377/2004. (XII. 28.) Korm. rendelet

a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról rendelkező 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet módosításáról

A Kormány a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 101. §-ának (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeli el:
1. § (1) A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról rendelkező 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: TnyR.) 1. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:
„Korkedvezményre jogosultság 2007. január 1-je előtt”
(2) A TnyR. 1. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseit a 2007. január 1-je előtt megszerzett korkedvezményes időre kell alkalmazni.”
2. § A TnyR. a következő 10. §-sal egészül ki:
„10. § Az öregségi nyugdíjra jogosult magán-nyugdíjpénztári tag társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépése esetén a Tny. 12. § (6) bekezdése szerinti öregségi nyugdíjat akkor kell megállapítani, ha a magánnyugdíjpénztár - a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Mpt.) 24. § (7) bekezdésében foglaltaknak megfelelően - továbbítja a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek
a) a magán-nyugdíjpénztári tag visszalépési kérelmét, és
b) a magánnyugdíjpénztár igazolását arról, hogy a kérelmező a visszalépés feltételeinek megfelel.”
3. § A TnyR. 11/B. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha a 2004. december 31-ét követő és 2006. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő saját jogú nyugellátás alapját képező havi átlagkereset 150 000 forintnál több
a) a 150 001-171 000 forint közötti átlagkereset kilencven százalékát,
b) a 171 001-193 000 forint közötti átlagkereset nyolcvan százalékát,
c) a 193 001-214 000 forint közötti átlagkereset hetven százalékát,
d) a 214 001-236 000 forint közötti átlagkereset hatvan százalékát,
e) a 236 001-257 000 forint közötti átlagkereset ötven százalékát,
f) a 257 001-301 000 forint közötti átlagkereset negyven százalékát,
g) a 301 000 forint feletti átlagkereset harminc százalékát
kell a saját jogú nyugellátás megállapításánál figyelembe venni.”
4. § A TnyR. 59/C. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„59/C. § A Tny. 44/C. § (1) és (3) bekezdése alkalmazása során hozzátartozói nyugellátás akkor állapítható meg, ha a kérelmező hozzátartozó - legkésőbb a hozzátartozói nyugellátás megállapításáról szóló első fokú határozattal szembeni fellebbezési idő lejártáig - a magánnyugdíjpénztár igazolásával bizonyítja, hogy
a) kedvezményezettként a jogszerző egyéni számláján lévő összeg rá eső részének, vagy
b) amennyiben a kérelmező hozzátartozó nem kedvezményezett, valamennyi kedvezményezett a jogszerző egyéni számláján lévő összegnek
az Mpt. 29. §-a (9) bekezdésének b) pontja szerinti átutalását a magánnyugdíjpénztár részére tett írásbeli nyilatkozatával kezdeményezte.”
5. § A TnyR. 60. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Ha az élettársak korábban házasságban éltek, és a házasságot jogerős bírói ítélet felbontotta, a Tny. 45. § (2) bekezdésének alkalmazása során a házasság felbontását követő együttélési idő vehető figyelembe.”
6. § A TnyR. 62. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha a jogszerző nem nyugdíjasként halt meg, az özvegyi nyugdíj alapját képező rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjat olyan összegben kell megállapítani, mint ami az elhunytat halála időpontjában
a) a III. csoportos rokkantságra  tekintettel megillette volna, vagy
b) az I. vagy II. csoportos rokkantságra tekintettel megillette volna, ha az elhunyt I. vagy II. csoportos rokkantsága a 72/C. § szerinti orvosi bizottság által a halált megelőzően kiadott orvosszakértői véleménnyel igazolt.”
7. § (1) A TnyR. 64/B. §-a a következő új (1) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (1)-(3) bekezdés számozása (2)-(4) bekezdésre változik:
„(1) Ha a jogszerző nem nyugdíjasként halt meg, az árvaellátás alapját képező rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjat a TnyR. 62. § (1) bekezdésének megfelelő alkalmazásával kell meghatározni.”
(2) A TnyR. 64/B. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az 1998. január 1-je előtt megállapított és a megszüntetett árvaellátásra való jogosultság Tny. 56. §-ának (2) bekezdése alapján történő újbóli megállapítása esetén az árvaellátás összegét a (4) bekezdés alkalmazásával kell megállapítani azzal, hogy az árvaellátás összege nem lehet kevesebb a megszüntetés időpontja szerinti - az 1998. január 1-je előtt hatályos rendelkezések figyelembevételével megállapított - árvaellátás időközi emelésekkel növelt összegénél.”
8. § (1) A TnyR. 72/B. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Nem állapítható meg kivételes nyugellátás, illetőleg nem engedélyezhető kivételes nyugdíjemelés annak a személynek, aki előzetes letartóztatásban van, szabadságvesztés büntetését tölti, vagy a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 57. §-a (2) bekezdésének a)-c) pontja szerinti tartós bentlakásos intézményben él, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény szerinti otthont nyújtó ellátásban részesül, illetőleg javítóintézetben van elhelyezve.”
(2) A TnyR. 72/B. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A Tny. 66. §-a alapján akkor állapítható meg
a) kivételes öregségi, rokkantsági nyugdíj, ha a kérelmező rendelkezik a nyugdíj megállapításához szükséges szolgálati idő legalább felével,
b) kivételes özvegyi nyugdíj, árvaellátás, ha a jogszerző rendelkezik az öregségi, rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő legalább felével, és az özvegy, illetve árva megfelel az özvegyi nyugdíjra, illetve árvaellátásra való jogosultság feltételeinek,
továbbá a kérelmező nem részesül az Szt. 4. § (1) bekezdésének i) pontjában megjelölt rendszeres pénzellátásban, ide nem értve az időskorúak járadékát.”
9. § A TnyR. a következő 75/B. §-sal egészül ki:
„75/B. § A nyugdíjfolyósító szerv minden naptári év január hónapban az ellátások tárgyév január hónapban és az előző évben kiutalt összegéről - az erre a célra rendszeresített nyomtatványon - tájékoztatja az ellátásban részesülőket.”
10. § A TnyR. a következő 75/C. §-sal egészül ki:
„75/C. § Ha a megállapított nyugellátás folyósítására azért nem kerülhet sor, mert a kiutalt ellátás - a nyugdíjfolyósító szerven kívüli okból - a megadott folyósítási címről visszaérkezik, és az ellátás kiutalásához szükséges intézkedések sem vezetnek eredményre, a nyugdíjfolyósító szerv az ellátás további folyósítását megszünteti. A nyugdíjfolyósító szerv a jogosultság tényének későbbi bizonyítása esetén határozatban intézkedik az ellátás újbóli folyósítása, valamint a nem folyósított ellátás visszamenőleges - legfeljebb öt évre járó, időközi emelésekkel növelt - összegének kiutalásáról.”
11. § (1) A TnyR. 79. §-a (1) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A Tny. 93. §-ának (4) bekezdése szerinti behajtási eljárást az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 108. §-ának (4) bekezdése szerinti kis összeget meghaladó tartozás, követelés esetében kell kezdeményezni.”
(2) A TnyR. 79. §-a (5) bekezdésének felvezető mondata és e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„A nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek a jogerősen megállapított tartozást törölnie kell, ha”
„e) a fizetésre kötelezett az Áht. 108. §-ának (4) bekezdése szerinti kis összeget meg nem haladó fizetési kötelezettségét az előírt határidőn belül nem teljesíti, és annak a Tny. 93. § (3) bekezdése szerinti behajtása nem vezetett eredményre.”
(3) A TnyR. 79. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek nem kell lefolytatnia a Tny. 93. §-a szerinti követelés érvényesítése iránti eljárást, ha a követelésének összege a 10 000 forintot nem éri el.”
12. § (1) A TnyR. 80. §-a (2) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A határozatban utalni kell arra, hogy a kilencven napon belül jogalap nélkül felvett ellátás visszakövetelése érdekében a (3)-(4) bekezdésben meghatározott szervek intézkednek.”
(2) A TnyR. 80. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv
a) a Tny. 87-88. §-án alapuló megtérítési igényét, valamint az egyéb jogcímen fennálló követelését fizetési meghagyással,
b) az ellátásnak a Tny. 89. § (3) bekezdése szerinti egyösszegű megtérítését a felszámolási (végelszámolási) eljárásban önállóan vagy az adóhatóság megkeresésével hitelezői igényként
érvényesíti.”
13. § A TnyR. 85. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A nyugdíjas halála esetén a nyugellátás felvételére jogosult személy - a Tny. 97. § (3) bekezdésének második mondata alkalmazása során - a halál tényét anyakönyvi kivonattal vagy annak hiteles másolatával igazolja.”
14. § (1) A TnyR. 86. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Annak a szervnek (szervezetnek), foglalkoztatónak minősülő egyéni vállalkozónak, amelynek az (1) bekezdés alapján nyilvántartó lapot kiállítania nem kell, e tényről a tárgyévet követő év április 30-áig - a nemlegesség okának megjelölése mellett - a területileg illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szervet értesítenie kell.”
(2) A TnyR. 86. §-a a következő új (7)-(8) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (7) bekezdés számozása (9) bekezdésre változik:
„(7) Ha a Tbj. 4. §-a c) pontjának 1-6. alpontjai szerinti társas vállalkozás bejegyzését jogerősen elutasították, az előtársaságként történt működés időtartamára vonatkozó adatszolgáltatást, illetve a (2) bekezdés szerinti értesítést legkésőbb a bejegyzést elutasító végzés jogerőre emelkedését követő tizenöt napon teljesíteni kell.
(8) Ha a foglalkoztató az adatszolgáltatással érintett időszakban vagy azt követően jogutódlással megszűnik, az adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése a jogutódot terheli.”
15. § A TnyR. 87. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A nyilvántartó lapot köteles kiállítani]
„e) a Tbj. 5. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerinti keresetpótló juttatásban, munkanélküli járadékban, nyugdíj előtti munkanélküli segélyben, álláskeresést ösztönző juttatásban (a továbbiakban: munkanélküli ellátásban) részesülő személyről az ellátást megállapító és folyósító szerv,”
16. § A TnyR. 89. §-a (6) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az egyéni vállalkozó halála esetén az egyéni vállalkozóra és az általa foglalkoztatott biztosítottakra vonatkozó nyilvántartó lapok beszerzése iránt a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv intézkedik, kivéve, ha a vállalkozást özvegyi jogon más személy - a vállalkozó halálát követő naptól - tovább folytatja.”
17. § A TnyR. 2. számú melléklete helyébe az e rendelet szerinti melléklet lép.
18. § (1) Ez a rendelet 2005. január 1-jén lép hatályba.
(2) A TnyR. e rendelettel megállapított rendelkezéseit - a (3) bekezdésben foglaltak kivételével - a 2004. december 31-ét követő időponttól megállapításra (megszüntetésre) kerülő ellátásokra, követelésekre, valamint az említett időpontot követő adatszolgáltatásra kell alkalmazni.
(3) A TnyR. e rendelet 5. §-ával, 7. §-ának (2) bekezdésével és 9-11. §-ával megállapított rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
(4) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a TnyR.
a) 14. §-a (6) bekezdésének j) pontjában és 16. §-a (2) bekezdésének d) pontjában a „2004. évben” szövegrész helyébe a „2004-2005. években” szövegrész,
b) 15. §-ának (1) bekezdésében a „járulékot fizet” szövegrész helyébe „nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulékot fizet” szövegrész,
c) 15. §-ának (3) bekezdésében a „2005. január 1-je” szövegrész helyébe a „2007. január 1-je” szövegrész,
d) 18. §-ának (1) bekezdésében a „b)-c) pontjának” szövegrész helyébe a „b) pontjának” szövegrész,
e) 18. §-ának (2) bekezdésében a „b)-c) pontjának” szövegrész helyébe a „c) pontjának” szövegrész,
f) 22/A. §-ában „a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Mpt.)” szövegrész helyébe „az Mpt.” szövegrész,
g) 72/C. §-ában a „(2) bekezdése” szövegrész helyébe a „(3) bekezdése” szövegrész,
h) 76/B. §-ában a „171/2000. (X. 13.) Korm. rendelet” szövegrész helyébe a „rendelkezések” szövegrész,
i) 80. §-ának (5) bekezdésében a „fizetési meghagyással” szövegrész helyébe a „megtérítésre kötelező határozattal” szövegrész,
j) 80. §-ának (9) bekezdésében a „79. § (5) bekezdésének e) pontjában” szövegrész helyébe a „79. §-ának (7) bekezdésében” szövegrész,
k) 84/A. §-a (2) bekezdésében az „1200 forint” szövegrész helyébe a „biztosítottanként 2000 forint, de legalább 10 000 forint” szövegrész,
l) 87. §-ának (4) bekezdésében „a Társadalombiztosítási Közlönyben” szövegrész helyébe „az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság hivatalos lapjában” szövegrész,
m) 88. §-ának (3) bekezdésében a „vagy személyt” szövegrész helyébe a „(személyt) vagy az egyéni vállalkozót” szövegrész,
n) 89. §-a (1) bekezdésének első mondatában a „kell igényelnie” szövegrész helyébe az „évente kell igényelnie”
szövegrész lép.
(5) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a TnyR.
a) 13. §-a,
b) 62. §-ának (4) bekezdésében „a 30 százalékos mértékű” és a „30 százalékos mértékű” szövegrész,
c) 62. §-ának (9) bekezdése,
d) 64/B. §-a (3) bekezdésének második mondata,
e) 72/A. §-ának (3) bekezdése,
f) 80. §-a (5) bekezdésének második mondata,
g) 84. §-ának (2) bekezdése,
h) 84/A. §-ának (4) bekezdése,
i) 87. §-a (1) bekezdésének h) pontjában a „(kirendeltség)” szövegrész,
j) 87. §-ának (2) bekezdésében és 88. §-ának (5) bekezdésében a „kirendeltség,” szövegrész,
k) 88. §-a (5) bekezdésének második mondata,
l) 90. §-a (1) bekezdésének utolsó mondata,
m) 90. §-ának (3) bekezdésében a „30 százalékos mértékű” szövegrész.