17/2001. (VIII. 3.) KöM rendelet

a légszennyezettség és a helyhez kötött légszennyező források kibocsátásának vizsgálatával, ellenőrzésével, értékelésével kapcsolatos szabályokról

A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 110. §-ának (8) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján, az érdekelt miniszterekkel egyetértésben, a következőket rendelem el:
1. § A rendelet hatálya
a) a légszennyezettség,
b) a helyhez kötött légszennyező pontforrások,
c) a pontforrásnak nem minősülő helyhez kötött légszennyező források (a továbbiakban: diffúz forrás) légszennyező anyag kibocsátásának
vizsgálatára, ellenőrzésére, értékelésére,
d) a légszennyezettség mérését végző, valamint a b) és c) pontban meghatározott légszennyező forrásokat üzemeltető természetes és jogi személyekre, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekre (a továbbiakban: üzemeltető)
terjed ki.
2. § E rendelet alkalmazásában
a) vizsgálati küszöb (felső vagy alsó): a légszennyezettség mértéke (lásd 1. számú melléklet), amelyet a vizsgálati módszer meghatározásához kell figyelembe venni;
b) ellenőrző kalibrálás: az elemző készülékek teljes méréstartományában (a jelzési tartományban) legalább 3 ponton a pontosság vizsgálata.

A légszennyezettség vizsgálata, értékelése

Vizsgálati módszerek

3. § (1) A légszennyezettség vizsgálatához olyan mérési módszert és értékelési eljárást kell alkalmazni, amely lehetővé teszi a vizsgálati eredményeknek a külön jogszabály szerinti határértékekkel történő összehasonlítását.
(2) A légszennyezettség vizsgálatánál a következő módszereket kell alkalmazni:
a) méréses vizsgálatot kell végezni a zónákban és agglomerációkban  [LÁBJEGYZET_1]
aa) azokra a légszennyező anyagokra, amelyekre külön jogszabály a riasztási küszöbértéket megállapítja,
ab) azokra a légszennyező anyagokra, amelyekre a jogszabály a vizsgálati küszöbértékeket meghatározza, és a szennyezettség modellezés vagy célvizsgálat eredménye alapján túllépi a felső vizsgálati küszöbértéket, illetve a túllépés megengedett gyakoriságát;
b) méréses vizsgálat, illetve modellezési technikák együttesen is alkalmazhatók azon légszennyező anyagokra, amelyekre a jogszabály a vizsgálati küszöbértéket meghatározza, és a szennyezettségi szint a felső és az alsó vizsgálati küszöbérték között van;
c) a modellezés vagy a műszaki becslés önmagában is elegendő, ha a szennyezettségi szint az alsó vizsgálati küszöbérték alatt van, illetve alacsonyabb, mint a 24 órás határérték 40%-a.
(3) Egyes légszennyező anyagok felső és alsó vizsgálati küszöbértékeit, valamint a vizsgálati küszöbértékek túllépésének feltételeit az 1. számú melléklet tartalmazza.
(4) A légszennyezettségi határértékekről, a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről szóló rendelet  [LÁBJEGYZET_2]  1.1. számú mellékletének A) és B) pontjában és a 2. számú mellékletében felsorolt légszennyező anyagok tekintetében a légszennyezettség vizsgálatát és értékelését rendszeresen kell végezni.
(5) A többi, határértékkel szabályozott légszennyező anyag tekintetében, a várhatóan a határérték közeli (a határérték 80%-át meghaladó) légszennyezettség vizsgálatára eseti méréseket kell végezni.
(6) Azoknál a légszennyező anyagoknál, amelyekre vizsgálati küszöbértéket a jogszabály nem állapít meg, a méréses vizsgálatot akkor kell végezni, ha a szennyezettség várhatóan túllépi a 24 órás határérték 80%-át, illetve a mérés és/vagy modellezés alkalmazható, ha a szennyezettség várhatóan a 24 órás határérték 40 és 80%-a között van.

A légszennyezettség mérése

4. § (1) A légszennyezettség mérését a kijelölt mérőponton állandó helyre telepített mérőrendszerrel vagy időszakosan, ismételt, illetve eseti méréssel kell végezni folyamatos vagy szakaszos mintavételi és mérési módszerek alkalmazásával.
(2) A mérőpontokat olyan helymegválasztással és olyan sűrűséggel kell a környezetvédelmi hatóságnak kijelölni, hogy a mért adatok az ország egyes településeit és térségeit levegőtisztaság-védelmi szempontból kellő részletességgel jellemezzék, és a szükséges levegőtisztaság-védelmi intézkedéseket megbízhatóan megalapozzák.
(3) Azokon a településeken, ahol nincs kijelölt mérőpont, illetve a kijelölt mérőpontok száma nem elegendő, vagy azok nem alkalmasak az összes vizsgálni kívánt légszennyező anyag vizsgálatára, indokolt esetben egyedi mérési program alapján, mobil mérőrendszerrel, eseti mérésekkel kell ellenőrizni a légszennyezettséget.
(4) A kijelölt mérőpontok minimális számát a 2. számú melléklet határozza meg, az elhelyezésükre vonatkozó követelményeket a 3. számú melléklet tartalmazza. A mérőpontok kijelölését rendszeresen, legalább 5 évenként felül kell vizsgálni. A kijelölést és a felülvizsgálatot a 3. számú melléklet szerint dokumentálni kell.
(5) A légszennyezettség mérése során
- a 4. számú mellékletben meghatározott referencia módszert, a mellékletben nem szabályozott légszennyező anyagokra nemzeti szabványban rögzített vagy azzal egyenértékű mérési módszert kell alkalmazni, és
- be kell tartani a 19. § (2) bekezdése és a 20. § (1) bekezdése szerinti előírásokat.
(6) A mérőeszközök, mérőrendszerek ellenőrző kalibrálását évenként, valamint a mérőrendszerek, mérőeszközök üzembe helyezése, átalakítása, javítása után minden alkalommal el kell végeztetni az erre akkreditált szervezettel. Az ellenőrző kalibrálás a helyszínen is elvégezhető.
(7) A mérőrendszerek tervszerű, rendszeres megelőző karbantartását az üzemeltetőnek el kell végeztetni.
(8) A nemzetközi adatszolgáltatás teljesítésére kijelölt légszennyezettségi mérőpont üzemeltetőjének az adatszolgáltatáshoz szükséges mérési programot is végre kell hajtania.
5. § A légszennyezettség mérését az Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat végzi.

Az értékelés módszerei

6. § (1) A légszennyezettség vizsgálata során kapott adatokat, eredményeket értékelni kell. Az értékeléshez felhasználható mérési adatok minőségi követelményeit, valamint a vizsgálati módszerek dokumentálásának előírásait az 5. számú melléklet tartalmazza.
(2) A légszennyezettség értékelése együttesen alkalmazott
a) matematikai-statisztikai módszerrel,
b) grafikus, és
c) térképes ábrázolással
történik. Az értékelés módszereinek követelményeit a 6. számú melléklet tartalmazza.
(3) A határérték túllépések értékelésénél külön kell kezelni és nyilvántartani azokat az eseteket, amikor a határérték túllépést bizonyíthatóan természetes forrás vagy természeti jelenség okozza.

Helyhez kötött légszennyező források kibocsátásának ellenőrzése

7. § (1) A helyhez kötött légszennyező pontforrás (a továbbiakban: pontforrás) kibocsátásának ellenőrzését:
a) folyamatos méréssel, vagy
b) időszakos méréssel, vagy
c) számítással, műszaki becsléssel, anyagmérlegek készítésével
kell elvégezni (a továbbiakban együtt: kibocsátás ellenőrzés).
(2) A kibocsátás joghatással járó ellenőrzését az üzemeltető az (1) bekezdés a) és b) pontja esetében saját szervezetével végezheti, vagy arra külső mérőszervezetet bízhat meg. Az üzemeltető az (1) bekezdés c) pontja esetben csak szakirányú engedéllyel rendelkező szakértőt bízhat meg.
(3) Mérést csak olyan mérőszervezet végezhet, amely megfelel a 19. § (1) bekezdése és a 20. § (1) bekezdése szerinti minőségügyi követelményeknek.
8. § (1) Folyamatos méréssel kell végezni a kibocsátás ellenőrzését azoknál a légszennyező tevékenységeknél és azokra a légszennyező anyagokra:
a) amelyeket e rendelet 7. számú melléklete meghatároz,
b) azoknál a tevékenységeknél, amelyeknél a környezetvédelmi hatóság a szennyező anyagok kibocsátásának folyamatos ellenőrzését, meghatározását határozatban előírja,
c) ahol ezt jogszabály előírja.
(2) A környezetvédelmi hatóság határozatban az (1) b) bekezdés alapján folyamatos kibocsátás ellenőrzést írhat elő:
a) azoknál a pontforrásoknál, ahol egyes légszennyező anyagok tekintetében, a határérték betartása csak légtisztító berendezéssel biztosítható, de a műszaki kialakítás folytán a technológia tartósan működtethető a légtisztító berendezés nélkül,
b) azoknál a technológiai berendezéseknél, amelyeknél gyakori a rendkívüli légszennyezéssel járó üzemzavar,
c) a külön jogszabályban meghatározott, az I. különösen veszélyes fokozatba sorolt légszennyező anyagokat kibocsátó berendezések, technológiák esetében,
d) amikor légszennyező anyagok kibocsátásának meghatározása megbízhatóan csak folyamatos méréssel történhet.
9. § (1) A folyamatos kibocsátás (tömegáram vagy koncentráció) méréséhez olyan mérőrendszert kell alkalmazni, amely
a) az ellenőrzésre kijelölt légszennyező anyagok kibocsátását meghatározó paramétereket folyamatosan érzékeli, méri és regisztrálja,
b) abban az esetben, ha valamely légszennyező anyag kibocsátása a megállapított határértéket túllépi, azonnali riasztó jelzést ad az üzemeltetőnek,
c) a kibocsátás mértéke, illetve veszélyessége által indokolt esetben, a környezetvédelmi hatóság erre vonatkozó külön határozata alapján a környezetvédelmi hatóság részére történő adatátvitel biztosítására alkalmas. Az adatátviteli rendszer kiépítése és működtetése az üzemeltető feladata, az adatok fogadási feltételeinek biztosítása a hatóság feladata. Folyamatos adatátvitelt kell biztosítani:
ca) a 1000 kg/h névleges kapacitást meghaladó teljesítményű hulladékégető berendezések esetében, és
cb) az 300 MWth és az ennél nagyobb bemenő, névleges hőteljesítményű tüzelőberendezések esetében, amely alól a környezetvédelmi hatóság indokolt esetben felmentést adhat.
(2) A hordozógázban mérni kell a jogszabályban vagy hatósági határozatban előírt légszennyező anyagok és az oxigén koncentrációját, valamint a hordozógáz térfogatáramát és hőmérsékletét.
(3) A mérőrendszert úgy kell kialakítani, hogy az gátolja meg az illetéktelen hozzáférést és az eredmények megváltoztatását.
(4) A mérőrendszer meghibásodását az üzemeltetőnek a környezetvédelmi hatóság részére 24 órán belül jelenteni kell.
(5) A környezetvédelmi hatóság kötelezése alapján a folyamatos kibocsátás mérés adatait is be kell mutatni, a megfelelő értékeléssel együtt.
10. § Időszakos méréssel kell végezni a kibocsátás ellenőrzését a környezetvédelmi hatóság által hatósági határozatban előírt légszennyező anyagokra, ha jogszabály másként nem rendelkezik:
a) évente a légszennyezettségi határértékekről, a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről szóló rendelet  [LÁBJEGYZET_3]  5. számú melléklet 1. pont A és B osztályában, 2. pont cianid csoportjában és a 4. pontjában szereplő anyagokat kibocsátó pontforrásnál,
b) a 8. számú mellékletben meghatározott légszennyező tevékenységek esetében évente, kétévente, illetve ötévente,
c) a folyamatos mérésre kötelezett, meglévő létesítményeknél (berendezéseknél) a folyamatos kibocsátás ellenőrzéshez szükséges mérőrendszer kiépüléséig.
11. § Az időszakos mérések során alkalmazandó mérőhelyet úgy kell kialakítani, hogy a szabványos és biztonságos mérés lehetősége biztosítva legyen. A szükséges mérési időtartamra vonatkozó követelményeket, ha jogszabály másként nem rendelkezik, a 9. számú melléklet tartalmazza.

A kibocsátások mérésének követelményei

12. § (1) A folyamatos és az időszakos mérésekre történő kötelezés esetében, a vonatkozó jogszabályi előírások figyelembevételével, a légszennyezővel történt egyeztetés alapján a környezetvédelmi hatóság határozza meg:
a) az ellenőrizendő légszennyező forrást (forrásokat),
b) a mérések időpontját, időtartamát és gyakoriságát,
c) a mérendő légszennyező anyagokat,
d) a mérések alatti üzemviteli körülményeket,
e) a szabványos mintavételi helyek kialakítását.
(2) A mérőrendszerek kialakítását és működését a környezetvédelmi hatóság ellenőrzi.
13. § (1) A helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátásának ellenőrzéséhez szabványos, vagy azzal bizonyítottan egyenértékű eredményt adó mérési módszert kell alkalmazni.
(2) A mérés előtt, illetve folyamatos mérés esetén a műszer gyártója által meghatározott rendszerességgel el kell végezni a mérőműszer nullpontjának és referencia értékének ellenőrzését, tanúsított anyagmintával vagy használati etalonnal.
(3) A mérőrendszerek tervszerű, rendszeres megelőző karbantartását az üzemeltetőnek el kell végeztetni.
(4) A mérőeszközök ellenőrző kalibrálását évente el kell végeztetni az erre akkreditált szervezettel. A mérőeszközök, mérőrendszerek üzembe helyezése, átalakítása és javítása után minden esetben ellenőrző kalibrálást kell végeztetni az erre akkreditált szervezettel. Az ellenőrző kalibrálás a helyszínen is elvégezhető.
14. § (1) A rendelet hatálybalépésekor meglévő létesítménynél (berendezésnél) a kibocsátás folyamatos méréséhez szükséges mérőrendszert - ha jogszabály másként nem rendelkezik - e rendelet hatálybalépését követő 5 éven belül kell kialakítani.
(2) A folyamatos mérőrendszerek és az időszakos mérésekhez a mérőhelyek kiépítése, valamint a méréshez szükséges állapotuk folyamatos fenntartása az üzemeltető feladata.

A helyhez kötött légszennyező források kibocsátásának ellenőrzése számítással

15. § Minden olyan légszennyező tevékenység esetén, amikor a folyamatos vagy időszakos mérés alkalmazása a 8. § és a 10. § alapján nem kötelező, illetve technikailag nem végezhető el, a kibocsátás ellenőrzése számítással történik, amely anyagmérlegen vagy más műszakilag elfogadott módszer (pl. fajlagos kibocsátási értékek használata) alkalmazásán alapul.

A helyhez kötött légszennyező források ellenőrzésének dokumentálása

16. § (1) A létesítmény üzemeltetője köteles a környezetvédelmi hatóság által meghatározott légszennyező forrásokról és az ezekhez tartozó technológiai berendezések üzemviteléről folyamatosan üzemnaplót vezetni, amelyben naprakészen fel kell tüntetni:
a) a technológiai berendezések, valamint az elszívó és légszennyezőanyag-leválasztó berendezések üzemidejét,
b) a termelésre vonatkozó, a légszennyező anyagok kibocsátására hatással lévő adatokat (felhasznált anyagok összetétele, minőségi jellemzőik, mennyiségük stb.),
c) a bekövetkezett üzemzavarok, a szokásostól eltérő, rendkívüli üzemállapotok okát, idejét és időtartamát, valamint az azok megszüntetésére tett intézkedéseket,
d) a kibocsátásra jelentős hatást gyakorló karbantartások (javítások) idejét és időtartamát, valamint a karbantartás eredményeképpen bekövetkező kibocsátásváltozást,
e) a kibocsátások ellenőrzésének formáját, a mérés időpontját, gyakoriságát és időtartamát, valamint végrehajtásának módját, megjelölve az üzemvitel körülményeit és adatait,
f) a kibocsátás ellenőrzését végző szervezet megnevezését, a mérési vagy vizsgálati jegyzőkönyv számát vagy jelét.
(2) Az üzemnaplót minden naptári év végén le kell zárni, és az éves jelentéshez [17. § (1) bekezdés] előírt összesítést el kell végezni.
(3) Az üzemnaplót a környezetvédelmi hatóság jogosult ellenőrizni, és az üzemeltetőt a tapasztalt hiányosságok megszüntetésére vagy pótlására kötelezni.
17. § (1) Az üzemeltetőnek a folyamatos kibocsátás ellenőrzés eredményeiről évente összefoglaló jelentést kell készíteni, és azt a tárgyévet követő év március hó 31. napjáig külön jogszabályban előírt adatszolgáltatással egyidejűleg kell a környezetvédelmi hatósághoz benyújtani.
(2) A folyamatos méréssel történő kibocsátás ellenőrzés esetében az éves jelentésnek a regisztrált mérési adatok alapján a negyedéves és éves gyakoriság eloszlásokat, valamint a napi középértékek ismertetését és értékelését is tartalmaznia kell, kivéve a folyamatos adatátvitelre hatósági határozatban kötelezett légszennyezőket. Az értékelés módját a 10. számú melléklet tartalmazza. A folyamatos mérőrendszerek ellenőrző kalibrálásának bizonylatait is mellékelni kell. A környezetvédelmi hatóság felhívására a folyamatos mérések részletes eredményeit, illetve az üzemvitelre és a mérőrendszerre vonatkozó egyéb dokumentumokat is be kell mutatni.
(3) Az üzemeltetőnek az időszakos mérésekről készült vizsgálati jegyzőkönyvet a tárgyévet követő év március hó 31. napjáig jogszabályban előírt adatszolgáltatással egyidejűleg a környezetvédelmi hatósághoz be kell nyújtani, ha arra jogszabály vagy hatósági határozat kötelezi.
(4) Az időszakos mérések értékelésének módját a 10. számú melléklet tartalmazza.
(5) A számításon alapuló éves adatszolgáltatáshoz csatolt jelentésnek tartalmaznia kell a számítások módját és az ehhez felhasznált, az üzemnapló alapján összesített és feldolgozott adatokat.
(6) A kibocsátás ellenőrzés adatait, részeredményeit és a pontforrás üzemnaplóját, valamint az éves jelentéseket az üzemeltető öt évig köteles megőrizni.

Diffúz források vizsgálata

18. § A kibocsátási határértékkel szabályozott diffúz források vizsgálatára vonatkozó szabályokat külön jogszabály állapítja meg.   [LÁBJEGYZET_4]

Minőségügyi követelmények

19. § (1) A helyhez kötött légszennyező források kibocsátásának ellenőrzését végző szervezetnek:
- rendelkeznie kell feladatai szerinti akkreditálással,
- el kell végeztetni az ellenőrző kalibrálást,
- évente legalább egy alkalommal részt kell vennie a Környezetgazdálkodási Intézet Környezetvédelmi Intézete által szervezett laboratóriumközi összehasonlító vizsgálaton.
(2) A légszennyezettség mérését végző szervezetnek:
- 2003. január 1. után rendelkeznie kell dokumentált minőségbiztosítási rendszerrel,
- 2005. január 1. után rendelkeznie kell a feladatai szerinti akkreditálással,
- el kell végeztetni az ellenőrző kalibrálást,
- évente legalább egy alkalommal részt kell vennie a Környezetgazdálkodási Intézet Környezetvédelmi Intézete által szervezett laboratóriumközi összehasonlító vizsgálaton.

Típusalkalmassági felülvizsgálat

20. § (1) A légszennyezettség mérésére alkalmazott gázelemző készülékeknek 2003. január 1. után rendelkeznie kell típusalkalmassági felülvizsgálati igazolással.
(2) A légszennyező anyagok kibocsátásának helyszíni ellenőrzése céljából, a rendelet hatálybalépését követően telepített, folyamatos mérésre alkalmas gázelemző készüléknek legkésőbb 2002. január 1. után rendelkeznie kell típusalkalmassági felülvizsgálati igazolással. A rendelet hatálybalépésekor már üzemelő (beépített) folyamatos mérésre alkalmas gázelemző készüléknek a rendelet hatálybalépését követő 3 éven belül kell típusalkalmassági felülvizsgálati igazolással rendelkezni.
(3) A típusalkalmassági felülvizsgálatot a Környezetgazdálkodási Intézet Környezetvédelmi Intézete végzi, tartja nyilván és állítja ki a típusalkalmassági felülvizsgálati igazolást. A típusalkalmassági felülvizsgálat követelményrendszerét a 11. számú melléklet tartalmazza.
(4) A típusalkalmasság felülvizsgálattal rendelkező mérőműszer típusok listáját a Környezetvédelmi Minisztérium teszi közzé évente hivatalos lapjában. A közzétételre első ízben 2001. december 31-ig kerül sor.
(5) A műszerek típusalkalmassági felülvizsgálatának költségei a műszer gyártóját, forgalmazóját terhelik. Üzemelő (telepített vagy beépített) műszerek esetén a típusalkalmasság felülvizsgálat költségét az üzemeltető viseli.

Hatályba léptető és átmeneti rendelkezések

21. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.
(2) Az e rendelet hatálybalépésekor már üzemelő - a rendeletben előírtaktól eltérő értékelő rendszerrel dolgozó - légszennyezettségi mérőrendszereknek legkésőbb 2002. december 31-ig át kell térni az e rendeletben előírt adatértékelési rendre.
22. § A rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek, valamint tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban, a levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról szóló 21/2001. (II. 14.) Korm. rendelettel és a légszennyezettségi határértékekről, a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről szóló 14/2001. (V. 9.) KöM-EüM-FVM együttes rendelettel együtt összeegyeztethető szabályozást tartalmaz az Európai Közösségek következő jogszabályaival:
- a Tanács 96/62/EK irányelve a környezeti levegőminőség értékeléséről és ellenőrzéséről;
- a Tanács 97/101/EK határozata a tagállamokban a légszennyezettség mérését végző egyedi mérőállomások és a mérőhálózatok által szolgáltatott információk és adatok kölcsönös átadásának megteremtéséről;
- a Tanács 1999/30/EK irányelve a kén-dioxidra, a nitrogén-dioxidra, a nitrogén-oxidra, a szálló porra és az ólomra vonatkozó levegőminőségi határértékekről;
- a Tanács 2000/69/EK irányelve a benzolra és a szén-monoxidra vonatkozó levegőminőségi határértékekről;
- a Tanács 92/72/EGK irányelve az ózon által okozott levegőszennyezettségről.

[LÁBJEGYZET_1] 21/2001. (II. 14.) Korm. rendelet.

[LÁBJEGYZET_2] 14/2001. (V. 9.) KöM-EüM-FVM együttes rendelet.

[LÁBJEGYZET_3] 14/2001. (V. 9.) KöM-EüM-FVM együttes rendelet.

[LÁBJEGYZET_4] Jelenleg a 10/2001. (IV. 19.) KöM rendelet.