14/2001. (V. 9.) KöM-EüM-FVM együttes rendelet

a légszennyezettségi határértékekről, a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről

A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 89. §-ának (3) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeljük el:
1. § A rendelet hatálya
a) a légszennyezettségre és annak határértékeire,
b) a helyhez kötött légszennyező pontforrásokra, azok üzemeltetőire, valamint a pontforrások kibocsátásaira
terjed ki.
2. § A rendelet alkalmazásában
a) a légszennyezettség
aa) egészségügyi határértéke: a légszennyezettségnek a tudomány mindenkori szintje alapján megállapított azon mértéke, amely tartós egészségkárosodást nem okoz, és amelyet az emberi egészség védelme érdekében e jogszabályban meghatározott módon és időn belül be kell tartani,
ab) ökológiai határértéke: a légszennyezettség azon szintje, amely túllépése esetén az ökológiai rendszer károsodhat;
b) tűréshatár: a légszennyezettség egészségügyi határértékének bizonyos százaléka, amellyel a határérték a jogszabályban meghatározott feltételek mellett túlléphető;
c) tájékoztatási küszöbérték: a légszennyezettségnek egyes légszennyező anyagok tekintetében a lakosság egyes érzékeny (gyermek, időskorú, beteg) csoportjaira megállapított szintje, amelynek túllépése esetén a lakosságot tájékoztatni kell;
d) riasztási küszöbérték: a légszennyezettség azon szintje, amelynek rövid idejű túllépése is veszélyeztetheti az emberi egészséget, és amelynél azonnali beavatkozást kell tenni.
3. § A légszennyező anyagokat - az egészségre és a környezetre gyakorolt hatásuk alapján
I. különösen veszélyes,
II. fokozottan veszélyes,
III. veszélyes,
IV. mérsékelten veszélyes
veszélyességi fokozatba kell sorolni.

A légszennyezettség határértékei

4. § (1) A rendelet 1.1. számú mellékletében szereplő - veszélyességi fokozatba sorolt - légszennyező anyagokra - a (4) bekezdésben foglaltak kivételével - a légszennyezettség abban meghatározott egészségügyi határértékeit kell alkalmazni az ország egész területére. A melléklet A) pontjában felsorolt, kiemelt jelentőségű légszennyező anyagokat és a B) pontban felsorolt ülepedő port és néhány összetevőjét - külön jogszabályban meghatározott módon - rendszeresen ellenőrizni és értékelni kell.
(2) Új létesítmények esetében az 1.1. számú melléklet  A) pontjában felsorolt, kiemelt jelentőségű légszennyező anyag tekintetében a légszennyezettségi határérték megadásánál a tűréshatár nem vehető figyelembe.
(3) Az 1.2. számú mellékletben felsorolt egyes légszennyező anyagok tervezési irányértékei a környezeti hatásvizsgálat köteles tevékenységek esetében a területek légszennyezettségének megítéléséhez, terjedési modellek, hatásvizsgálatok készítéséhez javasolt irányértékek.
(4) A 2. számú mellékletben felsorolt légszennyező anyagokra a légszennyezettség abban megadott - meghatározott területre vonatkozó - ökológiai határértékeit kell alkalmazni.
(5) Az 1. számú mellékletben felsorolt egyes légszennyező anyagok tájékoztatási és riasztási küszöbértékeit, valamint a nyilvánosság tájékoztatásának szabályait a 3. számú melléklet tartalmazza.
(6) A légszennyezettség mértéke alapján megállapított zónák típusait a 4. számú melléklet tartalmazza. A zónák kijelölésénél az 1.1. számú melléklet A) és B) pontjában felsorolt légszennyező anyagokat kell figyelembe venni.
(7) A légszennyezettség egészségügyi határértékeinek és egyes légszennyező anyagok tervezési irányértékeinek (1. számú melléklet), valamint a tájékoztatási és riasztási küszöbértékeknek (3. számú melléklet) a felülvizsgálatára a levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról szóló 21/2001. (II. 14.) Korm. rendeletben foglaltak alapján az érdekelt miniszterek programot készítenek.

A helyhez kötött légszennyező pontforrás kibocsátási határértékei

5. § A helyhez kötött légszennyező pontforrásokra
a) technológiai (általános, eljárásspecifikus) kibocsátási határértéket,
b) egyedi kibocsátási határértéket,
c) össztömegű kibocsátási határértéket
kell alkalmazni, illetve megállapítani.
6. § (1) A határérték túllépésének minősül, ha a környezethasználó a füstgáz, véggáz hígításával éri el a technológiai kibocsátási határérték betartását.
(2) A hordozógáz biztonsági szempontból indokolt vagy bármely okból történő hígítására vagy hűtésére használt levegőmennyiséget a kibocsátási koncentráció meghatározásánál, a kibocsátási határértékek betartásának ellenőrzésekor figyelmen kívül kell hagyni.
7. § (1) A helyhez kötött légszennyező pontforrásokra vonatkozó általános technológiai kibocsátási határértékeket a légszennyező anyag tömegáramának és az O, A, B, C, illetőleg D osztályba sorolás szerinti minőségi jellemzőknek a figyelembevételével az 5. számú melléklet tartalmazza.
(2) Egyes technológiákra vonatkozó eljárás specifikus technológiai kibocsátási határértékeket és egyéb előírásokat a 6. számú melléklet tartalmazza. E technológiákból kikerülő, a mellékletben nem szereplő légszennyező anyagokra az általános technológiai kibocsátási határértékeket kell alkalmazni.
(3) Az egyedi kibocsátási határértékeket - jogszabályban meghatározott esetekben - a környezetvédelmi hatóság határozatban állapítja meg.
(4) Az össztömegű kibocsátási határértékeket külön jogszabályok állapítják meg.
(5) A levegőtisztaság-védelmi szempontból, illetve egészségvédelmi érdekek figyelembevételével különösen jelentős technológiákra vonatkozó technológiai kibocsátási határértékeket külön jogszabályok állapítják meg. Az általános technológiai kibocsátási határértékek ezekre a technológiákra csak akkor alkalmazhatók, ha azt ezen külön jogszabályok előírják.

Hatályba léptető és átmeneti rendelkezések

8. § Ez a rendelet 2001. július 1-jén lép hatályba. A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a levegő tisztaságának védelméről szóló 21/1986. (VI. 2.) MT rendelet végrehajtásáról szóló 4/1986. (VI. 2.) OKTH rendelkezés, valamint ennek módosítására kiadott 8/1989. (VIII. 24.) KVM és a 9/1990. (IV. 30.) KVM rendelet és 2/1995. (III. 24.) KTM rendelet, a levegőtisztaság-védelmi szempontból kiemelten védett területekről szóló 3/1988. (V. 10.) KVM rendelet, a légszennyező anyagokról, a levegőminőségi határértékekről és a légszennyezettség méréséről szóló 5/1990. (XII. 6.) NM rendelet és az azt módosító 17/1993. (VIII. 25.) NM rendelet.
9. § A rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek, valamint tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban, együtt összeegyeztethető szabályozást tartalmaz az Európai Közösségek következő jogszabályaival:
a) a Tanács 96/62/EK irányelve a környezeti levegőminőség értékeléséről és ellenőrzéséről;
b) a Tanács 97/101/EK határozata a tagállamokban a légszennyezés mérését végző egyedi mérőállomások és a mérőhálózatok által szolgáltatott információk és adatok kölcsönös átadásának megteremtéséről;
c) a Tanács 1999/30/EK irányelve a kén-dioxidra, a nitrogén-dioxidra, a nitrogén-oxidra, a szálló porra és az ólomra vonatkozó levegőminőségi határértékekről;
d) a Tanács 2000/69/EK irányelve a benzolra és a szén-monoxidra vonatkozó levegőminőségi határértékekről;
e) a Tanács 92/72/EGK irányelve az ózon által okozott levegőszennyezésről.