73/2009. (XII. 22.) IRM rendelet

a munkavállalói költségkedvezmény megállapításáról és érvényesítésének szabályairól

A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 395. § (4) bekezdésének j) pontjában kapott felhatalmazás alapján, az igazságügyi és rendészeti miniszter feladat- és hatásköréről szóló 164/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. § h) pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva, a pénzügyminiszter feladat- és hatásköréről szóló 169/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. § a) pontjában meghatározott feladatkörében eljáró államháztartásért felelős miniszterrel, valamint a szociális és munkaügyi miniszter feladat- és hatásköréről szóló 170/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. § a) pontjában meghatározott feladatkörében eljáró foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben, az 5. § tekintetében az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény 31. § (6) bekezdés d) pontjában kapott felhatalmazás alapján, az igazságügyi és rendészeti miniszter feladat- és hatásköréről szóló 164/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. § h) pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva, a pénzügyminiszter feladat- és hatásköréről szóló 169/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. § a) pontjában foglalt feladatkörében eljáró államháztartásért felelős miniszterrel egyetértésben a következőket rendelem el:
1. § A munkaügyi perben félként résztvevő munkavállaló (a továbbiakban: munkavállaló) munkavállalói költségkedvezményre abban az esetben jogosult, ha a per által érintett munkaviszonyból származó bruttó havi átlagkeresete
a) a keresetlevél benyújtásakor,
b) ha a munkaviszony korábban megszűnt, annak megszűnésekor, vagy
c) ha a munkaügyi per a munkaviszony jogellenes megszüntetése tárgyában indult, a munkáltató munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozata közlésének időpontjában
nem haladja meg - a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett - az a)-c) pontok szerinti időpontot megelőző második év nemzetgazdasági bruttó havi átlagkeresetének kétszeresét.
2. § (1) A munkaviszonyból származó átlagkeresetre vonatkozó, a munkavállalói költségkedvezmény megállapításához szükséges adatokat a keresetlevélben fel kell tüntetni, és ahhoz csatolni kell az adatok igazolására alkalmas iratokat.
(2) Ha a munkavállaló keresetleveléből, más nyilatkozatából vagy egyéb körülményekből megállapítható vagy valószínűsíthető, hogy a munkavállaló az (1) bekezdésben foglalt adatszolgáltatási kötelezettségének a munkáltatónak felróható okból nem tud eleget tenni, a bíróság a munkáltatót kötelezi a szükséges adatok igazolására.
3. § (1) Ha a munkavállaló átlagkeresete az 1. §-ban meghatározott mértéket meghaladja vagy a keresetlevélben azt megfelelő módon nem igazolta és a hiányokat az erre irányuló felhívás ellenére sem pótolta, a bíróság - a 2. § (2) bekezdésben foglaltak kivételével - határozatában azt állapítja meg, hogy a munkavállalói költségkedvezményre a munkavállaló nem jogosult.
(2) Ha a munkavállaló a perben vitatja átlagkeresetének a munkáltató által igazolt mértékét, a bíróság a munkavállalói költségkedvezményre való jogosultságról az ügydöntő határozatában rendelkezik.
4. § (1) Ha a bíróság az eljárás folyamán állapítja meg, hogy a munkavállalói költségkedvezmény feltételei nem álltak fenn, a munkavállalói költségkedvezményt megvonja.
(2) Ha az (1) bekezdés szerinti esetben a felet pártfogó ügyvéd képviseli, a bíróság a munkavállalói költségkedvezmény megvonásáról szóló határozat keltétől számított 8 napon belül a határozat megküldésével értesíti a pártfogó ügyvédi képviseletet engedélyező jogi segítségnyújtó szolgálatot.
5. § Az igazságügyi szakértők díjazásáról szóló 3/1986. (II. 21.) IM rendelet 1. § (5) bekezdésében az „Amennyiben a szakértő az igazságügyi szakértői névjegyzéket vezető hatóság felé díjbejelentéssel élt” szövegrész helyébe a „Ha a szakértő a díjjegyzékével érvényesíteni kívánt díjat maga állapíthatja meg” szöveg lép.
6. § (1) E rendelet 2010. január 1-jén lép hatályba.
(2) E rendelet 5. §-a a hatálybalépését követő napon hatályát veszti.
7. § (1) E rendelet 1-4. §-ának rendelkezéseit a hatálybalépéskor folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell azzal, hogy a munkavállalónak a 2. § (1) bekezdésében foglalt adatokat és igazolásokat tartalmazó kérelme alapján állapítja meg a bíróság a munkavállalói költségkedvezményre való jogosultságot.
(2) A folyamatban lévő eljárásokban előterjesztett kérelem alapján a munkavállalói költségkedvezmény a munkavállalónak
a) a kérelem előterjesztése,
b) ha a munkaviszony már korábban megszűnt, a megszűnése, vagy
c) ha a munkaügyi per a munkaviszony jogellenes megszüntetése tárgyában indult, a munkáltató munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozata közlése
időpontjában számított átlagkeresete alapján állapítható meg.