"1ż


T./135. számú

törvényjavaslat


a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény módosításáról


Előadó: dr.Vastagh Pál

Budapest, 1994. október 6.


T./135. számú
törvényjavaslat

a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény módosításáról

1. §

A szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 46/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"46/A. § (1) Eredeti képzőművészeti és iparművészeti alkotás tulajdonjogának kereskedelmi tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet (Ptk. 685. § c) pont) közreműködésével történő átruházásakor szerzői díjat kell fizetni.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában eredeti képzőművészeti és iparművészeti alkotásnak minősül a festmény, a rajz, a sorszámmal és a szerző kézjegyével ellátott sokszorosított képgrafika és iparművészeti alkotás, valamint a szobrászati alkotás és a gobelin.

(3) A szerzői díj a vevőt terheli; mértéke az általános forgalmi adót nem tartalmazó vételár öt százaléka. A díj beszedéséért és átutalásáért a kereskedelmi tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet felel.

(4) A múzeum és a muzeális közgyűjtemény mentes a díjfizetési kötelezettség alól.

(5) A szerzői díjat a művelődési és közoktatási miniszter által kijelölt szerv számára, a miniszter által meghatározott időközönként kell átutalni. A kijelölt szerv a hozzá befolyt szerzői díjat az alkotás szerzőjének vagy jogutódjának fizeti ki.\"

2.§

Az Szjt. a következő XIV. fejezettel (54/A. §-sal) egészül ki, és a jelenlegi XIV. fejezet számozása XV. fejezetre változik:

\"XIV. fejezet

Járulékfizetés a védelmi idő eltelte után

54/A. § (1) A szerzői vagyoni jogok védelmi idejének eltelte után az eredeti képzőművészeti és iparművészeti alkotás tulajdonjogának kereskedelmi tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet közreműködésével történő átruházásakor járulékot kell fizetni.

(2) Az eredeti képzőművészeti és iparművészeti alkotások körének meghatározására, a járulék kötelezettjére, mértékére, beszedésére, átutalására és a járulék alóli mentességre megfelelően alkalmazni kell a 46/A. § rendelkezéseit azzal az eltéréssel, hogy a művelődési és közoktatási miniszter által kijelölt szerv a hozzá átutalt járulékot az alkotói tevékenység támogatására és az alkotóművészek szociális céljaira használja fel.\"

3. §

Ez a törvény 1995. január 1-jén lép hatályba; egyidejűleg az Szjt. 15/A. §-a hatályát veszti.


I N D O K O L Á S

a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény módosítására irányuló törvényjavaslathoz

1. Az Alkotmánybíróság a 14/1994. (III.10.) AB határozatában megállapította, hogy a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény (Szjt.) végrehajtásáról rendelkező 9/1969. (XII.29.) MM rendelet (Vhr.) 13/A. §-a alkotmányellenes, mert a szerzői műhöz fűződő jogok és kötelezettségek körében a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (Jat.) 5. §-ának f) pontja értelmében törvényi szintre tartozó kérdést szabályoz. Az alkotmányossági szempontból elégtelen jogforrási szint miatt az Alkotmánybíróság az alkotmányellenes rendelkezést megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság a megsemmisített - tartalmában egyébként nem alkotmánysértő - jogszabály hatályvesztésének időpontját 1994. december 31-ében jelölte meg, hogy a jogalkotónak módja legyen az alkotmányellenes helyzet orvoslására a megfelelő - azaz törvényi - szintű szabályozás útján. A megsemmisített rendelkezés előírta, hogy egyes képzőművészeti és iparművészeti alkotásoknak közvetítő vállalat közreműködésével történő átruházása esetén a Magyar Alkotóművészeti Alapítványhoz a vételár 5 %-át kitevő járulékot kell fizetni.

A törvényjavaslat - a járulékfizetési kötelezettség fenntartásának szükségességéből kiindulva - az alkotmányellenesség megszüntetése érdekében a szabályozás törvényi szintre emelését célozza.

2. A képző- és iparművészeti alkotások esetében is érvényesül az Szjt. 13. §-ában foglalt az az általános elv, hogy a mű bármilyen felhasználásához - ha a törvény eltérően nem rendelkezik - a szerző hozzájárulása szükséges és a felhasználás ellenében a szerzőt díjazás illeti meg. Ezeknek az alkotásoknak jellegzetes felhasználási módja az eredeti alkotás tulajdonjogának átruházása. Az alkotáshoz fűződő szerzői jog és az eredeti műpéldányokra vonatkozó dologi tulajdonjog ezáltal konfliktusba kerül, amelyet a szerzői jogi szabályozás úgy old fel, hogy nem kívánja ugyan meg az átruházáshoz a szerző hozzájárulását, de elismeri szerzői díj iránti igényét. E díjigény indokoltságának magyarázatához hozzátartozik az is, hogy bizonyos műalkotások értéke a forgalomban az eredeti vételár többszörösére emelkedhet, jelentős hasznot hajtva a közvetítő vállalat, a műkereskedő számára; nyilvánvaló, hogy a mű ilyen értéknövekedéséből való részesedésre méltán támaszthat igényt a védelmi időn belül az alkotóművész szerző.

E megfontolások szolgáltattak alapot az ún. droit de suite, vagyis a követő jog hazai bevezetésére. Az 1978. évi 27. törvényerejű rendelet 3. §-a egészítette ki az Szjt.-t azzal a 46/A. §-sal, amelynek értelmében az eredeti képzőművészeti és iparművészeti alkotás tulajdonjogának átruházásakor a művelődési és közoktatási miniszter által meghatározott esetekben és mértékben szerzői díjat kell fizetni. A Vhr. 35/A. §-a e díjazás eseteit és mértékét, a díjfizetés rendjét szabályozza. Az azóta két ízben is módosított rendelkezés hatályos szabályai szerint szerzői díjat kell fizetni, ha a festmény, a rajz, a sorszámmal és a szerző kézjegyével ellátott sokszorosított képgrafika és iparművészeti alkotás, valamint szobrászati alkotás, továbbá gobelin tulajdonjogát a közvetítő vállalat közreműködésével ruházzák át. A díj mértéke a vételár öt százaléka. A díj a vevőt terheli, s azt a közvetítő vállalat szedi be és utalja át a Magyar Alkotóművészeti Alapítványhoz az alkotás szerzőjének vagy jogutódjának való kifizetés céljából.

A követő jog bevezetéséhez kapcsolódott és részben hasonló megfontolásokon alapult az ún. \"fizető köztulajdon\" (domaine public payant) intézményesítése. Az 1978. évi 27. törvényerejű rendelet az Szjt.-t ennek érdekében egészítette ki a 15/A. §-sal, amelynek értelmében a szerzői vagyoni jogok védelmi idejének eltelte után jogszabályban meghatározott esetekben járulékot kell fizetni. E járulékfizetési kötelezettséget a Vhr. 13/A. §-a ugyanazoknak az alkotásoknak az átruházása esetére írja elő, mint a Vhr. 35/A. §-a a követő jog tekintetében, s mértékét szintén a vételár öt százalékában szabja meg. A járulékot azonban - a beszedését és a Magyar Alkotóművészeti Alapítványhoz történő átutalását követően - nem a szerzőnek vagy jogutódjának kell kifizetni, hanem azt az alapítvány az alkotói tevékenység támogatására, valamint az írók és alkotóművészek jóléti és szociális céljaira használja fel.

Meg kell jegyezni, hogy - akárcsak a Vhr.-nek a követő jogra vonatkozó 35/A. §-át - a Vhr.-nek a \"fizető köztulajdonról\" szóló e rendelkezéseit a 18/1988. (VIII.24.) MM rendelet és a 12/1992. (VII.29.) MKM rendelet egyaránt módosította. Míg azonban az utóbbi rendelet csupán technikai jellegű módosítást tartalmazott (a Művészeti Alapot a Magyar Alkotóművészeti Alapítvánnyal helyettesítette), addig az előbbi a közvetítő vállalat fogalmi körét jelentősen kiszélesítette. A korábban hatályos szabály csak egyedileg nevesített vállalatok közreműködésével történő átruházás esetére írta elő a járulékfizetési kötelezettséget, a módosítás viszont azt valamennyi - kereskedelmi tevékenység folytatására jogosult - jogi személy vagy magánszemély közreműködésével végbemenő átruházásra kiterjesztette. A Jat. hatálybalépése után alkotott e jogszabálymódosítás adott végső soron alapot a Vhr. 13/A. §-ának az Alkotmánybíróság határozatával való megsemmisítésére.

3. A Vhr. 13/A. §-ában előírt járulékfizetési kötelezettség az egyes szerzőket a védelmi idő alatt megillető, a mű felhasználására vonatkozó kizárólagos jogból közvetlenül nem vezethető le, a szerzői jog hagyományos felfogásával nem egyeztethető össze.

A szerzői vagyoni jogok védelmi idejének eltelte után ugyanis a mű a közkincs, a szabad felhasználás körébe kerül, s a szerző vagyoni érdekű kizárólagos jogai ezáltal megszűnnek a művel kapcsolatban. A szerző halálától számított hetven évben meghatározott védelmi idő elteltével elvben és általában elenyésznek azok az indokok, amelyek a szerző és a mű kapcsolatából kiindulva igazolják a mű felhasználásának engedélyezéséhez való kizárólagos szerzői jogot, vagy az e jogból levezethető díjfizetési kötelezettséget. A szerző halálától számított hetven év elteltével olyan távolivá válik a mű és a szerző jogutódjai közötti kapcsolat, hogy a polgári jogi alapon fennálló, a szerző személyéhez is kötődő vagyoni jogok védelmének fenntartása már nem indokolható.

Mindez azonban nem zárja ki a szerzői vagyoni jogok védelmi idejének lejárta után fizetendő járulék fenntartását és az Szjt.-ben való szabályozását. A \"fizető köztulajdon\" jogintézménye ugyanis a szoros értelemben vett szerzői jog által szolgáltakkal azonos célok megvalósítására hivatott. Rendeltetése éppúgy az alkotó tevékenység ösztönzése, a felhasználói és a szerzői érdekek összehangolása, s - végső soron - a kultúra fejlődésének előmozdítása, mint a védelmi idő alatt fennálló, hagyományos szerzői jognak. A domaine public payant körében fizetendő járulék iránti igény ezért ebben az értelemben - akárcsak a védelmi időn belüli szerzői jog - szellemi alkotáshoz fűződő jog. E jog alanya azonban nem az átruházott képzőművészeti vagy iparművészeti alkotás szerzője, hanem az átruházás idején élő és alkotó szerzők közössége, amelynek nevében - a hatályos jogszabály szerint is - a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány mint közös jogkezelést megvalósító szervezet jár el. A szóban forgó járulék iránti igényt az Alkotmánybíróság is szellemi alkotáshoz fűződő jognak tekintette, függetlenül attól, hogy arra is rámutatott: az ún. fizető köztulajdonra vonatkozó szabályok a védelmi idő alatt fennálló, általános \"díjazási kötelezettségből nem eleve levezethető újabb fizetési kötelezettséget állapítanak meg\". Végül meg kell említeni, hogy egyes európai országokban (pl. Csehországban és Olaszországban), továbbá számos latin-amerikai országban szintén a szerzői jogi törvény rendelkezik a védelmi idő eltelte után fizetendő járulékról, vagyis a domaine public payant-ról.

A szóban forgó járulékfizetési kötelezettség fenntartására tehát szükség van a képzőművészeti és iparművészeti alkotások felhasználásából származó jövedelemnek a szerzők érdekeit is szem előtt tartó, arányos elosztása érdekében. A járulék iránti igényt továbbra is szellemi alkotáshoz fűződő, a hagyományos szerzői joghoz kapcsolódó jogosultságként, az Szjt.-ben szükséges szabályozni. Az Szjt. keretei közé illeszkedő megoldás mellett jogtechnikai megfontolás is szól: így biztosítható ugyanis az azonos tárgyú jogügyletekkel kapcsolatban fennálló, azonos mértékű díjazási kötelezettséget keletkeztető és azonos módon adminisztrált követő jog és \"fizető köztulajdon\" egységes szabályozása. A járulékfizetési kötelezettségre vonatkozó rendelkezések szerkezeti elhelyezésének ugyanakkor ki kell fejeznie, hogy ez a kötelezettség nem a védelmi időn belül fennálló szerzői vagyoni jogokból vezethető le, hanem önálló, külön jogcímen alapul.

4. Az Szjt. 46/A. §-ában és a Vhr. 35/A. §-ában szabályozott követő jog - szemben a járulékfizetési kötelezettséggel - szerzői jogi jogcímen áll fenn. Ezt támasztja alá a rendelkezés szövegezése mellett (amely szerzői díj fizetéséről szól) az is, hogy a díjfizetési kötelezettség a védelmi idő alatt érvényesül, illetve, hogy a díjat a szerzőnek vagy jogutódjának kell kifizetni. Ennél fontosabb azonban az, hogy e díjfizetési kötelezettség - a védelmi időn belül - levezethető a mű felhasználásához fűződő szerzői kizárólagos jogból. Végül a droit de suite szerzői jogi minőségének bizonyítéka az is, hogy az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló Berni Uniós Egyezmény 14ter cikke külön rendelkezik e speciális szerzői jogi jogosultságról.

Következésképpen a követő jog szabályozása változatlanul szerzői jogi kérdés. Nem maradhatott el ezért annak vizsgálata, hogy a követő jogra vonatkozó rendelkezések közül melyek tartoznak törvényi szintre és melyek maradhatnak meg a Vhr.-ben. Ennek során figyelembe kellett venni, hogy az Alkotmánybíróságnak a 14/1994. (III.10.) AB határozatban kifejtett álláspontja szerint a Jat. 5. §-ának f) pontja alapján a szellemi alkotáshoz fűződő jogok és kötelességek nem minden részletszabálya követeli meg a törvényi szintet, viszont a szerzői jogviszony lényeges tartalmát adó vagyoni jogosultságok - így pl. a díjazáshoz való jog - törvényi szabályozása alkotmányossági szempontból elengedhetetlen.
Erre figyelemmel szükséges a követő jog egyes rendeleti szintű szabályait - noha azokat az Alkotmánybíróság határozata közvetlenül nem érintette - az Szjt.-be emelni. Törvényi szintet igényelnek az érintett alkotások körét, a díj alapját, mértékét, valamint kötelezettjét és jogosultját meghatározó szabályok; rendeletben szabályozható a díj átutalásának ütemezése és annak a szervnek a megjelölése, amely a díjakat begyűjti és a szerzőknek (jogutódjaiknak) kifizeti. (Ugyanilyen módon indokolt elkülöníteni a védelmi idő után fizetendő járulékra vonatkozó, törvényi, illetve rendeleti szintet igénylő rendelkezéseket.)

5. Az előzőekben kifejtettek alapján a törvényjavaslat külön fejezetben, a \"klasszikus\" szerzői és szomszédos jogi rendelkezésektől elhatárolva, de szellemi alkotáshoz fűződő jogként szabályozza a védelmi idő eltelte után, egyes képzőművészeti és iparművészeti alkotások átruházása esetén fizetendő járulék iránti igényt, továbbá a követő jog egyes, jelenleg rendelettel megállapított szabályait szintén beilleszti az Szjt.-be. A hatályos szabályozáshoz képest a javasolt rendelkezések érdemi változást nem eredményeznek, a megfelelő jogforrási szint biztosítása mellett csupán néhány jogtechnikai pontosítást tartalmaznak (1-2. §).

A hatálybalépés időpontját a törvényjavaslat a Vhr. 13/A. §-a hatályvesztésének az Alkotmánybíróság határozatában megjelölt időpontjához igazítja (3. §).

A törvényi szintű újraszabályozásra figyelemmel szükség lesz a Vhr. érintett rendelkezéseinek módosítására, a járulék, illetve a szerzői díj fizetésével kapcsolatos - rendeletre tartozó - szabályok megállapítására. Ennek érdekében a Kormány előírta, hogy a törvény elfogadását követően meg kell alkotni a Vhr.-t értelemszerűen módosító miniszteri rendeletet. Ezzel összefüggésben biztosítani kell, hogy a Vhr. a törvénnyel egyidejűleg lépjen hatályba.



--------------------------------------------------------------------------------------------------------Ç
<
<

<
<
<
B
<
<
<
Č

2
<
<




<









<
<

Ă
E2
ś9
"
