314/2001. (XII. 28.) Korm. rendelet

az egyes, tartós időtartamú szabadságelvonást elszenvedettek részére járó juttatásról szóló 267/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet módosításáról

1. § Az egyes, tartós időtartamú szabadságelvonást elszenvedettek részére járó juttatásról szóló 267/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 1. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[1. § (1) Az az életvitelszerűen Magyarországon élő - Magyarországon állandó lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, vagy munkaképességét legalább 67%-ban elvesztette (a továbbiakban: rokkant), ha]
„b) Magyarországon, illetőleg onnan elhurcolva a szovjet katonai bíróság politikai okból elítélte, vagy más szovjet hatóság személyre szóló, írásba foglalt döntése alapján szabadságelvonással járó büntetést kapott, és a büntetését részben vagy egészben a Szovjetunióban töltötte le, vagy
c) Magyarországon 1945. január 1. és 1953. december 31. között rendőrhatósági őrizet mellett munkatáborban fogva tartott volt
és három évet elérő, illetőleg azt meghaladó szabadságvesztést vagy szabadságkorlátozást szenvedett el, juttatásra jogosult.”  [LÁBJEGYZET_1]
2. § Az R. 1. §-ának (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(2) Ha a személyes szabadság megvonására, illetve korlátozására több alkalommal vagy különböző jogcímen került sor, valamennyi - az (1) és (3) bekezdésben meghatározott - időtartamot egybe kell számítani.
(3) Az időtartam számításakor az (1) bekezdés a)-c) pontjaiban meghatározott időtartamhoz hozzá kell számítani azt az időtartamot is, amely alatt a juttatásra jogosult személyt
a) az (1) bekezdés a)-c) pontjaiban meghatározott célból őrizetbe vették, akkor is, ha szabadságelvonásra nem került sor,
b) az 1956. évi 31. törvényerejű rendelet alapján közbiztonsági őrizetben tartották.”
3. § Az R. 4. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„4. § (1) Az 1. § (1) bekezdésében megjelölt személy halála esetén az őt havonta megillető juttatás húsz százaléka a túlélő házastársát illeti meg. A túlélő házastárs a juttatás ötven százalékára jogosult, ha a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény szerint ideiglenes özvegyi, illetve özvegyi nyugdíjra nem jogosult.”
4. § (1) Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba.
(2) E rendeletet a folyamatban lévő, valamint a határozattal már elbírált ügyekben is alkalmazni kell. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság hivatalból jár el, ha az R. 9. §-ának (2) bekezdése szerinti kérelmet korábban elutasították, azonban e rendelet szerint a kérelmező juttatásra jogosult. A juttatás megállapítása és folyósítása az R. 6. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint előterjesztett ismételt kérelem alapján történik, ha az ügyben korábban elutasító bírósági döntés született, de e rendelet szerint a juttatásra jogosító feltételek már fennállnak.  [LÁBJEGYZET_2]
(3) Az e rendelet hatálybalépését követően benyújtott, valamint a (2) bekezdés szerint elbírált kérelmek esetén a juttatás megállapítására az R. 9. §-a (2) bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni.  [LÁBJEGYZET_3]

[LÁBJEGYZET_1] Helyesbítette: Magyar Közlöny 2002/2.

[LÁBJEGYZET_2] Helyesbítette: Magyar Közlöny 2002/2.

[LÁBJEGYZET_3] Helyesbítette: Magyar Közlöny 2002/2.