37/2004. (VIII. 11.) PM rendelet

a közösségi vámjog végrehajtásának részletes szabályairól szóló 15/2004. (IV. 5.) PM rendelet módosításáról

A közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 82. §-a (1) bekezdésének a)-l) pontjában kapott felhatalmazás alapján a közösségi vámjog végrehajtásának részletes szabályairól szóló 15/2004. (IV. 5.) PM rendelet (a továbbiakban: R.) alábbi módosítását rendelem el:
1. § (1) Az R. IV. címe az alábbiak szerint módosul:
„IV. A 170/2002. (VIII. 7.) KORM. RENDELETTEL KIHIRDETETT, A NEMZETKÖZI VASÚTI ÁRUFUVAROZÁSRÓL SZÓLÓ MEGÁLLAPODÁS (A TOVÁBBIAKBAN: SZMGSZ) SZERINTI FUVARLEVÉLLEL, ILLETVE AZ EGYSZERŰSÍTETT MÓDON TÖRTÉNŐ ÁRUTOVÁBBÍTÁS”
(2) Az R. az alábbi 25/A. §-sal egészül ki:
„25/A. § Azok a személyek, amelyeket a fővámhivatal a Vtv. 38. §-ának b) pontja alapján mentesít az írásbeli árunyilatkozat benyújtásának kötelezettsége alól, kereskedelmi vagy adminisztratív okmány két példányban történő benyújtásával kezdeményezhetik a vámeljárást. Az árunyilatkozatot helyettesítő okmányon fel kell tüntetni az egyszerűsített eljárásra vonatkozó engedély számát. A vám és a nem közösségi adók és díjak fedezetéül - a biztosíték nyújtás alóli mentesség kivételével - az összkezesség nyújtására vonatkozó tevékenységi engedélyben meghatározott biztosíték szolgál. A vámbiztosíték mértékének kiszámításánál a Vtv. 1. §-a (3) bekezdésének 12. pontja, valamint a 43. §-ának (1) bekezdésében foglaltak az irányadók.”
2. § Az R. 33. §-a az alábbiak szerint módosul:
„(1) Az átmeneti megőrzés alatt álló áruk raktározására az A, a B, a C, illetve a D típusú vámraktár használható.
(2) A raktár engedélyese köteles részletes nyilvántartást vezetni az átmeneti megőrzés jogcímén tárolt nem közösségi árukról. A nyilvántartást a vámhatósággal nem kell hitelesíttetni. A nyilvántartásnak az alábbi adatokat kell tartalmaznia:
a) a feladó és a címzett adatait,
b) a nem közösségi áru azonosításához szükséges adatokat (így különösen: az áru kereskedelmi megnevezését, mennyiségét, egyéb azonosító jelét),
c) a vám elé állítás vámhivatali nyilvántartási számát,
d) a további vámigazgatási eljárás alá vonás dátumát, azonosító vagy tételszámát, illetve az elintézésre vonatkozó adatokat.”
3. § Az R. 49. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A bankgaranciának és a biztosítói kötelezvénynek a lejárata az okmányon megjelölt végső időpontot követő hatvan nap, kedvezményes elbánás igénye esetén a fizetett vám és nem közösségi adók és díjak különbözetének biztosítása esetén tíz hónap, a vámérték vizsgálatánál a vám és nem közösségi adók és díjak biztosítása esetén tizenkét hónap. A garanciát vállaló a lejáraton belül benyújtott és a garancia kezdő és végső időpontja között keletkezett fizetési kötelezettségekről szóló igénybejelentéseket fogadja el.
(2) Amennyiben az ügyfél a bankgaranciát vagy a biztosítási kötelezvényt külföldi hitelintézet vagy biztosító által vállalt bankgarancia, vagy biztosítói kötelezvény formájában nyújtja, csatolnia kell annak hiteles magyar fordítását is.
(3) A bankgaranciának a vámhatóság által elfogadható formáját a Vám- és Pénzügyőrség a honlapján teszi közzé.”
4. § Az R. 50. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„50. § (1) A vámhatóság csak olyan vámbiztosítékot fogad el, amely a felmerült vagy felmerülő vám és a Vtv. 1. §-a (3) bekezdésének 12. pontja szerinti nem közösségi adó és díj teljes összegére - a Vtv. 48. §-ának (2)-(3) bekezdésében és az e § (2) bekezdésben foglalt eset kivételével - fedezetet nyújt.
(2) Az átmeneti megőrzés esetén a vámhatóság által megbízhatónak minősített fuvarozó és szállítmányozó, továbbá az engedélyezett címzett, valamint a vámudvart üzemeltető vámügynök - rendszeres tevékenysége keretében - telephelyére érkező átmeneti megőrzés alá vont árut  - a jövedéki termék kivételével - biztosítottnak kell tekinteni.
(3) A vámraktárban végzett átmeneti megőrzés esetén az átmeneti megőrzésben lévő árura - ide nem értve a (2) bekezdésben foglalt esetet - a vámraktári tevékenységhez nyújtott vámbiztosíték szolgál fedezetül, amennyiben az ügyfél által nyújtott biztosíték az átmeneti megőrzésre szóló kötelezettséget is tartalmazza.
(4) A vámhatóság az általa elfogadott vámbiztosítékoknak a vámjogszabályokban foglalt célok biztosítása érdekében köteles olyan ellenőrzési rendszert működtetni, amely a biztosítéknyújtás és felszabadítás folyamatát kezeli.”
5. § Az R. 54. §-a a következő mondattal egészül ki:
„Amennyiben a hitelintézet és a vámhatóság között kötött megállapodásban a hitelintézet az ügyfél által a nála visszavonhatatlanul befizetett összegről valós idejű elektronikus lekérdezési lehetőséget biztosít a vámhatóság számára, a hitelintézet által a befizetésről kiállított bizonylat alapján a közölt vámot és nem közösségi adókat és díjakat biztosítottnak kell tekinteni, és az áru kiadható,”
6. § (1) Az R. 57. §-a (5) bekezdésének 1. és 2. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(5) A szemledíjak összege:]
„1. a munkaszüneti napon, heti pihenőnapon (szabadnapon) végzett vámkezelés esetén 6000 forint,
2. a II. típusú vámudvaron végzett szolgálat ellátása esetén a megkezdett nyolc és félórai szolgálat térítéseként személyenként 15 000 forint,”
(2) Az R. 57. §-a a következő (13) és (14) bekezdéssel egészül ki:
„(13) A vámhivatalnak az I. típusú vámudvaron működő szolgálati helyén az üzemeltető tűrni köteles a vámhivatalhoz közvetlenül forduló ügyfél- és/vagy járműforgalmat, azonban az áruvizsgálathoz szükséges személyzet, illetve eszközök, valamint a vámhivatal által be nem rendelt járművek esetében az ingyenes parkolóhely biztosítására nem kötelezhető. Az üzemeltetőnek térítésmentesen biztosítania kell mindenki számára a vámhivatal szolgálati helyének megközelítését, továbbá, ha az ügyfél nem igényli a közreműködését, úgy a vámeljárásnak a vámhatóság által történő lefolytatásáért díjat nem számolhat fel.
(14) A Vtv. 1. §-a (3) bekezdésének 10. pontja alkalmazásában a II. típusú vámudvar üzemeltetője által kért vámigazgatási eljárás lefolytatásának akkor minősül a kérelem, ha:
a) az üzemeltető maga a külkereskedelmi forgalmat bonyolító gazdálkodó, aki saját nevében, illetve alkalmazottja útján indítványozza a vámeljárás lefolytatását, vagy
b) a vámeljárás lefolytatása során az üzemeltető közvetlen vagy közvetett képviselőként jár el.”
7. § Az R. 59. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a § a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(2) Gazdasági vámeljárások esetében az egyszerűsített vámeljárásra vonatkozó engedélyt is az az illetékes fővámhivatal adja ki, amelyik a gazdasági vámeljárást engedélyezte.
(3) Egyszerűsített eljárásra vonatkozó engedély - az EK végrehajtási rendeletének 254-259. cikkében meghatározott hiányos árunyilatkozattal kért egyszerűsített eljárás kivételével - csak olyan személy részére adható ki,
a) aki/amely megbízható vámadós,
b) akinél/amelynél a Vám- és Pénzügyőrség kockázatelemzése alapján az egyszerűsített eljárás kockázatmentesen végrehajtható, illetve
c) aki/amely nem olyan árura kéri az egyszerűsített eljárást, amely az export-visszatérítési rendszer keretében kerül kivitelre.”
8. § (1) Az R. 74. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a (2) és (3) bekezdés számozása (3), (4) bekezdésre változik:
„(2) Amennyiben a vámraktár engedélyese a külön jogszabályban meghatározott áfa raktár üzemeltetésére kér engedélyt, az A típusú raktár engedélyezésekor benyújtott okmányok alapján a feltételeket meglévőnek kell tekinteni, és azok alapján kell a döntést meghozni.”
(2) Az R. 74. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az utólagos eljárások során (módosítás, kiegészítés, kijavítás, vámvisszatérítés) alkalmazandó nyomtatványok, illetve a kitöltésükre vonatkozó útmutató mintáját e rendelet 11. számú melléklete tartalmazza.”
9. § Az R. 78. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az EK végrehajtási rendelet 794. cikke (1) bekezdésében szabályozott esetben a vámügynök is eljárhat.”
10. § Az R. a következő 80/A. §-sal egészül ki:
„80/A. § A kérelemre indított eljárásban az árutovábbítás, a vámraktározás, a kiviteli ellenőrzés, a passzív feldolgozás, a vámszabad területi betárolás, valamint a NATO okmánnyal történő vámkezelés esetén a vámhatóság a döntését igazolás (záradék) formájában az adott eljárásban előírt okmányon rögzíti.”
11. § Az R. 82. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A vámtörvény 137. §-a alapján keletkezett vámvisszatérítést, továbbá a vámtörvény alapján keletkezett visszafizetési kötelezettséget - a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződés kihirdetéséről szóló 2004. évi XXX. törvény IV. 5. Vámunió mellékletének 14. pontjával összhangban - a csatlakozás előtt hatályos jogszabályok alapján kell teljesíteni.”
12. § (1) Az R. kiegészül az e rendelet melléklete szerinti 11. számú melléklettel.
(2) Az R. 1. számú mellékletének 3. számú hasábjában az „adószám” kifejezés „VPID szám”-ra módosul.
(3) Az R. 2. számú melléklete az alábbiakkal egészül ki:
„10023002-01454062	VPOP költségbevételi számla (VPOP PGF kezelésében)”
(4) Az R. 3. számú mellékletének 04 jelzésű rovata az alábbiak szerint módosul:
„04	VPOP költségbevételi számla (VPOP PGF kezelésében)	10023002-01454062”
13. § (1) A Vám- és Pénzügyőrségről szóló törvény végrehajtásáról szóló 24/2004. (IV. 23.) PM rendelet (a továbbiakban: Rend.) 13. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A külső határon működő vámhivatalok, továbbá a mélységi ellenőrzés szervezetének illetékességét és székhelyét az 1. számú melléklet, a budapesti és a Pest megyei fővámhivatalok, hivatalok, továbbá a Vámáruraktár illetékességét és székhelyét a 2. számú melléklet tartalmazza.”
(2) A Rend. 28. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) E rendelet 6. §-ának f)-h) pontja, valamint az 1. számú melléklete - a kelebiai Vámhivatal kivételével a külső határon működő vámhivatalokra vonatkozó rendelkezések, továbbá a III. Mélységi ellenőrzés rész kivételével - 2004. augusztus 1-jén hatályát veszti.”
(3) A Rend. 3. számú melléklete az alábbi 9. ponttal egészül ki:
„9. A nemzeti jogszabály által meghatározott és az 1-8. pontban nem említett korlátozó rendelkezések, illetve külön jogszabályban meghatározott ellenőrzési feladatok tekintetében
a) osztrák-magyar határszakaszon: Vámhivatal Hegyeshalom és Vámhivatal Szentgotthárd,
b) szlovák-magyar határszakaszon: Vámhivatal Rajka (előzetes külön engedély alapján: Vámhivatal Salgótarján),
c) szlovén-magyar határszakaszon: Vámhivatal Rédics
az illetékes.”
14. § Ez a rendelet a kihirdetést követő 5. napon lép hatályba. Az e rendelet 5., a 10. és a 11. §-ában szereplő rendelkezéseket a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.