42/2014. (XI. 7.) MNB rendelet

a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseinek érvénytelen szerződéses kikötéseire tekintettel szükséges elszámolás módszertanának általános szabályairól

A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény 46. § a) pontjában kapott felhatalmazás alapján, a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény 4. § (7) bekezdésében, valamint a (9) bekezdés a) és d) pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva a következőket rendelem el:
1. § E rendeletet azon fogyasztói kölcsönszerződésre kell alkalmazni, amely az elszámolás időpontjában megfelel a következő két feltételnek:
a) a fogyasztónak nincs és a fogyasztói kölcsönszerződés fennállása alatt sem volt a fogyasztói kölcsönszerződésből származó fizetési késedelme,
b) a fogyasztó nem áll és a fogyasztói kölcsönszerződés fennállása alatt sem állt fizetéskönnyítő program vagy kedvezmény hatálya alatt.
2. § E rendeletet nem kell alkalmazni abban az esetben, ha a rendelet hatálybalépésének napját megelőzően a fogyasztói kölcsönszerződés tárgyában a bíróság jogerős ítéletet hozott és abban a bíróság a szerződés egészének érvénytelenségét állapította meg, és azt nem nyilvánította érvényessé vagy a határozathozatalig terjedő időre hatályossá.
3. § E rendelet alkalmazásában:
1. fizetéskönnyítő program: fogyasztói kölcsönszerződés alapján fennálló fizetési kötelezettség átmeneti csökkentése érdekében a pénzügyi intézmény és a fogyasztó között létrejött olyan - futamidő módosításnak nem minősülő - megállapodás, amelynek eredményeként a fogyasztót a hátralévő futamidő meghatározott időtartamára a megállapodás megkötése előtt fennálló havi törlesztési kötelezettségénél kisebb havi törlesztési kötelezettség terheli;
2. fogyasztó: a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 6. § (1) bekezdése szerinti fogalom;
3. fogyasztói kölcsönszerződés: a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: 2014. évi XXXVIII. törvény) 1. § (1) és (1a) bekezdésében meghatározott hitel-, kölcsön és pénzügyi lízingszerződés azzal, hogy a hitel- és kölcsönszerződésre vonatkozó előírásokat a pénzügyi lízingszerződésre megfelelően kell alkalmazni;
4. kedvezmény: minden olyan - szerződésmódosításon, a felek által, egymás közötti viszonyukban alkalmazott gyakorlaton, kötelező jogszabályi rendelkezésen vagy bírósági határozaton alapuló - vagyoni előny, illetve juttatás, amely abból származik, hogy a pénzügyi intézmény a fogyasztó fizetési kötelezettsége fennállása alatt tőkét, kamatot, illetve díjat engedett el, vagy kedvezményes árfolyamot alkalmazott, és ennek következtében a fogyasztó fizetési kötelezettsége a szerződésben eredetileg meghatározott kötelezettséghez képest csökkent;
5. pénzügyi intézmény: a Hpt. 7. § (1) bekezdése szerinti, a 2014. évi XXXVIII. törvény alapján elszámolásra köteles intézmény;
6. előtörlesztés: a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény 3. §-a szerinti fogalom;
7. tisztességes szerződéses kikötés: a fogyasztói kölcsönszerződés azon szerződési feltétele, amely a 2014. évi XXXVIII. törvény 3. és 4. §-a alapján nem minősül tisztességtelennek, továbbá amelyet a bíróság jogerős döntésével a 2014. évi XXXVIII. törvény 6. alcímében foglalt szabályok szerinti polgári peres eljárás során, vagy a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: a 2014. évi XL. törvény) 15. alcímében foglalt szabályok szerinti közérdekű keresettel indított perben tisztességesnek ítél.
4. § (1) A pénzügyi intézmény a 2014. évi XL. törvényben meghatározott elszámolást (a továbbiakban: elszámolás) az 1. mellékletben foglalt módszertan alapján végzi el.
(2) A pénzügyi intézmény az elszámolást a 2. és 3. mellékletben foglalt módszertan alapján is elvégezheti.
(3) A pénzügyi intézmény az elszámolást az 1. § alapján e rendelet alkalmazási körébe tartozó minden fogyasztói kölcsönszerződés tekintetében ugyanazon módszertan alapján végzi el.
5. § (1) Ha a pénzügyi intézmény az elszámolást az 1. mellékletben foglalt módszertan alapján végzi el, akkor a 2014. évi XXXVIII. törvény 1. § (1) bekezdésében meghatározott deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés esetében első lépésként újraszámolja a fogyasztó kezdeti, a hitelnyújtás devizanemében kifejezett tartozását - figyelembe véve a folyósításhoz kapcsolódó, az első törlesztési periódust megelőzően felszámított díjakat és költségeket is - és az ebből adódó első havi, a hitelnyújtás devizanemében kifejezett törlesztőrészletét.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltakat követően a pénzügyi intézmény kiszámolja a megvalósult első törlesztési periódus során forintban felmerülő túlfizetés mértékét, amelyet a pénzügyi intézmény által használt árfolyam jegyzési értéknapján érvényes, az MNB által közzétett hivatalos devizaárfolyamon a hitelnyújtás devizanemére átvált, majd ezzel csökkenti a törlesztési periódus utolsó napján fennálló, a hitelnyújtás devizanemében kifejezett tartozást.
(3) A pénzügyi intézmény a számításnál a rendszeres kamat-, kamatfelár- (a továbbiakban együtt: kamat), költség- és díjtételek, valamint az árfolyamrés használatán kívül minden egyéb szerződéses kikötést az eredeti fogyasztói kölcsönszerződés szerint vesz figyelembe.
(4) A pénzügyi intézmény az (1)-(3) bekezdés szerinti lépéseket ismételve határozza meg a következő törlesztési periódusok törlesztőrészleteit, a túlfizetések mértékét és a mindenkor fennálló tőketartozás nagyságát, egészen az elszámolási fordulónapig, illetve, ha a fogyasztói kölcsönszerződés az elszámolási fordulónapot megelőzően megszűnt, a fogyasztói kölcsönszerződés megszűnésének napjáig. Az elszámolási fordulónapon, illetve a fogyasztói kölcsönszerződés megszűnésekor fennálló tőketartozás és az átszámításból adódó tőketartozás közötti különbség az árfolyamrésből, valamint az egyoldalú szerződésmódosításból származó, a teljes futamidőre vonatkozó túlfizetés.
6. § (1) Ha a pénzügyi intézmény az elszámolást a 2. mellékletben foglalt módszertan alapján végzi el, akkor a fogyasztó adott havi túlfizetését egy külön technikai számlán - gyűjtőszámlán -, a hitelnyújtás devizanemében felhalmozottnak tekinti.
(2) A 2. mellékletben foglalt módszertan alkalmazása során, a gyűjtőszámlán felhalmozott túlfizetések mellett a pénzügyi intézmény az elszámolási fordulónapon, illetve a fogyasztói kölcsönszerződés megszűnésekor fennálló magasabb tőketartozás korrekcióját is elvégzi annak érdekében, hogy a kiszámított túlfizetések mértéke megegyezzen az 1. mellékletben foglalt módszertan alapján számított összeggel.
7. § Az 1. és 2. mellékletben foglalt módszertan alkalmazása során az árfolyamrésből és az egyoldalú szerződésmódosításból származó túlfizetés az elszámolási fordulónapon, illetve, ha a fogyasztói kölcsönszerződés még nem szűnt meg, akkor a fogyasztói kölcsönszerződés szerint fennálló tőketartozás és a fogyasztói kölcsönszerződés 6. §, illetve 9. § (1) bekezdése szerint átszámított fennálló tartozásának különbsége.
8. § Ha a pénzügyi intézmény az elszámolást a 3. mellékletben foglalt módszertan alapján végzi el, az árfolyamrésből és az egyoldalú szerződésmódosításból származó túlfizetést az egyes törlesztési periódusokra vonatkozóan egymást követően számítja ki.
9. § (1) Az 1-3. mellékletben foglalt módszertan alkalmazása során a már megszűnt fogyasztói kölcsönszerződés esetében az árfolyamrésből és az egyoldalú szerződésmódosításból származó túlfizetést csak azokra a fogyasztói kölcsönszerződésekre kell kiszámítani, amelyek a 2014. évi XXXVIII. törvény szerinti elévülési időn belül szűntek meg.
(2) A pénzügyi intézmény az 1-3. mellékletben foglalt módszertan alkalmazása során az árfolyamrésre vonatkozó számítást az alábbi esetben nem végzi el:
a) az azonos devizanemben nyilvántartott vagy nyújtott és törlesztett fogyasztói kölcsönszerződés esetében,
b) ha a fogyasztói kölcsönszerződésben foglalt lehetőségével élve a fogyasztó a törlesztőrészletet a hitelnyújtás devizanemében fizette meg, az így megfizetett törlesztőrészletek vonatkozásában,
c) a forint fogyasztói kölcsönszerződés esetében,
d) a 2014. évi XXXVIII. törvény 3. § (3) bekezdése szerinti esetben.
10. § Ez a rendelet a kihirdetését követő napon lép hatályba.
11. § E rendelet tervezetének a nemzeti hatóságoknak az Európai Központi Bankkal a jogszabálytervezetekről folytatott konzultációjáról szóló, 1998. június 29-i 98/415/EK tanácsi határozat 2. cikk (1) bekezdés hatodik francia bekezdése szerinti előzetes bejelentése megtörtént.