6/2002. (XI. 5.) KvVM rendelet

az ivóvízkivételre használt vagy ivóvízbázisnak kijelölt felszíni víz, valamint a halak életfeltételeinek biztosítására kijelölt felszíni vizek szennyezettségi határértékeiről és azok ellenőrzéséről

A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 89. §-ának (3) bekezdésében, valamint 110. §-a (8) bekezdésének m) pontjában kapott felhatalmazás alapján, az egészségügyi, szociális és családügyi miniszterrel, valamint a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterrel egyetértésben a következőket rendelem el:

A rendelet hatálya

1. § (1) A rendelet hatálya kiterjed
a) az ország határain belül található, ivóvíz kivételére használt vagy ivóvízbázisnak kijelölt felszíni vizekre,
b) a halak életfeltételeinek biztosítása érdekében a külön jogszabályban kijelölt, védelemre vagy vízminőség-javításra szoruló felszíni vizekre,
c) azokra a jogi személyekre, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságokra és természetes személyekre, akik (amelyek) az a) és b) pontban meghatározott vizek tulajdonosai, használói, illetőleg akik (amelyek) tevékenysége e vizek minőségére hatással vannak.
(2) A rendelet hatálya nem terjed ki a halastavi és intenzív haltermelés céljait szolgáló természetes vagy mesterséges tavak vizére.

Értelmező rendelkezések

2. § E rendelet alkalmazásában
a) ivóvízkivételre használt vagy ivóvízbázisnak kijelölt felszíni víz (a továbbiakban: felszíni ivóvízbázis): minden olyan felszíni víz, amelyből közvetlen vízkivétellel - általában kezelés után - olyan vizet nyernek, vagy terveznek nyerni, amely emberi fogyasztásra szolgál;
b) a halak életfeltételeinek biztosítása érdekében kijelölt, védelemre vagy javításra szoruló felszíni vizek (a továbbiakban: halas vizek): külön jogszabályban meghatározott azon vízfolyások és állóvizek, amelyek környezeti minőségi jellemzői alapján fenntartható módon képesek biztosítani, illetve a vízszennyezettség csökkentése vagy megszüntetése esetén képesek lennének biztosítani a vízre jellemző őshonos halfajok természetes biológiai sokféleségét. A halas vizek típusai:
ba) pisztrángos vizek: azon halas vizek, amelyek pisztráng szinttájú halfajokkal jellemezhetők, illetve képesek lesznek ezen fajok életfeltételeinek biztosítására és a 4. számú mellékletben előírt vízszennyezettségi határértékeket nem meghaladó szennyezettségűek [sebes pisztráng (Salmo trutta m. fario), fürge csele (Phoxinus phoxinus), kövi csík (Barbatula barbatula) stb.],
bb) márnás vizek: azon halas vizek, amelyek márna szinttájú halfajokkal jellemezhetők, illetve képesek lesznek ezen fajok életfeltételeinek biztosítására és a 4. számú mellékletben előírt vízszennyezettségi határértékeket nem meghaladó szennyezettségűek [padue (Chondrostoma nasus), márna fajok (Barbus spp.), bucó fajok (Zingel spp.), leánykoncér (Rutilius pigus virgo) stb.],
bc) dévéres vizek: azon halas vizek, amelyek jellemzően a dévér szinttájú, valamint a tavi, illetve a mocsári halfajokkal jellemezhetők, illetve képesek lesznek ezen fajok életfeltételeinek biztosítására és a 4. számú mellékletben előírt vízszennyezettségi határértékeket nem meghaladó szennyezettségűek [dévér (Abramis brama), vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalamus), sügér (Perca fluviatilis), csuka (Esox lucius), ponty (Cyprinus carpio), lápi póc (Umbra krameri) stb.];
c) a halas vizek halainak ökológiai vízigénye: az a fizikai - beleértve a halas vizek mennyiségi viszonyait is -, valamint kémiai és biológiai minőségi jellemzőkkel jellemezhető állapot, amelyek az adott víztér természetes vagy természetközeli állapotú környezeti adottságaihoz alkalmazkodott halállomány szerkezeti és működési sajátosságait fenntartható módon biztosítani képes;
d) mintavételi hely:
da) felszíni ivóvízbázis vízminőségének ellenőrzése esetén: az a hely, ahol a felszíni vízből a vizet ivóvízként való felhasználáshoz kiveszik, illetve kivételét tervezik (felszíni vízkivételi mű) még a tisztítási folyamatba való bevezetés előtt,
db) halas vizek minőségének ellenőrzése esetén: az illetékes környezetvédelmi hatóság által a 13. § (2) bekezdése szerint egyedileg megállapított hely;
e) referencia mérési módszer: valamely vízminőségi jellemző meghatározására szolgáló mérési eljárás, melynek mérési jellemzői (kimutatási határ, precizitás, pontosság) bármely alkalmazni kívánt eljárás esetén minimálisan betartandók;
f) természetes feldúsulás: az a folyamat, amikor egy adott víztömeg a vízgyűjtő területéről nem-antropogén terhelésből származó anyagokat vesz fel.

Általános vízminőség-védelmi követelmények

3. § (1) Az ivóvízkivételre használt vagy ivóvízbázisnak, valamint a halak életfeltételeinek biztosítása érdekében kijelölt felszíni vizek jó állapotának elérését, illetőleg megőrzését a 4. számú mellékletben meghatározott vízszennyezettségi határértékek betartásával kell biztosítani. A vízminőségi állapotot befolyásoló kibocsátási határértékek betartásáért a felszíni vízbe vezető, külön jogszabályban  [LÁBJEGYZET_1]  meghatározott kibocsátó a felelős.
(2) A különböző társadalmi, gazdasági, környezetvédelmi, műszaki fejlesztési tervek készítése során és az egyes létesítmények, tevékenységek tervezésekor, létesítésekor, működtetésekor az e rendelet szerinti vízszennyezettségi határértékeket figyelembe kell venni.

Felszíni ivóvízbázisok vízminőségi követelményei

4. § (1) Az illetékes környezetvédelmi hatóság - a vízügyi hatóság és az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Fővárosi/Megyei Intézetei (a továbbiakban: közegészségügyi hatóság) egyetértésével - 2004. január 1-jéig elvégzi a felszíni ivóvízbázisok vízminőségi jellemzőkből adódó szükséges kezelési módszerek szerinti besorolását. A fenti határidő utáni további felszíni ivóvízbázisnak szánt vizek besorolását a hatóság a bejelentéstől számított 1 éves időtartamon belül elvégzi.
(2) A felszíni ivóvízbázisok besorolása az alábbi vízminőségi jellemzőkből adódó szükséges kezelési módszerek szerint történik:
a) egyszerű fizikai kezelés és fertőtlenítés (A1),
b) normál fizikai kezelés, kémiai kezelés és fertőtlenítés (A2),
c) intenzív fizikai és kémiai kezelés, majd további kezelés és fertőtlenítés (A3).
(3) A felszíni ivóvízbázis (1) bekezdés szerinti kategóriába sorolásához az illetékes környezetvédelmi hatóság vízminőségi állapotfelmérést végez. Az állapotfelmérés során legalább húsz vízminőségi mérést kell elvégezni, lehetőleg egyenletes időközönként, az 1. számú melléklet szerinti minőségi jellemzőknek megfelelően. Az állapotfelméréshez a vízkivételi mű üzemeltetője által végzett mérések eredményeit is figyelembe kell venni, ha azok megfelelnek a 2. számú melléklet követelményeinek. Az üzemeltető köteles a hatóságnak adatot szolgáltatni az általa végzett felszíni vízminőségi mérések eredményeiről.
(4) A kezelési módszerek szerint besorolt felszíni ivóvízbázis vízminőségromlását eredményező beavatkozás, tevékenység a besorolás időpontja után nem végezhető.
5. § (1) Ivóvízkivételre nem hasznosítható, illetve ivóvízbázisnak nem jelölhető ki az a felszíni víz, amelynek bármelyik vízszennyezettségi jellemzője meghaladja az 1. számú mellékletben előírt, A3 kategória szerinti határértékeket.
(2) A vízügyi hatóság a közegészségügyi és a környezetvédelmi hatóság szakhatósági hozzájárulása mellett egyedi esetben az ivóvízkivételt engedélyezheti, ha a megfelelő kezelési eljárások után - ideértve az elegyítést is - az ivóvíz minőségi jellemzői a külön jogszabályban  [LÁBJEGYZET_2]  előírtaknak megfelelnek.
6. § (1) Az 1. számú melléklet szerinti vízszennyezettségi határértékek átmenetileg figyelmen kívül hagyhatók a következő különleges esetekben, amennyiben az ivóvízminőségi követelmények biztosításához megfelelő tisztítási technológia kerül alkalmazásra:
a) árvizek vagy természeti katasztrófák esetén,
b) kivételes időjárási körülmények miatt, az 1. számú mellékletben (**)-gal megjelölt minőségi jellemzőknél, illetve kizárólag olyan esetekben, ha az ivóvízellátás másképpen nem biztosítható:
c) bizonyos anyagok természetes úton a felszíni vízben történő feldúsulása esetén,
d) a sekély tavakban és állóvíz jellegű felszíni vizek esetében, az 1. számú mellékletben (*)-gal jelölt minőségi jellemzők tekintetében;
(2) A vízszennyezettségi határértékek figyelmen kívül hagyása nem érinti a külön jogszabály  [LÁBJEGYZET_3]  szerinti ivóvízminőségi előírások teljesítésének kötelezettségét.

Felszíni ivóvízbázis minőségi állapotának ellenőrzési szabályai

7. § (1) A felszíni ivóvízbázis vízszennyezettségi határértékeinek betartását a környezetvédelmi hatóság legalább a 3. számú melléklet szerinti gyakorisággal ellenőrzi. Az ellenőrzéseket egyéves időtartamra úgy kell elosztani, hogy annak eredménye megfelelően tükrözze az ellenőrzött víz tényleges minőségi jellemzőit.
(2) Az ellenőrző méréseket elsősorban a 2. számú mellékletben előírt referencia módszerekkel kell végezni. Ha a vizsgálat során ettől eltérő módszert alkalmaznak, akkor a vizsgálatot végző laboratóriumnak bizonyítania kell, hogy a kapott eredmények a referencia módszerek alkalmazásával kapott eredményekkel egyenértékűek vagy annál jobbak.
(3) A mintavételi helyen vett vízmintának jellemzőnek kell lennie az ellenőrzött víz minőségére.
8. § (1) A felszíni ivóvízbázis rendszeres ellenőrzése során a vízkivételi mű üzemeltetőjének ellenőrző mérései is figyelembe vehetők, ha megfelelnek a 2. számú melléklet szerinti követelményeknek. A víz minősége akkor elfogadható, ha ugyanazon mintavételi helyen vett minták vízszennyezettségi értékei egy adott szennyező anyagot tekintve a minták 95%-ban megfelelnek az 1. számú mellékletben meghatározott minőségi jellemzők határértékeinek és a nem megfelelő minták is megfelelnek a (2) bekezdésben foglalt feltételeknek. Ha az éves ellenőrzés értékelése során egy adott szennyező anyagra 20 mérési eredmény nem áll rendelkezésre, akkor minden mérési eredménynek meg kell felelnie az 1. számú melléklet szerinti határértékeknek.
(2) A vízminőség azon minták esetében nem megfelelő, melyeknél:
a) a vízszennyezettség egy adott szennyező anyagra vonatkozóan meghaladja a határérték 150%-át, kivéve a hőmérséklet, a pH, az oldott oxigén és a mikrobiológiai minőségi jellemzőket, vagy
b) a pH érték az A3 kategóriára az 1. számú mellékletben megadott tartományon kívül esik, vagy
c) a hőmérséklet a 25 C-ot meghaladja, vagy
d) a víz közegészségügyi szempontból veszélyes,
e) az éves vizsgálati időszakban végzett ellenőrző mérések sorozatában bármely egymást követő két mérés eredménye egy adott minőségi jellemzőre vonatkozóan meghaladja a határértéket.
(3) Az (1) bekezdés szerinti százalékok számításánál nem kell figyelembe venni a vízszennyezettségi határértékeknél magasabb értékeket, ha a határérték-túllépés egyértelműen árvíz, rendhagyó időjárási viszonyok vagy természeti katasztrófák, következményeire vezethető vissza.
9. § (1) Ha a vízminőségi ellenőrző mérések eredményei szerint az adott mintavételi helyen az egyes minőségi jellemzők mért értékei legalább 50%-kal kedvezőbbek, mint az 1. számú melléklet szerinti vízszennyezettségi határértékek, a hatóság csökkentheti a mintavétel és vizsgálat 3. számú mellékletében előírt gyakoriságát a jelentősen a határértékek alatt maradó szennyező minőségi jellemzők vonatkozásában úgy, hogy évente legalább egy mérés elvégzését a szóban forgó minőségi jellemzőre is biztosítani kell.
(2) Amennyiben az ellenőrzés során megállapítható, hogy a víz szennyezettsége túllépte a határértéket, akkor a hatóság megvizsgálja, hogy a határérték-túllépés
a) a 12. §-ban szabályozott esetek, vagy
b) vízszennyezés
miatt következett-e be.
(3) A környezetvédelmi hatóság megállapításait írásban közli a vízkivételi mű üzemeltetőjével, valamint az illetékes vízügyi és a közegészségügyi hatósággal.
(4) A (2) bekezdés b) pontban foglalt vízszennyezés okainak lehetséges megszüntetésére és a vízszennyezettségi határértékek biztosítására a hatóság a következő intézkedéseket teszi:
a) megállapítja a felszíni ivóvízbázis szennyezettségének mértékét,
b) vizsgálatokat végez a határérték-túllépések okainak megállapítására és a vízszennyezést okozó azonosítására,
c) a további vízszennyezés megakadályozására a vízszennyezést okozó kibocsátót szennyezéscsökkentési intézkedési terv készítésére kötelezi, és annak végrehajtását határozatban elrendeli.
(5) Rendkívüli vízszennyezés esetén a környezetvédelmi hatóság
a) megállapítja a felszíni ivóvízbázis szennyezettségének mértékét,
b) elvégzi a kárelhárításhoz szükséges vízszennyezettségi vizsgálatokat, és felügyeli az illetékes vízügyi igazgatóság által végzett kárelhárítás lefolytatását,
c) intézkedéseket tesz a rendkívüli vízszennyezést okozó azonosítására és a rendkívüli vízszennyezés okának megállapítására,
d) rendkívüli vízszennyezési bírságot szab ki, a külön jogszabályban  [LÁBJEGYZET_4]  foglaltak alapján.

A halak életfeltételeinek biztosítása érdekében védelemre vagy minőségjavításra szoruló felszíni vizek (halas vizek) vízminőségi követelményei

10. § A pisztrángos, márnás és dévéres vizek kategóriájába kijelölt vizekre vonatkozó vízszennyezettségi minőségi jellemzőket a 4. számú melléklet tartalmazza.
11. § (1) A halas vizekre vonatkozóan, a 16. § szerinti kijelölést követő öt éven belül biztosítani kell, hogy a vízminőség megfeleljen a 4. számú mellékletben meghatározott vízszennyezettségi határértékeknek.
(2) A halas vizekre vonatkozóan a 16. § szerinti kijelölést követő öt éven belül a 4. számú mellékletben foglalt vízszennyezettségi határértékeknél nagyobb szennyezettség nem engedhető meg.
(3) A halas vizek vízminőségi követelményeinek biztosításához külön jogszabály  [LÁBJEGYZET_5]  előírásai szerint meghatározott vízvédelmi intézkedési programot kell készíteni.
(4) A vízvédelmi intézkedési program elkészítése érdekében az illetékes környezetvédelmi hatóság kötelezi a kibocsátókat szennyezéscsökkentési intézkedési terv elkészítésére és annak végrehajtására.
12. § (1) A halas vizekre vonatkozó, a 4. számú melléklet I. táblázatában meghatározott vízszennyezettségi határértékek bizonyos minőségi jellemzőit tekintve átmeneti eltérések megengedhetők a következő esetekben:
a) árvizek vagy természeti katasztrófák esetén, továbbá rendkívüli időjárási körülmények miatt,
b) ha a vízben bizonyos anyagok természetes módon feldúsulnak, s ennek következtében a 4. számú melléklet szerinti határértékek nem teljesíthetők.
(2) Az (1) bekezdés a) és b) pontja esetében rendszeres ellenőrzés szükséges.

A halas vizek minőségének ellenőrzési szabályai

13. § (1) A környezetvédelmi hatóság legalább a 4. számú melléklet II. táblázata szerinti gyakorisággal ellenőrzi a vonatkozó vízszennyezettségi határértékek teljesítését.
(2) A mintavétel pontos helyét, a mintavételi ponthoz legközelebb lévő vízszennyező forrástól való távolságot, valamint a mintavételi pont vízfelszínhez viszonyított mélységét, a helyi környezeti feltételek alapján - a meglévő vízminőségi törzshálózati pontok figyelembevételével - a környezetvédelmi hatóság állapítja meg.
(3) A vízszennyezettségi határértékek teljesítésének vizsgálatát a 4. számú mellékletben előírt referencia módszerekkel kell végezni. Ha a vizsgálat során ettől eltérő módszert alkalmaznak, akkor a vizsgálatot végző laboratóriumnak bizonyítania kell, hogy a kapott eredmények a 4. számú mellékletben meghatározott módszerek alkalmazásával kapott eredményekkel egyenértékűek.
14. § (1) A halas víz - egész évre vonatkoztatva - akkor felel meg a követelményeknek, ha egy adott mintavételi helyen, 12 hónapos időszakon keresztül, a 4. számú melléklet II. táblázatában meghatározott minimális gyakorisággal vett minták az alábbiak szerint megfelelnek a 4. számú melléklet I. táblázatban meghatározott értékeknek:
a) a lebegőanyag, az ötnapos biokémiai oxigénigény (BOI5), a szabad ammónia, az összes ammónia, a nitrit, a szabad klór, az összes cink, az oldott réz, az ortofoszfát, a vezetőképesség és a nitrát minőségi jellemzőkre a minták 95%-a esetében. Amennyiben a mintavétel gyakorisága havi egy alkalomnál ritkább, mind az említett minőségi jellemzők értékeinek, mind a vonatkozó megjegyzéseknek valamennyi mintánál teljesülni kell;
b) az oldott oxigén minőségi jellemzőre vonatkozóan a 4. számú mellékletben felsorolt százalékos értékek teljesülnek;
c) az a) pontban megadott vízszennyezettségi minőségi jellemzőket tekintve, a víz szennyezettség az esetek 5%-ában sem érheti el a határérték 150%-át;
d) a hőmérsékletre és a pH-ra vonatkozó határértékeknek minden mintavétel esetén teljesülniük kell.
(2) Az (1) bekezdés szerinti százalékarányok számításánál nem kell figyelembe venni azokat az eseteket, amikor a víz minősége nem felel meg a 4. számú melléklet szerint meghatározott értékeknek, ha a nem megfelelő minőség árvíz vagy természeti katasztrófa, rendkívüli időjárási körülmények, valamint természetes feldúsulás eredményeként alakult ki.
15. § (1) A 4. számú melléklet II. táblázata szerinti mintavételezési gyakoriság - egyes minőségi jellemzők tekintetében - évente egy alkalomra csökkenthető, ha a vonatkozó mérési eredmények jelentősen jobbak a megfelelő vízszennyezettségi határértékeknél (legalább a határérték 50%-a), és előreláthatóan nem áll fönn a vízminőség romlásának veszélye.
(2) Ha az ellenőrzés során - a minták vizsgálati eredménye alapján - megállapítható, hogy a határértékek nem teljesültek, a környezetvédelmi hatóság megvizsgálja, hogy a túllépés
a) a 12. §-ban szabályozott esetek, vagy
b) vízszennyezés
miatt következett-e be.
(3) A (2) bekezdés b) pontjában foglalt vízszennyezés okainak lehetséges megszüntetésére és a vízszennyezettségi határértékek biztosítására a környezetvédelmi hatóság a következő intézkedéseket teszi:
a) megállapítja a halas víz szennyezettségének mértékét,
b) vizsgálatokat végez a határérték túllépés okának megállapítására és a vízszennyezést okozó azonosítására,
c) a további vízszennyezés megakadályozására a vízszennyezést okozó kibocsátót szennyezés csökkentési intézkedési terv készítésére kötelezi, és annak végrehajtását határozatban elrendeli.
(4) Rendkívüli vízszennyezés esetén a környezetvédelmi hatóság:
a) megállapítja a halas víz szennyezettségének mértékét,
b) elvégzi a kárelhárításához szükséges vízszennyezettségi vizsgálatokat, és felügyeli az illetékes vízügyi igazgatóság által végzett kárelhárítás lefolytatását,
c) intézkedéseket tesz a rendkívüli vízszennyezést okozó azonosítására és a rendkívüli szennyezés okának megállapítására,
d) rendkívüli vízszennyezési bírságot szab ki a külön jogszabályban  [LÁBJEGYZET_6]  foglaltak alapján,
e) egyeztetéseket folytat le a vízszennyezésekkel kapcsolatos halélettani kérdésekben, valamint halpusztulás esetén a halászatról és a horgászatról szóló jogszabályokra figyelemmel  [LÁBJEGYZET_7] ,
f) megállapítja a halak ökológiai vízigénye nem megfelelőségének okát, és egyeztet az érintett társhatóságokkal a szükséges vízmennyiség és vízminőség biztosítása érdekében.

A halas vizek megállapítására vonatkozó külön rendelkezések

16. § (1) Az illetékes környezetvédelmi hatóság az előzetes vizsgálatok alapján - az illetékes halászati felügyelőség, a természetvédelmi és a vízügyi hatóság véleményének figyelembevételével - első alkalommal 2003. június 30-ig, azt követően 5 évente javaslatot tesz az 5. számú melléklet szerint a környezetvédelemért felelős miniszternek a halas vizek kijelölésére.
(2) Az 5. számú melléklet szerinti kategóriák alapján, az egyes kategóriákba sorolt felszíni vizeket külön jogszabály jelöli ki.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott felszíni vizeket legkésőbb az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépéséig kell kijelölni.
17. § Az országhatárokat átszelő vagy országhatárokat alkotó vizekre vonatkozóan - a halas vizek kijelölését követően - a környezetvédelemért felelős miniszter az érintett ország képviselőivel egyeztetést kezdeményez.

A rendelet előírásainak alkalmazási szabályai egyedi vízminőségi állapotváltozás esetére

18. § (1) A rendelet hatálybalépésekor érvényes vízszennyezettségi határértékeknél jobb vízminőségi jellemzőkkel rendelkező felszíni vizeknél állapotromlás nem engedhető meg.
(2) Az e rendeletben előírt, a vízminőség javítására vonatkozó intézkedések sem közvetlenül, sem közvetve nem növelhetik az intézkedés alá nem tartozó felszíni vizek szennyezettségét.

Záró rendelkezések

20. § (1) Ez a rendelet 2003. január 1-én lép hatályba.
(2) Ez a rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti társulási létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16. napján aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban, az Európai Közösség következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:
a) a Tanács 75/440/EGK irányelve a tagállamokban ivóvízkivételére szánt felszíni víz minőségi követelményeiről,
b) a Tanács 78/659/EGK irányelve a halak életének fenntartása érdekében védelemre vagy javításra szoruló édesvizek minőségéről,
c) a Tanács 79/869/EGK irányelve a tagállamokban ivóvízkivételre szánt felszíni víz mérési módszereiről és a mintavétel és analízis gyakoriságáról,
d) a Tanács 77/795/EGK határozata a Közösség felszíni vizeinek minőségére vonatkozó információcsere egységes eljárásának megteremtéséről.

[LÁBJEGYZET_1] A felszíni vizek minősége védelmének egyes szabályairól szóló 203/2001. (X. 26.) Korm. rendelet 6. § j) pontja.

[LÁBJEGYZET_2] Az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet.

[LÁBJEGYZET_3] Az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet.

[LÁBJEGYZET_4] A felszíni vizek minősége védelmének egyes szabályairól szóló 203/2001. (X. 26.) Korm. rendelet 23. §-a.

[LÁBJEGYZET_5] A felszíni vizek minősége védelmének egyes szabályairól szóló 203/2001. (X. 26.) Korm. rendelet 6. §-a.

[LÁBJEGYZET_6] A felszíni vizek minősége védelmének egyes szabályairól szóló 203/2001. (X. 26.) Korm. rendelet 23. §-a.

[LÁBJEGYZET_7] A halászatról és a horgászatról szóló 1997. évi XLI. törvény 36. §-a és a halászatról és a horgászatról szóló 1997. évi XLI. törvény végrehajtásának egyes szabályairól szóló 78/1997. (XI. 4.) FM rendelet 23. §-a.