7/2002. (I. 28.) KöViM rendelet

a földi kiszolgálás feltételeiről és engedélyezésének rendjéről

A légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény (a továbbiakban: Lt.) 74. §-ának o) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:

A rendelet hatálya

1. § E rendelet hatálya a Magyar Köztársaság területén működő kereskedelmi repülőtereken [Lt. 37. § (1) bek. a) pontjának aa) alpontja] végzett földi kiszolgálási tevékenységre, az e tevékenységet folytatókra, továbbá a repülőteret üzemeltetőkre terjed ki.

Fogalommeghatározások

2. § E rendelet alkalmazásában
a) repülőtér-rendszer: két vagy több olyan repülőtér, amelyeket egy csoportba foglaltak, és amelyek ugyanazt a várost vagy városcsoportot szolgálják ki;
b) a repülőtér üzemben tartója: az Lt. 71. §-ának 20. pontjában meghatározott természetes vagy jogi személy azzal, hogy ha a repülőteret vagy repülőtér-rendszert több természetes vagy jogi személy üzemelteti, minden egyes ilyen személyt a repülőtér üzemben tartójának kell tekinteni, ha pedig egy természetes vagy jogi személy több repülőteret vagy repülőtér-rendszert üzemeltet, az egyes repülőtereket, illetve repülőtér-rendszereket elkülönítve kell figyelembe venni;
c) repülőtér-használó: az a gazdálkodó szervezet, amely utasnak, poggyásznak, árunak vagy postának az adott repülőtérre vagy repülőtérről légi úton történő szállítását végzi;
d) földi kiszolgálás: az Lt. 71. §-ának 23. pontjában említett és az e rendelet 1. számú mellékletében meghatározott tevékenység;
e) saját kiszolgálás: olyan földi kiszolgálás, amelynek során a repülőtér-használó közvetlenül végez egy vagy több, földi kiszolgálásnak minősülő tevékenységet a maga számára, és nem köt szerződést másik féllel e tevékenységek elvégzésére. A saját kiszolgálás szempontjából a repülőtér-használók nem tekintendők egymás viszonylatában másik félnek, ha egyikük a másik többségi tulajdonában van, vagy mindegyikük ugyanannak a személynek a többségi tulajdonában van;
f) kiszolgáló: az a gazdálkodó szervezet, amely hatósági engedély alapján egy vagy több, földi kiszolgálásnak minősülő tevékenységet végez másik fél számára.

Engedély

3. § A földi kiszolgálás végzéséhez hatósági engedély (a továbbiakban: engedély) szükséges, amelyet a légiközlekedési hatóság [Lt. 3. § (1) bekezdés] ad ki. Az engedély mintáját a 2. számú melléklet tartalmazza.
4. § Engedély annak a gazdálkodó szervezetnek adható,
a) amely igazolja a 3. és 4. számú mellékletben meghatározott szakmai követelmények teljesítését, továbbá
b) amelyet az erre irányuló eljárás során kiválasztottak (18. §).

Kérelem

5. § (1) Az engedély iránti kérelemnek tartalmaznia kell:
a) a kérelmező nevét, lakóhelyét (székhelyét, telephelyét), telefonszámát,
b) az 1. számú mellékletben meghatározott egy vagy több tevékenységet, amelyet a kérelmező folytatni kíván,
c) azt a repülőteret, ahol a b) pont szerinti földi kiszolgálást végezni kívánja,
d) azoknak a légijárműveknek a típusát, amelyek vonatkozásában a b) pont szerinti földi kiszolgálást végezni kívánja.
(2) A kérelemhez csatolni kell:
a) a cégkivonatot vagy a vállalkozói igazolványt, vagy a tevékenység végzésének jogszerűségét bizonyító okirat (pl. alapító okirat) hiteles másolatát,
b) az aláírásra jogosultak hiteles aláírási címpéldányát,
c) az Lt. 23. § (1) bekezdésének d) pontja szerinti működési szabályzatot,
d) a szakmai követelmények teljesítését igazoló egyéb okiratokat,
e) a kiválasztást igazoló okiratot.

Az engedély érvényessége

6. § (1) Az engedélyt a légiközlekedési hatóság öt évre adja ki. Az engedély érvényességi idejét - az érvényességi idő lejárta előtt benyújtott kérelem alapján - a légiközlekedési hatóság további öt évre meghosszabbítja, ha annak jogszabályi akadálya nincs, és az engedély megadásához az e rendeletben előírt feltételek továbbra is fennállnak.
(2) Az engedélyt a légiközlekedési hatóság
a) az 1. számú mellékletben meghatározott egy vagy több tevékenységre,
b) a Magyar Köztársaság területén működő, meghatározott kereskedelmi repülőtérre,
c) meghatározott légijárműtípusokra
adja ki.
(3) A földi kiszolgálási tevékenység folytatására jogosultnak (a továbbiakban: jogosult) az engedélyt a földi kiszolgálás végzésének helyén kell tartania.

Az engedély tartalma és nyilvántartása

7. § (1) Az engedélynek tartalmaznia kell:
a) a jogosult nevét, lakóhelyét (székhelyét, telephelyét),
b) az aláírásra jogosultak nevét,
c) az engedélyezett földi kiszolgálási tevékenységek felsorolását,
d) annak a repülőtérnek a megjelölését, ahol a földi kiszolgálás végezhető,
e) azoknak a légijárműtípusoknak a megjelölését, amelyek vonatkozásában a földi kiszolgálás végezhető,
f) az engedély érvényességi idejét.
(2) A légiközlekedési hatóság a kiadott engedélyekről nyilvántartást vezet, amely nyilvános.

Változások bejelentése

8. § A jogosult nyolc napon belül köteles
a) az engedély adataiban bekövetkezett változásokat a légiközlekedési hatóságnak bejelenteni,
b) földi kiszolgálási tevékenységének megszüntetése esetén az engedélyt a légiközlekedési hatóságnak visszaszolgáltatni.

Az engedély felfüggesztése

9. § (1) A légiközlekedési hatóság határozatlan időre - egyes földi kiszolgálási tevékenységek vonatkozásában vagy teljes egészében - felfüggesztheti a külföldi földi kiszolgálók engedélyét, ha a jogosult állama
a) ténylegesen vagy jogszabályi úton nem biztosít nemzeti elbánást a magyar földi kiszolgálóknak,
b) más, harmadik országhoz tartozó földi kiszolgálót kedvezőbb elbánásban részesít,
c) ténylegesen vagy jogszabályi úton nem biztosít hasonló elbánást a magyar földi kiszolgálóknak, mint amit e jogszabály biztosít az adott állam földi kiszolgálóinak.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltak nem vonatkoznak az Európai Unió tagállamaiban székhellyel rendelkező földi kiszolgálókra.
(3) Az engedély felfüggesztéséről és a felfüggesztés megszüntetéséről a légiközlekedési hatóság értesíti annak a repülőtérnek az üzemben tartóját, amelyre vonatkozóan az engedélyt kiadta.

Az engedély visszavonása

10. § (1) A légiközlekedési hatóság az engedélyt visszavonja, ha
a) a jogosult a kérelemben valótlan adatokat jelölt meg,
b) a jogosult a 3. és 4. számú mellékletben meghatározott szakmai követelményeket nem teljesíti,
c) a jogosult a földi kiszolgálást az engedélyben foglaltaktól eltérően gyakorolja,
d) a jogosult földi kiszolgálási tevékenységét megszünteti,
e) a légiközlekedési hatóság a 12-16. §-ok szerint korlátozásokat vezetett be, és az ezt követő kiválasztási eljárás (18. §) során a jogosultat nem választották ki.
(2) A légiközlekedési hatóság az engedélyt visszavonhatja, ha
a) a jogosult a 8. §-ban meghatározott bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget,
b) a jogosult akadályozza a légiközlekedési hatóságnak a földi kiszolgálás ellenőrzésével kapcsolatos eljárását,
c) a jogosult nem tartja be a repülőtérrendet,
d) a jogosult a 11. §-ban meghatározott, a számviteli elkülönítéssel kapcsolatos kötelezettségét megszegi.
(3) Az engedély visszavonásáról a légiközlekedési hatóság értesíti annak a repülőtérnek az üzemben tartóját, amelyre vonatkozóan az engedélyt kiadta.

Számviteli elkülönítés és a keresztfinanszírozás tilalma

11. § (1) A repülőtér üzemben tartója, a repülőtér-használó és a kiszolgáló köteles a földi kiszolgálási tevékenysége - és egyéb tevékenységei - vonatkozásában a belső számvitelében elkülöníteni az eszközeit, a forrásait, a bevételeit és a ráfordításait.
(2) Az elkülönítés végrehajtását a légiközlekedési hatóság ellenőrzi.
(3) A repülőtér üzemben tartója által végzett földi kiszolgálási tevékenység és a repülőtér üzemeltetése között nem történhet keresztfinanszírozás. E rendelkezés végrehajtását a légiközlekedési hatóság ellenőrzi.

A saját kiszolgálás korlátozása

12. § A légiközlekedési hatóság a repülőtér üzemben tartójának kérésére a saját kiszolgálásra jogosult repülőtér-használók számát legkevesebb kettőre korlátozhatja olyan repülőtéren, amelyen évente legalább egymillió utas- vagy 25 000 tonna áruforgalmat bonyolítanak le - feltéve, ha a légiközlekedés biztonsága, illetve a rendelkezésre álló terület vagy kapacitás korlátai azt indokolják - a következő tevékenységek vonatkozásában:
a) poggyászkezelés,
b) a forgalmi előtéren előforduló feladatok,
c) üzemanyag- és kenőanyag-kezelés,
d) áru- és postai küldemények fizikai kezelése, függetlenül attól, hogy bejövő, illetve kimenő küldemények, vagy azokat a repülőtéri forgalmi épület és a légijármű között továbbítják.

A harmadik fél részére történő földi kiszolgálás korlátozása

13. § (1) A légiközlekedési hatóság a repülőtér üzemben tartójának kérésére a kiszolgálók számát tevékenységenként legkevesebb kettőre korlátozhatja olyan repülőtéren, amelyen évente legalább kétmillió utas- vagy 50 000 tonna áruforgalmat bonyolítanak le - feltéve, ha a légiközlekedés biztonsága, illetve a rendelkezésre álló terület vagy kapacitás korlátai azt indokolják - a következő tevékenységek vonatkozásában:
a) poggyászkezelés,
b) a forgalmi előtéren előforduló feladatok,
c) üzemanyag- és kenőanyag-kezelés,
d) áru- és postai küldemények fizikai kezelése, függetlenül attól, hogy bejövő, illetve kimenő küldemények, vagy azokat a repülőtéri forgalmi épület és a légijármű között továbbítják.
(2) A kiszolgálók közül legalább egy nem állhat a következők irányítása alatt:
a) a repülőtér üzemben tartója,
b) olyan repülőtér-használó, amely a kiszolgálók kiválasztásának évét megelőző évben a repülőtér utas- vagy áruforgalmának több mint 25%-át bonyolította,
c) az a) vagy a b) pontban meghatározottak irányítása alatt álló szervezet,
d) az a szervezet, amely az a) vagy a b) pontban meghatározottak irányítása alatt áll.
(3) Amennyiben a légiközlekedési hatóság korlátozza a kiszolgálók számát, a repülőtér-használók minden egyes, korlátozás alatt álló földi kiszolgálási tevékenység vonatkozásában legalább két kiszolgáló közül választhatnak.

Különleges intézkedések

14. § (1) Amennyiben egy repülőtéren - különösen a forgalmi torlódások és a területkihasználás mértéke következtében - a rendelkezésre álló területnek vagy kapacitásnak olyan korlátai állnak fenn, amelyekre tekintettel a 12-13. § szerinti korlátozások nem elégségesek, a légiközlekedési hatóság a repülőtér üzemben tartójának kérésére
a) a 12. § a)-d) pontjaiban felsoroltakon kívüli földi kiszolgálási tevékenységek vonatkozásában is korlátozhatja a saját kiszolgálásra jogosult repülőtér-használók számát,
b) a 12. § a)-d) pontjaiban felsorolt földi kiszolgálási tevékenységek vonatkozásában megtilthatja a saját kiszolgálást, vagy csak egy repülőtér-használó számára engedélyezheti azt,
c) a 13. § (1) bekezdésének a)-d) pontjaiban felsoroltakon kívüli, egy vagy több földi kiszolgálási tevékenység vonatkozásában is korlátozhatja a kiszolgálók számát a repülőtér teljes területén vagy annak egy részén, a 13. § (1) és (3) bekezdésében előírtak figyelembevételével,
d) a 13. § (1) bekezdésének a)-d) pontjaiban felsorolt egy vagy több földi kiszolgálási tevékenység vonatkozásában egy kiszolgáló számára tarthatja fenn a harmadik fél részére történő földi kiszolgálás jogát.
(2) A tervezett különleges intézkedésekről a légiközlekedési hatóság határozatot hoz, amelyről - legalább három hónappal annak hatálybalépése előtt - tájékoztatja az Európai Bizottságot (a továbbiakban: Bizottság). A különleges intézkedések a Bizottság jóváhagyásának megfelelően lépnek hatályba.
(3) A különleges intézkedésekről szóló határozatban meg kell jelölni
a) a különleges intézkedések időtartamát,
b) azt a földi kiszolgálási tevékenységet vagy tevékenységeket, amelyre (amelyekre) a különleges intézkedések vonatkoznak,
c) a rendelkezésre álló terület vagy kapacitás korlátait, amelyek a különleges intézkedéseket indokolják.
(4) A légiközlekedési hatóság intézkedési tervet dolgoz ki a különleges intézkedéseket megalapozó korlátok felszámolására a repülőtér üzemben tartójának bevonásával, és ellenőrzi annak végrehajtását.
15. § (1) A különleges intézkedések időtartama - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - legfeljebb három év.
(2) A 14. § (1) bekezdésének d) pontja szerinti korlátozás időtartama legfeljebb két év.
(3) A különleges intézkedések időtartamának lejárta előtt legalább három hónappal a légiközlekedési hatóság megvizsgálja, hogy a különleges intézkedések további fenntartása indokolt-e. Amennyiben fenntartásuk indokolt, azok időtartamát további egy évvel meghosszabbítja, és a 14. § (3) bekezdése szerinti intézkedési tervet szükség szerint módosítja. Ezt követően a vizsgálatot évente meg kell ismételni a fent előírtak szerint. A 14. § (1) bekezdésének d) pontja szerinti korlátozás időtartama azonban csak egy alkalommal, legfeljebb további két évvel hosszabbítható meg.
(4) A (3) bekezdésben előírt vizsgálattól függetlenül a légiközlekedési hatóság a különleges intézkedéseket azonnali hatállyal megszünteti, amennyiben már nem szükségesek.
16. § A különleges intézkedések nem irányulhatnak a kiszolgálók, illetve saját kiszolgálásra jogosult repülőtér-használók közötti verseny befolyásolására.

Földi kiszolgáló létesítmények és berendezések

17. § (1) A repülőtér üzemben tartója az Lt. 45. §-a (7) bekezdése alapján nem tagadhatja meg az általa üzemeltetett földi kiszolgáló létesítmények és berendezések - a földi kiszolgálás végzéséhez szükséges mértékű - használatára irányuló szerződés megkötését azzal, aki a földi kiszolgálásra érvényes engedéllyel rendelkezik. A szerződés lényeges feltételeit, a díjak megállapításának feltételeit is beleértve, a repülőtér üzemben tartója a repülőtérrendben szabályozza. E feltételeknek a földi kiszolgáláshoz kapcsolódónak, objektívnek, átláthatónak és hátrányos megkülönböztetéstől mentesnek kell lenniük.
(2) A repülőtér üzemben tartója nem köthet az (1) bekezdés szerinti szerződést azzal, aki nem rendelkezik érvényes engedéllyel a földi kiszolgálásra. Amennyiben a légiközlekedési hatóság az engedélyt a 9. § szerint felfüggeszti, a repülőtér üzemben tartója köteles a szerződést azonnali hatállyal felmondani.
(3) A repülőtéren a földi kiszolgálásra rendelkezésre álló területet - a jogaik gyakorlásához, továbbá a hatékony és tisztességes verseny megteremtéséhez szükséges mértékben - fel kell osztani a földi kiszolgálásra engedéllyel rendelkezők között, beleértve a piacra újonnan belépőket is. A repülőtér üzemben tartója a repülőtérrendben szabályozza a földi kiszolgálásra rendelkezésre álló terület felosztását a földi kiszolgáláshoz kapcsolódó, objektív, átlátható és hátrányos megkülönböztetéstől mentes feltételek alapján.

Kiválasztás

18. § (1) Amennyiben a repülőtéren a légiközlekedési hatóság a földi kiszolgálást a 12. §, a 13. § (1) bekezdése vagy a 14. § (1) bekezdése alapján korlátozza, a saját kiszolgálásra jogosult repülőtér-használókat, illetve a kiszolgálókat a repülőtér üzemben tartója választja ki, kivéve, ha a repülőtér üzemben tartója
a) az adott földi kiszolgálási tevékenységeket maga is végzi harmadik fél részére, vagy
b) irányítása alatt olyan kiszolgáló áll, amely az adott földi kiszolgálási tevékenységeket végzi, vagy
c) tulajdonosi érdekeltséggel rendelkezik a b) pontban meghatározott kiszolgálónál.
(2) Az (1) bekezdésben említett esetben, a repülőtér üzemben tartója a saját kiszolgálásra jogosult repülőtér-használókat, illetve a kiszolgálókat ötéves időtartamra választja ki a földi kiszolgáláshoz kapcsolódó objektív, átlátható és hátrányos megkülönböztetéstől mentes feltételek alapján, figyelembe véve a biztonságra, a költséghatékonyságra, valamint a földi kiszolgálásra rendelkezésre álló terület és kapacitás optimális kihasználásának követelményeit.
(3) A kiszolgálók kiválasztása nyilvános pályázat útján történik. A pályázati felhívást a repülőtér üzemben tartója
a) a Közlekedési és Vízügyi Értesítőben hirdeti meg,
b) az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában teszi közzé.
(4) Az (1) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott esetekben a kiválasztást a légiközlekedési hatóság végzi. A légiközlekedési hatóság a kiválasztás során konzultál a repülőtér üzemben tartójával és a Repülőtér-használók Bizottságával [20. § (1) bekezdés].
(5) Ha a repülőtéren a földi kiszolgálást a légiközlekedési hatóság a 12. §, a 13. § (1) bekezdése vagy a 14. § (1) bekezdése alapján korlátozza, és a jogosult földi kiszolgálási tevékenységét megszünteti, mielőtt az engedélyének időtartama lejár, vagy engedélyét a légiközlekedési hatóság a 9. § alapján felfüggeszti, a jogosult helyett újabb saját kiszolgálásra jogosult repülőtér-használó, illetve kiszolgáló kiválasztására az e rendeletben előírt szabályok vonatkoznak.
19. § Ha a repülőtéren a harmadik fél részére végzett földi kiszolgálást a légiközlekedési hatóság a 13. § (1) bekezdése vagy a 14. § (1) bekezdésének c) vagy d) pontja alapján korlátozza, a korlátozás időtartamára, a 4. § b) pontja szempontjából - anélkül, hogy a jelen rendelet szerinti eljárásban kiválasztották volna - kiválasztott kiszolgálónak minősül
a) a repülőtér üzemben tartója, illetve
b) a repülőtér üzemben tartója által felhatalmazott vállalkozó, amennyiben azt a repülőtér üzemben tartója irányítja, vagy a vállalkozó a repülőtér üzemben tartóját irányítja.

Repülőtér-használók Bizottsága

20. § (1) A repülőtér-használók bizottságot hoznak létre (a továbbiakban: Repülőtér-használók Bizottsága), amelyben valamennyi repülőtér-használó képviseltetheti magát közvetlenül vagy bármely, a repülőtér-használók által létrehozott érdekvédelmi szervezet részére adott meghatalmazással.
(2) A Repülőtér-használók Bizottságával konzultálni kell:
a) az e rendelet esetleges módosítása során, különös tekintettel a 4. § a) pontja szerinti szakmai követelményrendszer meghatározására,
b) a kiválasztás során.
(3) A repülőtér üzemben tartója, illetve a légiközlekedési hatóság tájékoztatja a Repülőtér-használók Bizottságát a repülőtéren a földi kiszolgálási tevékenység végzésére érvényes engedélyekkel rendelkezőkről és engedélyük időtartamáról.
(4) A légiközlekedési hatóság a (3) bekezdésben meghatározott tájékoztatást a Magyar Köztársaság légiforgalmi tájékoztató kiadványában, az AIP-ben (Lt. 72. §) is közzéteszi.

Konzultáció

21. § (1) A légiközlekedési hatóság évente legalább egyszer konzultációt tart a földi kiszolgálás tapasztalatairól az adott repülőtéren. A konzultációban részt vesz
a) a légiközlekedési hatóság,
b) a repülőtér üzemben tartója,
c) a földi kiszolgálási tevékenységre érvényes engedéllyel rendelkezők,
d) a Repülőtér-használók Bizottsága.
(2) A légiközlekedési hatóság a konzultáció kezdeményezését a Magyar Köztársaság légiforgalmi tájékoztató kiadványában, az AIP-ben (Lt. 72. §) teszi közzé.
(3) A konzultáció során a felek közösen értékelik a földi kiszolgálással kapcsolatos tapasztalatokat az adott repülőtéren, különös tekintettel a 14. § (1) bekezdésének d) pontja szerinti esetben alkalmazott díjakra és a szolgáltatás minőségére.

Záró és átmeneti rendelkezések

22. § (1) Ez a rendelet - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - 2003. július 1-jén lép hatályba.
(2) E rendelet 9. §-ának (2) bekezdése, 14. §-ának (2) bekezdése és a 18. § (3) bekezdésének b) pontja a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lép hatályba.
23. § (1) E rendeletet a hatálybalépését követően benyújtott kérelmek alapján indult eljárásokban kell alkalmazni.
(2) Az e rendelet hatálybalépését megelőzően benyújtott kérelmek alapján kiadott engedélyek érvényességük lejártáig, de legkésőbb 2004. július 1-jéig érvényesek.
(3) Azok a gazdálkodó szervezetek, amelyek e rendelet hatálybalépéséig más jogszabály alapján jogosultak földi kiszolgálás végzésére, e rendelet hatálybalépését követően hat hónapig a korábbi rendelkezések szerint folytathatják a földi kiszolgálást.

Az Európai Közösségek jogszabályaihoz való közelítés

24. § Ez a rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16. napján aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban - a légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvényben foglaltakkal együtt - a Tanácsnak a közösségi repülőterek földi kiszolgálási piacához való hozzáférésről szóló 96/67/EK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.