269/2001. (XII. 21.) Korm. rendelet

a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról rendelkező 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet módosításáról

A Kormány a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 101. §-ának (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeli el:
1. § A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról rendelkező 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: TnyR.) a következő 11/E. §-sal egészül ki:
„11/E. § Ha a 2001. december 31-ét követő és 2003. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő saját jogú nyugellátás alapját képező havi átlagkereset 80 000 forintnál több,
a 80 001-91 000 forint közötti átlagkereset kilencven százalékát,
a 91 001-103 000 forint közötti átlagkereset nyolcvan százalékát,
a 103 001-114 000 forint közötti átlagkereset hetven százalékát,
a 114 001-126 000 forint közötti átlagkereset hatvan százalékát,
a 126 001-137 000 forint közötti átlagkereset ötven százalékát,
a 137 001-160 000 forint közötti átlagkereset negyven százalékát,
a 160 001-183 000 forint közötti átlagkereset harminc százalékát,
a 183 000 forint feletti átlagkereset húsz százalékát
kell a saját jogú nyugellátás megállapításánál figyelembe venni.”
2. § (1) A TnyR. 14. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az 1992. március 1-je előtti időszakra keresetként azt az összeget kell figyelembe venni, amelyet az ezen időpontot megelőzően hatályos rendelkezések adott személyi körre nézve - így különösen a háztartási alkalmazottakra, egyéni gazdálkodókra - az ott meghatározott összegben jövedelemként határoztak meg azzal, hogy e kereseti összegeket a magánszemélyek jövedelemadójával csökkenteni nem kell. Az 1992. február 29-ét követő ilyen időszakra keresetként - ha tényleges jövedelemmel a nyugdíjigénylő nem rendelkezik - a külön jogszabályban meghatározott, az adott jogviszony fennállása alatt érvényes minimálbért kell figyelembe venni, amelyet a magánszemélyek jövedelemadójának levonására vonatkozó rendelkezések szerint csökkenteni kell. Az így meghatározott kereseteket évenként a Tny. 13. §-ának (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően kell a nyugdíjazást megelőző második naptári év kereseti szintjéhez igazítani.”
(2) A TnyR. 14. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) A Tny. 39. §-a szerint számított arányosan elismert szolgálati idő alkalmazása esetén a naptári évenkénti keresethez tartozó osztószámként - a Tny. 22. § (7)-(8) bekezdéseinek alkalmazásával - a biztosításban töltött napok számát kell figyelembe venni.”
3. § A TnyR. 28/A. §-ának (2) bekezdése a következő szövegrésszel egészül ki:
„A baleseti járadék újabb üzemi baleset alapján történő megállapításánál - ha az kedvezőbb - a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról rendelkező 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 36/A. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával kell az összeget meghatározni.”
4. § A TnyR. 35. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Szolgálati időként kell figyelembe venni a kisiparosként, magánkereskedőként kötelező biztosításban, valamint az egyéni vállalkozóként eltöltött időnek azt a tartamát, amelyre a kisiparos 1962. január 1-jétől, illetve a magánkereskedő 1970. január 1-jétől az előírt nyugdíjjárulékot, 1975. július 1-jétől 1988. december 31-ig a társadalombiztosítási járulékot, 1989. január 1-jétől 1991. március 31-ig a társadalombiztosítási és nyugdíjjárulékot, illetőleg az egyéni vállalkozó 1991. április 1-jétől 1995. december 31-ig a társadalombiztosítási és nyugdíjjárulékot, 1996. január 1-jétől kezdődően pedig a nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulékot megfizette.”
5. § A TnyR. 59/B. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép, egyidejűleg a rendelet a következő 59/C. §-sal egészül ki:
„59/B. § (1) A Tny. 41. §-a (2) bekezdésének alkalmazásakor a felsőfokú tanulmányok kezdő és befejező időpontja meghatározására a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvénynek a hallgatói jogviszony keletkezésére és megszűnésére vonatkozó rendelkezéseit kell figyelembe venni.
(2) Az egyetemi tanulmányok idejébe - legfeljebb az e képesítés megszerzéséhez meghatározott idő tartamáig az azt megelőzően elvégzett főiskolai tanulmányi időt is be kell számítani. Így kell eljárni akkor is, ha a felsőfokú tanulmányok folytatása alatt a hallgató egyik felsőoktatási intézményből más felsőoktatási intézménybe átíratkozik úgy, hogy a korábbi tanulmányi időt vagy annak egy részét a felsőoktatási intézmény beszámítja.
59/C. § A Tny. 44/C. § (3) bekezdés alkalmazásánál, ha a jogszerző nem kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében fizetett nyugdíjjárulékot, és saját döntése alapján - legfeljebb 2002. december 31-ig -, illetőleg saját döntés hiányában a jogszerző halála esetén a hozzátartozói nyugellátást igénylő személy (a továbbiakban: hozzátartozó) kérte [Mpt. 29. § (2) bekezdés b) pontja] a jogszerző egyéni számláján lévő összegnek, illetőleg a hozzátartozó döntése alapján az egyéni számla hozzátartozóra eső részének a Nyugdíjbiztosítási Alaphoz történő átutalását, és ezt a tényt a magánnyugdíjpénztár igazolásával hitelt érdemlően bizonyítja, a hozzátartozói nyugellátás összegét úgy kell megállapítani, mintha a jogszerző biztosítási idejének teljes tartama alatt kizárólag nyugdíjjárulékot fizetett volna.”
6. § (1) A TnyR. 64. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a jelenlegi (2)-(3) bekezdések számozása (3)-(4) bekezdésre változik:
„(2) A 16., illetőleg a 25. életévének betöltése előtt rokkanttá vált gyermek a Tny. 55. § (1) bekezdése rendelkezésének alkalmazásával a rokkantsága tartamára akkor jogosult az árvaellátásra, ha a szülő halála a gyermek említett életkora betöltése előtt következik be.”
(2) A TnyR. 64. §-ának - az (1) bekezdéssel átszámozott - (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A felsőfokú tanulmányok befejezésének időpontját a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvénynek a hallgatói jogviszony megszűnésére vonatkozó rendelkezései alapján kell meghatározni.”
7. § A TnyR. 65/D. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„65/D. § (1) Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) rendelkezéseit a Tny. és e rendelet szerinti eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) A nyugellátás iránti igény csak az igénybejelentésre rendszeresített - kitöltött és az igénylő által aláírt - nyomtatvány benyújtásával érvényesíthető. Az igényérvényesítéssel kapcsolatos eljárás az említett igénybejelentési nyomtatvány benyújtásával, annak időpontjától kezdődik. A más módon közölt bejelentés, kérelem nem tekinthető igénybejelentésnek.
(3) A nyugdíjjogosultságnak a Tny. 64. §-ának (9) bekezdése szerinti megszüntetéséről az erről szóló határozat keltét követő hónap első napjától kell intézkedni.
(4) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek a nyugellátási igény tárgyában az érdemi határozatot a kérelem előterjesztésétől, illetőleg ha az elbíráláshoz szükséges adatok nem állnak rendelkezésre, azok beérkezésétől számított harminc napon belül meg kell hoznia.
(5) A (4) bekezdésben foglaltakat a Tny. 73. §-a szerinti előleg megállapításánál is alkalmazni kell.”
8. § A TnyR. 69. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A szociális biztonsági (szociálpolitikai) egyezmények alapján a saját jogú és a hozzátartozói nyugellátások megállapítására irányuló igényt a Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság, ha azonban a jogszerző a magyar jogszabályok szerint már saját jogú nyugellátásban részesült a hozzátartozói nyugellátás megállapítására irányuló igényt a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság bírálja el.”
9. § A TnyR. 72/B. §-a a következő új (5) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (5)-(9) bekezdések számozása (6)-(10) bekezdésre változik:
„(5) Rendkívül indokolt esetben kivételes rokkantsági nyugdíj állapítható meg akkor is, ha a kérelmező nem rendelkezik a jogosultsághoz szükséges szolgálati idő felével sem.”
10. § A TnyR. 75. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A nyugdíjas átmeneti külföldi tartózkodása esetén kérheti - a 76. § (1) bekezdésének figyelembevételével - az ellátásának külföldre történő utalását.”
11. § A TnyR. a következő 75/A. §-sal egészül ki:
„75/A. § A nyugdíjfolyósító szerv a megállapított nyugellátás folyósítását kizárólag a magyar törvényes fizetőeszközben teljesíti.”
12. § A TnyR. a következő 76/A. §-sal egészül ki:
„76/A. § (1) A Tny. 89. §-a (3) bekezdésének rendelkezéseit az 1999. december 31. után érvényesített - egyösszegű megtérítés iránti - követelésekre kell alkalmazni, feltéve, ha azt a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: Cstv.) vonatkozó rendelkezései nem zárják ki.
(2) A Tny. 89. §-ának (3) bekezdése szerint megtérítendő összeget az ellátásban részesülő személyre a felszámolást, illetőleg a végelszámolást elrendelő végzés közzététele hónapjában irányadó öregségi nyugdíjkorhatár és az akkori életkora figyelembevételével kell meghatározni.”
13. § A TnyR. a következő 78/A. §-sal egészül ki:
„78/A. § A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv az Áe. 87. § (1)-(2) bekezdéseinek megfelelő alkalmazásával elrendelheti a pénzkövetelés biztosítását. Amennyiben a pénzkövetelés biztosítása az Áe. 87. §-ának (5) bekezdése szerint nem vezet eredményre és indokolt az ingó-, ingatlan vagyonra a biztosítási intézkedést kiterjeszteni, annak foganatosítása érdekében a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv megkeresi az állami adóhatóság területileg illetékes szervét.”
14. § A TnyR. 79. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Az (5) bekezdés e) pontjának rendelkezéseit a Tny. 80. §-ának (1) bekezdésében meghatározott késedelmi kamat vonatkozásában is alkalmazni kell azzal, hogy az ötezer forintot meg nem haladó késedelmi kamatnak a Tny. 80. § (2)-(4) bekezdése szerinti megtéríttetése iránt intézkedni nem kell.”
15. § A TnyR. a következő 79/A. §-sal egészül ki:
„79/A. § A tartozás 79. § (5) bekezdésének b) pontja szerinti végrehajtáshoz (behajtáshoz) való jog elévülésére az Art. 95. §-a (4) és (6)-(7) bekezdésének rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.”
16. § A TnyR. 80. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„80. § (1) A Tny. 84. §-ának (1) bekezdése szerinti visszafizetési kötelezettség az arról szóló határozat kibocsátásától visszamenőleg számított kilencven napon belül jogalap nélkül felvett ellátásra vonatkozik.
(2) Ha az ellátás helytelen megállapítása miatt túlfizetés (ellátás jogalap nélküli felvétele) keletkezik, az ellátást megállapító nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a határozatát a Tny. 78. §-a alkalmazásával módosítja vagy visszavonja. E határozatban utalni kell arra is, hogy a kilencven napon belül jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetésére történő kötelezésről szóló határozatot a nyugdíjfolyósító szerv, a kilencven napon túli jogalap nélkül felvett ellátás visszakövetelése vonatkozásában a határozatot (fizetési meghagyást) pedig a megállapító (elbíráló) szerv hozza meg. A módosítást (visszavonást) és a visszafizetésre kötelezést illetően abban az esetben is külön-külön határozatot kell hozni, ha az ellátást helytelenül megállapító határozatot a nyugdíjfolyósító szervnek kell módosítania (visszavonnia).
(3) A Tny. 84. §-ának (1) bekezdése szerinti kilencven napon belül jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetése iránti követelést a nyugdíjfolyósító szerv visszafizetésre kötelező határozatban érvényesíti az ellátást jogalap nélkül felvevő személlyel szemben, egyidejűleg a Tny. 84. § (2) bekezdése szerinti visszakövetelés érvényesítése érdekében értesíti az ellátást helytelenül megállapító nyugdíjbíztosítási igazgatási szervet a kilencven napon túli jogalap nélkül felvett ellátás összegéről.
(4) A nyugdíjfolyósító szerv értesítése alapján az ellátást helytelenül megállapító szerv a Tny. 85-86. §-ainak alkalmazásával a felróhatóságnak megfelelően intézkedik a kilencven napon túli jogalap nélkül felvett ellátás visszafizettetése, megtéríttetése érdekében.
(5) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a (4) bekezdés szerinti követelését a nyugellátásban részesülő személlyel szemben visszafizetésre kötelező határozattal, a foglalkoztatóval és egyéb szervvel szemben pedig fizetési meghagyással érvényesíti.
(6) A nyugdíjfolyósító szerv a Tny. 86/A. §-a szerinti esetben is visszafizetésre kötelező határozatban érvényesíti a követelését.
(7) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a Tny. 87-88. §-án alapuló megtérítési igényét, valamint az egyéb jogcímen fennálló követelését fizetési meghagyással, illetőleg az ellátásnak a Tny. 89. § (3) bekezdése szerinti egyösszegű megtérítését a felszámolási (végelszámolási) eljárásban hitelezői igényként érvényesíti.
(8) A Tny. 84. §-ának (2) bekezdése szerinti felróhatóságot a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek kell bizonyítania.”
17. § A TnyR. 82. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„82. § A Tny. 93. §-a (1) bekezdésében meghatározott öt évet a határozat, illetőleg a fizetési meghagyás kibocsátásától kell számítani.”
18. § A TnyR. 84. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek a nyugellátásra jogosultság megállapítására vagy megszüntetésére vonatkozó első fokú határozata végrehajtható közigazgatási határozat. Ha nincs kizáró ok, a megállapított nyugellátást, baleseti nyugellátást annak ellenére folyósítani kell, hogy az ellátást megállapító határozat ellen az érintett fellebbezett, vagy keresettel bírósághoz fordult. A Tny. 76. §-a rendelkezésének alkalmazásánál az ellátásra jogosultság megszüntetése következtében a folyósítás megszüntetése iránt is intézkedni kell.”
19. § (1) A TnyR. 86. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A társadalombiztosítási egyéni nyilvántartás részeként Nyugdíjbiztosítási Egyéni Nyilvántartó Lapot (a továbbiakban: nyilvántartó lapot) kell kiállítani a Tbj. 5. §-ának (1)-(2) bekezdésében említett biztosítottakról. A Tbj. 34. §-ában foglaltak alapján szolgálati idő szerzésére irányuló megállapodást kötött személlyel kapcsolatos adatszolgáltatásra a 87. § (4) bekezdése szerinti „Útmutató” előírása az irányadó.”
(2) A TnyR. 86. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2)-(5) bekezdések számozása (3)-(6) bekezdésre változik:
„(2) Annak a szervnek (szervezetnek), amelynek az (1) bekezdés alapján nyilvántartó lapot kiállítania nem kell, e tényről a tárgyévet követő év március 31-éig a területileg illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szervet értesítenie kell.”
20. § A TnyR. 87. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2)-(3) bekezdések számozása (3)-(4) bekezdésre változik:
„(2) A társadalombiztosítási kifizetőhelyet nem működtető foglalkoztató köteles a nyilvántartó lapon a megyei egészségbiztosítási pénztár által közölt adatok alapján a táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély és a gyermekgondozási díj folyósításának időtartamát felvezetni.”
21. § A TnyR. 88. §-ának (3) bekezdése a következő szövegrésszel egészül ki:
„A nyilvántartó lapot, továbbá a 89. § (4) bekezdése szerinti jegyzéket ebben az esetben is az adatszolgáltatásra kötelezett foglalkoztatónak kell cégszerű aláírásával ellátnia, illetve záradékolnia.”
22. § A TnyR. 89. §-ának (6) bekezdése a következő szövegrésszel egészül ki:
„Az egyéni vállalkozó halála esetén az általa foglalkoztatott biztosítottakra vonatkozó nyilvántartó lapok beszerzése iránt a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv ellenőrzési szakegysége intézkedik kivéve, ha a vállalkozást özvegyi jogon más személy - a vállalkozó halálát követő naptól tovább folytatja.”
23. § A TnyR. a következő 89/A. §-sal egészül ki:
„89/A. § A nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek szakellenőrzésére az Ae. hatósági ellenőrzésre vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.”
24. § A TnyR. 2. számú melléklete helyébe e rendelet melléklete lép.
25. § A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról rendelkező 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) a következő 36/A-36/B. §-sal egészül ki:
„36/A. § (1) Az Ebtv. 60. § (1) bekezdésének végrehajtása során a baleseti járadéknak az állapotváltozás időpontja szerinti összegét - az Ebtv. 58. § (2) bekezdésének alkalmazásával - az egyes fokozatok különbözetével kell emelni, illetőleg csökkenteni.
(2) A baleseti járadékra jogosultságnak az Ebtv. 60. § (3) bekezdése szerinti feléledése (újbóli megállapítása) esetén a korábban megállapított baleseti járadék megszűnésének időpontjától esedékes emelésekkel, kiegészítésekkel növelten kell az összeget meghatározni.
36/B. § Ha az igénylő nem rendelkezik az Ebtv. 59. § (2) bekezdésében meghatározott egy évi (365 napi) keresettel, a baleseti járadék a rövidebb időre vonatkozó keresetek havi átlaga alapján is megállapítható. Ha azonban az igénylőnek az Ebtv. 59. § (1)-(3) bekezdése szerinti időszakokra vonatkozóan egyáltalán nincs figyelembe vehető keresete, a baleseti járadékot a megállapítás kezdő napját megelőző hónapban érvényes - külön jogszabályban meghatározott - minimális bér alapulvételével kell megállapítani.”
26. § (1) E rendelet 2002. január 1-jén lép hatályba azzal, hogy rendelkezéseit a 2001. december 31-ét követő időponttól megállapításra (megszüntetésre) kerülő ellátásokra, illetőleg követelésekre, valamint az említett időpontot követő adatszolgáltatásra kell alkalmazni. A 3-18. §-ok, a 23. § és a 25. § által megállapított rendelkezéseket a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. A 6. § (1) bekezdése által megállapított rendelkezéseket a határozattal már elbírált ügyekben nem kell alkalmazni.
(2) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek - jogszabályban meghatározott feladataik ellátása céljából, az adatvédelmi szabályoknak megfelelően - jogosultak a személyazonosításra alkalmazott kapcsolati kód és a TAJ adatbázis felhasználására, kezelésére. Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtásáról rendelkező 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 13/A. § (2) bekezdésében meghatározott adatátadás rendjéről és módjáról, továbbá a két ágazat közötti együttműködés és kapcsolattartás részletes szabályairól legkésőbb 2002. január 31-ig megállapodást köt.
(3) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a TnyR.
a) 7. §-a (1) bekezdésében „- a Szociális és Családügyi Minisztériummal egyetértésben -” szövegrész helyébe „- a Szociális és Családügyi Minisztérium véleményére is figyelemmel -”, a „korkedvezmény hatálya” szövegrész helyébe a „korkedvezmény ágazati hatálya”,
b) 15. §-ának (2) bekezdésében a „szociálpolitikai” szövegrész helyébe a „szociálpolitikai (szociális biztonsági)”, „az Országos Munkaügyi Módszertani Központ” szövegrész helyébe „a Foglalkoztatási Hivatal”,
c) 64. §-ának - a 6. § (1) bekezdésével átszámozott (3) bekezdésében az „(1993. évi LXXI. törvény 78. §)” szövegrész helyébe „a felnőttképzésre vonatkozó jogszabályok rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával”,
d) 66/B. §-ának (1) bekezdésében az „időpontjában” szövegrész helyébe a „kezdő időpontjában”,
e) 69. §-ának (2) bekezdésében a „nyugdíjrész” szövegrész helyébe a „nyugdíj”,
f) 76. §-ának (1) bekezdésében a „pénzintézethez utalja” szövegrész helyébe a „belföldi hitelintézethez utalja a Tny. 79. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően”,
g) 79. §-a (5) bekezdésének d) pontjában a „kötelezett személlyel” szövegrész helyébe a „tartozásért helytállni kötelezettek mindegyikével”
szövegrész lép.
(4) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a TnyR.
a) 7. §-a (1)-(2) bekezdésében a „vezetője” szövegrész;
b) 75. §-ának (3) bekezdésében a „devizabelföldi” szövegrész;
c) 79. §-a (5) bekezdésében a „letiltást foganatosító, illetőleg a” szövegrész, valamint a bekezdés a) pontja;
d) 87. §-a (1) bekezdésének c) pontja.
(5) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az R. 36. §-ának (3) bekezdése.