63/2004. (VII. 26.) ESzCsM rendelet

a 0 Hz-300 GHz közötti frekvenciatartományú elektromos, mágneses és elektromágneses terek lakosságra vonatkozó egészségügyi határértékeiről

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 247. §-a (2) bekezdésének de) és df) pontjaiban kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:
1. § (1) E rendeletben foglaltakat a lakosságnak az elektromos, mágneses és elektromágneses terek expozíciójából származó káros hatások elleni védelme egészségügyi követelményeire kell alkalmazni.
(2) Nem kell alkalmazni e rendeletben foglaltakat, ha az (1) bekezdés szerinti expozíció orvosi beavatkozás során vagy terápiás célból történik.
2. § E rendelet alkalmazásában
a) alapkorlátok: olyan korlátozások az időben változó elektromos, mágneses és elektromágneses terek expozíciójára, amelyek közvetlenül a megállapított egészségi hatásokon alapulnak. A tér frekvenciájától függően ezeknek a korlátoknak a meghatározására szolgáló fizikai mennyiség lehet mágneses indukció (B), áramsűrűség (J), fajlagosan elnyelt teljesítmény (SAR), illetve a teljesítménysűrűség (S);
b) áramsűrűség (J): valamely vezetőben, például az emberi testben vagy annak egy részében, az áram irányára merőlegesen elhelyezkedő egységnyi keresztmetszeten átfolyó áram. Mértékegysége: amper per négyzetméter (A/m2);
c) elektromágneses tér (EMF): a 0 Hz-300 GHz közötti frekvenciatartományú elektromágneses erőtér;
d) elektromos térerősség (E): a térvektor nagysága egy pontban, amely egy pozitív pontszerű (q) töltésre ható (F) erő osztva a töltéssel. Mértékegysége: volt per méter (V/m);
e) expozíció: a lakosság elektromos, mágneses, illetve elektromágneses térnek való kitettsége;
f) érintési áram (IC): egy személy és valamely tárgy között folyó áram. Mértékegysége: amper (A);
g) fajlagos energiaelnyelés (SA): egységnyi tömegű élő szövet által elnyelt energia. Mértékegysége: joule per kilogramm (J/kg);
h) fajlagosan elnyelt teljesítmény (SAR): az egész testre vagy a test egy részére átlagolva annak kifejezése, hogy egységnyi tömegű testszövet mekkora teljesítményt nyel el. Mértékegysége: watt per kilogramm (W/kg). Az egész test SAR mellett a helyi SAR értékekre is szükség van a test kis részeiben különleges sugárterhelési feltételek között létrejövő túlzott energiaelnyelés korlátozásához;
i) mágneses térerősség (H): a térvektor nagysága egy pontban, amelyben a v sebességgel mozgó q töltésre F erőt fejt ki. [F = q (v x µ H)]. Mértékegysége: amper per méter (A/m);
j) mágneses indukció (B): a térvektor nagysága, amely egyenlő a H mágneses térerősségnek és a közeg permeabilitásának (µ) szorzatával [B =µ H]. Mértékegysége: tesla (T). Szabad térben és élő anyagban a mágneses térerősség és a mágneses indukció átszámíthatók az alábbi egyenlet segítségével: 1 A m-1 = 4π10-7 T;
k) teljesítménysűrűség (S): a felületre merőlegesen beeső sugárzott teljesítmény osztva a felület területével. Mértékegysége: watt per négyzetméter (W/m2);
l) vonatkoztatási határértékek: a gyakorlatban végzett expozíció mérések céljaira az alapkorlátokból származtatott határértékek, annak eldöntésére, hogy valószínűsíthető-e az alapkorlátok túllépése. A származtatott mennyiségek közé tartozik az elektromos térerősség, a mágneses térerősség, a mágneses indukció (B) és a teljesítménysűrűség (S), valamint a végtagáram (IL). A közvetett hatásokkal kapcsolatos mennyiségek közé tartozik az (érintési) áram (IC), valamint az impulzusos terek esetében a fajlagos energiaelnyelés (SA). Ezeknek a mennyiségeknek bármely sugárterhelési helyzetben mért vagy számított értékeit össze lehet hasonlítani a megfelelő vonatkoztatási határértékkel.
3. § A 0 Hz-300 GHz frekvenciájú elektromos, mágneses és elektromágneses terek lakosságra vonatkozó egészségügyi határértékeit az 1. számú melléklet tartalmazza.
4. § (1) A lakosság expozíciójának várható mértékét, a vonatkoztatási határértékek betartását az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat illetékes Sugár-egészségügyi Decentrumai ellenőrzik. Abban az esetben, amennyiben
a) előzetes számítások alapján a vonatkoztatási szint túllépése valószínűsíthető,
b) külön jogszabály előírja,
c) az elővigyázatossági elv alapján indokolt, vagy
d) az közegészségügyi szempontból szükséges,
a vonatkoztatási szint teljesülését méréssel kell igazolni.
(2) Az (1) bekezdés szerinti igazoló méréseket a berendezés, létesítmény tulajdonosától, beruházójától, üzemeltetőjétől független, külön jogszabály szerint erre a feladatra akkreditált laboratóriummal kell elvégeztetni.
(3) Az expozíció értékelésénél a mért mennyiséget a vonatkoztatási határértékkel kell összehasonlítani. A vonatkoztatási határértéknek való megfelelés egyúttal biztosítja az alapkorlátnak való megfelelőséget is.
(4) Amennyiben a mért mennyiségek értéke nagyobb, mint a vonatkoztatási határérték, akkor kiértékelést kell végezni annak megállapítására, hogy az expozíciós szintek alatta vannak-e az alapkorlátoknak. Lokális expozíció esetében közvetlenül a helyi alapkorlátoknak való megfelelést kell vizsgálni, a vonatkoztatási határértékek nem alkalmazhatók.
5. § Az egynél több frekvencián sugárzó forrásokról származó expozíció értékelésére a 2. számú mellékletben meghatározott képleteket kell alkalmazni.
6. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.
(2) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a vezeték nélküli távközlési építmény által kibocsátott elektromágneses sugárzás egészségügyi határértékeiről szóló 32/2000. (XI. 16.) EüM rendelet, valamint az azt módosító 15/2003. (IV. 9.) ESzCsM rendelet hatályát veszti.
(3) Az elektromos, mágneses, illetve elektromágneses teret kibocsátó, már meglevő berendezéseknek, létesítményeknek 2008. augusztus 31-ig kell megfelelniük az e rendeletben foglalt előírásoknak.
(4) Ez a rendelet a lakosságot érő elektromágneses sugárterhelés (0 Hz-300 GHz) korlátozásáról szóló, 1999. július 12-i 1999/519/EK tanácsi ajánlásnak való megfelelést szolgálja.