126/2001. (VII. 10.) Korm. rendelet

az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjra jogosultságáról szóló 5/1992. (I. 13.) Korm. rendelet módosításáról

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 101. §-ának (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:
1. § Az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjra jogosultságáról szóló 5/1992. (I. 13.) Korm. rendelet 2. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„2. § (1) Az 1. § hatálya alá tartozó személy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 7. §-a (1) és (4)-(5) bekezdéseiben meghatározott öregségi nyugdíjkorhatárának elérése előtt öregségi nyugdíjra akkor jogosult, ha
a) a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek nyilvántartása alapján, vagy a Tny. 43. §-a (2) bekezdésének a)-b) pontjaiban meghatározott módon, illetőleg egyéb egykorú eredeti okirattal bizonyítja, hogy az öregségi nyugdíj megállapításának kezdő időpontját közvetlenül megelőző 1825 napon belül legalább 1290 napig is, és legalább huszonöt (a magánénekes és a magántáncos, valamint a fúvószenész húsz) éven át - ide nem értve a képzés idejét - belföldön vagy külföldön az 1. §-ban meghatározott művészeti tevékenységét főfoglalkozásszerűen folytatta, és
b) legalább 25 évi szolgálati időt szerzett.
(2) Az öregségi nyugdíj megállapításánál - és minden egyéb vonatkozásban - a Tny.-nek az öregségi nyugdíjra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy az 1. § c) pontja szerinti feltételek fennállását az Országos Sportegészségügyi Intézet igazolja.
(3) Az (1) bekezdés alkalmazásánál művészeti tevékenységet főfoglalkozásszerűen folytatta az a személy, aki az (1) bekezdés a) pontjában említett időtartam alatt azzal egyidejűleg nem folytatott a művészeti tevékenységével kapcsolatba nem hozható egyéb keresőtevékenységet.”
2. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 5. napon lép hatályba azzal, hogy rendelkezéseit a hatálybalépése napjától vagy az azt követő időponttól megállapításra kerülő, illetőleg az említett időpontban még folyamatban lévő ügyekben egyaránt alkalmazni kell.