11/2005. (VI. 17.) IM-BM-PM együttes rendelet

az igazságügyi szakértők díjazásáról szóló 3/1986. (II. 21.) IM rendelet módosításáról

A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 604. § (2) bekezdésének d) pontjában, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 187. §-ának (1) bekezdésében, valamint a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelet végrehajtására kiadott 33/1976. (IX. 5.) MT rendelet 63. §-ának (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján - az érdekelt miniszterekkel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben - a következőket rendeljük el:
1. § (1) Az igazságügyi szakértők díjazásáról szóló 3/1986. (II. 21.) IM rendelet (a továbbiakban: R.) 1. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Az igazságügyi szakértőnek, az igazságügyi szakértői intézménynek, az egyetem igazságügyi orvostani intézetének, a szakértői vélemény végett megkeresett egyéb szervnek, szakértői testületnek, továbbá szakértőként alkalmazott más személynek, valamint a szaktanácsadónak (Be. 182. §) (a továbbiakban együtt: szakértő) szakértői tevékenységéért munkadíj és költségtérítés (a továbbiakban együtt: szakértői díj) jár. Az Igazságügyi Szakértői Intézetek Hivatala (a továbbiakban: ISZIH) és a Belügyminisztérium (BM) Bűnügyi Szakértői és Kutató Intézet igazságügyi szakértői intézmény.
(2) A szakértői díj e rendeletben meghatározott összege az igazságügyi szakértői tevékenység ellenértékét terhelő általános forgalmi adó összegét nem tartalmazza, azt az e rendeletben meghatározott szakértői díj összegén, mint adóalapon felül kell felszámítani, ha a szakértő az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) rendelkezései alapján általános forgalmi adó felszámításra kötelezett. Ha a szakértő az Áfa tv. szerint levonási joggal rendelkezik, a számlával igazolt költségnek csak a nettó összege növeli az adóalapot.”
(2) Az R. 1. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Ha a szakértő tevékenysége az Áfa tv. 5. §-a szerinti gazdasági tevékenységnek minősül, a szakértőnek a díjjegyzéken kívül külön jogszabály rendelkezései szerint számlát is ki kell állítania, illetve a kirendelő hatóságnak a számla ellenében a díjat ki kell fizetnie.”
(3) Az R. 2. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és ezzel egyidejűleg a § a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A szakvéleményt felülvizsgáló bizottság tagjait, a döntés-előkészítő tevékenységet ellátó szakreferenseket, az élő személy helyszíni vizsgálatát végző szakértőket, valamint a helyszíni vizsgálatnál közreműködő jegyzőkönyvvezetőt - a pszichiátriai betegek intézeti gyógykezelésével kapcsolatos nemperes eljárásban végzett helyszíni vizsgálat kivételével - személyenként az R. I. mellékletében meghatározott alapdíjak két és félszeresének megfelelő összegű díjazás illeti meg.
(8) Helyszíni vizsgálatnak minősül különösen a lakóhelyen, tartózkodási helyen, a fekvőbeteg-gyógyintézetben, büntetés-végrehajtási intézményben és intézetben, valamint a rendőrségi vagy katonai fogdában végzett vizsgálat.”
(4) Az R. 6. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A szakértő a saját személygépkocsi használatáért költséget (ideértve a parkolási díjat is) akkor számíthat fel, ha a kirendelő szerv ahhoz előzetesen hozzájárult.”
(5) Az R. 14. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„14. § (1) Ha az igazságügyi szakértői intézmény a szakértői véleményt nem a bíróság, ügyészség vagy a nyomozó hatóság kirendelése alapján adta, a szakértői díjat a megbízónak, az eljáró szakértői intézmény arra feljogosított vezetője által kiállított összevont díjjegyzék és az 1. § (5) bekezdése szerinti számla alapján kell kifizetnie.
(2) Az ISZIH szervezeti egysége esetében az (1) bekezdésben írt számla másodpéldányát az ISZIH-nek meg kell küldeni a követelés előírása és behajtása végett.”
2. § (1) A kisajátítási eljárásban közreműködő szakértőkről szóló 9/1976. (IX. 5.) IM rendelet (a továbbiakban: Rk.) 1. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A szakértői nyilvántartásba való felvételét az kérheti, aki magyar állampolgár vagy az Európai Gazdasági Térség olyan állampolgára, aki rendelkezik a tevékenység gyakorlásához szükséges szintű magyar nyelvtudással, továbbá büntetlen előéletű, megfelelő szakképzettséggel és legalább ötéves szakmai gyakorlattal rendelkezik.”
(2) Az Rk. 3. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A szakértői díj összegére és felszámításának módjára az igazságügyi szakértők díjazásáról szóló jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a kisajátítási eljárásban közreműködő szakértő kiküldetési költségei tekintetében a köztisztviselőkre vonatkozó rendelkezések az irányadók.”
3. § (1) E rendelet a kihirdetését követő nyolcadik napon lép hatályba, rendelkezéseit azokban az ügyekben kell alkalmazni, amelyekben a szakértő kirendelésére a rendelet hatálybalépését követően került sor.
(2) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti
a) az Rk. 3. §-ának (2) és (3) bekezdése,
b) a kisajátítási eljárásban közreműködő szakértőkről szóló 9/1976. (IX. 5.) IM rendelet módosításáról szóló 16/1992. (XI. 17.) IM rendelet,
c) az igazságügyi szakértők díjazásáról szóló 3/1986. (II. 21.) IM rendelet módosításáról szóló 5/1988. (VI. 15.) IM rendelet 1. §-a, a 10/1995. (III. 28.) IM rendelet 1. §-ának (1) bekezdése, 4. §-a és 5. §-ának (5) bekezdése, valamint az 5/2000. (II. 29.) IM rendelet 1. §-a, a 6/2002. (III. 30.) IM rendelet 1. §-a, továbbá az egyes, díjazásról szóló igazságügyminiszteri rendeletek módosításáról szóló 33/2002. (XII. 23.) IM rendelet 5. §-ának (3) és (4) bekezdése.
(3) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg az R. II. fejezetének címe „II. Az igazságügyi szakértői intézmény alkalmazásában álló, valamint a rendőrség állományába tartozó szakértő díjának felszámítása és kiutalása” címre módosul.