351/2004. (XII. 22.) Korm. rendelet

a kincstári elszámolások beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 240/2003. (XII. 17.) Korm. rendelet módosításáról

A Kormány az államháztartásról szóló, többször módosított 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 124. §-a (2) bekezdésének a), b), f) és h) pontjaiban foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli el:
1. § A kincstári elszámolások beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 240/2003. (XII. 17.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 12. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A könyvviteli számlákhoz kapcsolódó, nem a Kincstár által vezetett analitikus nyilvántartás alapján, a nyilvántartást vezetőknek a Kincstár részére a 8. számú mellékletben szereplő adatok köréről a Kincstár által meghatározott tartalommal és időpontig kell adatot szolgáltatni. Az adatszolgáltatás valódiságáért, az értékelésért - ideértve a követelések értékvesztésének elszámolásához szolgáltatott adatokat is -, az utólagos módosításokért és az egyeztetésekért az adatszolgáltató felelős.”
2. § Az R. 15. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„15. § (1) Az e rendeletben külön nem szabályozottak tekintetében a Tv., valamint az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságáról szóló 249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Áhsz.) előírásait kell megfelelően alkalmazni, különösen a számviteli politikára, a (2)-(15) bekezdések figyelembevételével az értékelési szabályokra, a 13. §-ban foglaltakkal együtt a számlarendre és a könyvviteli zárlatra, a bizonylati elvre és a bizonylati fegyelemre, valamint a számviteli bizonylatokra vonatkozóan.
(2) A központi adókból, illetve az adók módjára behajtandó köztartozásokból eredő - az adó-, az adó jellegű, a vám-, a vámjellegű - követelések (a továbbiakban együtt: az egyszerűsített értékelési eljárás alá vont adókövetelések) esetében az értékvesztés összege az adósok együttes minősítése alapján egyszerűsített értékelési eljárással (azok csoportos értékelésével) is meghatározható.
(3) A Kincstár az értékelési szabályzatának részeként az egyszerűsített értékelési eljárás alá vont adókövetelések értékelésének szabályozását az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatallal, valamint a Vám- és Pénzügyőrséggel együttműködve alakítja ki.
(4) Az egyszerűsített értékelési eljárás alá vont adókövetelések értékelési elveinek meghatározása során az adósok minősítési kategóriái kialakításakor az adósokat legalább - adózói státuszuknak megfelelően - folyamatosan működő adósok, illetve folyamatos működésükben korlátozott adósok szerinti (pl. felszámolás alatt lévő, csődeljárás alá vont, végelszámolás alatt lévő, jogutód nélkül véglegesen megszűnt stb.) csoportosításban kell részletezni, és a folyamatosan működő adósokkal szembeni követeléseket lejáratuk szerint tovább kell bontani (legalább az alábbi bontásban: legfeljebb 90 napos, 91-180 napos, 181-360 napos, illetve 360 napon túli minősítési kategóriákra).
(5) Az adóhatóságok az egyes minősítési kategóriákhoz rendelt százalékos mutatók meghatározását az adóbeszedés eredményeinek előző év(ek)re vonatkozó tapasztalati adatai alapján alakíthatják ki, amennyiben az értékelési szabályzatban rögzítésre kerül az egyes minősítési kategóriákhoz tételesen hozzárendelt százalékos mutató meghatározásának feltételrendszere, valamint a százalékos mutatók éves felülvizsgálatának a rendje.
(6) Az egyszerűsített értékelési eljárás alá vont adókövetelések értékvesztésének összege negyedévenkénti megállapítása során a tárgynegyedévben megállapított értékvesztés összege növeli, míg az előző negyedévben megállapított értékvesztés összege csökkenti a megfelelő adókövetelés értékvesztés számlájának egyenlegét, ebben az esetben az értékvesztést és annak visszaírását tételesen nem kell megállapítani.
(7) A Kincstár a valutakészletét, a devizakészletét, a külföldi pénzértékre szóló devizakövetelését és kötelezettségét - ideértve a devizában fennálló tulajdoni részesedést jelentő befektetést, valamint hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt is - annak bekerülésekor, keletkezésekor - az ügylet jellegétől függően - az MNB által közzétett hivatalos devizaárfolyamon köteles a könyveibe felvenni.
(8) A külföldön kibocsátott kötvények esetében az állomány számbavételénél a devizában kifejezett névértéknek a tranzakció napján érvényes, az MNB által közzétett hivatalos devizaárfolyamán átszámított forintértéke tekintendő bekerülési értéknek.
(9) A Kincstár számlarendjében köteles szabályozni, hogy a (7)-(8) bekezdés szerinti árfolyamon - a (10) bekezdésben foglaltakon túlmenően - milyen időszakonként (naponta, havonta) értékeli át a valutakészleteit és a devizakészleteit, valamint a külföldi pénznemben fennálló követeléseit és kötelezettségeit - ideértve a devizában fennálló tulajdoni részesedést jelentő befektetést, valamint hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt is - forintértékre.
(10) A Kincstár a nemzetgazdasági elszámolások könyvviteli mérlegében szereplő valutakészletet, devizakészletet, valamint a külföldi pénznemben fennálló követeléseket és kötelezettségeket - ideértve a devizában fennálló tulajdoni részesedést jelentő befektetést, valamint hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt is - az MNB által közzétett, az év utolsó napján érvényes hivatalos devizaárfolyamon köteles értékelni.
(11) A (9) és (10) bekezdés szerinti értékelésből eredő árfolyam-különbözet elszámolására elkülönített főkönyvi számlákat kell vezetni. Év végén, a nemzetgazdasági elszámolások könyvviteli mérlegében az árfolyam-különbözetet - kivéve a valuta-, devizakészlet árfolyam-különbözetét - tőkeváltozásként kell kimutatni. Az MNB-nél elhelyezett hitelcélú devizabetét árfolyam-különbözetét a tőkeváltozással szemben kell elszámolni. Az elszámolás és a számlavezetés szabályait a Kincstár számlarendjében kell rögzíteni.
(12) A határidős követelések és kötelezettségek állományát, amíg a szerződésben rögzített határidő be nem következik vagy az ügyletet le nem zárják, mérlegen kívüli tételként kell kimutatni.
(13) A devizakötelezettségek árfolyamkockázatára kötött fedezeti swap ügyletek eredménye az adott kötelezettségek állományát növeli, illetve csökkenti.
(14) A devizaadósság állomány árfolyamkockázatára kötött határidős ügyletek pénzügyileg realizált értéke az adott kötelezettségek állományát növeli, illetve csökkenti.
(15) A tulajdoni részesedést jelentő befektetéseknél, valamint a hitelviszonyt megtestesítő, egy évnél hosszabb lejáratú értékpapíroknál, követeléseknél (különös tekintettel a belföldi és külföldi kormányzati követelésekre) a Tv. 54-56. §-a, illetve az Áhsz. 31-31/A. §-a szerint értékvesztést kell elszámolni. Az értékvesztést a kincstári elszámolások éves költségvetési beszámolójához a Kincstár általános módszertani útmutatója alapján az analitikus helyek kötelesek megadni. Az adók, illetve az adók módjára behajtandó köztartozások, valamint a költségvetési támogatások esetében az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény rendelkezéseit figyelembe véve kell eljárni. A követeléseknél az értékvesztés elszámolása nem minősül követelés elengedésnek, illetve törlésnek.”
3. § (1) Az R. 1. számú melléklete helyébe e rendelet 1. számú melléklete lép.
(2) Az R. 8. számú melléklete helyébe e rendelet 2. számú melléklete lép.

Záró rendelkezések

4. § Ez a rendelet 2005. január 1-jén lép hatályba. Rendelkezéseit először a 2005. évi kincstári éves beszámoló összeállítása során kell alkalmazni.