248/2003. (XII. 23.) Korm. rendelet

a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról rendelkező 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet és a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról rendelkező 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet módosításáról

A Kormány a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 101. §-ának (1) bekezdésében, valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 83. §-ának (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeli el:
1. § A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról rendelkező 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: TnyR.) a következő 10/A. §-sal egészül ki:
„10/A. § Ha az átmeneti járadékban vagy rendszeres szociális járadékban részesülő személy öregségi nyugdíjra válik jogosulttá, az öregségi teljes vagy résznyugdíjának havi összege nem lehet kevesebb annál az összegnél, mint amely az öregségi teljes vagy résznyugdíj megállapítása kezdő időpontjának hónapjában átmeneti járadék, illetve rendszeres szociális járadék címén megillette, vagy megillette volna.”
2. § A TnyR. 11/B. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„11/B. § (1) A Tny. 17. §-ának alkalmazásánál a járulékfizetési felső határ személyi jövedelemadóval csökkentett összegét a 14. § (6) bekezdésének megfelelő alkalmazásával kell meghatározni.
(2) Ha a 2003. december 31-ét követő és 2005. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő saját jogú nyugellátás alapját képező havi átlagkereset 128 000 forintnál több,
a 128 001-146 000 forint közötti átlagkereset kilencven százalékát,
a 146 001-165 000 forint közötti átlagkereset nyolcvan százalékát,
a 165 001-183 000 forint közötti átlagkereset hetven százalékát,
a 183 001-202 000 forint közötti átlagkereset hatvan százalékát,
a 202 001-220 000 forint közötti átlagkereset ötven százalékát,
a 220 001-257 000 forint közötti átlagkereset negyven százalékát
a 257 000 forint feletti átlagkereset harminc százalékát
kell a saját jogú nyugellátás megállapításánál figyelembe venni.”
3. § A TnyR. 14. §-ának (6) bekezdése a következő j) ponttal egészül ki:
[Az 1987. december 31-ét követő időre eső keresetekből az adó kiszámításánál naptári évenként]
„j) a 2004. évben elért kereset alapján megállapított, képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 18 százalékát, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 9000 forintot,
[kell levonni, de a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény szerinti, összjövedelmet csökkentő kiadásokat és adókedvezményeket figyelmen kívül kell hagyni.]
4. § A TnyR. 15. §-ának (3) bekezdése a következő ötödik mondattal egészül ki:
„A kereseti átlag megállapításánál az azonos munkakörben foglalkoztatottak nyugdíjjárulék-köteles keresetét, jövedelmét kell figyelembe venni.”
5. § A TnyR. 16. §-a (2) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Ha a biztosítottnak nem volt naptári évenként 365 (szökőévben 366) napi keresete, a naptári évre eső keresetet a következők szerint kell megállapítani:]
„d) majd meg kell határozni az így kiszámított összegre eső képzett adóösszeget (az 1991. évben elért keresetre képzett adót 3000 forinttal, az 1993. évre képzett adót 2400 forinttal, az 1995. évre képzett adót az ez évi egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék címén levont összeg 25 százalékával, az 1997. évre képzett adó összegét a kereset, jövedelem 20 százalékával, de legfeljebb jogosultsági hónaponként havi 3600 forinttal csökkenteni kell, az 1998. évre képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 20 százalékát, de jogosultsági hónaponként legfeljebb havi 4200 forintot, az 1999. és a 2001. közötti években, valamint a 2002. január 1.-augusztus 31. közötti időszakban elért keresetekre képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 10 százalékát, de legfeljebb havi 3000 forintot, továbbá a nyugdíjjárulék és a magánnyugdíjrendszer keretében - nem kiegészítésként - - fizetett tagdíj együttes összegének 25 százalékát, a 2002. szeptember 1.-december 31. közötti időszakban és a 2003. évben elért keresetre képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 18 százalékát, de legfeljebb havi 9000 forintot, továbbá a nyugdíjjárulék és a magánnyugdíjrendszer keretében - nem kiegészítésként - fizetett tagdíj együttes összegének 25 százalékát, a 2004. évben elért keresetre képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 18 százalékát, de legfeljebb havi 9000 forintot kell levonni), amelyet el kell osztani 365-tel (szökőévben 366-tal);”
6. § A TnyR. 17. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A mezőgazdasági szövetkezeti tag 1993. január 1-je előtti szolgálati idejének minden 30 napjára eső keresetet egy havi keresetnek kell tekinteni, és - az 1988. január 1-je előtti időszakban elért kereset kivételével - ugyanarra az időtartamra ezt a keresetet kell figyelembe venni a személyi jövedelemadó összegének meghatározásánál is. A naptári évenként figyelembe vehető szolgálati idő naptári napjainak száma, az osztószám, továbbá a Tny. 22. §-ának (5) bekezdése szerint szükséges napok száma nem haladhatja meg a szövetkezeti tagsági jogviszony időtartamát.”
7. § A TnyR. 18. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„18. § (1) A Tny. 23. § (1) bekezdése c) pontjának, 25. § (4) bekezdésének, 27. § (1) bekezdése b)-c) pontjának, 30. § (1) bekezdésének, 33. § (1)-(2) bekezdésének és 35. § (2) bekezdésének alkalmazása szempontjából nem dolgozik rendszeresen az, aki a munkakörére megállapított teljes munkaidőnél rövidebb munkaidőben dolgozik, ha pedig már a megrokkanást megelőzően is rövidebb munkaidőben dolgozott, akkor, ha munkaideje a megrokkanását követően tovább csökken.
(2) A Tny. 23. § (1) bekezdése c) pontjának, 27. § (1) bekezdése b)-c) pontjának és 33. § (1)-(2) bekezdésének alkalmazása szempontjából a keresetet a megrokkanás előtti keresetnél lényegesen kevesebbnek kell tekinteni, ha annak a személyi jövedelemadóval csökkentett összege legalább húsz százalékkal kevesebb a nyugdíj alapját képező havi átlagkeresetnek a Tny. 13. § (2) bekezdés szerint növelt összegénél.
(3) A Tny. 25. § (4) bekezdésének, 30. § (1) bekezdésének és 35. § (2) bekezdésének alkalmazása során lényegesen kevesebbnek kell tekinteni a keresetet akkor, ha a keresetek közötti különbség legalább húsz százalék.”
8. § A TnyR. 22. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Ha a Tny. 39. §-ban előírt arányos beszámítás miatt a biztosított szolgálati ideje a 20. § alkalmazása során nem éri el a 10 évet, illetve a 21. § alkalmazása során a 8 évet, a rokkantsági nyugdíj összegét úgy kell meghatározni, hogy a havi átlagkeresetnek a 10, illetőleg 8 évhez tartozó 20-21. §-ok szerinti százalékos mértékét annyiszor kell további 2 százalékponttal csökkenteni, ahány év a 10, illetőleg 8 év szolgálati időből hiányzik.”
9. § A TnyR. 22/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„22/A. § A magán-nyugdíjpénztári tagságnak a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Mpt.) 23. § (1) bekezdésének d) pontja alapján történő megszűnése esetén a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosult személy a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépését az Mpt. 24. §-ának (7) bekezdésében meghatározott időpontig kezdeményezheti. Ha a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjat igénylő a visszalépés bejelentését a magánnyugdíjpénztár igazolásával bizonyítja, a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj összegét a Tny. 12. § (6) bekezdésének alkalmazásával kell megállapítani, illetőleg módosítani.”
10. § A TnyR. 23. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § jelenlegi szövegének számozása (1) bekezdésre változik:
„(2) A rokkantsági nyugdíj összegének megállapításánál a 10/A. §-ban foglaltakat is alkalmazni kell.”
11. § A TnyR. 28. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § jelenlegi szövegének számozása (1) bekezdésre változik:
„(2) A baleseti rokkantsági nyugdíj összegének megállapításánál a 10/A. §-ban foglaltakat is alkalmazni kell.”
12. § A TnyR. 59/C. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„59/C. § A Tny. 44/C. § (1) és (3) bekezdése alkalmazása során a hozzátartozó mint kedvezményezett a jogszerző egyéni számláján lévő összeg rá eső részének az Mpt. 29. §-a (9) bekezdésének b) pontja szerinti átutalását - a magánnyugdíjpénztár részére tett írásbeli nyilatkozatával - legkésőbb a hozzátartozói nyugellátás megállapításáról szóló első fokú határozat elleni jogorvoslatra meghatározott idő lejártáig kezdeményezheti. Ha a hozzátartozó, mint kedvezményezett, az egyéni számla rá eső részének a Nyugdíjbiztosítási Alaphoz történő átutalása érdekében tett írásbeli nyilatkozatát a magánnyugdíjpénztár igazolásával bizonyítja, a hozzátartozói nyugellátás összegét a Tny. 12. § (6) bekezdésének alkalmazásával kell megállapítani, illetőleg módosítani.”
13. § A TnyR. 60. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„60. § (1) A Tny. alkalmazása során a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény 685/A. §-ában meghatározott személyeket kell élettársnak tekinteni. A Tny. 45. § (2) bekezdésének alkalmazása során az együttélésnek a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról rendelkező 1996. évi XLII. törvény hatálybalépését megelőző idejét az élettársak nemétől függetlenül figyelembe kell venni.
(2) Ha a kérelmező hatósági igazolvánnyal vagy bizonyítvánnyal igazolja, hogy a Tny. 45. § (2) bekezdésében meghatározott ideig a jogszerzővel azonos lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkezett, az együttélést bizonyítottnak kell tekinteni, amennyiben az ellenkezőjére utaló tény vagy körülmény az eljárás során nem merült fel. Ennek hiányában az együttélést egyéb hitelt érdemlő módon igazolni kell.”
14. § (1) A TnyR. 65/D. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A kiskorú ügyfél ügyében a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv soron kívül jár el.”
(2) A TnyR. 65/D. §-a a következő új (5) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (5) bekezdés jelölése (6) bekezdésre változik:
„(5) A nyugdíj-biztosítási igazgatási szerv a nyugellátási igény tárgyában az érdemi határozatot a kérelem előterjesztésétől, illetőleg ha az elbíráláshoz szükséges adatok nem állnak rendelkezésre, azok beérkezésétől számított harminc napon belül - kiskorú ügyfél esetében tizenöt napon belül - hozza meg.”
15. § (1) A TnyR. 72/B. §-a (6) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Rendkívül indokolt esetben kivételes árvaellátás megállapítható akkor is, ha]
„a) az elhunyt az előírt szolgálati idő felével sem rendelkezett, vagy”
(2) A TnyR. 72/B. §-ának (13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(13) Nem engedélyezhető kivételes nyugdíjemelés a nyugellátás megállapítását, továbbá a korábbi méltányossági nyugdíjemelést követő 5 éven belül.”
16. § A TnyR. 76. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„76. § (1) A nyugdíjfolyósító szerv a külföldön élő vagy tartózkodó személyre nézve naptári évenként - március hónapban - adategyeztetést végez. Az ebből a célból kiküldött nyomtatványt a nyugdíjfolyósító szervtől ellátásban részesülőnek megfelelően kitöltve, aláírva és közjegyző vagy külföldi hatóság, illetőleg a Magyar Köztársaság külképviseleti szerve által hitelesítve 30 napon belül vissza kell küldenie. Az egészségi állapota vagy szociális helyzete miatt szociális vagy egészségügyi intézményben tartózkodó, illetve ellátásban részesülő személy esetében az említett intézmények vagy azok orvosa által, illetve a külföldi közigazgatási szerv, bíróság, számlavezető pénzintézet, nyugdíjbiztosítási szerv (nyugdíjpénztár) által igazolt adatokat és tényeket - az ellenkező bizonyításig - hitelt érdemlően bizonyítottnak, igazoltnak kell tekinteni.
(2) Ha az (1) bekezdés szerinti kitöltött nyomtatvány az előírt határidőn belül nem érkezik vissza vagy visszaérkezik, de abból a jogosultság fennállása nem állapítható meg, az ellátás folyósítását a határidő lejárta vagy a visszaérkezés napját követő második hónap első napjával határozattal be kell szüntetni. A jogosultság tényének későbbi bizonyítása esetén határozattal kell intézkedni az ellátás újbóli folyósításáról és a nem folyósított ellátás legfeljebb öt évre visszamenőlegesen járó - az időközi emelésekkel növelt - összegének kiutalásáról.”
17. § A TnyR. 80. §-ának (5) bekezdése a következő második mondattal egészül ki:
„Ha a Tny. 85. §-ának (2) bekezdése szerint megállapítható, hogy a kilencven napon túl jogalap nélkül felvett ellátás megállapításáért, illetőleg felvételéért a nyugellátásban részesülő személy és a foglalkoztató vagy egyéb szerv is felelős, a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a (4) bekezdés szerinti követelést a nyugellátásban részesülő személlyel és a foglalkoztatóval (egyéb szervvel) szemben egy határozattal érvényesíti.”
18. § A TnyR. 82. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„82. § A Tny. 93. §-a (1) bekezdésében meghatározott öt évet a határozat, illetőleg a fizetési meghagyás keltétől kell számítani. A megtérítési követelés az ellátás kifizetésétől számított öt éven belül érvényesíthető.”
19. § A TnyR. 85. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A Tny. 97-98. §-ainak alkalmazása szempontjából nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv, illetőleg illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv alatt
a) a Tbj. 4. §-ának a)-b) pontja szerinti foglalkoztató és egyéni vállalkozó székhelye, ennek hiányában telephelye,
b) az egyéni vállalkozónak nem minősülő természetes személy foglalkoztató lakóhelye, ennek hiányában szokásos tartózkodási helye,
c) a nyugdíjas lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye
szerint illetékes megyei nyugdíjbiztosítási igazgatóságot (kirendeltséget) kell érteni.”
20. § (1) A TnyR. 86. §-a (1) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A Tbj. 34. §-ában foglaltak alapján szolgálati idő szerzésére irányuló megállapodást kötött személlyel kapcsolatos adatszolgáltatást a megállapodást megkötő igazgatási szerv teljesíti.”
(2) A TnyR. 86. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha a Tbj. 5. §-a (1)-(2) bekezdésében említett biztosított foglalkoztatójának az (1) bekezdés alapján nyilvántartó lapot nem kell kiállítania, e tényről a tárgyévet követő év április 30-áig a nemlegesség okának megjelölésével értesíti a területileg illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szervet.”
(3) A TnyR. 86. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Nyilvántartó lapot kell kiállítani a Tbj. 26. §-ában említett gyermekgondozási segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban, keresetpótló juttatásban, munkanélküli járadékban, nyugdíj előtti munkanélküli segélyben, álláskeresést ösztönző juttatásban részesülő személyről.”
(4) A TnyR. 86. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A foglalkoztató Tny. 97. § (2) és (4) bekezdése szerinti kötelezettségeit a felszámolás és a végelszámolás kezdő időpontjától a felszámoló, illetőleg a végelszámoló teljesíti. A felszámoló és a végelszámoló a biztosítottak nyugdíjbiztosítási adatait - a Cstv. 53. és 76. §-ai szerint - átadja az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek. A felszámoló és a végelszámoló - a rendelkezésre álló adatok alapján - az elmaradt adatszolgáltatásokat is teljesíti.”
21. § A TnyR. 88. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A nyilvántartó lap kiállítására kötelezett foglalkoztatónak a nyilvántartó lap adattartalmát az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság által rendszeresített és a területileg illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóság (kirendeltség) által a kötelezett részére térítésmentesen rendelkezésre bocsátott számítógépes programmal kell előállítania, és az adatszolgáltatási kötelezettségét számítógépes adathordozón kell teljesíteni. A 87. § (1) bekezdés g) pontjában említett egyéni vállalkozó, továbbá az öt főnél kevesebb biztosítottról történő adatszolgáltatás esetén a foglalkoztató adatszolgáltatása teljesítettnek számít az előírt nyomtatványon történő adatszolgáltatás mellett akkor is, ha az említett egyéni vállalkozó vagy foglalkoztató, illetőleg képviselőik által személyesen közölt hiteles adatok a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnél számítógépes adathordozón rögzítésre kerülnek. A nyilvántartó lapot, továbbá a 89. § (4) bekezdés szerinti jegyzéket, valamint a mágneses adathordozón teljesített adatszolgáltatás esetén a 89. § (2) bekezdése szerinti konszignációs listát és a 89. § (1) bekezdése alapján kiállított igazoló lapot az adatszolgáltatásra kötelezett foglalkoztatónak cégszerű aláírásával, illetve az egyéni vállalkozónak aláírásával kell ellátnia (záradékolnia).”
22. § A TnyR. 89. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A nyilvántartó lap kiállítására és vezetésére kötelezetteknek a 88. § (1) bekezdésében meghatározott számítógépes programot, illetőleg nyomtatványt az erre a célra rendszeresített, a foglalkoztató cégszerű aláírásával, illetve az egyéni vállalkozó aláírásával ellátott adatlap kitöltésével és leadásával kell igényelnie a területileg illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnél. Az igénylésről az igazgatási szerv - az adathordozók, illetőleg a nyomtatvány átadásakor (továbbításakor) - igazolást állít ki.
(2) A nyilvántartó lapot az adatszolgáltatásra kötelezettnek - ideértve a 88. § (3) bekezdésében említett szerveket is - a tárgyév december 31. napjával minden biztosítottra vonatkozóan le kell zárni. Az adatszolgáltatásra kötelezett - a Tny. 97. § (2) bekezdésében meghatározott határidőig -
a) a biztosítottak születési dátuma szerinti rendezettségben a 89. § (4) bekezdése szerinti jegyzéket,
b) az (1) bekezdés szerinti igazolást, továbbá
c) mágneses adathordozón elkészített adatszolgáltatás esetén
ca) az adatszolgáltatást tartalmazó adathordozót,
cb) a programból két példányban kinyomtatott konszignációs listát, illetőleg
d) nyomtatványon történő adatközlés esetén a lezárt nyilvántartó lapot
megküldi a területileg illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóság (kirendeltség) részére.”
23. § A TnyR. 2. számú melléklete helyébe az e rendelet szerinti melléklet lép.
24. § A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról rendelkező 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 36/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az Ebtv. 60. § (1) bekezdésének végrehajtása során a baleseti járadéknak az állapotváltozás időpontja szerinti összegét az Ebtv. 58. § (2) bekezdésben meghatározott fokozatok eltérésének arányában kell emelni, illetőleg csökkenteni. Az állapotváltozásnak megfelelő arányt úgy kell meghatározni, hogy az állapotváltozás szerinti fokozatnak megfelelő mértéket el kell osztani az állapotváltozás előtti fokozat szerinti mértékkel. Az állapotváltozásnak megfelelő baleseti járadék módosított összegét a kiszámított arányszám és az állapotváltozás időpontja szerinti baleseti járadék összegének szorzásával kell megállapítani.”
25. § (1) E rendelet - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - 2004. január 1-jén lép hatályba.
(2) E rendelet 25. §-ának (6) bekezdése 2004. november 1-jén lép hatályba.
(3) A TnyR. e rendelettel megállapított rendelkezéseit a 2003. december 31-ét követő időponttól megállapításra (megszüntetésre) kerülő ellátásokra, illetőleg követelésekre, valamint az említett időpontot követő adatszolgáltatásra kell alkalmazni.
(4) A TnyR. 72/B. §-ának - e rendelet 15. §-ának (2) bekezdésével megállapított - (13) bekezdésében foglalt rendelkezést az e rendelet hatálybalépését követően beadott kérelmek esetében kell alkalmazni.
(5) Az R. 36/A. §-ának - e rendelet 24. §-ával megállapított - (1) bekezdése alapján 2004. április 30-ig hivatalból felül kell vizsgálni azokat a határozatokat, amelyekben a baleseti járadék összege 2002. január 1-je és 2003. december 31-e közötti időponttól, állapotváltozás miatt került módosításra. A baleseti járadék összege a felülvizsgálat eredményeként nem csökkenhető. A jogosultat az esetleges emelés összege a felülvizsgált határozatban meghatározott időponttól visszamenőleg illeti meg.
(6) A TnyR. 62. §-ának (2) és (4) bekezdésében, valamint 90. §-ának (1) és (3) bekezdésében a „25 százalékos” szövegrész helyébe a „30 százalékos” szövegrész lép. Az özvegyi nyugdíjak 2004. november 1-jén történő emelését határozat meghozatala nélkül, és - amennyiben a Tny. 62. § (5) bekezdésében foglaltak szerint 2004 novemberében sor kerül a nyugellátások kiegészítő emelésére - a november havi kiegészítő emeléssel növelt nyugdíj összegére kell végrehajtani.
(7) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a TnyR.
a) 53. §-ában a „honosítás” szövegrész helyébe az „elismerés”,
b) 72/B. §-a (4) bekezdésének a) pontjában és 72/B. §-ának (9) bekezdésében „a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény” szövegrész helyébe „az Szt.”,
c) 79. §-ának (1) bekezdésében az „adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 94/I. § (2) bekezdésében” szövegrész helyébe az „adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 161. §-ának (2) bekezdésében” szövegrész, a „94/I. § (3)-(8) bekezdéseinek” szövegrész helyébe a „161. § (3)-(9) bekezdéseinek”,
d) 79. §-ának (8) bekezdésében a „25. §-a” szövegrész helyébe a „35. §-a”,
e) 79/A. §-ában a „95. §-a (4) és (6)-(7) bekezdésének” szövegrész helyébe a „164. §-a (6)-(8) bekezdésének”,
f) 84/A. §-ának (1) bekezdésében a „foglalkoztatót vagy egyéb szervet” szövegrész helyébe a „foglalkoztatót, egyéni vállalkozót vagy egyéb szervet”,
g) 84/A. §-a (2) bekezdésének első mondatában a „biztosítottanként” szövegrész helyébe az „azon biztosítottak után, akiket az adatok beszerzése, feldolgozása és az adatbázis módosítása érint”
szövegrész lép.
(8) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg az R.
a) 35. §-ának (1) bekezdésében „havi átlagkeresetet” szövegrész helyébe a „keresetet”,
b) 35. §-ának (2) bekezdésben a „havi átlagkeresetre vonatkozó rendelkezések szerint” szövegrész helyébe a „kereset alapján”
szövegrész lép.
(9) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a TnyR.
a) 10. §-a,
b) 11/C-11/F. §-a,
c) 58. §-ának (1) bekezdésében az „- az arra hivatott szerv által történő -” szövegrész,
d) 59/B. §-ának (3) bekezdése,
e) 78/A. §-ának (1) bekezdésében az „illetve meghatározott dolog zárlatát” szövegrész,
f) 79. §-ának (2) bekezdése
hatályát veszti.