23/2005. (VII. 12.) PM rendelet

a vám- és pénzügyőrség hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyával kapcsolatos kártérítési felelősségéről, valamint a vám- és pénzügyőrség kártérítési felelősségéről szóló 14/1997. (V. 8.) PM rendelet módosításáról

A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 342. §-a (2) bekezdésének g) pontjában kapott felhatalmazás alapján - az érintett érdek-képviseleti szerv véleményének figyelembevételével - a következőket rendelem el:
1. § A vám- és pénzügyőrség hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyával kapcsolatos kártérítési felelősségéről, valamint a vám- és pénzügyőrség kártérítési felelősségéről szóló 14/1997. (V. 8.) PM rendelet (a továbbiakban: R.) 5. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„5. § A Hszt. 153. § (1) bekezdésében szereplő jegyzéknek, illetve elismervénynek minősül minden olyan nyilvántartás, amelyet a vám- és pénzügyőrségnél arra rendszeresítettek, illetve arra használnak, hogy abból az átvevő pénzügyőr személyazonossága, aláírása, az átvett dolog megnevezése, mennyisége, minősége, értéke, továbbá az átvétel időpontja és célja az átvett dolog rendeltetése (pl. őrzés céljából vagy használat céljából történik az átvétel) minden kétséget kizáróan és egyértelműen megállapítható legyen. A jegyzéknek, elismervénynek egyértelműen tartalmaznia kell, hogy a dolog visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel került átvételre.”
2. § Az R. 11. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Amennyiben a panaszt név, szám- vagy számszaki hiba, és más hasonló elírás miatt tették, illetőleg arra alapozták, hogy a határozat nem tartalmazza az 1. számú mellékletben előírt valamennyi tartalmi elemet, az állományilletékes parancsnok a saját határozatát a panasz kézhezvételétől számított 8 napon belül egy alkalommal kijavíthatja, és/vagy kiegészítheti. Az állományilletékes parancsnok a határozatot hivatalból is kiegészítheti, a közléstől számított 8 napon belül. A kiegészítésre csak addig van lehetőség, amíg az állományilletékes parancsnok az ügy érdeméhez tartozó kérdésben még nem határozott. A kiegészítés nem érintheti a határozat egyéb rendelkezéseit, illetve nem sértheti a károkozó jóhiszeműen szerzett jogait. Amennyiben a fentiek miatt kijavított, vagy kiegészített határozat ellen a károkozó ismételten panaszt nyújt be, az állományilletékes parancsnok köteles azt az ügy irataival és véleményét tartalmazó jelentésével együtt a (4) bekezdés szerint illetékes szervhez haladéktalanul felterjeszteni.”
3. § Az R. 12. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„12. § Az egyszerű ténybeli és jogi megítélésű tényállás esetén - amennyiben az okozott kár összege a Hszt. 151. § (1) bekezdésében meghatározott mértéket nem haladja meg, a károkozó személye ismert, felelősségét nem vitatja, és vállalja, hogy az okozott kárt annak keletkezésétől számított 15 munkanapon belül megtéríti - a kártérítési ügy az állományilletékes parancsnok által történt meghallgatás alapján is elbírálható. A személyes meghallgatásról káreseti jegyzőkönyvet kell készíteni. Az állományilletékes parancsnok a kártérítésre kötelezésről vagy annak mellőzéséről határozattal dönt. A határozat ellen jogorvoslatnak van helye, melynek során a 11. §-ban foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.”
4. § Az R. 16. § b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A kár összegét]
„b) a dolog megsemmisülése vagy használhatatlanná válása, a dolog hiánya vagy eltulajdonítása esetén a károkozás időpontjában érvényes - jogvita esetén független szakértő igénybevételével - az avulásra is tekintettel megállapított fogyasztói ár,”
[figyelembevételével kell megállapítani.]
5. § Az R. 17. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az állományilletékes parancsnok az érintett erre irányuló kérelmére, a Hszt. 161. §-a alapján engedélyezheti a kártérítés összegének mérséklését, részletekben történő megfizetését, vagy a levonás, illetve végrehajtás elhalasztását, felfüggesztését. Az állományilletékes parancsnok e jogkörében eljárva a károkozás és a károkozó körülményeire, különösen a vétkesség fokára, a károkozás jellegére, gyakoriságára figyelemmel dönt.”
6. § Az R. 18. §-a a következő d) ponttal egészül ki:
[A kártérítési eljárást határozattal kell megszüntetni, ha]
„d) az nyer bizonyítást, hogy a vám- és pénzügyőrségnek kára nem keletkezett.”
7. § Az R. 20. § (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A károkozással megsemmisült, elveszett vagy használhatatlanná vált eszközöknek (anyagoknak) a könyvelés nyilvántartásaiból, illetőleg a vám- és pénzügyőrség leltárából való leírására a jogerős kártérítést előíró vagy az eljárás mellőzését közlő határozat alapján az a szerv intézkedik, amelyik a nyilvántartás, illetőleg a leltár vezetéséért felel. Ugyanígy kell eljárni abban az esetben is, amikor a kártérítési eljárás a 18. § a) vagy c) pontja alapján került megszüntetésre.”
8. § Az R. 23. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„23. § A Hszt. 162. § (3) bekezdése tekintetében a károsult magatartását vétkes magatartásnak kell tekinteni akkor is, ha a kár bekövetkezésében való közrehatása alkoholtól vagy pszichotróp anyagtól befolyásolt állapotával függött össze.”
9. § (1) Az R. 24. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Működési körön belül eső károsodásnak minősül az a kár, ami a pénzügyőrt a foglalkozás körében végzett szolgálat ellátása közben vagy azzal összefüggésben, illetőleg a szolgálatba vagy onnan lakására (szállására) menet közben a munkáltató saját vagy bérelt járműve használata során éri.”
(2) Az R. 24. § (2) bekezdése a) pontjának helyébe a következő rendelkezés lép:
[Nem tekinthető az (1) bekezdésben foglalt károsodásnak az, amely]
„a) kizárólag a sérült ittassága, illetve pszichotróp anyag használata miatt, vagy”
10. § Az R. 25. § (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az állományilletékes parancsnok az e rendeletben és külön (a társadalombiztosítási ellátásról, a munkavédelemről szóló) jogszabályokban meghatározottak szerint rendeli el káreseti (baleseti) jegyzőkönyv felvételét.”
11. § Az R. 37. § (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A Hszt.-ben és a jelen rendeletben meghatározott kártérítési felelősségen alapuló igények érvényesítésének elévülési ideje 3 év, mely a károsodás (kár) bekövetkeztétől kezdődik.”

Záró rendelkezések

12. § Ez a rendelet a kihirdetést követő 8. napon lép hatályba. A folyamatban lévő ügyekben az eljárás megindulásakor hatályos jogszabályok alapján kell eljárni.