49/2002. (V. 24.) FVM rendelet

a szalmonellózis és a baromfitífusz elleni védekezésről és a mentesség megtartásáról

Az állat-egészségügyről szóló 1995. évi XCI. törvény 45. §-ának 11. pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. § E rendelet hatálya a házityúk szalmonellózisát okozó Salmonella törzsek közül a Salmonella enteritidis és a Salmonella typhimurium (a továbbiakban: szalmonellák), valamint a baromfitífusz kórokozói (Salmonella gallinarum és Salmonella pullorum) elleni védekezésre terjed ki.

Fogalommeghatározások

2. § E rendelet alkalmazásában
1. üzem: mezőgazdasági létesítmény, amelyben baromfit tenyésztenek, száznál több házityúkot tartanak, keltetnek, tojást csomagolnak vagy elosztanak,
2. állomány: az adott üzemen belül, egy épületben/légtérben tartott állatok összessége,
3. ellenőrző vizsgálat: a védekezésben részt vevő üzemek szalmonella fertőzöttségi állapotának folyamatos, rendszeres ellenőrzése,
4. minősítő vizsgálat: a megyei (fővárosi) állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás (a továbbiakban: állomás) által az állat-egészségügyi intézetekben (a továbbiakban: intézet) elvégeztetett, az üzemek minősítését megalapozó vizsgálat.

SZALMONELLÓZIS ELLENI VÉDEKEZÉS

3. § (1) A házityúkban (Gallus domesticus) előforduló szalmonellák elleni védekezés minden, tenyészállományt, húshibrid-csirke állományt tartó, árutojást termelő, valamint keltető, tojáscsomagoló és -elosztó üzem részére kötelező.
(2) A védekezést az illetékes állomás irányítja és felügyeli.
4. § (1) A szalmonellózis elleni védekezésben való részvételre írásban kell az illetékes állomásnál bejelentkezni.
(2) Az üzemnek - külön jogszabály szerint kapott kódszám alapján - azonosíthatónak kell lenni. E kódszám alkalmazása biztosítja, hogy a vizsgálatra küldött anyag az állatok tartási helyéig azonosítható legyen.
(3) A minősítő vizsgálatokhoz szükséges - az 1. számú mellékletben előírt - minták vételének időpontját a kerületi főállatorvosnak előzetesen be kell jelenteni. A minták vételét állami állat-egészségügyi feladatokkal megbízott állatorvos végzi.
5. § (1) A szalmonellózis elleni védekezés ellenőrző és minősítő vizsgálatokon alapul.
(2) Az ellenőrző vizsgálatokat minden olyan laboratórium elvégezheti, amely a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumtól (a továbbiakban: minisztérium) - külön jogszabályban foglaltak szerint - erre működési engedélyt kapott.
(3) A minősítő vizsgálatot az Országos, a Debreceni és a Kaposvári Állat-egészségügyi Intézet végezheti. Húshibrid-csirke állományok minősítő vizsgálatát az állomás a (2) bekezdésben meghatározott, ellenőrző vizsgálatok végzésére jogosult laboratóriumban is elvégeztetheti. Minősítő vizsgálatokat a kerületi főállatorvos szúrópróbaszerűen is végeztethet.
(4) A laboratóriumi vizsgálat a 2. számú mellékletben meghatározott bakteriológiai vizsgálatokon alapul. Szükség esetén ezek kiegészíthetők szerológiai vizsgálatokkal is. Pozitív szalmonella vizsgálati eredmény esetében az ellenőrző vizsgálatot végző laboratóriumnak, illetve a minősítő vizsgálatot végző intézetnek az illetékes állomást haladéktalanul értesíteni kell, ugyanakkor az izolált törzset tipizálás céljából a 3. számú melléklet szerinti kísérőirattal az Országos Élelmiszervizsgáló Intézet szalmonella referencia laboratóriumába kell küldeni.
(5) A laboratóriumi vizsgálatok díjkötelesek. A vizsgálat díja a tulajdonost terheli, mértékéről külön jogszabály rendelkezik.

A házityúk-állományok és az üzemek minősítése

6. § (1) A házityúk-állományokat és az üzemeket az állomás minősíti.
(2) Szalmonellával fertőzött az állomány, ha az ellenőrző vagy a minősítő vizsgálat során a baromfihullákban, a béltartalomban vagy a bélsárban, meconiumban, befulladt tojásokban, illetve a környezeti mintákban a szalmonellák jelenlétét kétséget kizáróan igazolták.
(3) Szalmonellával szennyezett az a keltetőüzem, amelyben az ellenőrző vagy minősítő vizsgálat során környezeti mintákban, befulladt tojásokban, meconiumban, vagy az állatok szerveiben a szalmonellák jelenlétét kétséget kizáróan igazolták.
(4) Szalmonellától mentesnek minősül az a házityúkállomány, illetve üzem, ahol a kedvező eredményű ellenőrző vizsgálatok után az állomás által végeztetett minősítő vizsgálatok is negatív eredményűek.
(5) A mentességről a kerületi főállatorvos a 4. számú melléklet szerinti igazolást állítja ki. Egy üzemben egy állomány akkor is mentesnek minősíthető, ha az üzem más állományában pozitív mintákat is találtak.

Eljárás a fertőzöttség, illetve szennyezettség megállapítása esetén

7. § (1) Fertőzött házityúk-állományokban az adott épület állományára a kerületi főállatorvos forgalmi korlátozást rendel el.
(2) A tenyészállományok gyógykezelhetők. A gyógykezelés után az állomány áttelepítés céljából az üzem más, megfelelően előkészített, takarított és fertőtlenített épületébe átszállítható.
(3) Amennyiben az áttelepítés nem lehetséges, az egész tenyészállományt gyógykezelés nélkül, a vágóhíddal és a hatósági felügyeletet ellátó állatorvossal történő előzetes egyeztetés alapján, azonnal elkülönített vágásra kell bocsátani. Az ilyen baromfihús csak hőkezelés után hozható forgalomba.
(4) Az elkülönített vágásra bocsátás és az épület fertőtlenítése után a forgalmi korlátozás feloldható.
(5) A húshibrid-csirke állományokat a (3) bekezdés szerint, minden esetben elkülönített vágásra kell bocsátani. Az ilyen baromfihús csak hőkezelés után hozható forgalomba.
(6) Fertőzött, árutojást-termelő állományok nem gyógykezelhetők. Az ilyen, fertőzött állományokból származó árutojás csak hőkezelés után, csíramentes feldolgozásra, vagy megsemmisítésre bocsátható. A fertőzött állományokat a (3) bekezdésben foglaltak szerint elkülönített vágásra kell bocsátani, húsuk csak hőkezelés után hozható forgalomba.
(7) Fertőzött házityúk-állományokból származó tenyésztojás csak árutojásként, hőkezelés után, csíramentes feldolgozásra bocsátható. Fertőzött állományból származó, már kikelt csibéket az állatvédelmi jogszabályok figyelembevételével meg kell semmisíteni.
8. § (1) A fertőzött állomány elszállítását követően az épületet, felszerelési és berendezési tárgyait, a hozzá tartozó helyiségekkel és közlekedőutakkal együtt - külön jogszabályban foglaltak szerint - fertőtleníteni kell.
(2) Azokban a keltetőüzemekben, ahová fertőzött állományból származó tenyésztojás került, vagy a minősítő vizsgálatok során pozitív mintát találtak:
a) külön jogszabályban foglaltak szerint takarítani, majd fertőtleníteni kell;
b) az egyes munkafázisok között a hatékonyságot laboratóriumi vizsgálatokkal ellenőrizni kell, majd környezeti minták alapján minősítő vizsgálatot kell végezni;
c) új tenyésztojás tételt csak az állomás engedélyével szabad a keltetőgépbe berakni;
d) a keltetőüzem köteles nyilvántartásai alapján, a tojásokon szereplő, a baromfitífusz elleni védekezés szabályozásánál előírt jelölések segítségével a szennyezettség forrásának felderítésében közreműködni.
9. § A szalmonellafertőzöttség megszűntnek tekinthető, ha
a) minden pozitív állományból származó házityúkot, illetve minden pozitív állományból származó tojást az üzemből eltávolítottak,
b) az érintett állomány tartási helyének és az üzemnek a takarítását és szigorított fertőtlenítését, valamint a kártevőirtást elvégezték,
c) a maradék takarmányt, almot elégették, vagy azokat együttesen történt füllesztéssel, az üzemen belül ártalmatlanították. Az így kezelt anyagot a füllesztés helyéről legalább három hétig nem szabad elszállítani,
d) a gyógyszerrel kezelt tenyészállomány minősítő vizsgálatát, a gyógyszer kiürülési idejének figyelembevételével, kéthetes időközzel, kétszer elvégezték.

Állományok újraminősítése

10. § (1) A fertőzöttség, illetve a szennyezettség miatt elrendelt korlátozások feloldása érdekében előírt teendők elvégzéséről az állomást értesíteni kell.
(2) Az állomás az újraminősítés érdekében
a) a levágatás vagy áttelepítés miatt kiürült épületben, külön jogszabályban foglaltak szerint lezajlott takarítást és fertőtlenítést követő, negatív eredményű bakteriológiai vizsgálat után engedélyezi az újratelepítést,
b) az újratelepített állományt kétszer - kéthetes időközzel - minősítő vizsgálat alá kell vonni,
c) gyógykezelt tenyészállomány esetében gyógykezelés után, a gyógyszer kiürülési idejének figyelembevételével, kétszer - kéthetes időközzel - minősítő vizsgálatot kell végezni.
(3) Szalmonellától mentesnek minősül az a házityúk-állomány, amelyben a (2) bekezdés c) pontjában foglaltak szerint elvégzett minősítő vizsgálatok negatív eredménnyel zárultak.

Tájékoztatási és adatszolgáltatási kötelezettség

11. § (1) A védekezés helyzetéről az állomások félévente jelentést küldenek a minisztériumnak.
(2) A tenyészállományok Salmonella enteritidis vagy Salmonella typhimurium elleni vakcinázását az eljáró állatorvosnak az illetékes állomásoknál írásban, az alkalmazott vakcina megjelölésével, be kell jelenteni.

BAROMFITÍFUSZ ELLENI VÉDEKEZÉS

12. § (1) A házityúkban, pulykában, fácánban és gyöngytyúkban (a továbbiakban: baromfi) előforduló, Salmonella gallinarum, Salmonella pullorum okozta, a csibékben vérfertőzéssel járó, felnőtt állatokban idült formában jelentkező betegség (a továbbiakban: baromfitífusz) ellen a védekezés minden tenyészállományban és keltetőüzemben kötelező.
(2) A mentesítést az illetékes állomás irányítja és felügyeli.
13. § (1) Baromfitífuszban beteg az a baromfi, amely a betegségre utaló klinikai tüneteket, vagy kórbonctani elváltozásokat jellegzetesen mutatja, vagy amelyből a laboratórium a kórokozót (Salmonella gallinarum, Salmonella pullorum) kimutatta.
(2) Baromfitífusszal fertőzött az a baromfi,
a) amelynek vérsavójából a kórokozóval szembeni ellenanyagot kétséget kizáróan kimutatták, vagy
b) az elhullott, levágott egyed szerveiben a betegségre jellemző, vagy arra gyanút keltő elváltozások vannak, és bakteriológiai vizsgálat a kórokozót kimutatta, vagy
c) amelyből, illetve váladékaiból, függetlenül a kórbonctani elváltozásoktól, a kórokozó kimutatható volt.
(3) Baromfitífusszal fertőzött az a tojás, amelyből a baromfitífusz kórokozóját izolálták.
(4) Baromfitífusszal fertőzött az a - szalmonellózis ellen nem vakcinázott - tenyészállomány, melynek bármelyik vérvizsgálatakor a pozitív eredményt adó egyedek száma meghaladja a három százalékot, vagy az állományban beteg állatokat találtak.
(5) Baromfitífusz fertőzöttségre gyanús az a - szalmonellózis ellen nem vakcinázott - tenyészállomány, amelynek bármelyik vérvizsgálatakor a pozitív eredményt adó egyedek száma meghaladja törzs- és nagyszülőpár állományok esetében a fél, szülőpár állományok esetében az egy százalékot.
14. § A baromfitífusz elleni védekezésben való részvételre a 4. §-ban foglaltakat kell alkalmazni.
15. § (1) A fertőzöttség felderítése bakteriológiai és vérvizsgálatok segítségével történik.
(2) A laboratóriumi vizsgálatok díjkötelesek. A vizsgálatok díja a tulajdonost terheli, mértékéről külön jogszabály rendelkezik.
16. § (1) Vérvizsgálatokat kell végezni a tenyésztojást termelő állományokban:
a) először a tojásrakás megkezdése előtt három héttel,
b) másodszor akkor, amikor az állomány kb. 20-25%-a már megkezdte a tojástermelést.
(2) Azokban az állományokban, ahol a szalmonellózis elleni védekezés érdekében az állományt vakcinázni kívánják és ezért szerológiai áthangolódásra lehet számítani:
a) a vérvizsgálatokat, vagy a vakcinázás előtt kell elvégezni, vagy bakteriológiai vizsgálattal (befulladt tojások és az élet első öt napja alatt elhullott csibék) kell helyettesíteni,
b) legalább húsz, a baromfitífusz vérvizsgálatokban pozitívnak bizonyuló állat vérsavójából a Salmonella gallinarum fertőzöttség kizárására irányuló, intézeti szerológiai vizsgálatot kell végeztetni.
(3) A nem vakcinázott állományokban az első alkalommal az állomány tíz százalékát kell vizsgálat alá vonni, ha nincs pozitív reakció, ugyanennyit kell vizsgálni a második alkalommal is. Pozitív reakció esetén a vizsgálatot mindkét alkalommal az egész állományra ki kell terjeszteni.
(4) Ha valamely nem vakcinázott tenyészállomány bármely vérvizsgálata során a pozitív reakciót adó egyedek száma meghaladja a három százalékot, a pozitív állatokat el kell különíteni és maradandóan, jól azonosítható módon meg kell jelölni. Valamennyi pozitív állatból vért kell venni és azt az Országos, a Debreceni vagy a Kaposvári Állat-egészségügyi Intézetbe kell küldeni további, a Salmonella gallinarum fertőzöttség kizárására irányuló, szerológiai vizsgálatok céljára. A vizsgáló intézettel közölni kell a Salmonella gallinarum pozitív egyedek százalékarányát. További kételyek esetén a pozitív állatok intézeti, bakteriológiai vizsgálatát is el kell végezni.
(5) Ha a nem vakcinázott tenyészállományban három százaléknál nagyobb a pozitív állatok aránya, a velük egy légtérben tartott állományt is fertőzöttnek kell tekinteni.
(6) Ha az állományból származó, a kelés során befulladt tojásokból, vagy a nevelés első öt napjában elhullott csibékből a bakteriológiai vizsgálat a baromfitífusz kórokozóját kimutatta, az állományt fertőzöttnek kell minősíteni.
(7) Baromfiállományokból származó tenyésztojásokat gépi keltetésre felhasználni, vagy forgalomba hozni csak a baromfitífusz-mentesség igazolása mellett szabad. A tenyésztojásokat darabonként, külön jogszabály szerint kapott kódszám alapján maradandóan meg kell jelölni, hogy a keltetőben eredetük a származási állományukig visszavezethető legyen.
(8) A napos tenyészbaromfit fogadó üzemben az ellátó magánállatorvos köteles a naposbaromfi-állomány baromfitífusz szempontjából történő ellenőrzése céljából, a nevelés első öt napjában elhullott egyedek közül legalább egy alkalommal a következő számú hullát vizsgáló intézetbe küldeni:
a) napi tíz hulláig valamennyit,
b) napi tizenegy-ötven hulláig legalább tízet,
c) napi ötvenegy hullán felül minden ötödik, de egy időben legfeljebb ötven hullát.

A baromfi tenyészállományok minősítése

17. § (1) A baromfi tenyészállományokat baromfitífusz szempontjából minősíteni kell.
(2) Mentesnek számít az állomány, ha
a) a baromfi-törzstenyésztő (pedigré vagy nagyszülőpárokat tartó) telepeken a tenyésztésbevétel előtt elvégzett két vizsgálat során a pozitív reakciót adó egyedek száma együttvéve nem haladja meg az állomány fél százalékát, és a pozitív reakciót adó egyedeket azonnal eltávolították;
b) a szülőpárokat tartó és a keltetőtojás-termelő telepekről származó tenyésztojás baromfitífusztól mentes állománytól származik, és nem vakcinázott állomány esetén, a tenyésztésbevétel előtt elvégzett két vizsgálat során a pozitív reakciót adó egyedek száma együttvéve nem haladta meg az állomány egy százalékát, és a pozitív állatokat azonnal eltávolították;
c) az a) és b) pontban foglaltakon túl az állományból származó keltetett, befulladt tojásokban, illetve a kikeltetett baromfiak életének első öt napjában végzett bakteriológiai vizsgálatok Salmonella gallinarumra, Salmonella pullorumra negatív eredményre vezettek.
(3) Baromfitífusz mentesség esetében a kerületi főállatorvos az 5. számú melléklet szerinti igazolást állítja ki.

Az állat-egészségügyi szolgálat feladatai

18. § (1) A baromfitífusz elleni védekezést a kerületi főállatorvos felügyeli. Nyilvántartást vezet az illetékességi területén található tenyészbaromfi és keltetőüzemekről, valamint nyomon követi az állami állat-egészségügyi feladatokkal megbízott állatorvos által végzett vizsgálatok eredményei alapján az állományok minősítését.
(2) A nyilvántartásba vett keltetőüzemek rendszeres ellenőrzéséről a kerületi főállatorvos az állami állat-egészségügyi feladatokkal megbízott állatorvos útján gondoskodik. Az ellenőrzésről készült feljegyzésnek a következőket kell tartalmaznia:
a) adatokat a keltetőüzemek higiéniai állapotáról (a tojások és a keltetőüzem keltetés előtti és utáni fertőtlenítéséről),
b) azt, hogy a tojások jelzettek-e, és a jelzésekből a tojások és a kiszállított naposcsibék származási helye egyértelműen megállapítható-e,
c) a keltetőüzem eleget tesz-e a befulladt tojások előírás szerinti vizsgálatának (a tenyészállomány egy termelési ciklusa alatt legalább kétszer - kistermelők esetében három havonta - kell a befulladt tojásokat intézetben mikrobiológiailag megvizsgáltatni; száz egyednél kisebb törzsállomány esetén húsz, száz-háromszáz közötti törzsállomány esetén ötven, háromszáz feletti törzsállomány esetén száz tojást kell vizsgálatra küldeni),
d) kellő gondossággal válogatják-e ki a kelésgyenge vagy az előírt súlyon aluli csibéket.
(3) A tojások keltetésre való gyűjtését és gépbe való berakását
a) meg kell tiltani, ha a tenyészállomány baromfitífusszal fertőzött, vagy nem minősített,
b) fel kell függeszteni, ha a tenyészállomány fertőzöttségre gyanús.
(4) Fertőzöttségre gyanús állomány esetén újra el kell rendelni az állomány vizsgálatát, a pozitív vérvizsgálati eredményt adó állatok intézeti bakteriológiai vizsgálatát; az eredményektől függően az állományt újra kell minősíteni és a tojások keltetését engedélyezni, vagy megtiltani.
(5) Ha a hatósági ellenőrző vizsgálat eredménye meghaladja a három százalékos pozitivitást, vagy a pozitív eredményt adó tyúkokból az intézetben kimutatták a baromfitífusz kórokozóját, értesíteni kell az érintett keltetőüzem helye szerint illetékes kerületi főállatorvost, aki elrendeli a fertőzött, még keltetés alatt nem álló tojások étkezési célra történő értékesítését.
(6) Ha az intézet a befulladt tojások vagy naposbaromfi-hullák vizsgálata során baromfitífuszt állapít meg, köteles értesíteni a kerületi főállatorvost, aki gondoskodik az ilyen állomány tenyésztésből történő kizárásáról. Ha a tojások megjelölésének hiányában a pozitív eredményt adó befulladt tojások, illetve naposcsibehullák származási helye egyértelműen nem állapítható meg, a keltetőüzem költségére kell mindazon tenyészállományokat újraminősíteni, amelyek tojásait a fertőzöttnek minősült mintákkal együtt keltették.

Eljárás a beteg, fertőzött vagy fertőzöttségre gyanús állattal és állománnyal

19. § (1) Brojler és árutojás-termelő állomány esetében a beteg vagy fertőzött egyedek megsemmisítése után az állományt gyógyszeres kezelésnek kell alávetni.
(2) Tenyészállomány esetében a három százaléknál magasabb szeropozitivitás, vagy bakteriológiai vizsgálattal megállapított betegség esetén a kérdéses állomány tojásai keltetésre alkalmatlanok.
(3) Tenyészállománynak szánt állomány esetében, ha a befulladt tojásból vagy naposbaromfiból kimutatták a betegség kórokozóját, a fertőzött törzstől származó, kikelt, és a még keltetés alatt álló tojásokból kikelő csirkék szállítása esetén, a keltetést végző köteles írásban értesíteni a fogadót a tojóállomány fertőzöttségéről. A leendő tulajdonos az ilyen származású csibék átvételét megtagadhatja, vagy ha átveszi azokat, köteles az átvett állományt haladéktalanul gyógykezelni. Ebben az esetben a keltetést végző írásban köteles a tulajdonossal közölni, hogy az ilyen állomány húsra értékesíthető, vagy árutojás-termelésre használható.

Tájékoztatási és adatszolgáltatási kötelezettség

20. § A védekezés helyzetéről az állomások félévente jelentést küldenek a minisztériumnak.

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

21. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba, egyidejűleg az Állat-egészségügyi Szabályzat kiadásáról szóló 41/1997. (V. 28.) FM rendelet 1. számú mellékletének 617-619. §-a és az azt megelőző cím, valamint 653. §-a és az azt megelőző cím hatályát veszti.
(2) Ez a rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban, szabályozási körében az Európai Közösségeknek az állatokban és állati eredetű termékekben előforduló meghatározott zoonózisok és meghatározott zoonózis-kórokozók elleni, az élelmiszerből származó fertőzések és mérgezések megelőzése érdekében tett óvintézkedésekről szóló, a Tanács 92/117/EGK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.