267/2002. (XII. 20.) Korm. rendelet

az egyes, tartós időtartamú szabadságelvonást elszenvedettek részére járó juttatásról szóló 267/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet módosításáról

1. § Az egyes, tartós időtartamú szabadságelvonást elszenvedettek részére járó juttatásról szóló 267/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 1. §-ának (1) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
[1. § (1) Az az életvitelszerűen Magyarországon élő - Magyarországon állandó lakóhellyel rendelkező - magyar állampolgár, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, vagy munkaképességét legalább 67%-ban elvesztette (a továbbiakban: rokkant), ha]
„d) 1944. október 1-jét követően Magyarországról polgári személyként, mint internáltat, a Szovjetunióba kényszermunkára elhurcolták,”
2. § Az R. 1. §-a (3) bekezdésének felvezető szövege és a (3) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az időtartam számításakor az (1) bekezdés a)-d) pontjaiban meghatározott időtartamhoz hozzá kell számítani azt az időtartamot is, amely alatt a juttatásra jogosult személyt
a) az (1) bekezdés a)-d) pontjaiban meghatározott célból őrizetbe vették, akkor is, ha szabadságelvonásra nem került sor,”
3. § (1) Ez a rendelet 2003. január 1. napján lép hatályba.
(2) E rendeletet a folyamatban lévő, valamint a határozattal már elbírált ügyekben is alkalmazni kell. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság hivatalból jár el, ha az R. 9. §-ának (2) bekezdése szerinti kérelmet korábban elutasították, azonban e rendelet szerint a kérelmező juttatásra jogosult. A juttatás megállapítása és folyósítása az R. 6. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint előterjesztett ismételt kérelem alapján történik, ha az ügyben korábban elutasító bírósági döntés született, de e rendelet szerint a juttatásra jogosító feltételek már fennállnak.
(3) E rendelet hatálybalépését követően benyújtott, valamint a (2) bekezdés szerint elbírált kérelmek esetén a juttatás megállapítására az R. 9. §-a (2) bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni.