9/2002. (III. 22.) KöM-KöViM együttes rendelet

a használt és szennyvizek kibocsátási határértékeiről és alkalmazásuk szabályairól

A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 89. §-ának (3) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeljük el:

A rendelet hatálya

1. § (1) A rendelet hatálya kiterjed:
a) arra a természetes és jogi személyre, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetre, aki (amely) a felszíni vizekkel kapcsolatban jogokkal rendelkezik, vagy akit (amelyet) kötelezettségek terhelnek, valamint akinek (amelynek) létesítménye vagy terméke, illetve tevékenysége vízszennyezést okoz vagy okozhat,
b) a felszíni vizekre, azok terhelésére, veszélyeztetésére, szennyezésére.
(2) A rendelet hatálya nem terjed ki:
a) a természetes és mesterséges eredetű radioaktív anyagoktól eredő vízszennyezésre,
b) ha jogszabály másképp nem rendelkezik, az egyedi házi szennyvízkibocsátásokra.

Értelmező rendelkezések

2. § E rendelet alkalmazásában
a) területi határérték: közvetlenül a felszíni vízbe mint befogadóba [a felszíni vizek minősége védelmének egyes szabályairól szóló 203/2001. (X. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Fvr.) 3. § d) pontja] történő bevezetésre vonatkozó, az 1. számú melléklet szerint meghatározott vízszennyezőanyag-kibocsátási határérték;
b) technológiai határérték: egyes tevékenységek szennyvízkibocsátására e rendelet 2. számú melléklete szerint meghatározott vízszennyezőanyag-kibocsátási határérték;
c) közvetlen bevezetés: a telephelyről, illetve szennyvíztisztítóból kibocsátott szennyvíz, használt víz további tisztítás nélküli felszíni vízbe történő vezetése;
d) közvetett bevezetés: a telephelyről kibocsátott szennyvíz, illetve használt víz szennyvízelvezető művön vagy egyéb csatornán (üzemi vízilétesítményen) való elvezetése és további tisztítás után történő felszíni vízbe vezetése;
e) keletkezési hely: az a pont, ahol egy adott szennyezőforrás szennyvizét bármely más eredetű szennyvízzel való egyesítés (keveredés) előtti (a szennyezőforrás és a gyűjtővezetékbe való bebocsátás előtti) szakaszon ellenőrzik;
f) elkeveredés előtti pont: csak a különböző szennyezőanyag-tartalmú szennyvizek egyesítése (keveredése) esetén értelmezett, a szennyvizek összefolyása előtti engedélyben meghatározott ellenőrzési hely;
g) felszíni víz befogadóba történő bevezetés előtti hely: a felszíni víz befogadóba vezetés előtt található utolsó csatornaakna, illetve mintavételi pont. Szennyvízelvezető műre vagy közös üzemi tisztítóra vezetés esetén, azon komponensekre, melyek tisztítását a települési szennyvíztisztító, illetve a közös üzemi szennyvíztisztító üzemeltetője nem vállalta át a kibocsátótól, a szennyvízelvezető műbe, illetve az üzemi szennyvízgyűjtő hálózatba való bebocsátás előtti mintavételi pont;
h) közös üzemi szennyvíztisztító: az a létesítmény, melyet több kibocsátó közösen használ a különböző eredetű, döntően technológiai (ipari) szennyvizek (közös) tisztítására;
i) egyesített szennyvíz: különböző eredetű (különböző szennyezőanyag-tartalmú) szennyvizek közös elvezetéssel való egyesítése (keveredése);
j) keverék (elegy) számítás: egyesített szennyvizek megengedhető határértékének (terhelés, koncentráció) kiszámítása, az e rendeletben előírt, különböző eredetű szennyvizekre vonatkozó technológiai határértékek alapján, a 3. számú mellékletben közölt eljárás szerint.

A határértékek általános alkalmazási szabályai

3. § (1) A külön jogszabályban  [LÁBJEGYZET_1]  meghatározott hatóság a technológiai határértékeken túl, a területi határértékek közül csak az adott kibocsátásra jellemző szennyező anyagokra állapíthat meg határértéket.
(2) Közös kezelés esetén - amennyiben a szennyvíznek az elkeveredés előtti pontjára az e rendelet szerinti technológiai határérték kötelező - a hatóság a különböző eredetű szennyvizek előkezelés nélküli egyesítését egyedileg engedélyezheti a kibocsátó (Fvr. 3. § j) pontja) számára. A kibocsátónak előzetesen számítással igazolnia kell, hogy a közös kezelés után, egy adott szennyező anyagra vonatkozó mennyiségi terhelés legalább annyival csökken, mint amennyi az elkeveredés előtti pontra előírt követelmények elkülönített betartásával elérhető.
(3) A keletkezési helyre előírt határértékek esetében csak a szükséges előkezelés után engedélyezhető a szennyvizek egyesítése és további közös kezelése.

A kibocsátott szennyvíz felszíni vízbe történő közvetlen bevezetése esetén a határértékek megállapításának egyedi szabályai

4. § (1) Új létesítmények kibocsátási határértékének megállapítása esetén, valamint az Fvr. 24. § (1) bekezdésében meghatározott türelmi idő lejárta után, ha a tevékenység szennyvízkibocsátására a felszíni vízbe való közvetlen bevezetésre vonatkozó technológiai határértéket jogszabály állapítja meg, az engedélyben a technológiai határértéket kell kibocsátási határértékként figyelembe venni. Ettől eltérni az Fvr. 13. § (1) bekezdésének b) pontjára figyelemmel lehet.
(2) Amennyiben a hatóság az Fvr. 13. § (1) bekezdésének b) pontja alapján a technológiai határértéknél szigorúbb határértéket állapít meg és a felszíni víz befogadó az 1. számú melléklet 2-3. vízminőség-védelmi területi kategóriába esik, döntését a befogadó terhelhetőségére vonatkozó számításokra való hivatkozás alapján kell meghoznia, és az indoklásban erre ki kell térnie. Amennyiben a felszíni víz befogadó az 1. számú melléklet 1. vízminőség-védelmi területi kategóriába esik, a szigorúbb határérték megállapításának okát a befogadó terhelhetőségének figyelembevételével kell indokolni.
(3) A befogadó terhelhetőségének meghatározásánál különösen figyelembe kell venni:
a) a szennyvíz tisztíthatóságát,
b) a szennyvíz közegészségügyi ártalmasságát,
c) a szennyvíztisztító berendezés üzemeltetésének körülményeit és hatásfokát,
d) a befogadó sajátos viszonyait, különösen a mértékadó vízhozamának és az átlagos szennyvízmennyiség arányát,
e) a szennyvízbevezetés módját (parti vagy sodorvonali),
f) a befogadó vizének hasznosítási szempontjait.
(4) Közös üzemi szennyvízgyűjtő hálózaton elvezetett különböző eredetű technológiai szennyvizeknek a felszíni befogadóba való közös bevezetésére vonatkozó technológiai határértéket keverékszámítással kell meghatározni. A számításnál a különböző eredetű szennyvízáramok (különböző tevékenységekből származó technológiai szennyvizek) befogadóra vonatkozó követelményeiből kell kiindulni, és a technológiai határértéket a 3. számú melléklet szerint kell meghatározni.

A kibocsátott szennyvíz felszíni vízbe történő közvetett bevezetése esetén a technológiai határértékek megállapításának egyedi szabályai

5. § (1) Közvetett szennyvízbevezetés esetén, amennyiben a szolgáltató, illetve a közös üzemi tisztító üzemeltetője a szennyvíz tisztítását, az Fvr. 14. §-ában előírtak szerint a kibocsátótól átvállalja, a települési tisztítót, illetve a közös üzemi tisztítót - a felszíni vízbe történő közvetlen bevezetésre előírt technológiai határértékek teljesítése szempontjából - a kibocsátó szennyvíztisztítójának kell tekinteni.
(2) Az (1) bekezdésben előírtak alkalmazása esetén, egy adott szennyező komponensre vonatkozó, az Fvr. 10. § alapján megállapított technológiai határérték helyett, a szolgáltató, illetve az üzemeltető által átvállalt - az Fvr. 14. § (4) bekezdése alapján a környezetvédelmi hatóság által jóváhagyott - szennyezőanyag-koncentrációt (terhelést) kell a kibocsátó számára technológiai határértéknek megállapítani.
6. § (1) Ez a rendelet 2003. január 1-jén lép hatályba.
(2) Ez a rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:
a) a kibocsátási határértékek szempontjából a Tanács 76/464/EGK irányelve az egyes, a Közösség vizeibe kibocsátott veszélyes anyagok által okozott szennyezésről,
b) a Tanács 82/176/EGK irányelve a klór-alkáli elektrolízisből származó higanykibocsátás határértékeiről és minőségi követelményeiről,
c) a Tanács 83/513/EGK irányelve a kadmium kibocsátási határértékekről és minőségi követelményekről,
d) a Tanács 84/156/EGK irányelve a klór-alkáli elektrolízis iparon kívüli higanykibocsátásokra vonatkozó határértékekről és minőségi követelményekről,
e) a Tanács 84/491/EGK irányelve a hexaklór-ciklohexán kibocsátási határértékekről és minőségi követelményekről,
f) a Tanács 86/280/EGK irányelve a 76/464/EGK irányelv mellékletében foglalt I. listán szereplő egyes veszélyes anyagok vizekbe történő kibocsátásának határértékeiről és minőségi követelményeiről,
g) a Tanács 88/347/EGK irányelve a 76/464/EGK irányelv mellékletében foglalt I. listán szereplő egyes veszélyes anyagok vizekbe történő kibocsátásának határértékeiről és minőségi követelményeiről szóló 86/280/EGK irányelv II. mellékletének módosításáról,
h) a Tanács 90/415/EGK irányelve a 76/464/EGK irányelv mellékletében foglalt I. listán szereplő egyes veszélyes anyagok vizekbe történő kibocsátásának határértékeiről és minőségi követelményeiről szóló 86/280/EGK irányelv II. mellékletének módosításáról,
i) az érzékeny területekre vonatkozó határértékek szempontjából a Tanács 91/271/EGK irányelve a települési szennyvíz kezeléséről,
j) az elérhető legjobb technika alapján meghatározott kibocsátási határértékek szempontjából a Tanács 96/61/EK irányelve az integrált szennyezés-megelőzésről és ellenőrzésről.

[LÁBJEGYZET_1] A felszíni vizek minősége védelmének egyes szabályairól szóló 203/2001. (X. 26.) Korm. rendelet.