a (4) bekezdésben meghatározott sürgősségi orvosi szolgálat. A központi ügyeleti szolgálat szervezésének feltételei:
a) a szükséges személyzet (orvos, ápoló, gépjárművezető) megléte,
b) az ellátandó területtől és a szolgálatot teljesítő orvosok számától függően egy vagy több gépkocsi biztosítása,
c) olyan központi fekvésű telephely, amely lehetővé teszi a szolgálatot igénybe vevők számára a megfelelő megközelítést.
d) a háziorvosi feladatok sürgősségi ellátásához szükséges felszerelés és berendezés megléte.
(3) Összevont ügyeleti szolgálat a háziorvosoknak a sürgős orvosi tevékenységek elvégzése céljából a szervezett olyan szolgálata, amelyet az abban részt vevő háziorvosok a kijelölt orvosi rendelőre telepítve látnak el.
(4) Sürgősségi orvosi szolgálatot mentőállomással rendelkező településen lehet szervezni, ha a rendelőintézetben, a mentőállomáson vagy a háziorvosi központban a nappali, illetve a 24 órás sürgősségi orvosi ellátás feltételei biztosítottak.
(5) Készenlét a háziorvosnak munkanapokon sürgős orvosi tevékenységek elvégzése céljából történő - rendelőn kívüli - rendelkezésre állása, amennyiben a (2)-(4) bekezdésekben meghatározott feltételek nem biztosíthatóak.
(6) A központi ügyeleti, az összevont ügyeleti, a sürgősségi orvosi szolgálatot és a készenlétet a területi ellátási kötelezettséggel működő háziorvos az önkormányzattal, illetve intézményével kötött szerződésének megfelelően látja el. A területi ellátási kötelezettség nélkül háziorvosi tevékenységet végző orvos, illetve a háziorvosi szolgáltatás nyújtására jogosult gazdálkodó szervezet orvosa az ügyelet működtetőjével kötött szerződésben rögzített feltételek szerint működik közre az ügyelet ellátásában.
(7) Az ügyeleti, sürgősségi orvosi szolgálatra vagy készenléti szolgálatra beosztott orvos akadályoztatása esetén jelentési kötelezettség mellett maga gondoskodik helyettesítéséről, ha ez nem lehetséges, az ügyelet, illetve készenlét megkezdése előtt legalább 6 órával kéri más orvos kijelölését az ÁNTSZ városi (fővárosi) kerületi intézetétől.
(8) Az ügyeleti szolgálat, sürgősségi orvosi szolgálat, illetve készenlét rendjét a rendelőben, illetve azon kívül kifüggesztett, folyamatosan olvasható tájékoztatón kell közölni a lakossággal.
10. § (1) Az ügyeleti, készenléti szolgálatot teljesítő orvos
a) orvosi ellátásban részesíti
aa) a rendelőben megjelent járóbeteget, sérültet,
ab) hívásra lakáson, szálláson a fekvőbeteget, sérültet,
ac) heti pihenőnapon és munkaszüneti napokon a folyamatos gyógykezelésre szoruló beteget;
b) gondoskodik
ba) a kórházi, szakorvosi ellátásra szoruló beteg kórházi beutalásáról, szakorvosi vizsgálatra, gyógykezelésre utalásáról,
bb) szükség esetén a betegnek az illetékes intézetbe történő szállításáról;
c) külön jogszabály szerint igazolja a beteg keresőképtelenségét;
d) hatósági megkeresésre vagy a sérült kérelmére orvosi látleletet készít, és azt kiadja a hatóság részére, illetőleg a külön jogszabályban foglalt térítési díj megfizetését követően a sérültnek;
e) hatósági megkeresésre a betegnél (sérültnél) általános orvosi vizsgálatot végez, véralkohol-vizsgálathoz vért vesz, illetve egyéb szükséges vizsgálatokat végez;
f) rendkívüli esetben (tömeges sérülés, mérgezés, elemi csapás stb.) a mentést megszervezi, és mindaddig irányítja, amíg a mentőszolgálat orvosa a helyszínen a mentés irányítását át nem veszi;
g) ellátja a halottakkal kapcsolatos rendelkezésekben előírt feladatokat.
(2) Az ügyeleti, készenléti szolgálatot teljesítő orvos gondoskodik arról, hogy a beteg kezelőorvosa megfelelő tájékoztatást kapjon az általa nyújtott ellátásról.
11. § (1) Háziorvosként - a házi gyermekorvos kivételével - az az általános orvosi oklevéllel rendelkező orvos dolgozhat, aki
a) általános orvostan vagy háziorvostan szakorvosi szakképesítéssel, vagy
b) belgyógyászat szakorvosi szakképesítéssel és 10 év körzeti, illetve háziorvosi gyakorlattal
rendelkezik, vagy
c) 1998. december 31. napjáig számított 25 éven keresztül folyamatosan körzeti, illetőleg háziorvosi feladatokat látott el.
(2) Háziorvosként - a házi gyermekorvos kivételével - legfeljebb 4 évig dolgozhat továbbá az az orvos is, aki külön jogszabályban meghatározott, a háziorvostan szakorvosi szakképesítés megszerzéséhez szükséges háziorvosi szakgyakorlat folytatására is jogosult.
(3) Házi gyermekorvos lehet az az orvos, aki csecsemő- és gyermekgyógyászat szakorvosi képesítéssel rendelkezik.
(4) Háziorvosi ügyeleti szolgálatban az az orvos működhet közre, aki
a) az (1)-(3) bekezdésekben meghatározott feltételek közül legalább az egyik feltételnek megfelel, vagy
b) oxyológiai, vagy
c) anaesthesiológiai és intenzív terápiás, vagy
d) belgyógyászati
szakorvosi képesítéssel rendelkezik.
(5) Fogorvosi tevékenység önállóan csak fog- és szájbetegségek szakorvosi képesítés birtokában végezhető.
12. § (1) A háziorvos feladatköréhez kapcsolódó ápolási feladat önállóan körzeti ápolói szakképesítéssel, vagy klinikai szakápolói (körzeti-közösségi szakápoló) szakképesítéssel, vagy ápolói szakképesítéssel (OKJ szám: 54 5012 01), vagy gyermekápolói, illetve csecsemő- és gyermekápolói szakképesítéssel (OKJ szám: 54 5012 02), vagy diplomás ápolói szakképesítéssel látható el.
(2) Olyan személy, aki nem rendelkezik az (1) bekezdés szerinti valamely szakképesítéssel, a háziorvosi szolgálatban akkor alkalmazható, ha felnőtt szakápolói képesítése van és - a munkavégzésre irányuló szerződésben - kötelezettséget vállal arra, hogy a klinikai szakápolói (körzeti-közösségi szakápolói) szakképesítést vagy az ápolói szakképesítést (OKJ szám: 54 5012 01) az alkalmazás időpontjától számított 2 éven belül, illetve a diplomás ápolói szakképesítést az alkalmazás időpontjától számított 4 éven belül megszerzi.
(3) A fogorvosi tevékenységhez kapcsolódó asszisztensi tevékenységet fogorvosi asszisztens, vagy fogászati asszisztens, vagy klinikai fogászati higiénikus szakképesítéssel rendelkező személy láthatja el.
13. § (1) A háziorvosi, fogorvosi tevékenység akkor kezdhető meg, illetve akkor folytatható, ha az orvos az alkalmassági vizsgálaton megfelelt.
(2) Az alkalmassági vizsgálat célja annak elbírálása, hogy a vizsgált személy megfelel-e egészségi, pszichikai, illetve fizikai alkalmassági követelményeknek.
(3) Az egészségi, pszichikai és fizikai alkalmassági vizsgálatot az orvostudomány mindenkori állásának megfelelően, a szakmai irányelvek figyelembevételével kell végezni.
14. § A háziorvosként, fogorvosként való tevékenység végzését kizárhatja különösen:
a) eszméletvesztéssel járó kórképek (akut, illetve dekompenzált stádiuma),
b) szenvedélybetegségek (alkohol- és drogfüggőség),
c) pszichiátriai megbetegedések (pszichózisok és személyiségzavarok súlyos formái),
d) súlyos és nem korrigált látásromlás,
e) súlyos és nem korrigált hallásromlás,
f) súlyos és nem korrigált mozgáskorlátozottság
fennállása.
15. § (1) Az alkalmasság orvosi vizsgálatát a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos Munkahigiénés és Foglalkozásegészségügyi Intézete (a továbbiakban: OMFI) által kijelölt területileg illetékes foglalkozás-egészségügyi szakellátó helyek szakorvosai végzik. Az OMFI a kijelölt szakellátó helyek jegyzékét az Egészségügyi Közlönyben közleményként közzéteszi. A vizsgálat eseti térítési díja megegyezik a munkáltató által - külön jogszabályban meghatározottak szerint - fizetendő „B” foglalkozás-egészségügyi osztály esetében évente egy főre fizetendő díjjal.
(2) Ha az alkalmasság elbírálásához a foglalkozás-egészségügyi szakellátó hely szakorvosának megítélése szerint a pszichikai állapotra vonatkozó vélemény beszerzése is szükséges, úgy a pszichikai vizsgálatot igazságügyi elmeorvos-szakértő végzi el. A pszichikai vizsgálatot 62 éves korban, illetve az ezt követő alkalmassági vizsgálatok során minden esetben el kell végezni. A belátási képesség csökkenése miatti orvosi tevékenység folytatásától való eltiltásra a vonatkozó jogszabály rendelkezései az irányadóak.
(3) Az alkalmasság elbírálásához szükséges, az (1)-(2) bekezdésekben meghatározott orvosi véleményt a foglalkozás-egészségügyi szakellátó hely szakorvosa a vizsgálat elvégzését követő 3 munkanapon belül megküldi az ÁNTSZ megyei (fővárosi) intézetének.
16. § (1) Az alkalmasság minősítését az ÁNTSZ megyei (fővárosi) intézete végzi, és erről határozatot hoz.
(2) Az alkalmasság minősítése az egészségi, fizikai és pszichikai vizsgálat eredményétől függően:
a) alkalmas, illetve
b) alkalmatlan.
(3) Az alkalmasság minősítéséről szóló határozat ellen benyújtott jogorvoslati kérelem esetén az alkalmasság orvosi vizsgálatát az Országos Orvosszakértői Intézet végzi.
(4) Az alkalmas minősítés - a 62. életév betöltéséig - annak kiadásától számított öt évig, a 62. életév után két évig jogosít háziorvosi, fogorvosi tevékenység végzésére azzal, hogy a 62. életév betöltésének évében alkalmassági vizsgálatot kell végezni.
17. § (1) A háziorvosnak, fogorvosnak soron kívüli alkalmassági vizsgálaton kell részt vennie, ha egészségi állapotában olyan változás következett be, amely feltehetően alkalmatlanná teszi az adott tevékenység ellátására, illetve vehet részt, ha az egészségi állapotában bekövetkezett változás miatt megítélése szerint a háziorvosi, fogorvosi tevékenység ellátására alkalmassá vált.
(2) A soron kívüli alkalmassági vizsgálatot az érintett háziorvos, fogorvos és a Magyar Orvosi Kamara kezdeményezheti az ÁNTSZ megyei (fővárosi) intézeténél.
(3) A soron kívüli alkalmassági vizsgálatnál a 15-16. §-ok előírásait megfelelően kell alkalmazni azzal, hogy ha a korábbi adatok rendelkezésre állnak, akkor a változásokat kell regisztrálni.
(4) Ha a háziorvos, fogorvos a soron kívüli alkalmassági vizsgálaton neki felróható okból ismételten nem jelenik meg, vagy a vizsgálat eredményeképpen alkalmatlannak minősül, akkor háziorvosi, fogorvosi tevékenységet nem folytathat.
18. § (1) A háziorvos által használt nyomtatványok jegyzékét az 1. számú melléklet tartalmazza.
(2) A háziorvosi ellátáshoz kapcsolódó ápolói tevékenység tartalmát a 2. számú melléklet tartalmazza.
19. § (1) E rendelet - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény (a továbbiakban: Tv.) hatálybalépésének napján lép hatályba.
(2) E rendelet 11. §-ának (4) bekezdése 2001. január 1-jén lép hatályba. 2001. január 1-jéig a háziorvosi ügyeleti szolgálatban az az orvos működhet közre, aki erre a háziorvosi és házi gyermekorvosi szolgálatról szóló 6/1992. (III. 31.) NM rendelet alapján jogosult volt.
(3) Az alkalmassági vizsgálatot az e rendelet hatálybalépése napján háziorvosi, fogorvosi tevékenységet végző háziorvosnak, fogorvosnak e rendelet hatálybalépésétől számított 1 éven belül kell elvégeztetnie.
(4) Az, a 12. § (3) bekezdésben meghatározott szakképesítéssel nem rendelkező személy, aki e rendelet hatálybalépése napján fogorvosi tevékenységhez kapcsolódó asszisztensi tevékenységet végez, a szakképesítés nélkül tevékenységet 2003. december 31-ig láthatja el. Az a személy, aki e tevékenységét e rendelet hatálybalépését követően kezdi meg, és nem rendelkezik valamely szükséges szakképesítéssel, akkor alkalmazható, ha a munkavégzésre irányuló szerződésben kötelezettséget vállal arra, hogy azt az alkalmazás időpontjától számított 3 éven belül megszerzi.
(5) Az az orvos, aki 1998. december 31. napján háziorvosi tevékenységet látott el és akkor a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárra jogosító életkora eléréséig legfeljebb öt év volt hátra, és az ideiglenes működési engedélyét legfeljebb az öregségi nyugdíjkorhatárra jogosító életkor eléréséig meghosszabbították, a nyugdíjkorhatár eléréséig külön felmentés nélkül folytathat háziorvosi tevékenységet.
(6) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti:
a) a háziorvosi és házi gyermekorvosi szolgálatról szóló 6/1992. (III. 31.) NM rendelet,
b) a háziorvosi tevékenységgel összefüggő egyes miniszteri rendeletek módosításáról szóló 7/1993. (II. 19.) NM rendelet 1-3. §-ai,
c) a háziorvosi és házi gyermekorvosi szolgálatról szóló 6/1992. (III. 31.) NM rendelet módosításáról rendelkező 29/1997. (X. 3.) NM rendelet 1-6. §-ai, 7. §-ának (2) bekezdése és melléklete,
d) a háziorvosi és házi gyermekorvosi szolgálatról szóló 6/1992. (III. 31.) NM rendelet módosításáról rendelkező 26/1998. (XII. 27.) EüM rendelet,
e) az egészségügyi szakellátás társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló 9/1993. (IV. 2.) NM rendelet módosításáról szóló 6/1994. (IV. 1.) NM rendelet 3. §-a (3) bekezdésének a) pontja,
f) az egészségügyi szolgáltatást nyújtó egyes intézmények szakmai minimumfeltételeiről szóló 21/1998. (VI. 3.) NM rendelet módosításáról szóló 12/1999. (V. 31.) EüM rendelet 3. §-ának (1) bekezdése.
(7) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg az egészségügyi szolgáltatást nyújtó egyes intézmények szakmai minimumfeltételeiről szóló 21/1998. (VI. 3.) NM rendelet
a) 15. §-ának (4) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(4) A 8. §-ban, továbbá a 12. számú mellékletben foglaltakat az egyéb szakrendelésnek minősülő egészségügyi szolgáltatók tekintetében az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény hatálybalépésének napjától kell alkalmazni. A 6. §-ban, továbbá a 10. számú mellékletben foglaltakat az egyéb szakrendelésnek minősülő egészségügyi szolgáltatók tekintetében 2001. január 1-jétől kell alkalmazni.”
b) 16. §-ának (3) bekezdése hatályát veszti.