67/2015. (XI. 18.) NFM rendelet

a tengeri hajók hajózásra alkalmasságának a Tengerészeti Munkaügyi Egyezményen alapuló feltételeiről

A víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény 88. § (2) bekezdés 2. pontjában kapott felhatalmazás alapján, a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 152/2014. (VI. 6.) Korm. rendelet 109. § 13. pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva
a következőket rendelem el:
1. § E rendelet alkalmazásában:
a) éjszaka: a Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény A1.1 Előírás - A foglalkoztatás alsó korhatára 2. pont szerinti időszak;
b) hajótulajdonos: a Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény II. cikk 1. pont (j) alpontja szerinti hajótulajdonos;
c) repatriálás: a Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény szerinti jogosultság, amely a tengerész hazatérését a költségek meghatározott mértékű átvállalásával biztosítja;
d) tengerész: a Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény II. cikk 1. pont (f) alpontjában meghatározott személy;
e) Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény: a 2013. évi IV. törvénnyel kihirdetett, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája 94. ülésszakán elfogadott 2006. évi Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény.
2. § A hajótulajdonosnak biztosítania kell, hogy a magyar lobogójú tengeri hajón rendelkezésre álljon a tengerészeti munkaügyi bizonyítvány és a tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozat.
3. § A tengerészeti munkaügyi bizonyítványt a Tengerészeti Munkaügyi Egyezményben és az e rendeletben foglalt követelményeknek való megfelelést követően a hajózási hatóság a tengeri hajó részére a hajótulajdonos kérelmére adja ki.
4. § A hajótulajdonos a Tengerészeti Munkaügyi Egyezményben és az e rendeletben foglalt követelményeknek való megfelelés érdekében a hajó hatósági ellenőrzése közötti időszakban intézkedéseket köteles megfogalmazni, amelyeket a tengerészeti munkaügyi megfelelési nyilatkozat I. részében rögzít.
5. § A hajótulajdonosnak biztosítania kell, hogy a tengeri hajón a fiatalkorú tengerész a következő tevékenységeket ne végezhesse:
a) nehéz terhek vagy tárgyak emelése, mozgatása, szállítása;
b) kazánokba, tartályokba és vízgátakba való belépés;
c) káros szintű zaj- és rezgésterhelésnek való kitettség;
d) emelőgépek és más erőgépek, szerszámok működtetése, valamint az ilyen berendezések kezelői mellett jelzőként való közreműködés;
e) kikötő- vagy vontatókötelek, valamint kikötő-horgonyberendezések kezelése;
f) kötélmunkák;
g) magasban vagy fedélzeten viharos időben végzett munka;
h) éjszakai őrszolgálat;
i) villamos berendezések kezelése;
j) potenciálisan káros anyagoknak, káros fizikai hatásoknak, veszélyes vagy toxikus anyagoknak és ionizáló sugárzásoknak való kitettség;
k) étkeztetéshez kapcsolódó gépi berendezések tisztítása;
l) a hajók csónakjainak kezelése vagy irányítása;
m) a hajószakács tevékenység.
6. § (1) A tengerész négy hónap szolgálatban töltött időszak után repatriálásra jogosult:
a) ha a tengerész munkaviszonya a hajó külföldi tartózkodása közben jár le, a tengerész munkaszerződése rendelkezéseinek megfelelően megadott felmondási időszak lejártával;
b) a Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény A2.5 Előírás - Repatriálás 1. pont (b) és (c) bekezdése szerint:
ba) a repatriálást szükségessé tevő betegség, sérülés vagy egyéb egészségi állapot miatt úgy, hogy a repatriálással járó utazás megtételére még egészségileg alkalmasnak nyilvánítják a tengerészt;
bb) hajótörés esetén;
bc) abban az esetben, ha a hajótulajdonos - mint a tengerész munkáltatója - fizetésképtelenségéből, a hajó eladásából, a hajó lajstromozásának megváltozásából, vagy bármely más hasonló okból kifolyólag nem képes a továbbiakban teljesíteni jogszabály szerinti vagy szerződésben vállalt kötelezettségeit;
bd) abban az esetben, ha a hajó háborús övezetbe tart, és emiatt a tengerész a hajózási szolgálatot nem folytatja; valamint
be) abban az esetben, ha a tengerész munkaviszonya valamely bírósági ítéletnek vagy kollektív szerződésnek megfelelően megszűnik vagy szünetel, vagy ha a tengerész munkaviszonya bármely más hasonló okból kifolyólag megszűnik.
(2) A repatriálásnak a hajótulajdonos által a Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény A2.5 Előírás - Repatriálás szerint viselt költségei magukban foglalják
a) a repatriálás célállomásaként kiválasztott helyre való eljutás költségeit;
b) a szállás és élelmezés költségeit a hajó elhagyásától a repatriálás célállomására érkezésig;
c) a munkabért a hajó elhagyásától a repatriálás célállomására érkezéséig;
d) a tengerész személyes poggyászának a repatriálás célállomásáig való elszállításával járó költségeit 30 kilogrammig terjedően; valamint
e) szükség szerint az orvosi kezelés költségeit mindaddig, amíg a tengerész egészségileg alkalmas nem lesz arra, hogy elutazhasson repatriálásának célállomására.
(3) A hajótulajdonos mindaddig köteles fedezni a repatriálás költségeit, amíg az érintett tengerész a (7) bekezdés szerinti célállomáson partra nem száll, vagy megfelelő alkalmazásba nem áll valamely olyan hajón, amely ezen célállomás felé tart. A hajótulajdonos a repatriálás költségeit a Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény A2.5. Előírás - Repatriálás 3. pontja szerint a tengerésztől nem követelheti meg.
(4) A repatriálás megkezdéséig eltelt, valamint a repatriáláshoz kapcsolódó utazással töltött idő a tengerészeknek járó fizetett szabadság idejéből nem vonható le.
(5) A repatriálás ideje alatt a tengerészt a munkaszerződésében meghatározott bér illeti meg, kivéve, ha a hajótulajdonos a tengerész munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással szüntette meg.
(6) A hajótulajdonosnak felelősséget kell vállalni a repatriálás megfelelő és gyors megszervezéséért. A tengerészek repatriálásakor az utazás módja elsősorban a légiközlekedés.
(7) A tengerészek repatriálásának célállomása a tengerész munkaszerződésében meghatározott hely, ennek hiányában a tengerész döntése szerint
a) a tengerész munkaszerződése megkötésének helye;
b) a kollektív szerződésben meghatározott hely; vagy
c) a tengerész tartózkodási helye szerinti ország.
7. § (1) A hajótulajdonos köteles a tengerészek repatriálásának biztosítása érdekében tengerészenként másfél millió forint vagyoni biztosíték letétbe helyezésére.
(2) A vagyoni biztosíték a hajótulajdonos által hitelintézetnél vagy pénzügyi vállalkozásnál lekötött és elkülönítetten kezelt pénzbeli letét.
(3) Vagyoni biztosítékként csak olyan letéti szerződés vehető figyelembe, amely tartalmazza, hogy a letét kizárólag a tengerészek repatriálásának biztosítására használható fel.
8. § A tengerész a repatriálás költségeit a hajótulajdonos számára köteles megtéríteni, ha a hajótulajdonos a tengerész munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással szüntette meg.
9. § (1) Ha a hosszújáratú útja során négy hónapot szolgált fiatalkorú tengerészről a hajózási szolgálat alatt nyilvánvalóan bebizonyosodik, hogy nem alkalmas a tengeri hajón való munkavégzésre, a hajótulajdonos a tengerész térítésmentes repatriálására köteles az első olyan alkalmas érintett kikötőből, amelyben a lobogó szerinti államnak, vagy az adott fiatalkorú tengerész állampolgárság szerinti vagy tartózkodási hely szerinti államának konzuli szolgálata működik.
(2) A hajótulajdonos a repatriálásról - annak okait is megadva - értesíti azt a hatóságot, amely az érintett fiatalkorú tengerész számára kibocsátotta a tengeri hajózási szolgálathoz szükséges okiratokat.
10. § A hajótulajdonos a repatriálás részletes szabályait köteles a hajón a tengerészek számára magyar és angol nyelven hozzáférhetővé tenni.
11. § A hajótulajdonos a hajó elpusztulása, vagy elsüllyedése esetén a munkanélküli tengerésznek a munkaviszonyából eredő legalább kéthavi munkabérének megfelelő összegű kártalanítást köteles fizetni. A jogosultság nem korlátozza a tengerész munkanélküliséggel össze nem függő, a hajó megsemmisüléséből vagy elsüllyedéséből eredő egyéb kárigényét.
12. § A hajótulajdonos a maláriát terjesztő és az egyéb vérszívó szúnyogok által érintett területeken közlekedő hajókat szúnyoghálóval, valamint szúnyogriasztó szerekkel és eszközökkel, a tengerészeket profilaktikus szerekkel köteles ellátni.
13. § A tengeri hajók lakótereinek követelményeit az 1. melléklet tartalmazza.
14. § A hajótulajdonosnak a tengeri hajón biztosítania kell a hajózási hatóság által a Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény A2.7. Előírás - A személyzet létszámának szintje szerint megállapított és a hajóbizonyítványba bejegyzett, a hajó hajózásra alkalmasságához szükséges legkisebb személyzeti létszámot, és e létszám szakképzettség szerinti összetételét.
15. § (1) A tíz főnél több előírt személyzettel üzemelő tengeri hajók esetében a hajózási képesítésekről szóló miniszteri rendeletben meghatározott hajószakácsot kell foglalkoztatni.
(2) A tíz főnél kevesebb előírt személyzettel üzemelő tengeri hajók esetében a hajótulajdonos eltekinthet a hajószakács alkalmazásától abban az esetben, ha a hajókonyhán olyan személy foglalkozik élelmiszer-feldolgozással, aki igazolja, hogy az élelmiszer- és személyi higiénia, élelmiszerkezelés és -tárolás hajókon érvényes szabályait a hajózási hatóság által elismert és a hajózási hatóság honlapján közzétett képzésen elsajátította.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben foglaltak alól a hajózási hatóság a Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény A3.2. Előírása alapján adhat felmentést.
16. § A hajótulajdonosnak biztosítania kell a hajón a megfelelő minőségű, tápértékű és mennyiségű élelmiszert és ivóvizet a 2. mellékletben foglalt minimumkövetelményeknek megfelelően.
17. § (1) A hajótulajdonos viseli a hajón munkát végző tengerészeknek a Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény A4.2 Előírás - A hajótulajdonosok felelőssége 1. és 3. pontjában felmerült költségeit.
(2) A hajótulajdonos betegség és sérülés esetén a sérülés bekövetkeztétől és a betegség kezdetének időpontjától számított tizenhat hétig a tengerész felmerült költségeit és az elmaradt munkabérét köteles megfizetni.
(3) A hajótulajdonos felelősségvállalási kötelezettsége nem áll fenn a Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény A4.2. Előírás - A hajótulajdonosok felelőssége 5. pontjában rögzített esetekben.
(4) A hajótulajdonosoknak intézkedéseket kell hozni abból a célból, hogy a beteg, sérült, valamint elhalálozott tengerészek által a hajófedélzeten hátrahagyott vagyontárgyakat megőrizzék, majd visszajuttassák nekik vagy a legközelebbi hozzátartozóiknak.
(5) A hajótulajdonos köteles a tulajdonában lévő hajón dolgozó tengerészekre vonatkozóan élet-, baleset- és egészségbiztosítást kötni, és azt a tengerész munkahelyi sérülése, betegsége, veszély következtében beálló halála vagy tartós rokkantsága esetén az érintett tengerész részére kártalanítás biztosítása érdekében díjfizetéssel hatályban tartani.
18. § A hajótulajdonos az egészség- és biztonságvédelem, továbbá a baleset-megelőzés érdekében köteles
a) az egyes veszélyes tevékenységek biztonsági követelményeiről szóló szabályzatok kiadásáról szóló 17/1993. (VII. 1.) KHVM rendelet 4. számú mellékletében lévő „Hajózási Munkák Biztonsági Szabályzatában”,
b) a hajózási képesítésekről szóló 15/2001. (IV. 27.) KöViM rendelet [a továbbiakban: 15/2001. (IV. 27.) KöViM rendelet] 3. számú mellékletének I. fejezetében részletezett vészhelyzettel, a munkavédelemmel, az elsősegélynyújtással és a túléléssel kapcsolatos feladatokra vonatkozó követelmények és képesítési előírásokban, valamint
c) a hajózási egészségi alkalmasság feltételeiről és vizsgálati rendjéről szóló 21/2002. (XI. 8.) GKM-ESzCsM együttes rendeletben
foglalt követelmények érvényre juttatása érdekében munkabiztonsági és munkaegészségügyi előírásokat tartalmazó munkavédelmi célú fedélzeti programokat és eljárásokat kidolgozni, és azokat a technológiai fejlődésben és a tudományos kutatásban bekövetkezett fejleményeknek megfelelően rendszeresen felülvizsgálni és megújítani.
19. § (1) A munkavédelmi célú fedélzeti programokat és eljárásokat tartalmazó munkavédelmi követelmények szabályzatát (a továbbiakban: Munkavédelmi Követelmények Szabályzata) a hajózási hatóság hagyja jóvá.
(2) A hajótulajdonos köteles a Munkavédelmi Követelmények Szabályzatát a tengeri hajón a tengerészek számára hozzáférhetővé tenni.
(3) A hajótulajdonos vagy a megbízottja köteles rendszeresen ellenőrizni, hogy a hajó kielégíti-e a biztonsági és egészségvédelmi követelményeket, és mindent meg kell tennie azok folyamatos biztosítása érdekében.
(4) A hajótulajdonosnak rendelkeznie kell kockázatértékeléssel, amelyben köteles minőségileg és szükség esetén mennyiségileg értékelni a tengerészek egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat, különös tekintettel az alkalmazott munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és keverékekre, a tengerészeket érő terhelésekre, valamint a munkahelyek kialakítására. A kockázatértékelés során a hajótulajdonosnak azonosítania kell a várható veszélyeket (veszélyforrásokat, veszélyhelyzeteket), valamint a veszélyeztetettek körét, fel kell becsülnie a veszély jellegét (baleset, egészségkárosodás) és a veszélyeztetettség mértékét.
20. § (1) A hajóparancsnok köteles a tengerészek közül az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéssel összefüggő munkavállalói jogok és érdekek képviseletére képviselőt vagy képviselőket (a továbbiakban: munkavédelmi képviselő) kijelölni.
(2) A munkavédelmi képviselő és a hajóparancsnok felel a hajó munkavédelmi politikájának és programjának megvalósításáért és betartásáért.
(3) Az öt vagy annál több tengerésszel közlekedő hajókon munkavédelmi bizottságot kell létrehozni, amelynek tagjai közt van a hajóparancsnok és a munkavédelmi képviselő.
21. § (1) A tengerészeket rendszeres és megfelelő oktatásban kell részesíteni a hajó fedélzetén betartandó biztonsági és egészségvédelmi szabályokról, az elvégzendő speciális feladatokról, a munkavédelemről szóló törvényben meghatározottak szerint. A tengerésznek az adott hajóra történő behajózását követő 48 órán belül hajóismereti oktatásban kell részesülnie a 15/2001. (IV. 27.) KöViM rendelet 3. számú melléklet I. fejezet 4. pontjában részletezett ismeretek szerint.
(2) Az (1) bekezdésben említett oktatásnak ki kell térnie különösen a tűz elleni védekezésre, az életmentő és túlélőeszközök használatára, valamint a különféle - a hajón fellelhető - jelekre, vészjelzésekre különös tekintettel a jelzésadásra és ennek megértésére. A fedélzeti tevékenység változásainak megfelelően az oktatást ki kell egészíteni vagy meg kell ismételni.
22. § (1) A tengeren előforduló minden olyan rendkívüli hajózási eseményről, amely érinti a tengerészek egészségét vagy biztonságát, a hajózási hatóságnak, a bekövetkezett munkabalesetekről, valószínűsíthetően foglalkozási megbetegedésnek minősülő esetekről a munkavédelemre vonatkozó szabályoknak megfelelően az illetékes hatóságoknak részletes jelentést kell küldeni. Az eseményt pontosan és részletesen be kell jegyezni a hajónaplóba, továbbá a munkabaleseti nyilvántartásba.
(2) A hajótulajdonosnak megfelelő utasításokat tartalmazó hivatalos figyelmeztetések elhelyezésével a tengerészeket tájékoztatnia kell a hajó fedélzetén felmerülő egyes veszélyekről.
(3) A légi-, a vasúti és a víziközlekedési balesetek és egyéb közlekedési események szakmai vizsgálatáról szóló törvény alapján a közlekedésbiztonsági szerv a víziközlekedési balesetek és az egyéb víziközlekedési események megelőzése érdekében biztonsági ajánlást készít. A szakmai vizsgálatot a közlekedésbiztonsági szerv zárójelentéssel fejezi be, és azt honlapján közzéteszi. A közlekedésbiztonsági szerv a honlapján közzéteszi továbbá az előző évben végzett vizsgálatokról, a kiadott biztonsági ajánlásokról és a korábban kiadott biztonsági ajánlásokkal összhangban végrehajtott intézkedésekről készített beszámolóját, és azt az Európai Bizottság részére megküldi.
(4) A munkavédelem kérdésének kezelésével kapcsolatban kockázatértékelést végző hajótulajdonosoknak e tevékenység végzése során figyelembe kell venniük a saját hajóikról a közlekedésbiztonsági szerv által készített biztonsági ajánlásokat és a közlekedésbiztonsági szerv honlapján lévő beszámolók adatait.
23. § (1) A hajótulajdonosnak a Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény, e rendelet, valamint az állam, a hajótulajdonosok és a tengerészek érdekképviseleti szervei között létrejött megállapodásban foglalt, a tengerészeket megillető jogok sérelmének megszüntetése érdekében a hajón alkalmazandó panaszkezelési eljárási szabályzatot (a továbbiakban: panaszkezelési szabályzat) kell kidolgoznia.
(2) A panaszkezelési szabályzat egy példányát valamennyi tengerész számára át kell adni.
(3) A panaszkezelési szabályzatnak tartalmaznia kell a lobogó szerinti állam és - ha az előbbitől eltér - a tengerész tartózkodási hely szerinti országa illetékes hatóságának elérhetőségeit, valamint a Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény 5.1.5. Szabályában foglaltakat.
(4) A hajótulajdonos intézkedni köteles annak érdekében, hogy a hajóparancsnok egy fedélzeti vagy géptisztet bízzon meg a panasztételi eljárással kapcsolatos tanácsadói feladatok ellátására.
24. § (1) A tengerésznek panaszával - a (3)-(5) bekezdés kivételével - először közvetlen elöljárójához kell fordulnia.
(2) Ha a panasz elbírálása két héten belül nem történik meg, a tengerész jogosult panaszával a hajóparancsnokhoz fordulni.
(3) Ha a panasz elbírálása a tengeri hajón nem lehetséges, vagy arra a panasz előterjesztését követő három héten belül nem került sor, a panaszt a hajóparancsnok továbbítani köteles a hajótulajdonosnak. A hajótulajdonosnak a panaszt a beérkezéstől számított harminc napon belül kell elbírálnia.
(4) Ha az elbírálást megalapozó vizsgálat előreláthatólag harminc napnál hosszabb ideig tart, erről a panaszost - az elintézés várható időpontjának és az eljárás meghosszabbodása indokainak egyidejű közlésével - tájékoztatni kell.
(5) A tengerész - az (1)-(3) bekezdéstől eltérően, választása szerint - közvetlenül is fordulhat a hajóparancsnokhoz, a hajó tulajdonosához, a hajózási hatósághoz, valamint a sérelem kivizsgálásban eljárni jogosult más hatósághoz, vagy a bírósághoz.
(6) A panaszt tevő tengerészt a panasz megtétele miatt hátrány nem érheti, ha a panasz megtétele nem zaklatás céljából vagy nem rosszhiszeműen történt.
(7) A panasztételi eljárásban a tengerész képviselővel vagy képviselő útján is eljárhat, aki egy másik tengerész vagy bármely más megbízott személy, vagy jogi képviselő is lehet.
(8) A hajóparancsnok a panaszkezelési eljárást rögzíti a hajónaplóba. A panaszosnak a hajónaplóba rögzítettekről egy másolatot kell átadni.
25. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.
26. § Ez a rendelet
a) az Európai Közösség Hajótulajdonosainak Szövetsége (ECSA) és az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF) között létrejött, a 2006. évi tengerészeti munkaügyi egyezmény alapján kötött megállapodás végrehajtásáról, valamint az 1999/63/EK irányelv módosításáról szóló 2009. február 16-i 2009/13/EK tanácsi irányelvnek,
b) a 2006. évi tengerészeti munkaügyi egyezménynek való megfelelés és annak végrehajtása vonatkozásában a lobogó szerinti államokra háruló egyes kötelezettségekről szóló, 2013. november 20-i 2013/54/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek
való megfelelést szolgálja.