345/2007. (XII. 19.) Korm. rendelet

a kereskedési könyvben nyilvántartott pozíciók, kockázatvállalások, a devizaárfolyam kockázat és nagykockázatok fedezetéhez szükséges tőkekövetelmény megállapításának szabályairól és a kereskedési könyv vezetésének részletes szabályairól szóló 244/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet módosításáról

A Kormány az Alkotmány 35. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt feladatkörében eljárva, a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységekről szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény 180. §-a (1) bekezdésének c), d) és f) pontjában, illetve a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 235. §-a (1) bekezdésének f) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeli el:
1. § A kereskedési könyvben nyilvántartott pozíciók, kockázatvállalások, a devizaárfolyam kockázat és nagykockázatok fedezetéhez szükséges tőkekövetelmény megállapításának szabályairól és a kereskedési könyv vezetésének részletes szabályairól szóló 244/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 1. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„1. § (1) E rendelet hatálya - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a befektetési vállalkozásra és a hitelintézetre (a továbbiakban együtt: intézmény) terjed ki.
(2) E rendelet hatálya nem terjed ki arra a befektetési vállalkozásra, amely kizárólag a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységekről szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény 6. §-ának e)-g) és i)-k) pontjában meghatározott pénzügyi eszközökhöz kapcsolódó befektetési szolgáltatási tevékenységet vagy befektetési szolgáltatási tevékenységet kiegészítő szolgáltatást végez.”
2. § Az R. 2. § (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) E rendelet alkalmazásában
1. általános piaci kockázat: az értékpapír egyedi jellemzőihez nem kapcsolható, kamatszínvonal változás vagy széles körű részvénypiaci mozgás nyomán bekövetkező árfolyamváltozás kockázata, amelyet a kibocsátó tevékenysége nem befolyásol,
2. átváltható értékpapír: olyan értékpapír, amely a kibocsátója által meghatározott feltételek szerint, tulajdonosának egyoldalú döntése alapján egy másik értékpapírra, általában a kibocsátó részvényére változtatható át,
3. belső fedezeti ügylet: olyan pozíció, amely teljesen vagy legalább 80%-os mértékben ellentételez egy nem-kereskedési könyvi pozíciót vagy több nem-kereskedési könyvi pozíció együttesét,
4. credit linked note (CLN): olyan értékpapírosított hitelderivatíva, amely magába foglal egy nemteljesítéskori csereügyletet (credit default swap),
5. deltatényező: az opció alapjául szolgáló pénzügyi eszköz, áru vagy deviza árfolyamának (árának) egy pénzegységnyi változása hatására az opció értékében bekövetkező változást jelző mutatószám,
6. deviza: külföldi pénznemre szóló követelés (pénzhelyettesítő eszköz, bankszámla- és egyéb pénzkövetelés) és az arany,
7. egyedi kockázat: az értékpapír vagy származtatott ügylet esetén az ügylet alapját képező értékpapír egyedi jellemzőihez kapcsolható árfolyamváltozás kockázata,
8. elsődleges forgalmazó: az Államadósság Kezelő Központ Zártkörűen Működő Részvénytársasággal (a továbbiakban: ÁKK Zrt.) elsődleges forgalmazói szerződést kötött intézmény,
9. elszámolási nap: tőzsdei ügyletek esetében az a nap, amelyen az elszámolóház elszámolások lebonyolítására nyitva áll, devizaügyletek és devizában meghatározott ügyletek esetében az a nap, amikor a Magyar Nemzeti Bank árfolyamot jegyez, tőzsdén kívüli ügyletek esetében az a nap, amelyet a szerződés ilyennek határoz meg, illetve ennek hiányában az adott piac szokványának megfelelő nap,
10. elszámoló ár: a kereskedés helyén az irányadó szabályzatoknak megfelelően - a határidős ügyletek tárgyát képező pénzügyi eszközre kereskedési naponként - megállapított és nyilvánosságra hozott piaci érték, amely a napi árfolyam-alakulásból adódó pénzügyi kötelezettségek és követelések kiszámításának alapjául szolgál,
11. Felügyelet: a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete,
12. gamma: az opció alapjául szolgáló pénzügyi eszköz, áru vagy deviza árfolyamának egy pénzegységnyi változása hatására az opció deltájában bekövetkező változást jelző mutatószám,
13. határidős szerződés névértéke: a határidős szerződés alapjául szolgáló eszköz mennyiségének és szerződéses árának a szorzata,
14. hátralévő átlagos futamidő: fix kamatozású kötvények esetén az egyes kifizetésekig hátralévő időtartamnak a - kifizetések lejáratig számított hozammal diszkontált jelenértékének a kötvény árfolyamához viszonyított arányával - súlyozott átlaga. Változó kamatozású kötvények esetén az átlagos hátralévő futamidő a következő kamatmegállapításig hátralévő időtartammal egyenlő [duration],
15. hitelderivatíva: a Hkr.-ben meghatározott fogalom,
16. hitelezési kockázat nélküli kötvény: olyan hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, amelynek kibocsátója a hitelezési kockázat kezeléséről és tőkekövetelményéről szóló jogszabály (a továbbiakban: Hkr.) előírásai szerint 0%-os kockázati súlyozás alá esik,
17. hozamgörbe: az állampapírok hozamának és lejáratának összefüggését kifejező függvény,
18. jelentősen diverzifikált index: olyan index, amelyben egy értékpapír részaránya sem haladja meg a 20%-ot, valamint a legnagyobb részaránnyal rendelkező öt értékpapír együttes részaránya nem haladja meg a 60%-ot az indexen belül,
19. jövőbeli pénzáramlás jelenértéke: a pénzáramlás diszkontált értéke. A diszkontáláshoz a hozamgörbének a pénzáramlás esedékességéig hátralévő időtartamhoz tartozó kamatlábát kell alkalmazni,
20. kiegyenlített pozíció: a hosszú és rövid pozíciók abszolút értéke közül a kisebb,
21. kockáztatott érték módszer: a piaci kockázatok mérésének olyan módszere, amely adott valószínűségi szinten (konfidencia) és időintervallumban határozza meg egy portfólió piaci értékének várható maximális veszteségét [value at risk, VAR],
22. lejáratig számított hozam: az a kamatláb, amely mellett a fix kamatozású kötvény hátralévő kifizetéseinek (diszkontált) jelenértéke egyenlő a kötvény árfolyamával. Változó kamatozású kötvények esetén a kötvény hozamát azzal a feltételezéssel kell meghatározni, hogy a tőke a következő kamatfizetéskor válik esedékessé,
23. minőségi kötvény:
a) olyan kötvény, amelynek kibocsátóját elismert külső hitelminősítő szervezet befektetési fokozatúnak minősítette és bevezették egy szabályozott piacra vagy egy elismert tőzsdére, vagy
b) központi kormány által kibocsátott vagy garantált olyan kötvény, központi bank, nemzetközi szervezet, multilaterális fejlesztési bank, EGT-állam regionális kormánya vagy helyi önkormányzata által kibocsátott olyan kötvény, intézmény által kibocsátott vagy garantált olyan kötvény, vállalkozás által kibocsátott vagy garantált olyan kötvény, amely a Hkr. alapján a sztenderd módszer tekintetében 20 vagy 50%-os kockázati súlyozást kaphat,
24. modell alapú árazás: olyan értékelés, ahol az árazás referencia adatokhoz történő viszonyítással, piaci adatok alapján extrapolálással vagy egyéb számítással történik,
25. nemteljesítéskori csereügylet: a Hkr.-ben meghatározott fogalom,
26. nettósítási megállapodás: a partner nemteljesítésének kockázatát csökkentő, a Felügyelet által elfogadott módon kötött, biztosítékkal fedezett olyan szerződési kikötés vagy külön megállapodás, amely szerint
a) a biztosíték azonnali hatállyal és feltétel nélkül érvényesíthető,
b) a meghatározott pénzügyi műveletekből eredő követelések jogalapja azonos,
c) a követeléseket a szerződés fennállása alatt meghatározott időközönként elszámolják, és
d) az elszámolást követően fennmaradó kötelezettség a továbbiakban az új nettó összegre szól,
27. opciós utalvány: olyan értékpapír, amely annak lejáratáig vagy lejáratakor - meghatározott értéken - az értékpapírban meghatározott pénzügyi eszköz, deviza vagy áru megszerzésére biztosít jogot [warrant],
28. partnerkockázati súly: a Hkr. szerinti kockázati súly,
29. piaci árakon történő értékelés: a pozíciók legalább napi rendszerességgel történő értékelése könnyen hozzáférhető, semleges forrásból szerzett záró árak alapján,
30. referencia kötelezettség: a hitelderivatíva szerződésben rögzített kibocsátó azon kötelezettsége, amely a hitelesemény bekövetkezésének, a kifizetés összegének vagy a leszállítandó eszköznek a meghatározására szolgál,
31. repó ügylet kamatlába: a repó ügylet felek által meghatározott kamatlába, illetve ha ilyen nincs, az értékpapír azonnali és határidős árának százalékos eltéréséből számítható éves kamatláb,
32. teljes hozamcsere-ügylet: a Hkr.-ben meghatározott fogalom,
33. tőzsdén kívüli azonnali ügylet: az ügyletkötést követő legfeljebb 5 elszámolási napon belül, devizaügylet esetén 2 elszámolási napon belül teljesített ügylet,
34. tőzsdén kívüli határidős és opciós ügylet, swap ügylet, fedezeti ügylet: a számvitelről szóló jogszabály szerint meghatározott fogalmak,
35. üzleti nap: az a nap, amelyen az intézmény pénzügyi szolgáltatási, befektetési szolgáltatási, illetőleg árutőzsdei szolgáltatási tevékenységet végez,
36. vega: az opció alapjául szolgáló pénzügyi eszköz, áru vagy deviza volatilitásának egy százalékpontos változása hatására az opció értékében bekövetkező változást jelző mutatószám,
37. volatilitás: a hozam változékonyságát mérő, szórás jellegű mutatószám.”
3. § Az R. 3. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„3. § (1) A kereskedési könyvbe besorolt pénzügyi eszközök értékelésének meg kell felelnie az e rendeletben előírt értékelési elveknek és az azokhoz kapcsolódó értékelési eljárásoknak.
(2) A kereskedési szándékkal tartott pozíciókra a következő követelmények vonatkoznak:
a) az intézmény ügyvezetésének a pozíciók tartási periódusának várható hosszát is tartalmazó kereskedési stratégiát kell elfogadnia;
b) az intézménynek rendelkeznie kell a pozíciók aktív kezelésére vonatkozó szabályzattal, amely tartalmazza a
ba) kereskedés keretében felvehető pozíció típusát,
bb) pozíciós korlátok megállapítását és e korlátok megfelelőségének felügyelését,
bc) megállapított korlátokon és stratégián belüli szabad pozíciókezelés lehetőségének biztosítását a kereskedők számára,
bd) pozíciók ügyvezetésnek történő jelentési kötelezettségét,
be) a pozíciók - a piaci információs források igénybevételével történő - folyamatos felügyelését (melynek keretében értékelik a pozíciók piacképességét vagy fedezeti ügyletbe vonhatóságát); és
c) az intézménynek rendelkeznie kell a pozícióknak az intézmény kereskedési stratégiájával való összhangját biztosító iránymutatásokkal, amelyek előírják a forgalom és a kereskedési könyv pozícióinak nyomon követését is.
(3) Az intézménynek a kockázatok vállalásakor a megbízható működés és a mindenkori fizetőképesség (szolvencia) folyamatos biztosítását figyelembe kell vennie.”
4. § Az R. 4. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az intézmény - a tőkekövetelmény meghatározása céljából - a kereskedési könyvben nyilvántartott pénzügyi eszközök pozícióit minden üzleti napon az 5-7. §-okban meghatározottak szerint köteles értékelni. A prudens és megbízható értékelés biztosítása érdekében az intézmény a 13. számú mellékletben meghatározott feltételeknek megfelelő rendszereket és ellenőrzési mechanizmusokat alakít ki és tart fenn.”
5. § Az R. 5. § (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A Magyar Állam által belföldön kibocsátott állampapírokat az ÁKK Zrt. által nyilvánosságra hozott referencia árfolyamon kell értékelni.”
6. § Az R. 8. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A nem forintban denominált pénzügyi eszközök nettó pozícióit az MNB által közzétett hivatalos devizaárfolyamon kell értékelni.”
7. § (1) Az R. 9. §-át megelőző cím és a 9. § (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„A pénzügyi eszköz nettó pozíciójának meghatározása
9. § (1) Az intézménynél az azonos jogokat megtestesítő értékpapírok, valamint az azonos pénzügyi eszközre és lejáratra szóló határidős ügyletek, opciók, opciós utalványok hosszú pozicióinak a rövid pozíciókkal, illetve rövid pozícióinak a hosszú pozíciókkal szembeni többlete az adott pénzügyi eszköz nettó pozíciója.”
(2) Az R. 9. §-a (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az intézmény nettósíthatja a pénzügyi eszközben meglévő mérleg szerinti hosszú (rövid) pozícióját a mérlegen kívüli - származtatott - ügylet alapjául szolgáló pénzügyi eszközben meglévő rövid (hosszú) pozíciójával szemben, valamint a mérlegen kívüli - ugyanazon alapul szolgáló eszközben meglévő - hosszú és rövid pozíciókat egymással szemben, ha:
a) az értékpapírok kibocsátói, a névleges kamatláb, a lejárat időpontja megegyeznek, és
b) az értékpapírok ugyanazon devizában denomináltak.”
8. § Az R. a 9. §-t követően a következő címmel és 9/A. §-sal egészül ki:
„Belső fedezeti ügyletek
9/A. § (1) A kereskedési könyvi tőkekövetelmény meghatározásához a belső fedezeti ügyletekből eredő pozíciók akkor ismerhetők el, ha azokat kereskedési szándékkal tartják, és teljesülnek a 3. § (2) bekezdésében és a 13. mellékletben meghatározott feltételek.
(2) A belső fedezeti ügyletekből eredő pozíciók (1) bekezdés szerinti elismerése során az alábbi tényezőket kell figyelembe venni:
a) a belső fedezeti ügylet alapvető célja nem a tőkekövetelmény csökkentése,
b) a belső fedezeti ügyletet dokumentálni kell, és külön belső jóváhagyási és ellenőrzési eljárások alapján köthető,
c) a belső ügyletet piaci feltételekkel kell lebonyolítani,
d) a belső fedezeti ügylet által generált piaci kockázat jelentős részét dinamikus módon kell kezelni a kereskedési könyvben az engedélyezett korlátok között, azaz az ügylet kockázatát nem lehet változatlan mértékben a lejáratig felvállalni,
e) a belső ügyleteket megfelelő szabályzatban meghatározott módon kell ellenőrizni.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott eljárást a belső fedezeti ügylet nem kereskedési könyvi oldalára vonatkozó tőkekövetelmények sérelme nélkül kell alkalmazni.
(4) Az (1)-(3) bekezdéstől eltérően, ha az intézmény a kereskedési könyvben nyilvántartott hitelderivatíva felhasználásával a kereskedési könyvben nem szereplő hitelkockázati kitettségét - belső fedezeti ügylettel - fedezi, a tőkekövetelmény számításának szempontjából a kereskedési könyvön kívüli kockázat abban az esetben tekinthető fedezettnek, ha az intézmény a kereskedési könyvben nem szereplő kockázat tekintetében a Hkr.-ben meghatározott hitelkockázati fedezetként elismerhető hitelderivatívát vásárol. Ha a harmadik fél által nyújtott hitelkockázati fedezetként elismerhető hitelderivatívát megvásárolják, és a tőkekövetelmény számításának céljából elismerik a kereskedési könyvön kívüli kockázat fedezeteként, sem a belső, sem a külső hitelderivatíva-fedezetet nem lehet a kereskedési könyvben nyilvántartani a tőkekövetelmény számításának céljából.”
9. § Az R. 10. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az intézménynek a kereskedési könyv vezetésére és a tőkekövetelmény meghatározására vonatkozóan belső szabályzatot kell készítenie. Az intézménynek dokumentálnia kell a szabályzat betartását és ezt a belső ellenőrzésnek rendszeresen meg kell vizsgálnia.”
10. § Az R. 12. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„12. § (1) A (2) bekezdésben foglaltak kivételével a kereskedési könyvben nyilvántartott pénzügyi eszközök tőkekövetelménye:
a) a 14-25. § szerint kiszámítandó pozíciókockázat,
b) a 27. § szerint kiszámítandó nyitva szállítási kockázat,
c) a 30. § szerint kiszámítandó elszámolási kockázat,
d) a 33. § szerint kiszámítandó partnerkockázat, és
e) a 38. § szerint kiszámítandó nagykockázat
tőkekövetelményének összege.
(2) Az intézmény a kereskedési könyvben nyilvántartott pénzügyi eszközök tőkekövetelményét a Hkr.-ben meghatározottak szerint számíthatja ki, ha
a) a kereskedési könyvben nyilvántartott pozíciói előjeltől független összértékének a teljes tevékenységében mért pozíciók előjeltől független összértékéhez mért aránya általában nem haladja meg az 5%-ot, és sohasem haladhatja meg a 6%-ot, valamint
b) a kereskedési könyvben nyilvántartott pozícióinak előjeltől független összértéke általában nem haladja meg a tizenötmillió eurót vagy az annak megfelelő összeget, és sohasem haladhatja meg a húszmillió eurót vagy az annak megfelelő összeget.
(3) Az intézménynek az üzleti tevékenysége egészében vállalt devizaárfolyam-kockázatának fedezetéhez az e rendelet 39-42. §-a szerint kiszámított tőkekövetelménynek megfelelő mértékű szavatoló tőkével kell rendelkeznie.
(4) Az intézménynek az üzleti tevékenysége egészében vállalt árukockázatának fedezetéhez az e rendelet 34-37. §-a szerint kiszámított tőkekövetelménynek megfelelő mértékű szavatoló tőkével kell rendelkeznie.
(5) Ha az intézmény a tőkekövetelményt a Felügyelet által jóváhagyott belső modell alapján határozza meg, akkor a tőkekövetelmény kiszámításakor a 43-46. §-ban foglaltakat is figyelembe kell venni.”
11. § Az R. 13. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Ha a Hpt. 90. §-ának (2) bekezdése, illetve a Tpt. 181/A. §-ának (2) bekezdése szerinti vállalkozások mindegyike EGT-államban bejegyzett intézmény, akkor a (4) bekezdésben meghatározott eljárásokat kizárólag az alábbi feltételek egyidejű teljesülése esetén lehet alkalmazni:
a) a szavatoló tőkének a Hpt. 90. §-ának (2) bekezdése, illetve a Tpt. 181/A. §-ának (2) bekezdése szerinti vállalkozások közötti megfelelő megosztása biztosított;
b) szabályozási jogi vagy szerződéses feltétel lehetővé teszi a pénzeszközök átcsoportosítását; és
c) annak a vállalkozásnak, amelyre az összevont alapú felügyelet kiterjed, egyedi alapon is meg kell felelnie a székhelye szerinti ország tőkekövetelményre vonatkozó szabályozásának.”
12. § Az R. 15. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az intézmény a 3. számú melléklet szerinti táblázat megfelelő soraiba besorolja a kötvények nettó pozícióit, majd megszorozza azokat a táblázatban található súlyokkal.”
13. § Az R. a 17. §-t követően a következő címmel és 17/A. §-sal egészül ki:
„Kockázat a kockázatot átvevő szempontjából
17/A. § (1) A hitelkockázatot vállaló fél általános piaci kockázata tőkekövetelményének kiszámításához a hitelderivatíva szerződésben szereplő elvi főösszeget kell használni. A teljes hozamcsere-ügylet kivételével az egyedi pozíciókockázat tőkekövetelményének kiszámításakor az ügylet lejárata helyett a hitelderivatíva szerződés lejáratát kell alapul venni. A pozíciókat a (2)-(8) bekezdés rendelkezései szerint kell meghatározni.
(2) A teljes hozamcsere-ügyletből adódó követelést az egyedi és az általános pozíciókockázat tőkekövetelményének megállapításánál hosszú, a kötelezettséget rövid pozícióként kell figyelembe venni. A kötelezettségnek egyedi pozíciókockázata nincs.
(3) A nemteljesítéskori csereügyletnek általános piaci kockázata nincs. Az egyedi kockázat céljából az intézménynek szintetikus hosszú pozíciót kell rögzítenie a referenciaintézmény ügyletében, kivéve, ha a származtatott termék elismert külső hitelminősítő szervezet minősítésével rendelkezik, és megfelel a minőségi kötvény feltételeinek, amely esetben a származtatott eszközben hosszú pozíciót kell rögzíteni. Ha a termék alapján kamatfelár- vagy kamatkifizetés esedékes, ezeket a pénzáramlásokat az államkötvényeknél elvi pozícióként kell feltüntetni.
(4) Egy adósra vonatkozó CLN saját általános piaci kockázatában kamatláb kockázatú termékként képez hosszú pozíciót. Az egyedi kockázatot illetően szintetikus hosszú pozíció képződik a referenciaintézmény egyik ügyletében. További hosszú pozíció keletkezik a CLN kibocsátójánál. Ha egy CLN elismert külső hitelminősítő szervezet minősítésével rendelkezik, és megfelel a minőségi kötvény feltételeinek, akkor a CLN egyedi kockázatának megfelelő hosszú pozíciót kell rögzíteni.
(5) A CLN kibocsátójának egyedi kockázatában fennálló hosszú pozíción túlmenően egy arányos védelmet nyújtó, több adósra vonatkozó CLN minden referenciaintézménynél pozíciót képez, és az ügylet teljes elvi összege a referenciaintézményekkel kapcsolatos egyes kockázatoknak a teljes elvi összeghez való arányában oszlik meg a pozíciók között. Abban az esetben, ha egy referenciaintézménynek egynél több ügylete választható, a legmagasabb kockázati súlyozású ügylet határozza meg az egyedi kockázatot. Ha egy több adósra vonatkozó CLN elismert külső hitelminősítő szervezet minősítésével rendelkezik, és megfelel a minőségi kötvény feltételeinek, akkor a CLN egyedi kockázatának megfelelő hosszú pozíciót kell rögzíteni.
(6) Az első nemteljesítéskor lehívható hitelderivatíva kosár (first-asset-to-default basket) az elvi főösszeget illető pozíciót képez a kosárba tartozó mindegyik referenciaintézmény egy-egy ügyletében. Ha a hiteleseménnyel kapcsolatos maximális kifizetés mértéke alacsonyabb, mint az előző mondatban szereplő módszer szerinti tőkekövetelmény, akkor a maximális kifizetés összege tekinthető az egyedi kockázat tőkekövetelményének.
(7) A második nemteljesítéskor lehívható hitelderivatíva kosár (second-asset-to-default basket) az elvi főösszeget illető pozíciót képez a kosárba tartozó mindegyik referenciaintézmény ügyleténél a legalacsonyabb egyedi kockázati tőkekövetelménnyel bíró referenciaintézmény kivételével. Ha a hiteleseménnyel kapcsolatos maximális kifizetés mértéke alacsonyabb, mint a (6) bekezdés első mondatában szereplő módszer szerinti tőkekövetelmény, akkor ez az összeg tekinthető az egyedi kockázat tőkekövetelményének.
(8) Ha az első vagy második nemteljesítéskor lehívható hitelderivatíva kosár elismert külső hitelminősítő szervezet minősítésével rendelkezik, és megfelel a minőségi kötvény feltételeinek, akkor a kockázat átvevőjének csak a származtatott eszköz minősítését tükröző egyedi kockázatra vonatkozó tőkekövetelményt kell kiszámítania.”
14. § Az R. az e rendelettel megállapított 17/A. §-át követően a következő címmel és 17/B. §-sal egészül ki:
„Kockázat a kockázatot átadó szempontjából
17/B. § A hitelkockázatot átadó fél szempontjából a pozíciókat a kockázatot átvevővel szimmetrikusan határozzák meg, kivéve CLN-t, és nem eredményez rövid pozíciót a kibocsátónál. Ha egy adott időpontban olyan vételi opció merül fel, amelynél a kötési árfolyam előre meghatározott időpontban emelkedik, akkor az az időpont tekintendő a védelem lejáratának. Az n-edik nemteljesítéskor lehívható hitelderivatívák esetén a kockázatot átadók ellensúlyozhatják az alapul szolgáló eszközök n-1 részére vonatkozó egyedi kockázatot, azaz azon n-1 eszközöknél, amelyeknek a legalacsonyabb az egyedi kockázatra vonatkozó tőkekövetelménye.”
15. § (1) Az R. 19. § (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) Az (1) bekezdéstől eltérően az egyedi kockázat tőkekövetelménye az intézmény összesített bruttó részvény pozíciójának a 2%-a, amennyiben az intézmény részvényportfóliója megfelel az alábbi feltételeknek:]
„a) a részvények nem olyan kibocsátók részvényei, akik vagy amelyek a 3. számú melléklet szerinti 8 vagy 12%-os tőkekövetelményhez sorolt kötvényeket bocsátottak ki, vagy amelyekre csak garanciavállalás miatt vonatkozik alacsonyabb tőkekövetelmény,”
(2) Az R. 19. § (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) Az (1) bekezdéstől eltérően az egyedi kockázat tőkekövetelménye az intézmény összesített bruttó részvény pozíciójának a 2%-a, amennyiben az intézmény részvényportfóliója megfelel az alábbi feltételeknek:]
„c) a részvényeket egy elismert tőzsdére bevezették és szerepelnek a tőzsde hivatalos indexében.”
16. § Az R. a 24. §-t követően a következő címmel és 24/A. §-sal egészül ki:
„A hitelderivatívával fedezett kereskedési könyvi pozíciók egyedi kockázatának tőkekövetelménye
24/A. § (1) A tőkekövetelmény számítás során a hitelderivatívával biztosított védelem a (2)-(7) bekezdésekben leírt módon vehető figyelembe.
(2) A teljes beszámítás akkor alkalmazható, ha az alap és a fedezetül szolgáló pozíció értéke mindig ellentétes irányú, és
a) a két pozíció teljesen azonos eszközökből áll, vagy
b) a hosszú készpénz-pozíciót teljes hozamcsere-ügylet fedezi (vagy fordítva), valamint a referencia kötelezettség és az alapul szolgáló készpénz-pozíció pontosan illeszkednek egymáshoz. (A csereügylet lejárata különbözhet az alapul szolgáló készpénz-pozíció lejáratától.)
(3) A (2) bekezdésben meghatározott esetben a pozíció egyik oldalára sem kell az egyedi kockázati tőkekövetelményt alkalmazni.
(4) 80%-os ellentételezést kell alkalmazni, amikor a két pozíció értéke mindig ellentétes irányban mozog és amennyiben pontos megfelelés áll fenn a referencia kötelezettséget, a hitelderivatíva és a referencia kötelezettség lejáratát, valamint az alapul szolgáló kitettség devizanemét illetően. Ezenkívül a hitelderivatíva-szerződés fő jellegzetességei nem okozhatják a hitelderivatíva ármozgásának a készpénz-pozíció ármozgásaitól való jelentős mértékű eltérését. Az ügylet kockázat átruházásának mértékéig 80%-os egyedi kockázati ellentételezést kell alkalmazni az ügylet magasabb tőkekövetelményű oldalára, míg a másik oldalon az egyedi kockázat miatti követelmények értéke nulla.
(5) Részleges beszámítás alkalmazható, ha a két pozíció értéke általában ellentétes irányban változik. Ilyennek minősül, ha
a) a pozíció a (2) bekezdés b) pontja alá tartozik, de eszközösszetétel eltérés áll fenn a szóban forgó ügylet és az alapul szolgáló kitettség között, azonban a következő követelmények teljesülnek:
aa) a referencia kötelezettség az alap-kötelezettséggel egyenrangú (pari passu) vagy ahhoz képest hátrasorolt, valamint
ab) az alap-kötelezettség és a referencia ügylet kötelezettje azonos, és e kötelezettségek rendelkeznek nemteljesítés esetére vonatkozó felmondásra jogosító záradékkal, vagy azonnali lejáratra vonatkozó záradékkal,
b) a pozíció a (2) bekezdés a) pontja vagy a (4) bekezdés alá tartozik, de devizanem vagy lejárati eltérés áll fenn a hitelkockázattal szembeni védelem és az alapul szolgáló eszköz között, vagy
c) a pozíció a (4) bekezdés alá tartozik, de eszközösszetétel eltérés áll fenn a készpénz-pozíció és a hitelderivatíva között. Az alapul szolgáló eszköz azonban a (leszállítható) kötelezettségek részét képezi a hitelderivatíva dokumentációban.
(6) Az (5) bekezdésben meghatározott esetekben a két tőkekövetelmény közül csak a nagyobbikat kell alkalmazni, és nem kell az ügylet mindkét oldalához hozzáadni az egyedi kockázati tőkekövetelményeket.
(7) Az (1)-(6) bekezdés hatálya alá nem tartozó esetekben a pozíció mindkét oldalára egyedi kockázati tőkekövetelményt kell kiszámítani.”
17. § Az R. az e rendelettel megállapított 24/A. §-át követően a következő címmel és 24/B. §-sal egészül ki:
„A kollektív befektetési forma tőkekövetelménye
24/B. § (1) A kollektív befektetési formák pozícióinak tőkekövetelményét a (2)-(10) bekezdésben foglalt módszerekkel összhangban kell kiszámítani.
(2) A kollektív befektetési formák pozícióira 32%-nak megfelelő, egyedi és általános pozíciós kockázatra vonatkozó tőkekövetelményt kell alkalmazni.
(3) A (2) bekezdéstől eltérően amennyiben az intézmény
a) a 40. § (6) bekezdése szerinti, vagy
b) a 44. § (5) bekezdése és a 40. § (6) bekezdése szerinti,
aranyra meghatározott számítási módszert alkalmazza, akkor a kollektív befektetési formák pozícióira 40%-ot meg nem haladó, egyedi és általános pozíciós kockázatra, valamint devizaárfolyam-kockázatra vonatkozó tőkekövetelményt kell alkalmazni.
(4) A (2) bekezdéstől eltérően az intézmény a (8)-(10) bekezdésben meghatározott egyedi módszerekkel határozhatja meg az olyan kollektív befektetési formák pozícióira vonatkozó tőkekövetelményt, amelyek teljesítik a (6) bekezdésben felsorolt feltételeket.
(5) A kollektív befektetési forma befektetései és az intézmény által tartott egyéb pozíciók - a (8) és (9) bekezdésben meghatározott eset kivételével - egymással nem nettósíthatók.
(6) Az EGT-államban felügyelt vagy bejegyzett kollektív befektetési forma esetében a (8)-(10) bekezdésben meghatározott módszer akkor alkalmazható, ha:
a) a kollektív befektetési forma kibocsátási tájékoztatója, vagy az azzal egyenértékű dokumentum tartalmazza:
aa) azon eszközkategóriákat, amelyekbe a kollektív befektetési forma befektetni jogosult,
ab) befektetési korlátok esetén a megfelelő korlátokat és azok kiszámításának módszereit,
ac) tőkeáttétel alkalmazhatósága esetén a tőkeáttétel maximális szintjét, és
ad) a tőzsdén kívüli (OTC) származtatott ügyletekbe vagy repó-jellegű ügyletekbe történő befektetés esetén az ezen ügyletekből eredő partnerkockázat korlátozására vonatkozó szabályokat;
b) a kollektív befektetési forma üzleti tevékenységeiről féléves és éves jelentéseket kell készíteni, ami lehetővé teszi az eszközök és a források, a bevétel és a műveletek jelentési időszakot felölelő értékelését;
c) a kollektív befektetési forma kollektív befektetési értékpapírjait készpénzben kell visszafizetni a vállalkozás eszközeiből, napi rendszerességgel és a kollektív befektetési értékpapírral rendelkező kérésére;
d) a kollektív befektetési formába történő befektetéseket el kell különíteni a kollektív befektetési forma kezelőjének eszközeitől;
e) a befektető intézmény elvégzi a kollektív befektetési forma megfelelő mértékű kockázatértékelését.
(7) A (8)-(10) bekezdésben meghatározott módszer akkor alkalmazható harmadik országbeli kollektív befektetési forma esetén, ha a Felügyelet értékelése alapján megfelel a (6) bekezdés a)-e) pontjában foglaltaknak. Ha egy másik EGT-állam illetékes hatósága által elvégzett értékelés alapján a harmadik országbeli kollektív befektetési forma megfelel a (6) bekezdés a)-e) pontjában foglaltaknak, akkor a Felügyeletnek nem kell az értékelést elvégeznie.
(8) Ha az intézmény napi jelleggel ismeri a kollektív befektetési forma befektetéseit, az intézmény megvizsgálhatja ezeket a befektetéseket annak érdekében, hogy e pozíciók tekintetében az általános és egyedi pozíciós kockázatra vonatkozó tőkekövetelményeket e fejezetben meghatározott módszer, vagy - amennyiben a Felügyelet engedélyezte - a IX. fejezetben meghatározott belső modell alapján számítsa ki. E megközelítés szerint a kollektív befektetési formákban lévő pozíciókat úgy kell kezelni, mint a kollektív befektetési forma befektetéseiben lévő pozíciókat. Engedélyezett a nettósítás a kollektív befektetési forma befektetéseiben lévő pozíciók és az intézmény által tartott egyéb pozíciók között, ha az intézmény elegendő számú kollektív befektetési értékpapírral rendelkezik, hogy lehetőség legyen a befektetések fejében történő visszafizetésre.
(9) Az intézmény a kollektív befektetési formákban levő pozíciói tekintetében az általános és egyedi pozíciós kockázatra vonatkozó tőkekövetelményt az e fejezetben meghatározott módszer, vagy - amennyiben a Felügyelet engedélyezte - a IX. fejezetben meghatározott belső modell alapján számíthatja ki olyan felvett pozíciókra nézve, amelyek az a) pontban említett hitelviszonyt megtestesítő vagy részvényjellegű értékpapírok rögzített összetételű kosara vagy külsőleg generált indexe összetételének és hozamának előállításához szükséges pozíciókat képviselnek, ha
a) a kollektív befektetési forma megbízásának célja a hitelviszonyt megtestesítő vagy részvényjellegű értékpapírok rögzített összetételű kosara vagy külsőleg generált indexe összetételének és hozamának követése,
b) egy legalább hat hónap hosszú időszakra vetítve egyértelműen megállapítható a minimum 0,9-nek megfelelő korreláció a kollektív befektetési forma napi ármozgásai és az általa nyomon követett hitelviszonyt megtestesítő részvényjellegű értékpapírok indexe vagy kosara között. (A korreláció ebben az összefüggésben a tőzsdén kereskedett alap napi hozamai és a nyomon követett hitelviszonyt megtestesítő vagy részvényjellegű értékpapírok indexe vagy kosara közötti korrelációs együtthatót jelenti.)
(10) A kollektív befektetési forma befektetései napi ismerete hiányában az intézmény az e fejezetben meghatározott módszerekkel összhangban számíthatja ki az általános és egyedi pozíciós kockázatra vonatkozó tőkekövetelményeket, amennyiben teljesülnek a következő feltételek:
a) az intézmény azt feltételezi, hogy a kollektív befektetési forma először a megbízása szerint engedélyezett maximális mértékig olyan eszközkategóriákba fektet be, amelyek a legmagasabb - általános és egyedi pozíciós kockázatra vonatkozó - tőkekövetelményt igénylik, majd ezt követően csökkenő sorrendben eszközöl befektetéseket mindaddig, amíg el nem érik a teljes maximális befektetési korlátot (A kollektív befektetési formában lévő pozíciót a felvett pozícióba való közvetlen befektetésként kezeli),
b) az intézmény a pozíciós kockázatra vonatkozó tőkekövetelménye számításakor úgy veszi figyelembe a maximális közvetett kitettséget - amelyet azáltal érhet el, hogy a kollektív befektetési formán keresztül tőkeáttételes pozíciót vesz fel -, hogy a kollektív befektetési formában lévő pozíciót arányosan növeli egészen - a befektetési megbízásból származó - befektetési eszközöknek való maximális kitettség mértékéig, és
c) ha az általános és egyedi pozíciós kockázatra vonatkozó, e bekezdés alapján kiszámított tőkekövetelmény meghaladja a (2) vagy (3) bekezdésben meghatározott tőkekövetelményt, akkor a tőkekövetelményt azon a szinten kell meghatározni.
(11) Az intézmény harmadik felet is megbízhat a kollektív befektetési formában lévő - a (8) és (10) bekezdés alá eső - pozíciók általános és egyedi pozíciós kockázatára vonatkozó tőkekövetelménynek az e fejezetben meghatározott módszerekkel összhangban történő kiszámításával és az eredmények jelentésével, amennyiben megfelelően biztosított a számítás és a jelentés pontossága.”
18. § Az R. 27. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„27. § (1) Az intézménynek a 7. számú mellékletben meghatározott szavatoló tőkével kell rendelkeznie, ha
a) értékpapír, deviza vagy áru ellenértékét azelőtt fizette ki, mielőtt az értékpapírt, devizát vagy árut megkapta volna, illetve értékpapírt, devizát vagy árut szállított, mielőtt annak ellenértékét megkapta volna; és
b) a határon átnyúló ügyletek esetében legalább egy nap eltelt az ellenérték kifizetése, illetve a szállítás óta.
(2) A 7. számú mellékletben szereplő táblázat harmadik oszlopában megjelöltek szerint kezelt nyitva szállítások esetében a kitettségekre vonatkozó kockázati súlyozás alkalmazásakor a Hkr. szerinti belső minősítésen alapuló módszert alkalmazó intézmény azon ügyfelek és partnerek esetében, amelyeknél nincs nem-kereskedési könyvi kitettség, a nemteljesítési valószínűséget az ügyfél külső minősítése alapján is meghatározhatja.
(3) A 7. számú mellékletben feltüntetett táblázat harmadik oszlopában szereplő nyitva szállítások esetében a nemteljesítéskori veszteségráta számításához saját becsléseket használó intézmény alkalmazhatja a Hkr. 45. § (1) bekezdésében meghatározott veszteségrátát, feltéve, hogy ezt alkalmazza minden ilyen nyitva szállítással kapcsolatos kitettségnél.
(4) A (2) és (3) bekezdésben foglaltaktól eltérően a 7. számú mellékletben szereplő táblázat harmadik oszlopa szerint kezelt nyitva szállítások esetében a kitettségekre vonatkozó kockázati súlyozás alkalmazásakor a Hkr. szerinti belső minősítésen alapuló módszert alkalmazó intézmény azon ügyfelek és partnerek esetében, amelyeknél nincs nem-kereskedési könyvi kitettség, alkalmazhatja a Hkr. szerinti sztenderd módszer szerinti kockázati súlyokat vagy a 100%-os kockázati súlyozást, amennyiben minden ilyen nyitva szállítással kapcsolatos kitettségre egységesen használja.
(5) Ha a nyitva szállítási ügyletből származó pozitív kitettség érték nem lényeges, az intézmények az ilyen kitettségek esetében 100%-os kockázati súlyozást alkalmazhatnak.
(6) Az elszámolási rendszerek rendszerszintű fizetésképtelensége esetében a helyzet rendeződéséig az intézményeket a Felügyelet mentesítheti a nyitva szállítással kapcsolatos tőkekövetelmény alól. Ebben az esetben, ha a partner nem tudja teljesíteni az ügyletet, az a hitelezési kockázat szempontjából nem tekinthető nemteljesítésnek.”
19. § Az R. 30. §-át megelőző cím és a 30. § helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„Az elszámolási kockázat
30. § (1) A repó- és fordított repóügylet, valamint az értékpapír- és árukölcsönzés kivételével az intézménynek meg kell határoznia a tőkekövetelményt minden olyan ügylet után, ahol az értékpapír, deviza vagy áru átadása, illetve az ügylet pénzügyi elszámolása az esedékességet követő öt elszámolási napon belül nem történt meg.
(2) Az intézmény az elszámolási kockázat tőkekövetelményét a 6. számú mellékletben meghatározott módszer alapján állapítja meg.
(3) Az elszámolási rendszerek rendszerszintű fizetésképtelensége esetében a helyzet rendeződéséig az intézményeket a Felügyelet mentesítheti az elszámolási kockázattal kapcsolatos tőkekövetelmény alól. Ebben az esetben, ha a partner nem tudja teljesíteni az ügyletet, az a hitelkockázat szempontjából nem tekinthető nemteljesítésnek.”
20. § Az R. 33. §-át megelőző cím és a 33. § helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„A kereskedési könyvbe tartozó partnerkockázatok
33. § (1) Az intézménynek a partnerkockázat kezeléséről szóló jogszabály alapján - a (2)-(9) bekezdésben meghatározott eltérések figyelembevételével - kell meghatároznia a kereskedési könyvben nyilvántartott pozícióinak partnerkockázatára vonatkozó tőkekövetelményét.
(2) A kockázattal súlyozott kitettség érték kiszámításakor az intézmény nem használhatja a Hkr. szerinti pénzügyi biztosítékok egyszerű módszerét.
(3) A kereskedési könyvben nyilvántartott repó- és fordított repóügylet, értékpapír- és árukölcsönzési ügylet esetében a kereskedési könyvi nyilvántartásba sorolható pénzügyi eszköz és áru elismerhető biztosítékként vehető figyelembe.
(4) A kereskedési könyvben nyilvántartott tőzsdén kívüli (OTC) származtatott eszköz kitettség vonatkozásában a kereskedési könyvi nyilvántartásba sorolható áru elismerhető biztosítékként vehető figyelembe.
(5) Ha az intézmény a volatilitási kiigazítások kiszámításának céljából, a Hkr. szerinti hitelezésikockázat-mérséklés szempontjából el nem ismert pénzügyi eszközöket vagy árukat kölcsönadja, értékesíti vagy rendelkezésre bocsátja, illetve azokat biztosíték vagy az ilyen ügyletek keretében kölcsönveszi, megvásárolja vagy átveszi, és az intézmény a felügyeleti volatilitási korrekciós módszert alkalmazza, akkor az ilyen eszközöket és árukat ugyanolyan módon kell kezelni, mint egy elismert tőzsdén jegyzett, annak főindexében nem szereplő részvényeket.
(6) Ha az intézmény a volatilitási kiigazítások kiszámításának céljából, a Hkr. szerinti hitelezésikockázat-mérséklés szempontjából el nem ismert pénzügyi eszközök vagy áruk vonatkozásában a volatilitási korrekciós tényező saját becslésének módszerét alkalmazza, akkor a volatilitási kiigazításokat minden egyes tétel vonatkozásában külön ki kell számítani.
(7) Ha az intézmény volatilitási kiigazítások kiszámításának céljából, a Hkr. szerinti hitelezésikockázat-mérséklés szempontjából el nem ismert pénzügyi eszközök vagy áruk vonatkozásában a belső modell módszerét alkalmazza, akkor a volatilitási kiigazításokat a kereskedési könyvben is használhatja.
(8) Nettósítási egyezmény esetében a repó- és fordított repóügylet, értékpapír-kölcsönzés, valamint egyéb tőkepiac vezérelt ügylet nettósítása a kereskedési könyvi és a nem-kereskedési könyvi tételek között csak akkor ismerhető el, ha biztosított a napi árazás, és minden biztosíték a nem-kereskedési könyvi szabályok szerint is elismert biztosíték.
(9) Ha a kereskedési könyvben nyilvántartott hitelderivatíva belső fedezeti ügylet részét képezi, és az ügyletet a nem-kereskedési könyvi szabályok szerint hitelkockázat mérséklőként figyelembe lehet venni, akkor annak nincsen partnerkockázata.”
21. § Az R. 40. §-a a következő (4)-(6) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A kollektív befektetési formák esetében a devizanemenkénti nettó nyitott pozíció meghatározása során a kollektív befektetési forma tényleges devizapozícióit kell figyelembe venni. Az intézmény harmadik felet is megbízhat a kollektív befektetési formában lévő devizapozíciók jelentésével, amennyiben megfelelően biztosított ennek a jelentésnek a pontossága.
(5) Amennyiben egy intézmény nem ismeri a kollektív befektetési formában lévő devizapozíciókat, feltételezi, hogy a kollektív befektetési formában a kollektív befektetési forma megbízása szerint engedélyezett maximális mértékig devizába eszközöltek befektetéseket és az intézmények a kereskedési könyvi pozíciók tekintetében figyelembe veszik a devizaárfolyam-kockázatra vonatkozó tőkekövetelményük számításakor a maximális közvetett kitettséget, amelyet azáltal érhetnek el, hogy a kollektív befektetési formán keresztül tőkeáttételes pozíciókat vesznek fel. A kollektív befektetési formában lévő pozíciót arányosan növelik egészen az alapul szolgáló - a befektetési megbízásból származó - befektetési elemeknek való maximális kitettség mértékéig.
(6) A kollektív befektetési forma devizában felvett pozícióját külön devizanemként kell kezelni az aranyba történő befektetések kezelése szerint. Ha ismert a kollektív befektetési forma befektetésének az iránya, a teljes hosszú pozíciót hozzá lehet adni a teljes hosszú nyitott devizapozícióhoz és a teljes rövid pozíciót hozzá lehet adni a teljes rövid nyitott devizapozícióhoz. A számítást megelőzően nem megengedett az ilyen pozíciók közötti nettósítás.”
22. § (1) Az R. 43. § (4) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(4) A modellel szemben támasztott minőségi feltételek a következők:]
„b) az intézmény kockázatmérési szervezeti egysége független a kereskedési célú ügyleteket lebonyolító szervezeti egységtől, elvégzi a belső modell kezdeti és folyamatos jóváhagyását, és közvetlenül az ügyvezetés számára készít jelentést;”
(2) Az R. 43. § (4) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A modellel szemben támasztott minőségi feltételek a következők:]
„g) az intézmény rendszeresen végez olyan teszteket a modellek segítségével, amelyek azt vizsgálják, hogy szélsőségesen kedvezőtlen piaci körülmények esetén hogyan alakul az intézmény tőke- és jövedelemhelyzete, a teszt eredményeit a vezetők felülvizsgálják és - ha szükséges - a módosításokat a belső szabályzatokon és a kockázatkezelési rendszeren végrehajtják (Az intézmény ezen tesztek segítségével vizsgálja a piacok szélsőséges körülmények közötti illikviditása, a koncentrációs kockázat, az egyirányú piac, a váratlan esemény miatti nem teljesítés, egyes pozíciók értékének nem linearitása, a jelentős veszteséggel zárható pozíciók és a jelentős árrésnek kitett pozíciók kockázata és más olyan kockázat hatását, amelyet nem kezel megfelelően a kockáztatott érték módszer. Az alkalmazott módszerek a portfólió természetétől és attól függenek, hogy súlyos piaci körülmények között mennyi idő szükséges a kockázat fedezéséhez és kezeléséhez.); és”
(3) Az R. 43. § (8) bekezdése a következő e)-k) ponttal egészül ki:
[A kötvény és részvény egyedi pozíciókockázatának meghatározásához használt belső modell alkalmazásának feltételei:]
„e) méri a kibocsátóhoz kapcsolódó báziskockázatot, vagyis az intézmény bizonyítja, hogy a modell érzékeny a hasonló, de nem azonos pozíciók közötti lényeges sajátságbeli különbségekre,
f) méri az eseménykockázatot,
g) ha az intézmény a kockáztatott érték módszer szerint nem kimutatható eseménykockázatnak van kitéve (a tartási periódus meghaladja a tíz napot és a konfidencia intervallum a 99%-ot nem éri el), akkor az intézmény ezen eseményeket belső tőkeértékelésében figyelembe veszi,
h) az intézmény modelljének konzervatív módon kell megállapítania a kevésbé likvid és a korlátozott ár-átláthatóságú pozíciókból adódó, reális piaci helyzetekben megvalósuló kockázatot. A becslés csak akkor használható, ha a rendelkezésre álló adatok nem elegendőek, vagy a pozíció, illetve a portfólió valós volatilitását nem tükrözik,
i) az intézménynek tőkekövetelménye számításakor rendelkeznie kell kockáztatott érték módszer szerint mért nemteljesítési kockázatot növelő, a kereskedési könyvi pozíció szerinti nemteljesítési kockázat mérésére szolgáló módszerrel,
j) az intézménynek bizonyítania kell, hogy módszere megfelel a Hkr.-ben meghatározott belső minősítésen alapuló módszerre vonatkozó előírásoknak,
k) ha az intézmény a nemteljesítési kockázat miatti növekményt nem belső fejlesztésű módszer segítségével méri, akkor a felárat a Hkr.-ben meghatározott sztenderd vagy belső minősítésen alapuló módszerrel állapítja meg.”
(4) Az R. 43. § (9) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép, egyúttal az eredeti (9) és (10) bekezdés számozása (10) és (11) bekezdésre változik:
„(9) Az intézmény a (8) bekezdés i) pontjában előírt módszer alkalmazása során a nemteljesítési kockázat miatti tőkekövetelmény-növekmény számításakor - a kétszeres beszámítás elkerülése érdekében - figyelembe veheti a kockáztatott érték módszer számításkor már beszámított nemteljesítési kockázat mértékét, különösen olyan pozícióknál, amelyeket a piaci körülmények rosszabbodása vagy a hitelkörnyezet romlására utaló egyéb jelek esetén tíz napon belül le lehet és le is kell zárni. Ha az intézmény a nemteljesítési kockázatot a feláron keresztül méri, rendelkeznie kell a mérést igazoló módszerekkel.”
23. § Az R. 44. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A devizaárfolyam-kockázat vonatkozásában a kockázatmérési rendszernek aranyra és minden devizára, amelyben az intézményeknek pozíciója van, meg kell határozni a kockázati tényezőket. A kollektív befektetési formák esetében a kollektív befektetési forma tényleges devizapozícióit kell figyelembe venni. Az intézmények harmadik felet is megbízhatnak a kollektív befektetési formában lévő devizapozíciók jelentésével, amennyiben megfelelően biztosított ennek a jelentésnek a pontossága. Amennyiben egy intézmény nem ismeri a kollektív befektetési formában lévő devizapozíciókat, akkor e pozíciót el kell különíteni, és a 40. § (5) bekezdése szerint kell kezelni.”
24. § (1) Az R. 46. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az intézmény adott kockázati csoportra (kamat-, részvény- vagy devizaárfolyam kockázat) vonatkoztatott tőkekövetelménye az alábbi két érték közül a nagyobbik:
a) az előző üzleti nap kockáztatott értéke, valamint a 43. § (8) bekezdésében előírt nemteljesítési kockázat miatti tőkekövetelmény-növekmény, vagy
b) az előző 60 üzleti nap átlagos kockáztatott értéke szorozva a (2) bekezdés szerinti korrekciós tényezővel, valamint a 43. § (8) bekezdésében előírt nemteljesítési kockázat miatti tőkekövetelmény-növekmény.”
(2) Az R. 46. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A korrekciós tényező minimális értéke három, amelyet a modell által a 45. § (2) bekezdés b) pontja szerint elkövetett hibák számának függvényében az 1. számú mellékletben szereplő táblázat szerinti értékkel növelni kell.”
(3) Az R. 46. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A korrekciós tényező értékét naponta felül kell vizsgálni.”
25. § Az R. 48. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„48. § Ez a rendelet a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről (átdolgozott szöveg) szóló az Európai Parlament és a Tanács 2006/49/EK irányelvének (2006. június 14.) való megfelelést szolgálja.”
26. § (1) Az R. 3. számú melléklete helyébe e rendelet 1. számú melléklete lép.
(2) Az R. 4. számú melléklete 4.2. Futamidő alapú megközelítés című részének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az intézmény a kötvény árfolyama alapján meghatározza a lejáratig számított hozamot.”
(3) Az R. 5. számú melléklete helyébe e rendelet 2. számú melléklete lép.
(4) Az R. 6. számú melléklete helyébe e rendelet 3. számú melléklete lép.
(5) Az R. 7. számú melléklete helyébe e rendelet 4. számú melléklete lép.
(6) Az R. az e rendelet 5. számú mellékletében szereplő 13. számú melléklettel egészül ki.

Átmeneti és záró rendelkezések

27. § (1) Ez a rendelet - a (2) és (3) bekezdésben foglalt kivétellel - 2008. január 1-jén lép hatályba, és 2010. január 2-án hatályát veszti.
(2) Az (5) bekezdés 2008. január 2-án lép hatályba, és 2008. január 3-án hatályát veszti.
(3) A (6) bekezdés 2010. január 1-jén lép hatályba.
(4) Hatályát veszti az R. 10. § (3) bekezdése, 13. § (2) és (3) bekezdése, a 26. §, a 28. §, a 29. §, a 31. §, a 32. §, 47. § (4) bekezdése, a 8., 9. és 10. számú melléklete.
(5) Hatályát veszti a (4) bekezdés, e rendelet 1-26. §-a, valamint 1-5. melléklete.
(6) Hatályát veszti az R. 1. § (1) bekezdéséből az „- a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel -” szövegrész és az R. 1. § (2) bekezdése.
(7) A Felügyelet által 2007. január 1-jéig az R. 43. §-ának (1) bekezdése alapján engedélyezett belső modell 2009. december 31-éig változatlan formában alkalmazható.
28. § Ez a rendelet a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről (átdolgozott szöveg) szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2006/49/EK irányelvének (2006. június 14.) való megfelelést szolgálja.