9/2000. (VIII. 4.) SzCsM rendelet

a személyes gondoskodást végző személyek továbbképzéséről és a szociális szakvizsgáról

A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 132. §-a (2) bekezdésének f) pontjában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:

Szakmai továbbképzés

1. § (1) A szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi tevékenységet végző személyek (a továbbiakban: személyes gondoskodást végző személyek) folyamatos szakmai továbbképzésben kötelesek részt venni (a továbbiakban: továbbképzésre kötelezettek).
(2) E rendelet alkalmazásában
a) személyes gondoskodást végző személy az, aki
aa) a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendeletben, valamint a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 15/1998. (IV. 30.) NM rendeletben meghatározott képesítési előírásokhoz kötött tevékenységet főállásban munkaviszonyban vagy közalkalmazotti jogviszonyban, illetőleg hivatásos nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban [150/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet 15. §] vagy szociális vállalkozás [188/1997. (XII. 16.) Korm. rendelet 18. §; 281/1997. (XII. 23.) Korm. rendelet 12. §] keretében (a továbbiakban együtt: képesítéshez kötött tevékenység) végez, és
ab) a képesítési előírásoknak megfelelő szakképesítéssel rendelkezik;
b) főállásnak több egyidejűleg fennálló munkaviszony vagy közalkalmazotti jogviszony esetén az tekintendő, amelyben a munkaidő hosszabb, azonos hosszúságú munkaidejű munkaviszonyok vagy közalkalmazotti jogviszonyok esetén pedig az, amelyiket korábban létesítették.
2. § (1) A továbbképzés továbbképzési időszakokban történik. A továbbképzési időszak tartama hét év. Az első továbbképzési időszak kezdete 2001. január elseje. Az ezt követően munkaviszonyt, közalkalmazotti jogviszonyt vagy hivatásos nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyt létesítők, illetőleg a képesítési előírásnak megfelelő szakképesítést megszerzők esetében a munkába állás, a foglalkoztatás megkezdésének, illetőleg a szakképesítés megszerzésének napja. A szociális vállalkozási tevékenységet kezdők esetében a továbbképzési időszak kezdete a tevékenység megkezdésének napja.
(2) A továbbképzési időszak megszakad, ha a továbbképzésre kötelezettnek az 1. § (2) bekezdésének aa) pont szerinti munkaviszonya, közalkalmazotti jogviszonya vagy hivatásos nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonya megszűnik, illetőleg a szociális vállalkozási tevékenységgel felhagy. Ha a továbbképzési időszak megszakadását követő egy éven belül a továbbképzésre kötelezett újólag az 1. § (2) bekezdésében megjelölt képesítéshez kötött tevékenységbe kezd, illetőleg arra vonatkozóan munkaviszonyt, közalkalmazotti jogviszonyt vagy hivatásos nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyt létesít, a továbbképzési időszak továbbfolytatódik, és a megszakadásig megszerzett pontokat a továbbképzési pontok teljesítésekor [3. § (2) bekezdés] figyelembe kell venni.
(3) A továbbképzési időszakba - a (4) bekezdésben meghatározott kivétellel - nem számít bele az az idő (a továbbiakban: szünetelés), amely alatt a továbbképzésre kötelezett terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási segély, gyermekgondozási díj igénybevétele miatt vagy egyéb okból három hónapot meghaladóan fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe, sorkatonai vagy polgári szolgálatát tölti.
(4) Ha a szünetelés ideje alatt a továbbképzésre kötelezett megszerzi a 3. § (2) bekezdésben meghatározott pontokat, ezzel teljesíti továbbképzési kötelezettségét, és a szünetelés időtartama teljes egészébe beszámít a továbbképzési időszakba.
(5) Ha a szünetelés ideje alatt a továbbképzésre kötelezett a 3. § (2) bekezdésében meghatározott pontoknak csak egy részét szerzi meg, a szünetelés időtartama nem számít be a továbbképzési időszakba, de a megszerzett pontokat a szünetelés után figyelembe kell venni.
(6) Teljesíti a továbbképzési kötelezettségét az, aki az adott továbbképzési időszak alatt
a) a munkaköréhez kapcsolódó területen
aa) az Országos Képzési Jegyzékben szereplő szakképesítést vagy felsőfokú alapképzésben oklevelet szerez,
ab) felsőfokú végzettség esetén kiegészítő alapképzésben vagy szakirányú továbbképzésben második vagy további oklevelet szerez,
ac) tudományos fokozatot szerez;
b) szociális szakvizsgát vagy pedagógus-munkakörben történő foglalkoztatás esetén pedagógus szakvizsgát tesz.
3. § (1) A továbbképzési kötelezettség teljesítésének mérése pontozással (a továbbiakban: továbbképzési pontérték) történik.
(2) A továbbképzésre kötelezettnek egy továbbképzési időszak alatt felsőfokú végzettség esetén 80, egyéb szakképesítés esetén 60 pontot kell megszereznie.
(3) Ha a továbbképzésre kötelezett más jogszabály és e rendelet alapján is köteles továbbképzésben részt venni és ezen kötelezettségének az adott továbbképzési időszak alatt eleget tett, csak a (2) bekezdésben meghatározott pontok felét kell megszereznie.
(4) Továbbképzési pontérték az (5) bekezdésben meghatározott minősített továbbképzési programokon történő részvétellel szerezhető.
(5) A minősített továbbképzési programok a következők:
a) továbbképzés céljából szervezett tanfolyam: az elméleti és gyakorlati foglalkozások keretében egyes szakmai témaköröket legalább 30 órában feldolgozó, számonkéréssel végződő képzés, amelyen való részvétellel legalább 30, legfeljebb 50 továbbképzési pont szerezhető;
b) szakmai személyiségfejlesztő foglalkozás: a szakmai önismeretet, készséget, képességet fejlesztő legalább 25 órából álló csoportmunkát - ideértve az esetmegbeszélő és szupervíziós csoportot is - feltételező foglalkozás, amelyen való részvétellel legalább 25, legfeljebb 35 továbbképzési pont szerezhető;
c) szakmai tanácskozás: a szociálpolitika, a gyermekvédelem vagy a szociális gondoskodás témakörében szervezett legalább öt előadásból álló rendezvény, amelyen való részvétellel legalább 5, legfeljebb 10 továbbképzési pont szerezhető;
d) külföldi vagy hazai tanulmányút: egy adott szakmai téma tanulmányozására, gyakorlati tapasztalatok elsajátítására szervezett legalább háromnapos tapasztalatcsere, amelyen való részvétellel legalább 10, legfeljebb 20 továbbképzési pont szerezhető.
(6) A továbbképzési pontértékek teljesítéséhez legalább egy továbbképzés céljából szervezett tanfolyamon való részvétel szükséges.
(7) A minősített továbbképzési programon való részvételről szóló igazolást a továbbképzés szervezője adja ki. Az 1. számú melléklet szerinti igazoláson fel kell tüntetni a megszerzett továbbképzési pontértéket.
4. § (1) Minősített továbbképzési programot - a továbbképzés céljából szervezett szakmai tanfolyam kivételével - bármely természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező társaság szervezhet. Szakmai tanfolyam szervezésére csak államilag elismert szociális vagy gyermekvédelmi képzést folytató képzőhely jogosult, feltéve, hogy a legutolsó képzést a továbbképzési program benyújtását megelőző három éven belül fejezték be.
(2) A továbbképzési programok minősítését, a továbbképzési pontértékek meghatározását és a támogatás mértékének megállapítását az Országos Szociális és Gyermekvédelmi Továbbképzési és Szakvizsga Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) végzi.
(3) A továbbképzési program minősítési díja a 3. § (4) bekezdésének a)-b) pontja szerinti program esetén a közalkalmazottakra vonatkozó „A” fizetési osztály 1. fokozata szerinti illetmény havi összegének (a továbbiakban: alapdíj) 50%-a, a c)-d) pontja szerinti program esetén pedig az alapdíj 25%-a.
(4) Továbbképzési program lebonyolításához a szervező támogatást igényelhet.
(5) A továbbképzési programok minősítése és támogatása a program benyújtásával egyidejűleg, évente két alkalommal, május 15-ig, illetve november 15-ig kérhető a 2. számú melléklet szerinti adatlapon. Az adatlaphoz csatolni kell a minősítési díj befizetését igazoló dokumentum fénymásolatát.
(6) A Bizottság a minősített továbbképzési programok listáját és pontértékét, a programok formáját, címét, célcsoportját, helyét, idejét, díját, a jelentkezés helyét, módját és határidejét minden év január 15-éig, illetve július 31-éig a Szociális és Családügyi Minisztérium hivatalos lapjában közzéteszi.

A szociális szakvizsga

5. § (1) Szociális szakvizsgát az a legalább öt éve képesítéshez kötött tevékenységet végző tehet (a továbbiakban: jelölt), aki
a) felsőfokú szociális alapvégzettséggel (szociálpolitikus, szociális munkás, szociálpedagógus, szociális szervező) rendelkezik; vagy
b) egyéb felsőfokú végzettséggel rendelkezik, és részt vett a szociális alapismereteket nyújtó 120 órás tanfolyamon. A tanfolyam elvégzése nem kötelező, ha a jelölt legalább tíz éve egybefüggően képesítéshez kötött tevékenységet végez.
(2) Szociális alapismereteket nyújtó tanfolyamot csak államilag elismert szociális képzést szervező felsőfokú szociális alapképzést folytató intézmény (a továbbiakban: szervező) szervezhet.
6. § (1) A szociális szakvizsgára bocsátás iránti kérelmet - a vizsga időpontjának megjelölésével - legalább egy hónappal korábban kell benyújtani a jelölt által választott vizsgajoggal rendelkező intézményhez [13. § (1) bekezdés].
(2) A kérelemhez csatolni kell
a) a felsőfokú végzettséget tanúsító oklevél közjegyző által hitelesített másolatát;
b) a szociális ismereteket nyújtó tanfolyam elvégzését tanúsító igazolást, vagy ha az azon való részvétel nem kötelező, a képesítéshez kötött tevékenység végzésének igazolását;
c) a vizsgadíj befizetésének igazolását.
(3) Ha a jelölt a 7. § (3) bekezdése alapján a vizsga általános részének [7. § (1) bekezdés a) pont] letétele alól mentesül, ezt a tényt a vizsgára jelentkezésekor jeleznie kell.
(4) A szociális szakvizsga díja az alapdíj 80%-a [4. § (3) bekezdés]. A pótvizsga díja megegyezik az alapdíj összegével. A szakvizsga, illetve a pótvizsga díját ahhoz a vizsgajoggal rendelkező intézményhez kell befizetni, ahová a jelölt vizsgára jelentkezik.
7. § (1) A szociális szakvizsga az alábbi két témakörből áll:
a) általános szociális, illetve gyermekvédelmi és gyermekjóléti alapismeretek,
b) a jelölt által szabadon választott témacsoport.
(2) A jelölt az alábbi témacsoportok közül választhat:
a) családvédelem, családgondozás;
b) gyermek- és ifjúságvédelmi alapellátás;
c) gyermek- és ifjúságvédelmi szakellátás;
d) idősek szociális ellátása;
e) pszichiátriai és szenvedélybetegek szociális ellátása;
f) fogyatékosok szociális ellátása, rehabilitációja;
g) hajléktalanellátás.
(3) Az (1) bekezdés a) pontjában megjelölt témakörből történő vizsga letétele alól a felsőfokú szociális alapvégzettséggel rendelkezők mentesülnek.
(4) Az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt témakörből történő vizsgára - a (3) bekezdésben meghatározottak kivételével - csak az bocsátható, aki az a) pontban megjelölt vizsgát sikeresen letette.
8. § (1) A szociális szakvizsga mindkét témaköréből írásbeli és szóbeli vizsgát kell tenni. Szóbeli vizsgára csak az bocsátható, aki sikeres írásbeli vizsgát tett. Az írásbeli vizsgát a vizsgabizottság értékeli.
(2) Az írásbeli vizsgán a rendfenntartás a vizsgát felügyelő személy feladata. Az írásbeli vizsga csak akkor tekinthető érvényesnek, ha a jelölt a feladatlapot és a megoldást aláírásával látja el és a vizsgát felügyelő személynek adja át.
(3) Ha a jelölt az írásbeli vizsgára vonatkozó szabályokat megszegi, a vizsgát felügyelő személy figyelmezteti. Ismételt vagy súlyos szabályszegés esetén a vizsgabiztos a jelölt vizsgáját felfüggesztheti. Felfüggesztés esetén az írásbeli vizsgát meg kell ismételni.
(4) A szóbeli vizsgát háromtagú vizsgabizottság előtt kell letenni. A vizsgabizottság a jelölt vizsgáját zárt tanácskozáson értékeli és döntését nyilvánosan hirdeti ki.
(5) A szóbeli vizsgáról jegyzőkönyvet kell készíteni, amelyet a vizsgabizottság tagjai aláírnak. A jegyzőkönyvben fel kell tüntetni a jelölt személyi adatait, a vizsga tárgyát, időpontját és értékelését.
9. § (1) A szakvizsga értékelése az érvényes írásbeli és a szóbeli vizsga alapján a következő lehet:
a) kiválóan megfelelt,
b) jól megfelelt,
c) megfelelt,
d) nem felelt meg.
(2) A sikertelen vizsga, illetve vizsgarész legfeljebb két alkalommal ismételhető meg. Az ismétlővizsgát a sikertelen vizsgát követő egy éven belül kell letenni.
(3) Sikeres vizsga esetén
a) a felsőfokú szociális alapvégzettséggel rendelkező jelölt szakvizsgázott szociálpolitikus vagy szakvizsgázott szociális munkás, illetőleg szakvizsgázott szociálpedagógus vagy szakvizsgázott szociális szervező cím használatára jogosító 3. számú melléklet szerinti oklevelet kap;
b) az egyéb felsőfokú végzettséggel rendelkező jelölt a szociális szakvizsga letételét igazoló 4. számú melléklet szerinti oklevelet kap.
(4) Az oklevél egyetemi vagy főiskolai végzettséget nem tanúsít és az alapvégzettség szintjét nem változtatja meg.

Az Országos Szociális és Gyermekvédelmi Továbbképzési és Szakvizsga Bizottság

10. § (1) A Bizottság kilenc tagból áll. Elnökét és tagjait a szociális és családügyi miniszter kéri fel, ötévi időtartamra. A Bizottság ügyrend szerint ülésezik.
(2) A Bizottság összetétele a következő:
a) elnök;
b) három fő a szociális, illetve gyermekvédelmi képzés területéről;
c) három fő a szociális, illetve gyermekvédelmi szolgáltatások területéről;
d) két fő a Szociális és Családügyi Minisztériumból.
11. § A Bizottság feladatai a következők:
a) a Bizottság ügyrendjének kidolgozása;
b) a továbbképzési programok minősítése, pontértékeinek meghatározása és a támogatások odaítélése;
c) a szociális ismereteket nyújtó tanfolyam elméleti és gyakorlati követelményeinek meghatározása;
d) a szociális szakvizsga általános és témacsoportonkénti szakmai követelményeinek meghatározása;
e) az országosan egységes szakvizsga-követelmények kidolgozása és a vizsgakérdések jóváhagyása;
f) a továbbképzések és a szociális ismereteket nyújtó tanfolyamok szakmai felügyelete;
g) a vizsgajog elnyerésére irányuló pályázatok elbírálása.
12. § (1) A Bizottság titkársági feladatait a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet (a továbbiakban: Titkárság) látja el.
(2) A Titkárság feladatai
a) a továbbképzésekkel kapcsolatosan
aa) a továbbképzési programok minősítésre történő előkészítése, a minősítés után az érintettek kiértesítése,
ab) a továbbképzési tájékoztatók elkészítése és kiadása,
ac) kapcsolattartás a továbbképzést folytató szervezetekkel,
ad) a továbbképzésekkel kapcsolatos adminisztráció, információszolgáltatás,
ae) a szakértők felkérésével kapcsolatos feladatok,
af) a továbbképzések tapasztalatainak évenkénti értékelése, és erről beszámoló készítése a szociális és családügyi miniszternek;
b) a szociális szakvizsgákkal kapcsolatosan
ba) a szociális ismereteket nyújtó tanfolyamok anyagának kidolgoztatása, kiadása, a tanfolyamot szervezőkkel való kapcsolattartás,
bb) a szakvizsga tananyagainak, vizsgatételeinek és feladatainak a kidolgoztatása, kiadása,
bc) a szakvizsgára jelentkezések koordinálása, a szakvizsgára vonatkozó dokumentumok vezetése és kezelése;
bd) a vizsgabizottsági elnökök felkérése,
be) a vizsgabizottsági elnökök és tagok felkészítése, tevékenységük figyelemmel kísérése,
bf) a szakvizsgákkal kapcsolatos pénzügyi feladatok ellátása,
bg) a jelöltek tájékoztatása az adott szakvizsgaidőszakban szervezendő szakvizsgák helyéről és időpontjáról.
13. § (1) Szociális szakvizsgát szociális szakvizsgáztatási joggal (a továbbiakban: vizsgajog) rendelkező szociális alapképzést folytató felsőoktatási intézményben vagy a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézetben lehet tenni.
(2) A vizsgabizottságok elnökeit a Titkárság, a tagokat pedig a vizsgajoggal rendelkező intézmény kéri fel.
(3) A vizsgajog elnyerésére az a szociális alapképzést folytató felsőoktatási intézmény nyújthat be pályázatot, amelyben a szociális alapképzési szak önálló oktatási-szervezeti egység keretein belül működik, és a szak oktatóinak legalább a fele az intézménnyel munkaviszonyban vagy közalkalmazotti jogviszonyban áll.
(4) A vizsgajog elnyerésére irányuló pályázatot a Titkárságon keresztül a Bizottsághoz kell benyújtani a (3) bekezdésben foglalt feltételek igazolására szolgáló dokumentumokkal együtt.
(5) A vizsgajogot elnyert intézmény öt évig jogosult szociális szakvizsga szervezésére. Ha a vizsgajog elnyerését követő öt éven belül bekövetkezett változás folytán a vizsgajogot elnyert intézmény nem teljesíti a (3) bekezdésben foglalt feltételeket, a vizsgajog megszűnik. Ezt a tényt a vizsgajogot elnyert intézmény haladéktalanul köteles bejelenteni a Titkárságon keresztül a Bizottságnak. A vizsgajog megszűnését a Bizottság állapítja meg.
(6) A vizsgajog elnyerésére a Bizottság a szociális alapképzést folytató felsőoktatási intézmények számára pályázatot ír ki. A Bizottság a vizsgajoggal rendelkező intézmények nevét és címét, valamint a vizsgajog megszűnését a Szociális és Családügyi Minisztérium hivatalos lapjában közzéteszi.
14. § (1) A szakvizsgát oly módon kell megszervezni, hogy egy vizsgabizottság egy vizsganapjára legalább tíz, de legfeljebb húsz vizsgázó jusson.
(2) A vizsgák időpontját a február 1-jétől április 30-áig és szeptember 1-jétől november 30-áig terjedő időszakra lehet kitűzni. Ha az adott vizsgaidőszakban a vizsgajoggal rendelkező intézmény nem szervez szakvizsgát, a jelentkezési lapokat továbbítja a Titkárságnak, és erről a jelöltet értesíti. Ha az adott vizsgaidőszakban egyetlen vizsgajoggal rendelkező intézmény sem szervez szakvizsgát, a szakvizsgát a Titkárság által kijelölt vizsgabizottság előtt lehet letenni. Ebben az esetben az (1) bekezdésben foglalt korlátozás nem érvényesül.
(3) A vizsgabizottság tagjait vizsgáztatói díj illeti meg. A vizsgáztatói díj vizsganaponkénti összege megegyezik az alapdíjjal [4. § (3) bekezdés]. A vizsgabizottság elnöke esetében a vizsgáztatói díj az alapdíj 120%-a.

Egyéb rendelkezések

15. § (1) A személyes gondoskodást nyújtó intézmény vezetője (a továbbiakban: munkáltató) éves továbbképzési tervet köteles készíteni.
(2) A továbbképzési terv tartalmazza
a) a tárgyévben továbbképzésben résztvevők és a jogszabály által szakvizsgára kötelezettek, valamint az arra önként jelentkezők várható számát, munkakörük és a várható távolléti idő feltüntetésével;
b) a továbbképzésben, illetőleg felkészítő tanfolyamon résztvevők helyettesítésére vonatkozó tervet;
c) a továbbképzésre, felkészítő tanfolyamra és szakvizsgára fordítható források megjelölését és felosztását.
(3) Ha a továbbképzés munkaidőben történik, a munkáltató köteles a továbbképzésben résztvevő számára a továbbképzésen való részvétel idejére munkaidő-kedvezményt biztosítani, és erre az időre távolléti díj fizetésére köteles. A munkáltató és a továbbképzésben résztvevő a továbbképzés egyéb költségeinek viseléséről tanulmányi szerződést köthet.
(4) A jogszabály által szakvizsgára kötelezettek esetében a munkaidő-kedvezmény, a távolléti díj, a felkészítő tanfolyam költsége és a szakvizsga díja a munkáltatót terheli. Ha a szakvizsgára kötelezett a vizsgán vagy a vizsgarészen nem felel meg, a megismételt vizsgával vagy vizsgarésszel kapcsolatosan munkaidő-kedvezményre nem jogosult és a megismételt vizsgával vagy vizsgarésszel kapcsolatos költségek és díjak őt terhelik. A szakvizsgára önként jelentkezők esetében a munkáltató tanulmányi szerződésben a költségek és a díj megtérítését részben vagy egészében átvállalhatja.

Záró rendelkezések

16. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.
(2) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg
a) a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet 6. §-a az alábbi új bekezdésekkel egészül ki, és ezzel egyidejűleg a jelenlegi (6)-(8) bekezdések számozása (9)-(11) bekezdésekre változik:
„(6) Vezető családgondozói, intézményvezetői, gondozási központvezetői, módszertani osztályvezetői beosztást (a továbbiakban együtt: vezetői beosztás)
a) az öt vagy annál több szakmai munkát végző személyt foglalkoztató családsegítő szolgálatnál,
b) a tíz vagy ennél több szakmai munkát végző személyt foglalkoztató gondozási központnál,
c) az ötven férőhely feletti bentlakásos szociális intézménynél,
d) a módszertani feladatok ellátására kijelölt szociális intézménynél
csak az a 3. számú mellékletben meghatározott képesítési előírásoknak megfelelő személy tölthet be, aki szociális szakvizsgát tett.
(7) A (6) bekezdésben felsorolt személyes gondoskodást nyújtó szociális intézményekben vezetői beosztást betöltők 2005. december 31-ig kötelesek a szociális szakvizsgát letenni. E határidőt követően szociális szakvizsgával nem rendelkező személy vezetői beosztásban nem foglalkoztatható, illetve vezetői megbízást nem kaphat.
(8) Mentesül a szakvizsga letételének kötelezettsége alól az, aki a szociális szakképesítéshez kapcsolódó szakterületen tudományos fokozatot vagy doktori cselekmény alapján doktori címet szerzett, továbbá az, akinek 2001. január 1-jét követően öt vagy öt évnél kevesebb időtartam van hátra a reá irányadó nyugdíjkorhatár betöltéséig.”
b) a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet 3. §-ának (2)-(3) bekezdései helyébe az alábbi új rendelkezések lépnek, és ezzel egyidejűleg a jelenlegi (2)-(3) bekezdések számozása (5)-(6) bekezdésekre változik:
„(2) Magasabb vezetői, vezetői beosztást
a) az öt vagy annál több szakmai munkát végző személyt foglalkoztató gyermekjóléti szolgálatnál,
b) a bölcsődei igazgatóságoknál és a bölcsődék egyesített intézményeinél,
c) a tizenkét férőhely feletti átmeneti ellátást nyújtó intézménynél,
d) a tíz vagy ennél több nevelőszülő munkáját irányító területi gyermekvédelmi szolgálatnál,
e) a tizenkét férőhely feletti gyermekotthonnál, illetve speciális gyermekotthonnál és javítóintézetnél
csak az a 2. számú melléklet I. részében meghatározott képesítési előírásoknak megfelelő személy tölthet be, aki szociális szakvizsgát tett.
(3) A (2) bekezdésben felsorolt személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézményekben magasabb vezetői, vezetői beosztást betöltők 2005. december 31-ig kötelesek a szociális szakvizsgát letenni. E határidőt követően szociális szakvizsgával nem rendelkező személy magasabb vezetői, illetve vezetői beosztásban nem foglalkoztatható, illetve ilyen megbízást nem kaphat.
(4) Mentesül a szakvizsga letételének kötelezettsége alól az, aki a gyermekjóléti, gyermekvédelmi szakképesítéshez kapcsolódó szakterületen tudományos fokozatot vagy doktori cselekmény alapján doktori címet szerzett, továbbá akinek 2001. január 1-jét követően öt vagy öt évnél kevesebb időtartam van hátra a reá irányadó nyugdíjkorhatár betöltéséig.”
(3) A vizsgajog elnyerésére első ízben az e rendelet hatálybalépését követően, de legkésőbb 2001. január 1-jéig kell pályázatot kiírni.