3/2002. (II. 15.) NKÖM rendelet

a kulturális örökség védetté nyilvánításának részletes szabályairól

A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Kövt.) 93. §-a (2) bekezdésének a) és c) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:
1. § E rendelet hatálya a kulturális örökség fogalomkörébe tartozó javak védetté nyilvánítására terjed ki.
2. § E rendelet alkalmazásában
1. a kulturális örökség ingatlan elemei: a régészeti emlékek, a régészeti lelőhelyek és ezek védőövezetei, a műemléki értékek, a műemlékek, valamint a műemléki területek,
2. a kulturális örökség ingó elemei: a Kövt. 7. § 4. pontjában meghatározott kulturális javak,
3. tárgyegyüttesek: fizikai egybeépítéssel, vagy más módon egymáshoz tartozó, illetve egymáshoz kapcsolódó ingó örökségi elemek, amelyek egységes egészet képviselnek.

I. A kulturális örökség ingatlan elemeinek védetté nyilvánítása

3. § (1) A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) a védetté nyilvánítás előkészítése során védetté nyilvánítási dokumentációt készít, amelynek tartalmaznia kell:
a) a földrajzi azonosító adatokat, térképmellékleteket és fotódokumentációt,
b) a védetté nyilvánítás tudományos indoklását a védetté nyilvánítandó örökségi ingatlan elem történeti értékeinek megnevezésével, beleértve a kulturális örökségi értéket hordozó épületrészek és tartozékok leírását is az azonosításra alkalmas adatokkal,
c) az örökségi ingatlan elem aktuális állapotának, esetleges veszélyeztetettségének leírását, régészeti feltárás esetén a feltárt részek megjelölésével,
d) az örökségi ingatlan elemre vonatkozó szakirodalmi, múzeumi, adattári dokumentációkat,
e) az örökségi ingatlan elem és környezete, illetve védőövezete ingatlan-nyilvántartási adatait [hrsz.(-ok), terület, művelési ág, tulajdonos, kezelő] 30 napnál nem régebbi hiteles tulajdoni lap(ok) beszerzésével, valamint az illetékes földhivatal által hitelesített vázrajzot (helyszínrajzot),
f) a fenntartható használat főbb szempontjait.
(2) A Hivatal a védetté nyilvánítás előkészítése során
a) szakértők - régészeti örökség esetén elsősorban a területileg illetékes múzeum - közreműködését veheti igénybe, akik szolgáltatják a hiányzó adatokat,
b) szükség esetén egyeztető tárgyalást tart, ha a tervezett védettség nem az ingatlan egészét érinti.
(3) A Hivatal
a) előterjesztést készít az örökségi ingatlan elem védetté nyilvánítására vonatkozóan, s azt megküldi a nemzeti kulturális örökség miniszterének,
b) határozatával az örökségi ingatlan elemet ideiglenesen védetté nyilvánítja vagy - műemléki érték esetén - elővédelmi listára veszi, és erről a területileg illetékes múzeumot is értesíti.
(4) Ha jogszabály másképpen nem rendelkezik, a védetté nyilvánítás előkészítése során iratbetekintési és észrevételezési joggal élhet az, akinek jogát vagy jogos érdekét az eljárás érinti.
4. § A védetté nyilvánítási dokumentáció [3. § (1) bekezdés] igazolja az örökségi ingatlan elem megőrzendő védett értékeinek adatait.
5. § A régészeti lelőhely védettségének megszüntetésére kizárólag akkor kerülhet sor, ha
a) a lelőhely feltárása megtörtént, és a területen nem került elő a régészeti örökség helyszínen megőrzendő eleme,
b) a lelőhely megsemmisült.

II. A kulturális örökség ingó elemeinek védetté nyilvánítása

6. § (1) A kulturális örökség ingó elemei a védetté nyilvánítás szempontjából lehetnek:
a) egyedi elemek,
b) gyűjtemények,
c) tárgyegyüttesek.
(2) A védetté nyilvánítási eljárásban a kulturális örökség ingó elemei közül pótolhatatlannak és kiemelkedő jelentőségűnek minősülnek különösen
a) a kiemelkedő alkotóművészek életművének vagy alkotói korszakainak meghatározó alkotásai,
b) olyan örökségi ingó elemek, amelyek jellemzően képviselik az adott korszak, esemény, szervezet, személyiség vagy hely jelentőségét,
c) az örökségi ingó elemek olyan köre, amely egy-egy kulturális területnek egy-egy ágát, illetve korszakát képviseli, és amelyből kevés példány ismert,
d) azon örökségi ingó elemek, melyek jelentőségét egy meghatározott környezethez fűződő kapcsolatuk adja (pl. műemlékek ingó tartozékai, természettudományi anyag),
e) azok a nem könyvtárban őrzött kulturális javak, amelyek külön jogszabály szerint könyvtárban muzeális dokumentumnak minősülnének,
f) a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény 33. §-a szerinti maradandó értékű iratok, irategyüttesek.
7. § (1) Az ingó örökségi elemek védetté nyilvánítása a Hivatalnál írásban kezdeményezhető. A javaslatban meg kell jelölni a védésre javasolt ingó örökségi elemeket, és a rájuk vonatkozó, az azonosításhoz szükséges adatok közül az ingó örökségi elem őrzési helyét és a tulajdonos birtokos, kezelő (a továbbiakban: tulajdonos) nevét, valamint lakcímét.
(2) Amennyiben a védetté nyilvánításra a gyűjtőkör szerint illetékes közgyűjtemény tesz javaslatot, ahhoz csatolnia kell a védetté nyilvánítás indokait tartalmazó szakmai álláspontját.
(3) A Hivatal az eljárás megindításáról és annak jogkövetkezményeiről értesíti a kulturális javak tulajdonosát.
8. § A védetté nyilvánítási eljárásban e rendelet mellékletében felsorolt közgyűjtemények és intézmények szakértőként működnek közre. Azoknál a kulturális javaknál, amelyek a felsorolt közgyűjtemények egyikének gyűjtőkörébe sem tartoznak, a Hivatal az általa felkért szakértők bevonásával dönt a védettségről.
9. § Az ingó örökségi elemek védetté nyilvánításával kapcsolatos szakvélemény tartalmazza
a) az ingó örökségi elem állapotára vonatkozó megállapításokat, az azonosítására alkalmas tudományos meghatározását, leírását, adatait és képi ábrázolását, továbbá gyűjtemény- és tárgy-(irat-)együttes esetén a tárgy-(irat-)jegyzéket is,
b) a 6. § (2) bekezdés e) pontjában meghatározott ingó örökségi elemek tekintetében a nyilvános könyvtárban őrzött példányok számára vonatkozó adatot,
c) indokolással ellátott javaslatot az ingó örökségi elem védetté nyilvánítására vagy annak mellőzésére, és
d) védetté nyilvánításra irányuló javaslat esetén az ingó örökségi elem őrzésére, kezelésére és bírságolási kategória szerinti besorolására vonatkozó javaslatot.
10. § A védetté nyilvánított kulturális javak védettségének megszüntetésére a védetté nyilvánítási eljárásra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
11. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba, rendelkezéseit a hatálybalépés után indult eljárásokban kell alkalmazni.
(2) A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a muzeális emlékek védelméről szóló 1963. évi 9. törvényerejű rendelet végrehajtásáról szóló 2/1965. (I. 8.) MM rendelet, a muzeális emlékek védelméről szóló 1963. évi 9. törvényerejű rendelet végrehajtásáról szóló 2/1965. (I. 8.) MM rendelet módosításáról szóló 18/1981. (XII. 5.) MM rendelet és a maradandó értékű magániratok védetté nyilvánításának eljárásáról szóló 14/1996. (XI. 7.) MKM rendelet.