7/2003. (II. 19.) GKM rendelet

a taxiba szerelt viteldíjjelzők típusvizsgálatáról és első hitelesítéséről

A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 56. §-ának a) pontjában kapott felhatalmazás alapján az alábbiakat rendelem el:
1. § (1) E rendelet hatálya azokra a gazdálkodó szervezetekre (Ptk. 685. § c) pont), illetve külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeire terjed ki, amelyek taxiba szerelt viteldíjjelző készüléket (a továbbiakban: viteldíjjelző) gyártanak vagy forgalmaznak.
(2) E rendelet alkalmazási köre nem terjed ki az elektronikus eszközt magában foglaló viteldíjjelzőre.
2. § E rendelet alkalmazásában
a) viteldíjjelző: olyan idő-távolságmérő készülék, amely azon jármű jellemzőinek megfelelően, amelybe beszerelték, és azoknak a tarifáknak megfelelően, amelyekre beállították - általában menet közben a megtett távolság alapján, egy bizonyos sebesség alatt pedig annak az időtartamnak az alapján, amelyre a járművet igénybe vették -, automatikusan számítja és folyamatosan jelzi a taxi utasa által fizetendő összeget, amely nem tartalmazhat olyan további költséget, amelyet helyi szabályozás rendel el;
b) a viteldíjjelző „k” állandója: olyan jellemző mennyiség, amely azoknak a jeleknek a típusát és számát mutatja meg, amelyek alapján a készülék helyesen adja meg a megtett távolságnak megfelelő jelzést.
A „k” állandó kifejezése:
1. jelzett kilométerenkénti fordulatban (fordulat/km), vagy
2. jelzett kilométerenkénti impulzusban (impulzus/km)
történik attól függően, hogy a jármű által megtett távolságra vonatkozó információ a viteldíjjelzőbe a jármű tengelye által megtett fordulatok számának formájában vagy villamos jelek formájában került betáplálásra;
c) a jármű „w” állandója: a viteldíjjelző meghajtására szolgáló, a járművön erre a célra biztosított helyen, a megtett távolságnak megfelelően továbbított jelek típusát és számát magában foglaló adatok mennyisége.
A „w” állandó kifejezése:
1. megtett kilométerenként fordulatszámban (fordulat/km), vagy
2. megtett kilométerenkénti impulzusban (impulzus/km)
történik attól függően, hogy a jármű által megtett távolságra vonatkozó információ a viteldíjjelzőt meghajtó alkatrész által megtett fordulatok számának formájában vagy villamos jelek formájában áll rendelkezésre.
A „w” állandó több tényezőtől függően változik, különösen a gumiabroncs kopásától és nyomásától, a jármű által szállított teher nagyságától és azoktól a feltételektől, amelyek között az utazás történik. A „w” állandó értékét a jármű szabványos vizsgálati feltételei mellett kell meghatározni.
A viteldíjjelzőn lévő kijelzés - a tarifa pozíciótól eltekintve - a viteldíjjelző „k” állandójától és azon jármű „w” állandójától függ, amelybe a viteldíjjelzőt beszerelték;
d) a kerék „u” dinamikus kerülete: a viteldíjjelzőt közvetlenül vagy közvetetten hajtó járműkerék „u” dinamikus kerülete az a távolság, amelyet a jármű e kerék egy teljes fordulata alatt megtesz. Ha két kerék együttesen hajtja meg a viteldíjjelzőt, akkor a dinamikus kerület mindkét kerék dinamikus kerületének átlaga, milliméterben kifejezve. Az „u” dinamikus kerület összefüggésben áll a jármű „w” állandójával, ezért a kerületet, amennyiben azonosítani kell, a jármű szabványos vizsgálati feltételei mellett kell meghatározni;
e) illesztő egység: az illesztő egység rendeltetése, hogy a jármű „w” állandóját a viteldíjjelző „k” állandójához illessze;
f) legnagyobb megengedett hibatartomány: meghatározza a legnagyobb eltérést a legmagasabb és a legalacsonyabb kijelzés között. A hibák meghatározásához használt helyes értékeket a viteldíjjelző „k” állandójából és azokból a tarifákból lehet kiszámítani, amelyekre a viteldíjjelzőt beállították. A legnagyobb megengedett hibatartomány kizárólag a viteldíjjelző hibáitól függ.
A felszerelésre készen álló és tartozékaival ellátott viteldíjjelző próbapadi ellenőrzéséhez a mért mennyiségek konvencionális helyes értéke az az érték, amely a mérőn megjelenített „k” értékből és abból a tarifából (tarifákból) adódik, amelyre a mérőt beállították.
E mennyiségek helyes értékének a legnagyobb és legkisebb megengedett kijelzések között kell lennie.
Távolságmérésre alapozott meghajtásnál egy adott megtett távolság legnagyobb megengedett hibatartománya nem haladhatja meg:
1. kezdeti távolság esetén a helyes érték 2%-át, azonban 1000 m-nél kisebb kezdeti távolságok esetén a 20 m-es tartomány elfogadható,
2. az ezután következő távolságok esetén a helyes érték 2%-át.
Időmérésre alapozott meghajtásnál egy adott idő legnagyobb megengedett hibatartománya nem haladhatja meg:
1. kezdeti időtartam esetén a helyes érték 3%-át; azonban 10 percnél rövidebb kezdeti időtartamok esetén a 18 másodperces tartomány elfogadható,
2. az ez után következő időtartamok esetén a helyes érték 3%-át.
Nem megengedett a teljes mérőrendszernek (viteldíjjelző és jármű) a legnagyobb megengedett hibatartomány határaihoz képest szándékosan történő aszimmetrikus beszabályozása;
g) határsebesség: az a sebesség, amelynél a viteldíjjelző jelzőkészülékének a meghajtója az időről a megtett távolságra, illetve a megtett távolságról az időre átkapcsol;
h) a jármű szabványos vizsgálati feltételei (a jármű „w” állandójának meghatározásához):
1. a viteldíjjelzőt meghajtó kerékre szerelt jó állapotú és megfelelő nyomású gumiabroncs típusazonosságából következően az „u” dinamikus kerülete megegyezik a „w” állandó meghatározásához használt kerékével;
2. a jármű által szállított teher kb. 150 kg (2 felnőtt személy tömege, beleértve a vezetőt is);
3. a jármű saját meghajtása révén mozog sima és vízszintes talajon, egyenes vonalban, 40±5 km/h sebességgel.
Ha a vizsgálatokat eltérő körülmények között végzik, az eredményeket olyan átszámítási tényezőkkel kell korrigálni, amelyek révén olyan értékek adódnak, mintha azok szabványos vizsgálati feltételek mellett jöttek volna létre;
i) hitelesítés: a mérésügyről szóló 1991. évi XLV. törvényben, a végrehajtásáról szóló 127/1991. (X. 9.) Korm. rendeletben és a mérőeszközökről és azok mérésügyi ellenőrzéséről szóló 6/2001. (III. 19.) GM rendeletben (a továbbiakban mérésügyi jogszabályok) szabályozott eljárás.
3. § (1) Viteldíjjelző akkor hozható forgalomba, ha
a) megfelel az adott viteldíjjelzőre vonatkozó, e jogszabályban meghatározott alapvető méréstechnikai követelményeknek,
b) rendelkezik hitelesítési engedéllyel és típusjóváhagyási jellel, továbbá
c) rendelkezik az első hitelesítést tanúsító jellel.
(2) Forgalomba hozatal előtt a belföldi forgalomba hozó gondoskodik arról, hogy a külön jogszabályban  [LÁBJEGYZET_1]  meghatározott hitelesítésre jogosult szervezet (a továbbiakban: hitelesítő szervezet) a viteldíjjelzőt az (1) bekezdés b) és c) pontjában meghatározott jelölésekkel ellássa.
4. § A viteldíjjelzők típusvizsgálati eljárására és első hitelesítési eljárására az e rendeletben foglaltak az irányadóak azzal, hogy az e rendeletben nem szabályozott kérdésekben a mérésügyi jogszabályok előírásait kell alkalmazni.

Típusvizsgálati eljárás

5. § (1) A külön jogszabályban  [LÁBJEGYZET_2]  meghatározott belföldi forgalombahozónak az újonnan gyártott viteldíjjelző típusokra típusvizsgálati eljárást kell kezdeményeznie.
(2) A kérelemben szereplő tervdokumentáció - a külön jogszabályban  [LÁBJEGYZET_3]  foglaltakon kívül - tartalmazza a viteldíjjelző anyagára, szerkezetére, a jelölésekre és a feliratokra vonatkozó, az e rendelet mellékletében meghatározott adatokat.
(3) Ha a típusvizsgálatra benyújtott tervdokumentáció e rendelet előírásainak megfelel, a hitelesítő szervezet - a laboratóriumi vizsgálat érdekében - több mintadarab rendelkezésre bocsátását kéri.
(4) A típusvizsgálati eljárás az általában vizsgált jellemzőkön kívül kiterjed a (2) bekezdésben meghatározottak vizsgálatára is.
6. § A viteldíjjelző megfelel a típusvizsgálaton, ha a minta kielégíti a mérésügyi jogszabályokban és az e rendeletben meghatározott adminisztratív, műszaki, technológiai és pontossági követelményeket.
7. § (1) A hitelesítő szervezet a vizsgálatot követően igazolja, hogy a típusminta megfelel a gyártó által megadott specifikációnak és az adott mérőeszköztípussal szemben támasztott mérésügyi követelményeknek, és hitelesítési engedélyt állít ki. A hitelesítő szervezet ellátja a viteldíjjelzőt a külön jogszabályban  [LÁBJEGYZET_4]  meghatározott típus-jóváhagyási jellel.
(2) A hitelesítési engedély határozza meg, hová kell a viteldíjjelzőn a törvényes tanúsító jeleket elhelyezni.

Első hitelesítés

8. § (1) A viteldíjjelző első hitelesítését a hitelesítő szervezet az arra feljogosított laboratóriumban végzi. A helyiség elrendezésének és a vizsgálati berendezéseknek alkalmasnak kell lennie a vizsgálat biztonságos, megbízható feltételek között, időveszteség nélkül történő elvégzésére.
(2) A viteldíjjelző első hitelesítését két fázisban kell elvégezni.
(3) Az első fázis során vizsgált viteldíjjelző akkor kaphatja meg az első hitelesítési jelet, ha
a) megfelel a hitelesítési engedélyben jóváhagyott típusmintának, és viseli a típus-jóváhagyási jelölést és a melléklet 7.1. pontjában meghatározott jelöléseket, továbbá
b) hibatartománya a legnagyobb megengedett hibatartományon belül van.
(4) A második fázis vizsgálatai:
a) a járműre történő felszerelés előtt a viteldíjjelző és a tarifa beállításának ellenőrzése,
b) a járműre történő felszerelés után a létrehozott mérőrendszer ellenőrzése.
(5) Viteldíjjelző első hitelesítésekor a hitelesítő szervezet a külön jogszabályban  [LÁBJEGYZET_5]  meghatározott első hitelesítési jelet elhelyezi a mérőeszközön.

A viteldíjjelzőn elhelyezhető jelölések és feliratok

9. § (1) Az e rendelet szerinti jelöléseket és feliratokat jól láthatóan, egyértelműen és maradandó módon, a mérésügyi jogszabályokban meghatározottak szerint kell elhelyezni a viteldíjjelzőn.
(2) A viteldíjjelzőn nem helyezhető el az e rendeletben meghatározott jelölésekkel összetéveszthető más jelölés.

Záró rendelkezések

10. § (1) Ez a rendelet a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lép hatályba.
(2) E rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek Tanácsának a tagállamoknak a taxamérőkre vonatkozó jogszabályai összehangolásáról szóló 77/95/EGK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.

[LÁBJEGYZET_1] A mérésügyről szóló 1991. évi XLV. törvény 2. §-ának (3) bekezdése.

[LÁBJEGYZET_2] A mérésügyről szóló törvény végrehajtásáról intézkedő 127/1991. (X. 9.) Korm. rendelet 7. §-ának (2) bekezdése.

[LÁBJEGYZET_3] A mérőeszközökről és azok mérésügyi ellenőrzéséről szóló 6/2001. (III. 19.) GM rendelet 5. §-ának (3) bekezdése.

[LÁBJEGYZET_4] A mérőeszközökről és azok mérésügyi ellenőrzéséről szóló 6/2001. (III. 19.) GM rendelet mellékletének 1. pontja.

[LÁBJEGYZET_5] A mérőeszközökről és azok mérésügyi ellenőrzéséről szóló 6/2001. (III. 19.) GM rendelet mellékletének 5. pontja.