18/2003. (XII. 27.) IHM rendelet

az elektronikus hírközlési szolgáltatások költségszámítására vonatkozó szabályokról

Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) 182. §-a (4) bekezdésének f) pontjában kapott felhatalmazás alapján - figyelemmel az Eht. 170. §-ának (5)-(6) bekezdésében foglaltakra - a következőket rendelem el:

A rendelet hatálya

1. § (1) A rendelet hatálya a jelentős piaci erővel rendelkező elektronikus hírközlési szolgáltatókra terjed ki.

Értelmező rendelkezések

2. § E rendelet alkalmazásában:
1. Alaphálózat: egy elektronikus hírközlő hálózat forgalomérzékeny összetevője.
2. Alulról felfelé építkező megközelítés (Bottom-Up, B-U): olyan koncepciót foglal magában, amely a modellépítésnél egy teljesen új, a szolgáltató már meglévő hálózatától eltérő hálózatot vesz alapul, amely hatékonyan kihasználja a legújabb technológiákat. A B-U modellt nem lehet megfeleltetni a szolgáltató számláinak, nem a szolgáltató tényleges költségein alapul.
3. Bázisév: a legutóbbi lezárt és auditált pénzügyi év.
4. Berendezés optimalizálás elve: a berendezések optimalizálása révén a meglévő technológia és infrastruktúra elemei a modellezés szintjén mindenhol lecserélésre kerülnek, ahol azok használata nem bizonyul hatékonynak. Figyelembe véve a meglévő csomópontok számát és elhelyezkedését, valamint a rendelkezésre álló technológiát, a berendezés-optimalizálási módosítások a különféle központi és átviteli berendezésekre, valamint a csomópontok jellegére korlátozódnak.
5. BHT (Busy Hour Traffic): az üzemelés egy adott 24 órás tartamán belül a legforgalmasabb 60 perc összes forgalma.
6. Bruttó érték: a jelen rendelet alkalmazásában az eszköz bekerülési értékét jelöli; az amortizációval csökkentett érték a nettó érték.
7. Bruttó helyettesítési érték (Gross Replacement Cost, GRC): egy eszköz pótlásának tárgyévi költsége. A bruttó helyettesítési érték akkor tér el az eszköz kezdő beszerzési értékétől, ha az eszköz ára változik.
8. Egyedi eszköz-árindex (Specific Asset Price Index, SAPI): a módszer az adott eszköztípus használatbavételét követő valamennyi év bázisárindexével az eszközfajta azonos évre vonatkozó, az új beszerzések miatt lekönyvelt bruttó könyv szerinti értékeit elosztva és azokat összesítve határozza meg az eszközcsoport bruttó helyettesítési értékét, ahol bázisárként az értékelés időpontjában érvényes egységár szolgál. Alkalmazásának feltétele, hogy
a) a szóban forgó eszköz nem, vagy csak elhanyagolható mértékű technológiai változáson ment keresztül,
b) a szóban forgó eszközről pontos információk nyerhetők ki a szolgáltatók tárgyieszköz-nyilvántartásából, és
c) az adott tárgyi eszköz csoport homogén az árváltozás szempontjából.
9. Ellenérték: a költségszámítási modell alkalmazásával kiszámított, az egyes szolgáltatások egy egységére jutó költség alapján megállapított díj.
10. Felár (mark-up): a homogén költségkategóriákba felosztásra nem kerülő közös, termékekhez egyértelműen hozzá nem rendelhető tevékenységek költségeiből mesterséges módon, arányszámmal előállított érték, amely beépül az egyes szolgáltatások ellenértékébe.
Egyenlő arányú felár (Equal Proportionate Markup, EPMU): a közös költségeket az egyes hálózati elemek különbözeti költségeinek a költségkategória teljes különbözeti költségéhez viszonyított arányában osztja fel.
11. Felülről lefelé építkező megközelítés (Top-Down, T-D): felülről lefelé építkező modellépítési módszer, amely a szolgáltató számviteli és műszaki nyilvántartásaiban szereplő tényadatokat és meglévő elektronikus hírközlési struktúráját használja fel kiindulási pontként.
12. Felosztandó tétel: egy homogén költségkategória költségtömege.
13. Földrajzi „Scorched Node” topológiai módszer: a berendezés optimalizálásnál alkalmazandó módszer, amelynek alkalmazása során a meglévő hálózat földrajzi topológiája (azaz a hálózati csomópontok földrajzi elhelyezkedése) nem változhat, azaz a központi és az átviteli csomópontok jelenlegi földrajzi helyükön maradnak. Továbbá, a földrajzi scorched node topológia szerint a mobil rádiótelefon szolgáltatók esetében a meglévő bázis adó-vevő állomások (BTS) helye nem változhat.
14. Folyóáras értékcsökkenés: a bruttó helyettesítési érték alapján számított értékcsökkenési leírás.
15. Folyóáras költségelszámolás (Current Cost Accounting, CCA): olyan költségelszámolási módszer, amely az egyes könyv szerinti költségeket, illetve ráfordításokat tárgyévi piaci értékükre alakítja.
16. Független homogén költségkategóriák: olyan homogén költségkategóriák, melyek egyedi költségmeghatározó tényezővel rendelkeznek.
17. Függő homogén költségkategóriák: olyan homogén költségkategóriák, melyek költségmeghatározó tényezője más homogén költségkategóriák költségtömege.
18. Hálózati elem: a szolgáltatás hipotetikus (a költségfelosztás céljára kialakított) részegysége, amit a hálózat egy vagy több rétegében a szolgáltatás biztosításához igénybe vett eszközök csoportja határoz meg.
19. Hálózati elem különbözeti költsége: az adott hálózati elemhez rendelt változó költségek és komponens specifikus fix költségek összessége.
20. Hálózati topológia: a hálózati csomópontok és összeköttetéseinek módja. (Ha egy elektronikus hírközlő hálózatban n számú csomópont van, számos különböző mód létezik arra, hogy ezek egymáshoz kapcsolódjanak annak érdekében, hogy bármelyik csomópont kommunikálni tudjon bármelyik másikkal.)
21. Hívásút: egy meghatározott elektronikus hírközlési szolgáltatás nyújtása során igénybe vett hálózati elemek láncolata.
22. Homogén költségkategória (homogenous cost category, HCC): olyan, azonos jellegű költségeket összesítő költségcsoport, amelynek összetevői
a) ugyanolyan költségmeghatározó tényezővel rendelkeznek,
b) ugyanolyan ártendenciáknak (azaz az adott költségcsoport tagjainak ára a vizsgált időszak alatt ugyanolyan mértékben változik) vannak kitéve, és
c) ugyanolyan költségfüggvénnyel bírnak.
23. Hozzáférési hálózat: az elektronikus hírközlő hálózat azon része, amely az előfizetőt köti össze az alaphálózattal, és amely helyhez kötött telefonhálózat esetén tartalmazza az előfizetőtől a központ oldali kártyáig terjedő hálózati elemeket, beleértve a DSL eszközöket is.
24. Komponens specifikus fix költség: olyan költség, amely közvetlenül egy bizonyos hálózati elemnek/üzleti tevékenységnek tulajdonítható, de a költségmeghatározó tényező mennyiségétől független állandó költség.
25. Költségfüggvények (Cost-Volume Relationship, CVR): egyedi költségmeghatározó tényezőkhöz kapcsolódó függvények, amelyek kifejezik a költségmeghatározó tényező és a költségvolumen közötti összefüggést. A CVR-ek beazonosítanak minden változó költséget, komponens specifikus fix költséget, valamint közös költséget.
26. Költségmeghatározó tényező: egy adott költség alakulását befolyásoló tényező, amelynek mennyiségi változása és az általa meghatározott költségtömeg változása között függvényszerű kapcsolat létesíthető (Költségfüggvény).
27. Költségszámítási modell: költségszámítási módszer és az annak alkalmazására létrehozott számítástechnikai megoldás. A költségszámítási modellhez hozzátartozik a modell és a számítástechnikai megoldás részletes leírása, bemenő adatainak és eredményeinek definíciójával együtt.
28. Közös költségek: olyan költségek, amelyek megosztásra kerülnek két vagy több hálózati elem/üzleti tevékenység között, mert kettő vagy több szolgáltatási alcsoporthoz is tartoznak.
29. Különbözeti költség (Incremental Cost, IC): egy meghatározott teljesítmény-növekmény biztosításából fakadó költségek, amennyiben egy bizonyos szintű teljesítményt (amely lehet nulla is) már biztosítanak. Ennek megfelelően a különbözeti költségeket olyan költségként határozhatjuk meg, amely egy hálózati elemhez vagy azon keresztül szolgáltatáshoz tartozó teljesítménynövekmény biztosításának elmaradásával kerülhető el (azaz takarítható meg).
30. Minimum hálózat: LRIC módszertan szerinti költségelszámolás esetén az a hálózati kiépítettségi minimum, melynek költségét a modellezés során fix költségnek kell tekinteni.
31. Modern ekvivalens eszköz (Modern Equivalent Asset, MEA): lényeges technológiai változáson keresztül ment vagy már nem gyártott eszközt helyettesítő, hasonló tulajdonságokkal, paraméterekkel rendelkező, hasonló, vagy szélesebb funkcionalitással rendelkező berendezés.
32. Múltbeli költségelszámolás (Historic Cost Accounting, HCA): ez a módszer lekönyvelt értéken [történeti költségként, azaz Historic Cost-ként (HC)] veszi számba a költségeket/ráfordításokat. A módszer adott eszközök esetében CCA elszámolás esetén is alkalmazható, ha az eszköz
a) élettartama viszonylag rövid,
b) nem megy keresztül jelentős árváltozáson,
c) nem megy keresztül jelentős technológiai változáson, és
d) az átértékelés elhanyagolható hatással lenne a vállalat költségeire.
33. Működő tőke (Working Capital, WC): a forgóeszközök értéke, csökkentve a rövid lejáratú kötelezettségek és a céltartalékok együttes összegével.
34. Pénzügyi tőkemegőrzés módszer (Financial Capital Maintenance, FCM): alkalmazása esetén a társaság valós pénzügyi tőkéjét és funkcióinak folyamatos finanszírozására való képességet őrzi meg. A tőke akkor számít megőrzöttnek, ha a részvényesek tőkéje reálértékben olyan szinten áll az időszak végén, mint az időszak elején. Az FCM alapú költségelszámolás esetében ezért a modell költségalapja tartalmazza a pénzügyi tőke vásárlóerejének a megőrzését biztosító ráfordításokat is. Az FCM mint tőkemegőrzési módszer azt jelenti, hogy a modell költségalapja: = OPEXt + DEPt + SDEPt + WACC x (NRCt + WCt) - tartási nyereség, ahol
a) t: tárgyév,
b) OPEX (Operating Expenditures) a működési költségek/ráfordítások,
c) DEP (Depreciation) az értékcsökkenés,
d) SDEP (Supplementary Depreciation) a kiegészítő értékcsökkenés (a bekerülési érték alapján számított, és a folyóáras érték alapján kalkulált értékcsökkenés különbözete),
e) WACC (Weighted Average Cost of Capital) a súlyozott átlagos tőkeköltség,
f) NRC (Net Replacement Cost) a nettó helyettesítési érték,
g) WC (Working Capital) a működő tőke, és
h) tartási nyereség = NBVt-1 * [(GRCt-GRCt-1) / GBVt-1
35. Részletes eszközátértékelés (Detailed Asset Revaluation, DAR): a módszer az eszközök fizikai mennyiségének és az értékelés időpontjában érvényes beszerzési árának szorzata révén határozza meg az eszköz bruttó helyettesítési értékét. Az eszköz mennyiségének meghatározása történhet közvetlen számbavétellel, szakértői becslés vagy statisztikai minta alapján. Alkalmazása akkor javasolt, ha
a) az adott eszközcsoport árváltozás szempontjából nem homogén, vagy
b) az adott eszköz vagy eszközcsoport jelentős technológiai változáson ment keresztül, vagy
c) az adott eszközre vagy eszközcsoportra vonatkozólag nem nyerhetők ki pontos információk a szolgáltató tárgyi eszköz nyilvántartásából.
36. Súlyozott átlagos tőkeköltség (Weighted Average Cost of Capital, WACC): az a minimum kamatláb névérték, amelyet a tőkének ki kell termelnie (az iparági kockázati osztály szerinti korrekciót és a tőkeáttételi szintet, azaz az idegen tőke és saját tőke arány figyelembevételét követően) ahhoz, hogy az iparágban verseny alakuljon ki a tőkebefektetés terén.
37. Számvitel-alapú módszer: a CCA elszámolási modellek esetében a nettó helyettesítési érték és a folyóáras értékcsökkenés meghatározásának módszere. A módszer kiindulási alapja az egyes eszközök GRC-je. A módszer a GRC alapján úgy állapítja meg a nettó helyettesítési értéket, hogy annak GRC-hez viszonyított aránya egyenlő legyen a bázisév végi bruttó eszközérték és a bázisév átlagos nettó eszközértékének arányával. A módszer a GRC alapján úgy állapítja meg a folyóáras értékcsökkenést, hogy annak GRC-hez viszonyított aránya egyenlő legyen a bázisév végi bruttó eszközérték és a bázisévi összes értékcsökkenés arányával.
38. Tárgyév: a díjszámításra vonatkozó tárgyév a díjak alkalmazásának első éve.
39. Tevékenység alapú költségszámítás (ABC): a szolgáltató ténylegesen felmerült költségeinek a szolgáltatások nyújtásához kapcsolódó, az adott szolgáltató által ténylegesen végzett tevékenységekhez rendelése költségmeghatározó tényezők alapján és ezek felosztása szolgáltatásokra tevékenységmeghatározó tényezők alkalmazásával.
40. Tőkeköltség: az egyes szolgáltatások nyújtásához szükséges tőke finanszírozásának költsége, melynek különböző szolgáltatásegységekre jutó részei beépülnek az adott szolgáltatás ellenértékébe. A tőkeköltséget úgy kapjuk meg, ha a súlyozott átlagos tőkeköltséget (Weighted Average Cost of Capital, WACC) megszorozzuk a szabályozás alá vont szolgáltatás nyújtásához használt befektetett eszközök nettó könyv szerinti értékével (átértékelt eszközök esetén a szabályozás alá vont szolgáltatás nyújtásához használt nettó helyettesítési értékkel) és a működő tőke átlagos értékével.
41. Útvonal tényezők: egy adott szolgáltatás nyújtásában részt vevő hálózati elemek számát jelző mutató.
42. Útvonal mátrix: az egyes hálózati elemek adott szolgáltatások által történő átlagos igénybevételét szemlélteti. A mátrix arra szolgál, hogy egy összetevő költségét egyetlen perc alapú költségbe „fogja össze”. Ezek a költségek ezután az összetevőknek egy adott szolgáltatás általi igénybevétele szerint összegzendők.
43. Üzleti tevékenységek: azok a fiktív hálózati elemek, amelyekre azok a költségek kerülnek ráosztásra, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül az elektronikus hírközlő hálózat elemeihez, azonban szükségesek a szolgáltatások nyújtásához.
44. Változó költség (Variable Cost, VC): az a költség, amely a költségmeghatározó tényezővel együtt változik és közvetlenül egy bizonyos hálózati elemnek vagy üzleti tevékenységnek tulajdonítható.
45. Vonalkártya: az előfizetői vonalkártya alakítja át az előfizetői hozzáférési hálózaton átvitt beszédhang jeleket a digitális kapcsolóközpontokban alkalmazott digitális bitfolyamokká. A vonalkártya - még a hozzáférési hálózat részeként - a hozzáférési és az alaphálózat határa.

Általános szabályok

3. § (1) A rendelet hatálya alá tartozó, az Eht. 170. § (5) bekezdésében meghatározott elektronikus hírközlési szolgáltató (a továbbiakban: kötelezett szolgáltató), az Eht. 170. § (5) bekezdésében meghatározott elektronikus hírközlési szolgáltatásokra vonatkozó szerződések alapján kért ellenértékek tekintetében köteles a hosszú távú, előremutató különbözeti költségek költségszámítási módszere (LRIC), illetőleg a teljesen felosztott költségek költségszámítási módszere (FDC) alapján, a jelen rendelet mellékletében foglaltak betartásával költségszámítási modellt kialakítani és azt alkalmazás előtt a hatósághoz jóváhagyás céljából benyújtani.
(2) A hatóság a szolgáltató által alkalmazott költségszámítási modellt és az annak alapján működő szoftver kalkulációs módszereit ellenőrzi.
(3) A hatóság a jóváhagyás céljából benyújtott, költségalapon kialakított ellenérték mértékének jóváhagyása során elsődlegesen az e rendeletben meghatározott költségszámítási módszernek való megfelelőséget veszi figyelembe, mérlegeli továbbá a hasonló piaci környezetben működő, hasonló fejlettséggel rendelkező és tevékenységet végző szolgáltatók által nyújtott összehasonlítható szolgáltatások árait, illetőleg az érintett szolgáltató által megajánlott hálózati szolgáltatások díjai és az előfizetői díjak, valamint más szolgáltatók számára alkalmazott árak közötti összefüggéseket.
(4) Az (1) bekezdésben meghatározott költségszámítási modellek kialakításakor biztosítani kell, hogy az tartalmazza a modell és a számítástechnikai megoldás részletes leírását, a modellben használt fogalmak és megnevezések definícióit, valamint a modell bemenő adatait és kimenő eredményeit, az arra feljogosított harmadik fél - így különösen a hatóság - számára áttekinthető és értelmezhető részletességgel.
(5) A szolgáltató köteles e rendeletben előírt követelményekkel összhangban a modelleket és dokumentációkat jóváhagyásra a hatósághoz benyújtani.
(6) A szolgáltató a kialakított és rögzített költségszámítási modelleket köteles az azok értelmezéséhez szükséges minden adattal és nyilvántartással együtt a költségszámítási modell kialakításától számított öt évig, illetve - ha ez későbbi időpont - a modell alapján kiszámított ellenértéket alkalmazó bármely szerződéssel kapcsolatos, a költségszámítási modellel összefüggésben felmerült jogvita jogerős lezárásáig megőrizni. A szolgáltatót az e rendelet alapján terhelő, a modellek értelmezéséhez szükséges adatok és nyilvántartások megőrzési kötelezettsége nem érinti a más jogszabály által meghatározott megőrzési kötelezettségek teljesítését, így különösen a bizonylatokra vonatkozó, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvényben előírt megőrzési kötelezettségek teljesítését.
4. § Annak érdekében, hogy valamennyi szolgáltató egységes feltételrendszert alkalmazzon, a hálózati szolgáltatások költségszámítására vonatkozó szabályok részletes követelményrendszerét e rendelet melléklete tartalmazza.

Tőkeköltségszorzó

5. § A költségszámítások során alkalmazandó tőkeköltségszorzó értéke:
a) a 2001. december 22-én országos koncessziós társaságnak minősülő társaság, illetve jogutódja esetében 15 százalék,
b) a 2001. december 22-én helyi koncessziós társaságnak minősülő társaság, illetve jogutódja esetében 17 százalék,
c) mobil rádiótelefon szolgáltatást nyújtó szolgáltató esetében 16 százalék.

Záró rendelkezések

6. § (1) Ez a rendelet 2004. január 1-jén lép hatályba, egyidejűleg hatályát veszti:
a) a hálózati szolgáltatások költségszámítására vonatkozó szabályokról szóló 1/2002. (I. 11.) MeHVM rendelet, valamint a módosításáról kiadott a hálózati szolgáltatások költségszámítására vonatkozó szabályokról szóló 1/2002. (I. 11.) MeHVM rendelet módosításáról szóló 9/2003. (VI. 24.) IHM rendelet;
b) az internetszolgáltatás távbeszélő hálózaton keresztül történő elérésének áráról, valamint az internetszolgáltatás távközlő hálózaton keresztül történő nyújtása esetén a távközlő szolgáltatás díjának azon hányadáról, melyet a távközlési szolgáltató átad az internetszolgáltatónak című 30/2001. (XII. 23.) MeHVM rendelet, valamint a hálózati szolgáltatások költségszámítására vonatkozó szabályokról szóló 1/2002. (I. 11.) MeHVM rendelet módosításáról szóló 3/2003. (II. 7.) IHM rendelet 2-4. §-a.
(2) Ez a rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban, az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvénnyel együtt összeegyeztethető szabályozást tartalmaz az Európai Parlament és Tanács elektronikus hírközlési hálózatokhoz való hozzáférésről és összekapcsolásukról szóló 2002/19/EK irányelvével (Hozzáférési Irányelv).