"A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA
T/153. számú törvényjavaslat
a büntetődjárásról szóló törvény módosításáról

Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelmé-
ről szóló európai Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc
kiegészítő jegyzőkönyv (a továbbiakban: Egyezmény)
1992. november 5-én a Magyar Köztársaságra nézve ha-
tályba lépett.
Az Egyezmény megerősítése azt a kötelezettséget
rója a Magyar Köztársaság törvényhozására és jogalkal-
mazó szerveire, hogy gondoskodjanak a magyar jog és az
Európai Emberi Jogi Bizottságnak és Bíróságnak az
Egyezmény rendelkezéseit alkalmazó és értelmező gya-
kori atának összhangj áról.
Az Egyezménnyel való összhang esetenként jogalko-
tás nélkül, a jogalkalmazás megváltoztatásával is meg-
teremthető. Vannak ugyanakkor olyan területek, ahol az
Egyezménynek megfelelő joggyakorlat csak törvényhozás
útján, a hatályos jogszabályok módosításával, illetve
kiegészítésével alakítható ki. A Tervezetek mindenek
előtt ezeket a szükséges módosításokat és kiegészíté-
seket tartalmazzák.
A törvénytervezetek Kormány elé terjesztéséért az
igazságügyminiszter felelős.
I.
A Tervezetnek a büntetőeljárási szabályokat módo-
sító része a következő fontosabb rendelkezéseket tai
talmazza:
1.	Az Egyezmény 6. cikkében írt ügyfélegyenlőség
követelményének tesz eleget a Tervezet azzal, hogy a
bíróság részére kötelezővé teszi a vádlott és a védő
kérelmére újabb szakértő kirendelését abban az eset-
- 2 -
ben, ha a hatóság a nyomozás során bármilyen kérdés
tisztázására szakértőt rendelt ki.
Ugyancsak az ügyfélegyenlőség elvét hivatott biz-
tosítani a Tervezet azon rendelkezése, amely szerint a
bíróságnak értesítenie kell a vádlottat és a védőt az
ügyészi fellebbezésről, valamint kézbesíteni kell ré-
szükre a másodfokú bíróság területén működő ügyész in-
dítványát.
2.	Az Egyezménynek a személyi szabadság tisztele-
tét előíró 5. cikke 4. pontjára figyelemmel az ideig-
lenes kényszergyógykezelés fenntartásának szükségessé-
gét megfelelő gyakorisággal köteles a bíróság ellenő-
rizni . Tekintettel arra, hogy a nyomozások elhúzódhat-
nak, a Tervezet - a hatályos jognak az előzetes letar-
tóztatás felülvizsgálatára vonatkozó előírásaival
összhangban • gyakoribbá teszi az ideiglenes gyógyke-
zelés fenntartása szükségességének bírói vizsgálatát.
3.	A büntetőeljárás szabályait a Tervezet a sze-
mélyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvá-
nosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvényhez igazítja.
A tanúk védelmének biztosítása érdekében a Terve-
zet szerint a hatóság elrendelheti a tanú személyi
adatainak zárt kezelését.
4.	A Tervezet kötelezővé teszi büntetőeljárás le-
folytatását, ha a hatóság a nyomozás megszüntetése
mellett megrovást alkalmazott, és ez ellen a terhelt
panasszal élt, mert az Egyezmény 6. cikke kimondja,
hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyében bíróság
döntsön.
5.	A Tervezet az ártatlanság vélelmével összhang-
ban módosítja a kártalanítás és a visszatérítés sza-
bályait. Rendelkezései alapján kártalanítás jár az
előzetes letartóztatásért, és ideiglenes kényszergyógy-
kezelésért, a jogerős ítélet alapján kitöltött szabad-
ságvesztésért, a kényszergyógykezelésért és a javító-
intézeti .nevelésért.
Az Alkotmánybíróság 66/1991. (XII.21.) AB határo-
zatában foglaltaknak eleget téve a Tervezet a kártala-
nításról szóló döntést bírósági hatáskörbe utalja és
részletesen szabályozza az eljárás lefolytatását.
Főszabályként büntetőbíróság dönt a kártalanítás
jogalapjáról és összegéről, a Be. XVIII. fejezetében
szabályozott különleges eljárás keretében. Amennyiben
azonban a kártalanítási igény jogi és ténybeli megíté-
lése bonyolult, az iratokat a polgári bíróságnak küldi
meg.
A visszatérítés szabályainak módosításával a Ter-
vezet törvényi szintre emeli azokat a fontosabb ren-
delkezéseket, amelyeket eddig alacsonyabb szintű jog-
szabályok tartalmaztak. Egyúttal gondoskodik arról,
hogy vagyonelkobzás és elkobzás esetén - amennyiben az
elkobzott dolog már természetben nem adható vissza - a
jogosult olyan mértékű ellenértéket kapjon, amely va-
lóságos reparációt jelent a számára.
6.	Ugyancsak az ártatlanság vélelmével és az eh-
hez kapcsolódó kártalanításra jogosultsággal függ
össze a Tervezet azon rendelkezése, amely módot ad a
terheltnek, hogy kérhesse az eljárás lefolytatását,
amennyiben a büntetőeljárás kegyelemből történő meg-
szüntetését a hatóság hivatalból kezdeményezte.
7.	A kiadatási letartóztatás esetén - a jogalkal-
mazási gyakorlatban tapasztalható bizonytalanságra
- 4 -
figyelemmel - a Tervezet egyértelművé teszi, hogy a
kiadatási eljárásban a védő részvétele kötelező.
8. Az Országgyűléshez már korábban benyújtott.
4755. sz. törvényjavaslat is tartalmaz olyan rendelke-
zést - az őrizet tartamának hetvenkét órára csökkenté-
sét -, amely az Egyezmény 5. cikkében foglalt szabad-
sághoz és biztonsághoz való jog követelményének tesz
eleget. Ezért a Tervezet egységes szerkezetbe foglalva
tartalmazza a 4755. sz. törvényjavaslatot is,
amelyet a Kormány az 1994. január 16-i határozatában
visszavont.
II.
A fegyveres erőknél hadkötelezettség alapján
szolgálatot teljesítő, rendfokozat nélküli és tisztes
rendfokozatú katonával szemben alkalmazható fogságfe-
nyítés bírósági felülvizsgálatának bevezetését is az
Egyezmény 5. és 6. cikkében foglaltak indokolják. A
fegyelmi eljárás ugyanis • figyelemmel a szabadságel-
vonást tartalmazó szankcióra - a strasbourgi gyakorlat
szerint olyan eljárásnak minősül, amelynek következté-
ben \"büntetőjogi vádak megalapozottságáról* döntenek.
Az ilyen eljárás pedig legalábbis bírósági felülvizs-
gálatot kíván.
A megfenyített kérelme alapján a bíróság tárgya-
láson érdemben bírálja el az ügyet. A kérelem a fenyí-
tés végrehajtására halasztó hatályú.
A Tervezet az eljárási határidőket az Egyezmény
6. cikkére is figyelemmel, a lehető legrövidebb tar-
tamban határozza meg. A bíróság a fenyítést kiszabó
parancsot érdemben meg is változtathatja, de a jogkö-
vetkezményt nem súlyosíthatja.
- 5 -
A Tervezet egyúttal hatályon kívül helyezi az
1971. évi 10. számú törvényerejű rendeletnek a fogság-
fenyítésre vonatkozó szabályait. Ezzel megszünteti a
hivatásos állománnyal szemben a fogságfenyítés kisza-
básának lehetőségét.
III.
A Tervezetnek a kóros elmeállapotú személyek
gyógykezelésére és gondozására vonatkozó része az
egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény, illetőleg
az ennek végrehajtásáról szóló 15/1972. (VIII.5.) EüM.
rendelet egyes szakaszainak a módosítását, valamint a
korábban rendeleti szinten szabályozott fontosabb kér-
dések törvényi szintre emelését tartalmazza.
A Tervezet a kóros elmeállapotú személyek körébe
sorolja az elmebetegeken túl a kábítószeréivezőket és
az alkoholistákat is. A Tervezet szerint a kötelező
intézeti gyógykezelésre nem szoruló szenvedélybetegek-
kel szemben igazgatási természetű gyógykezelés, gondo-
zás elrendelése nem lehetséges.
A pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelése
a beteg kérelme, sürgős szükség esetén az orvosi uta-
sítás, illetve a bíróság határozata alapján történhet.
A sürgős szükség fogalmát a Tervezet részletesen meg-
határozza, és ilyen esetben is kötelezővé teszi az in-
tézeti gyógykezelés utólagos elrendelését. Sürgős
szükség esetén történő intézeti gyógykezelésnél is
minden esetben be kell szerezni a bíróság határozatát.
Az Egyezmény 5. cikkének 4. pontjában foglalt kö-
vetelményre figyelemmel a Tervezet gondoskodik arról,
- 6 -
hogy a betegek intézeti gyógykezelésének szükségessé-
gét - akkor is, ha a gyógykezelésre a beteg kérelmére
került sor - a bíróság megfelelő gyakorisággal ellenő-
rizze. Amennyiben a gyógykezelés elrendelésére a beteg
kérelme alapján kerül sor, a sürgős szükség esetét ki-
véve, a beteg az intézetből bármikor szabadon távoz-
hat.
Ha a beteg további gyógykezelése már nem indo-
kolt, bírói döntés nélkül is haladéktalanul el kell az
intézetből bocsátani.
A Tervezet részletesen szabályozza a kötelező in-
tézeti gyógykezelés elrendelésére irányuló bírósági
eljárást, valamint a bírói döntéssel szemben a jogor-
voslat lehetőségét. Az eljárás során a beteg érdekeit
számos garanciális szabály védi, így pl. az eljárási
határidők, kötelező képviselet, az igazságügyi or-
vosszakértő igénybevételének kötelezettsége.
IV.
Az ügyvédekkel szemben lefolytatandó fegyelmi el-
járás az Egyezmény értelmében a 6. cikk hatálya alá
esik. Ezért az érintettnek joga van arra, hogy ügyét a
törvény által létrehozott, független és pártatlan bí-
róság tárgyalja. A bíróságnak azonban nem kell a ren-
des bírósági szervezetbe illeszkedő testületnek lenni-
e, összetétele pedig igazodhat az eljárás alapját ké-
pező ügy jellegéhez.
Az ügyvédségről szóló - 1991.évi XXIII.törvénnyel
módosított - 1983. évi 4. törvényerejű rendelet
(Ütvr.) 16. § -a az ügyvédek elleni fegyelmi eljárást
7
első fokon az ügyvédi kamara fegyelmi bizottsága, má-
sodfokon az Országos Ügyvédi Kamara fegyelmi bizottsá-
ga hatáskörébe utalja; a konkrét fegyelmi ügyben eljá-
ró fegyelmi tanács tagjai mind első fokon, mind másod-
fokon ügyvédek.
Az Egyezmény 6. cikkével való összhang megterem-
tése érdekében a Tervezet az ügyvéd elleni fegyelmi
eljárásban hozott határozat bírói felülvizsgálatára is
lehetőséget ad olymódon, hogy a fegyelmi ügy másodfokú
elbírálásába hivatásos bírákat von be.
A Tervezet az Országos Ügyvédi Kamara öttagú fe-
gyelmi tanácsának összetételét úgy határozza meg, hogy
a fegyelmi tanács három tagja hivatásos bíró, két tag-
ját pedig az Országos Ügyvédi Kamara fegyelmi bizott-
sága jelöli ki a tagjai közül.	.
Az ügyvédek fegyelmi ügyeiben eljáró hivatásos
bírákból az Országos Bírói Tanács állít össze jegyzé-
ket, az igazságügyminiszter, illetőleg a megyei (fővá-
rosi) bíróságok elnökeinek jelöltjei közül. Az eljáró
hivatásos bírákat az Országos Ügyvédi Kamara fegyelmi
bizottságának elnöke a jegyzékbe felvett hivatásos bí-
rák közül jelöli ki.
V.
Az államigazgatási egyeztetés során a büntetőel-
járásról szóló törvény módosításának tervezetével, a
fogságfenyítés bírósági felülvizsgálatáról szóló tör-
vénytervezettel és az egészségügyről szóló törvény mó-
dosításának tervezetével mindenki egyetértett. Az Or-
szágos Bírói Tanács az ügyvédségről szóló törvényerejű
rendelet módosítására tett észrevételt.
Az Országos Bírói Tanács álláspontja szerint az
Országos Ügyvédi Kamara fegyelmi tanácsában hivatásos
- 8 -
bírák közreműködése ellentétben áll azzal, hogy a bí-
róság feladata az igazságszolgáltatás, mert ez a tevé-
kenység nem igazságszolgáltatási feladat ellátása. Az
észrevételt nem fogadtuk el.
A Tervezet megoldása megfelel az Egyezmény kívá-
nalmainak. Az, hogy az Alkotmány 45.§-ának (1) bekez-
dése és a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény
1•§-a szerint a bíróságok feladata az igazságszolgál-
tatás, nem zárja ki azt, hogy a bírák az állampolgárok
törvényes érdekeinek biztosítása érdekében más felada-
tokat is ellássanak. A közjegyzőkről szóló 1991. évi
XLI. törvény 80.§-a is hasonlóan rendelkezik, hiszen a
közjegyzők fegyelmi ügyeiben első fokon a megyei bíró-
ság, másodfokon a Legfelsőbb Bíróság közjegyzői fe-
gyelmi tanácsa jár el, az öttagú fegyelmi tanács elnö-
ke és egy tagja bíró, három tagja közjegyző.
VI.
A Kormányéiőterjésztés részét képező jogszabály-
tervezetek elfogadása a bíróságok működéséhez az aláb-
bi pénzeszközök biztosítását igényli:
1.	A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény
kártalanításról rendelkező szabályainak módosítása a
megyei bíróságok munkaterhét növeli meg, amelynek éves
költségkihatása várhatóan a következő:
5 megyei bírói állás 109.440,- Ft/fő/hó 7,1
5 tisztviselői állás 38.880,- Ft/fő/hó 2,5
Tb. járulék (44 %)	4,2
Dologi, működési kiadások, első fel*
szerelési kiadások	6,0
millió Ft
millió Ft
millió Ft
millió Ft
9
A Tervezet elfogadása esetén bírósági szakban a
vádlott és a védő kérelmére kötelező lesz más szakértő
kirendelése.
A kérelemre történő szakértői kirendelés miatti
költségnövekedés pontosan nem határozható meg, de vár-
hatóan több, mint évi 10,0 millió forint lesz.
2.	Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény
módosításának tervezete a kóros elmeállapotú személyek
gyógykezelése és gondozása esetén a bírósági felül-
vizsgálatot a hatályos szabályozásnál rövidebb időkö-
zönként teszi kötelezővé. E módosítás a helyi bírósá-
gok szintjén igényel jelentős létszámnövelést.
éves
40 helyi bírói állás 84.240,- Ft/fő/hó 43,8 millió Ft
30 ügykezelő	21.600,- Ft/fő/hó 8,4 millió Ft
Tb. járulék (44 %)	23,0 millió Ft
Dologi, működési kiadások, első felsze-
relési kiadások	42,0 millió Ft
A jogszabályt módosító tervezetek növelik a bíró-
ságok eljárási költségeit, dologi kiadásait (posta-
költség, anyagszer stb.), amely összességében, kalku-
láltán 50.0 millió Ft-ban állapítható meg. A bíróság
költségvetéséből kell fedezni az Országos Ügyvédi Ka-
mara fegyelmi tanácsában eljáró bírák költségeit (úti-
költség, napidíj) is.
3.	Az 1994. évi költségvetés tervezésénél a bíró-
ságok költségvetésénél az előterjesztésben szereplő
- 10 -
törvényjavaslatok költségkihatásaként 165,4 millió Ft.
szerepelt. A későbbi egyeztetések eredményeként az
1994. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat ezt
nem tartalmazza. Az anyagi feltételek hiánya késlel-
tetheti az Egyezmény 6. cikkében írt ésszerű határidőn
belüli döntések meghozatalát. 1994. év második felétől
reális annak a lehetősége, hogy az eljárások elhúzódá-
sa miatt az Emberi Jogi Bíróság az Egyezmény megsérté-
sét állapítja meg, ez pedig azzal a következménnyel
járhat, hogy Magyarországot jelentős összegek megfize-
tésére kötelezik. Ezért az 1995. évi költségvetés ter-
vezésénél az itt írt költségkihatásokat indokolt fi-
gyelembe venni.
A Kormány 1993. április 15-i ülésén hozott dönté-
se alapján a jogszabály-módosítások pénzügyi kihatása-
ira vonatkozó vizsgálatot - az érintett tárcák bevoná-
sával - a Pénzügyminisztérium Gazdaságelemzési és In-
formatikai Intézete elvégezte.
A hatásvizsgálat során megállapítást nyert, hogy
az előterjesztésben tárgyalt és ahhoz kapcsolódó jog-
szabály-módosítások alapvetően csak a bírósági szerve-
zetet és eljárást érintő bér, járulék és dologi ter-
mészetű költségtöbbletet eredményezhetnek, az erre vo-
natkozó adatokat azonban maga az előterjesztés is -
kellő részletességgel - tartalmazza. Mivel az e körben
rögzített számadatokkal kapcsolatosan aggály nem me-
rült fel, azok felülvizsgálatára nem volt szükség.
\
4.	Az előzetes letartóztatás bírósági felülvizs-
gálata határidejének 72 órára történő leszállítása
szintén többletköltségeket igényel. Ezen rendelkezés
költségigényének a kidolgozása 1990-ben a bíróságok, a
Legfőbb Ügyészség és a Belügyminisztérium vonatkozásá-
ban is megtörtént. Az őrizet időtartamának 72 órára
11
történő leszállítását tartalmazó előterjesztést, annak
költségkihatásaival együtt a Kormány 1990. októberében
elfogadta és a törvényjavaslatot 683. szám alatt az
Országgyűlés elé terjesztette, elfogadására azonban az
előző ciklusban már nem került sor.
Budapest, 1994. október
Dr. Vastagh Pál
- 12 -
HATÁROZATI JAVASLAT
1.	A Kormány az Európai Tanácsnak az emberi jogok
és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezménye
megerősítésével kapcsolatos jogszabály-módosításokat
tartalmazó kormányelőterjesztést elfogadja, és az Elő-
terjesztés mellékletét képező törvényjavaslatokat kü-
lön -külön törvényjavaslattokként - sürgős megtárgya-
lásra - az Országgyűlés elé terjeszti. A törvényjavas-
latok tartalmukban összefüggenek, ezért az egyidőben
történő tárgyalásuk szükséges.
2.	Az előterjesztés mellékletét képező törvényja-
vaslatok költségkihatásait - a bírósági szervezetet és
eljárást érintő bér, járulék és dologi természetű
költségtöbbletet - az 1995. évi költségvetés tervezé-
sénél figyelembe kell venni.
3.	A törvényjavaslatok Országgyűlés előtti előa-
dója dr. Vastagh Pál igazságügyminiszter.
Általános indokolás
Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelmé-
ről szóló európai egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc
kiegészítő jegyzőkönyv (a továbbiakban: Egyezmény)
1992. november 5-én a Magyar Köztársaságra nézve ha-
tályba lépett.
Az Egyezmény megerősítése azt a kötelezettséget
rója a Magyar Köztársaság törvényhozására és jogalkal-
mazó szerveire, hogy gondoskodjanak a magyar jog és az
Európai Emberi Jogi Bizottságnak és Bíróságnak az
Egyezmény rendelkezéseit alkalmazó és értelmező gya-
korlatának összhangjáról.
Az Egyezménnyel való összhang esetenként jogalko-
tás nélkül, a jogalkalmazás megváltoztatásával is meg-
teremthető. Vannak ugyanakkor olyan területek, ahol az
Egyezménynek megfelelő joggyakorlat csak törvényhozás
útján, a hatályos jogszabályok módosításával, illetve
kiegészítésével alakítható ki. A Javaslat mindenek
előtt ezeket a szükséges módosításokat és kiegészíté-
seket tartalmazza.
A Javaslatban szerepelnek ugyanakkor olyan ren-
delkezések is, amelyek nem állnak közvetlen kapcsolat-
ban az Egyezmény előírásaival. Ezek a rendelkezések az
1973. évi I. tv. (a továbbiakban: Be.) előírásait a
már hatályba lépett egyéb jogszabályokhoz igazítják és
felszámolják a gyakorlatban esetenként megfigyelhető
következetlenséget, bizonytalanságot. Felvételüket az
Egyezménnyel való összhangot biztosítani hivatott Ja-
vaslatba az indokolja, hogy valamennyi kapcsolódik az
Egyezményben biztosított valamely emberi joghoz.
-	2 -
Részletes indokolás
.	Az 1.§-hoz
A Be. 25.§-ának b) pontja az állam elleni bűncse-
lekmények elbírálását a megyei bíróság hatáskörébe
utalja, a Btk. 148*149. §-ában meghatározott izgatás
kivételével. A Btk-nak az 1989. évi XXV. törvénnyel
történt módosítása az izgatást kivette az állam elleni
bűncselekmények köréből és közösség elleni izgatás
címmel a közrend elleni bűncselekmények között helyez-
te el. A Javaslat a Be. 2S.§ -ának b) pontját a büntető
anyagi jognak ezzel a módosulásával hozza összhangba.
A 2.§-hoz
A Be. 29.§-ának (1) bekezdése felsorolja azokat a
bűncselekményeket, amelyek miatt az eljárásra kizáró-
lag a Fővárosi Bíróság illetékes. Ezek közül a más
szocialista állam elleni bűncselekményt az 1989. évi
XXV. törvény 17.§ -ának (1) bekezdése elhagyta a Btk-
ból. A Javaslat 2.§-a ennek megfelelően módosítja a
Be. 2 9.§ -ának (1) bekezdését.
A 3.§-hoz
A Javaslat a tanúk védelmének érdekében kiegészí-
ti a Be-nek a tanúvallomásra vonatkozó szabályait. A
hatóság dönt arról, hogy helyt ad-e a tanú kérelmének
és elrendeli-e a személyi adatoknak az iratokban elkü-
3
lönítve, zártan történő kezelését. Ugyanakkor a tanú
védelmét szolgáló intézkedést a hatóság kérelem nél-
kül , hivatalból is elrendelheti.
A Be. 63.§-ának új (6) bekezdése gondoskodik ar-
ról, hogy a személyi adatokról - a hatóság tagjain
kívül - a tanú kihallgatásánál jelenlévők ne szerez-
hessenek tudomást.
A 4.§-hoz
Az Egyezmény 6. cikke rendelkezik a tisztességes
(fair) eljárás elvéről. Az Európai Emberi Jogi Bizott-
ság és Bíróság gyakorlata szerint a tisztességes eljá-
rás magában foglalja az ügyfelek egyenlőségének elvét.
A tisztességes eljárás olyan rendelkezéseket kíván,
amelyek kizárják azt, hogy a vádlottban jogos kételyek
merüljenek fel a bíróságok pártatlansága felől.
Ezeknek a követelményeknek kíván a Javaslat meg-
felelni azzal, hogy előírja: amennyiben a nyomozás so-
rán szakértőt rendeltek ki, az első fokú bírósági el-
járásban kötelező más szakértőt is kirendelni, ha ezt
a vádlott vagy a védő kéri.
Az 5.§-hoz
A hatályos Be. kifejezetten nem rendelkezik ar-
ról, hogy felolvasható-e a tárgyaláson a terheltnek a
nyomozás során tett vallomása, ha a tárgyalási sza-
kaszban él a vallomás megtagadási jogával.
- 4 -
Egyes esetekben a tényállás tisztázása végett -
akár más terhelt vagy a sértett érdekében is - szüksé-
gessé válhat, hogy a bíróság a tárgyalás anyagává te-
gye annak a terheltnek a korábbi vallomását, aki a
tárgyaláson a vallomás tételét megtagadja.
A Javaslat ezért a Be-nek az okiratról szóló
83.§-ának (3) bekezdését azzal a rendelkezéssel egé-
szíti ki, hogy az okirat felhasználható, ha a vallo-
mást tevő megtagadja a vallomást.
A 6.§-hoz
Az Egyezmény 5. cikkének 3. pontja kimondja, hogy
az őrizetbe vett személyt haladéktalanul bíró elé kell
állítani. (Hasonló rendelkezést tartalmaz az 1976. évi
8.	törvényerejű rendelettel kihirdetett Polgári és Po-
litikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 9. cikkének
3.	pontj a.)
A Be-nek az 1989. évi XXVI. törvénnyel történt
módosítása megteremtette ugyan az előzetes letartózta-
tás elrendelésére a bíróság hatáskörét az eljárás nyo-
mozási szakaszában is, de a Be. 91.§-ának módosított
(2) bekezdése az őrizet leghosszabb tartamát az addigi
hetvenkét óra helyett öt napban határozta meg.
Az Emberi Jogi Bíróság ítéletei azt mutatják,
hogy a terhelt bírósági határozat nélküli fogvatartá-
sának öt napos leghosszabb tartama ellenkezik az
Egyezmény 5. cikke 3. pontjában foglalt \"haladéktalan\"
bíró elé állítás követelményével. Ezért a Javaslat a
- 5 -
Be. 91.§-ának (2) bekezdését úgy módosítja, hogy az
őrizet leghosszabb tartamát hetvenkét órában állapítja
meg.
A Javaslat szövege nem utal arra, hogy a hetven-
két órás időtartamon belül az ügyész indítványozhatja
az előzetes letartóztatást. Ezt a Be. 379/A.§-ának (1)
bekezdése rendezi.
A 7.§-hoz
Az Egyezmény 5. cikkének 4. pontja szerint: \"Sza-
badságától letartóztatás vagy őrizetbe vétel folytán
megfosztott minden személynek joga van olyan eljárás-
hoz, melynek során őrizetbe vételének törvényességéről
a bíróság rövid határidőn belül dönt, és törvényelle-
nes őrizetbe vétele esetén szabadlábra helyezését ren-
déli el.\"
A hatályos eljárási törvény csak az előzetes le-
tartóztatás szükségességének rendszeres felülvizsgála-
táról szól, ha az ügyben a vádiratot már benyújtották.
Az ideiglenes kényszergyógykezelés esetében a hat hó-
napos időtartam eltelte után csak akkor kerül sor a
kényszerintézkedés szükségességének vizsgálatára, ha
az ügyész a vádiratot még nem nyújtotta be.
Az Egyezmény 5. cikkének 4. pontjában foglalt kö-
vetelményének tesz eleget a Javaslat azzal, hogy elő-
írja: \"Ha a vádirat benyújtása után elrendelt vagy
fenntartott ideiglenes kényszergyógykezelés tartama
hat hónapot meghalad, és az első fokú bíróság még nem
hozott ügydöntő határozatot, az első fokú bíróság... a
kényszergyógykezelés indokoltságát felülvizsgálja\".
- 6 -
Amennyiben az ideiglenes kényszergyógykezelés el-
rendelésétől (bírósági fenntartásától) egy év eltelt -
az előzetes letartóztatásra vonatkozó rendelkezésekhez
hasonlóan - mind a nyomozás, mind a bírósági eljárás
szakaszában a Legfelsőbb Bíróság vizsgálja felül az
i de i glenes kényszergyógykezelés indokoltságát.
A 8.§-hoz
A Be. 99.§ -ában szabályozott lakhelyelhagyási ti-
lalom olyan kényszerintézkedés, amely az Egyezmény
Negyedik Kiegészítő Jegyzőkönyve 2. cikkében biztosí-
tott mozgásszabadságot korlátozza. Az Egyezmény ebben
az esetben nem kívánja meg, hogy a kényszerintézkedés-
ről a nyomozás szakaszában bíró döntsön.
A Be-nek az előzetes letartóztatás bírói elrende-
léséről és meghosszabbításáról szóló rendelkezései ér-
telmében a bíróság vagy helyt ad az ügyészi indít-
ványnak és elrendeli a terhelt előzetes letartóztatá-
sát, vagy pedig a terheltet szabadon bocsátja.
A Javaslat felhatalmazza a bíróságot arra, hogy
az ügyészi indítványtól eltérően ne előzetes letartóz-
tatást, hanem lakhelyelhagyási tilalmat rendeljen el
abban az esetben, ha ezt is elegendőnek tartja. Ez a
rendelkezés hozzájárulhat ahhoz, hogy az előzetes le-
tartóztatások száma csökkenj en.
A 9.§-hoz
Az áll eunt i tokról és szolgálati titokról szóló
1987. évi 5. törvényerejű rendelet és a végrehajtására
- 7 -
kiadott 17/1987. (VI.9.) MT. rendelet a büntetőeljá-
rást illetően nem tartalmaz külön előírásokat a titkos
iratok kezelésére. Ezekről utasítások rendelkeztek. Az
utasítások egyes előírásai azonban nem ügyviteli jel-
legű, hanem ténylegesen olyan eljárási szabályokat
tartalmaztak, amelyek nem voltak összhangban a Be.
egyes rendelkezéseivel, különösen a kézbesítésre vo-
natkozó előírásaival.
Az Alkotmánybíróság a 25/1991. (V.18.) AB. hatá-
rozatával az utasítások korlátozó előírásait 1991. de-
cember 31-i hatállyal megsemmisítette. Elismerte, hogy
a büntető eljárásban szükség lehet az államtitok és
szolgálati titok megfelelő védelmére. Határozatában
megállapította azt is, hogy az államtitok és a szolgá-
lati titok védelmét célzó olyan rendelkezéseket, ame-
lyek az eljárás alanyainak jogait érintik, korlátozzák
vagy gyakorlásukat megnehezítik törvényi szinten, ma-
gában a büntető eljárásról szóló törvényben kell el-
helyezni .
A Javaslat ezért az államtitok és szolgálati ti-
tok megőrzése érdekében kiegészíti a Be. 114.§-át, és
ezzel a büntetőeljárás egészére nézve biztosít titok-
védelmet. Az államtitkot vagy szolgálati titkot tar-
talmazó irat hatóságtól történő elvitele azért nem le-
hetséges, mert a titok megfelelő védelme csak ott biz-
tosított. A címzett viszont az ilyen iratot a hatóság-
nál tanulmányozhatja, az abból készített titkos adatot
nem tartalmazó kivonatot pedig megkapja, tehát e sza-
bályozás az alapvető jogait nem csorbítja.
A 10.§-hoz
A személyes adatok védelméről és a közérdekű ada-
tok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a
- 8 -
továbbiakban: adatvédelmi törvény) 3.§-a (1) bekezdé-
sének b) pontja előírja, hogy személyes adat csak ak-
kor kezelhető, ha azt törvény elrendeli. A személyes
adatok kezelésének további feltétele az adatkezelés
célhoz kötöttsége (adatvédelmi törvény S.§).
A személyes adatok törlését az adatvédelmi tör-
vény meghatározott feltételek mellett kötelezően elő-
írja. E szabály alól kivételt csak törvényben, az ál-
lam külső és belső biztonsága, így többek között a
bűnmegelőzés vagy a bűnüldözés érdekében lehet tenni
(adatvédelmi törvény 16.§).
A Javaslat az adatvédelmi törvénnyel összhangban
rendelkezik a személyes adatok kezeléséről, valamint a
személyes adatok törlésének tilalmáról.
A 11.§-hoz
A Javaslat az adatvédelmi törvénnyel összhangban
rendelkezik arról, hogy a hatósági tanú mely személyes
adatait kell jegyzőkönyvbe rögzíteni.
A 12.§ -hoz
A Javaslat 12.§-a, hasonlóan a Be. 127.§ (4) be-
kezdéséhez, kötelezővé teszi a büntető eljárás folyta-
tását - ha az eljárás megszüntetésének egyéb okból
nincs helye -, amennyiben a hatóság a nyomozás meg-
szüntetése mellett megrovást alkalmazott, és ez ellen
a terhelt panasszal élt. A Javaslat ezzel az Egyezmény
6.	cikkének azon rendelkezését hivatott biztosítani,
hogy mindenkinek joga van a független és pártatlan bí-
róság döntését kérni, ha büntetőjogi intézkedést al-
- 9 -
kalmaztak vele szemben.
A 13.§-hoz
1.	A Be. 203.§-a az okiratoknak a tárgyaláson va-
ló felolvasását szabályozza. A Javaslat ezt új (2) be-
kezdéssel egészíti ki, amely a tanú korábbi vallomásá-
nak a tárgyaláson való felolvasását szabályozza.
Ez arra az esetre vonatkozik, amikor a tanú az
eljárás során korábban vallomást tett, a tárgyaláson
viszont él a Be. 66.§-ában szabályozott mentességi jo-
gával. Ebben az esetben a Javaslat kizárja a korábban
tett vallomás tárgyalási felolvasását.
A tanú esetében az alapvető szabály az, hogy val-
lomástételi kötelesség terheli, a Be. 66.§-a kivétel-
ként adja meg a tanúnak azt a jogot, hogy a vallomás
tételét a saját elhatározásától függően megtagadhassa.
Ennek a célja egyrészt a tanú és a hozzátartozója
személyes érdekeinek a védelme, másrészt a foglalko-
zási titoktartáshoz fűződő bizalom megóvása azáltal,
hogy az érdekelt hozzájárulásától teszi függővé a ta-
núvallomás tételét. Ezeknek az érdekeknek a védelme
azt kívánja meg, hogy ha a tanú a tárgyaláson él a
mentességi jogával, a korábban tett vallomása se le-
gyen felolvasható.
2.	A vádlott vallomásának felolvasásáról a tár-
gyaláson a Javaslat 13.§-a nem rendelkezik; erre a Be.
83.§-ának a Javaslat 5.§-ában módosított (3) bekezdé-
sében foglalt általános szabály az irányadó: ha a vád-
lott a nyomozás során vallomást tett, viszont a tár-
gyaláson a vallomást megtagadja, a bíróság a nyomozati
vallomást felolvashatja.
- 10 -
Az emberi méltósághoz való jogot az Alkotmány
biztosítja. Ebből következik az az elv, hogy senki sem
köteles önmagával szemben bizonyítékot szolgáltatni. A
terheltet ezért megilleti a hallgatás joga. Ennek a
jognak a tényleges érvényesülését szolgálja a Be.
87.§-ának (2) bekezdése, amely az eljáró hatóság köte-
lességévé teszi , hogy a terheltet figyelmeztesse a
vallomás megtagadásának jogára. Ha azonban a terhelt a
nyomozási kihallgatása során a vallomás megtagadás jo-
gára történt figyelmeztetés után úgy döntött, hogy
vallomást tesz, ennek a vallomásnak a felhasználása az
eljárás későbbi szakaszában nem aggályos. A hallgatás
joga, a vallomástétel megtagadásának a lehetősége
ugyanis nem hatalmazza fel a terheltet arra, hogy maga
döntse el: mi legyen a sorsa az olyan vallomásnak,
amelyet szabadon, a vallomás megtagadási jogára tör-
tént figyelmeztetést követően tett.
A hatályos törvény nem rendelkezik kifejezetten
arról, hogy a bíróság felolvashatja-e a nyomozati val-
lomást, ha a vádlott a tárgyaláson a vallomástétélt
megtagadja. E vallomás tartalma azonban a hatályos
szabályozás mellett is a tárgyalás anyagává tehető
úgy, hogy a bíróság tanúként hallgatja ki a nyomozó
hatóságnak azt a tagját, aki a nyomozás során a ter-
heltet kihallgatta. Ez a módszer azonban nálunk nem
vált gyakorlattá.
Jóllehet, a vádlott nyomozati vallomásának a
tárgyaláson való felolvasása a Javaslat szerint nem
kötelező, ha a bíróság a nyomozás során tett vallomás
tartalmát a bizonyítékok körébe kívánja vonni, ezt a
vallomást a tárgyaláson fel kell olvasni.
11
A 14. és 15.§-hoz
Az Egyezmény 6. cikkében foglalt, tisztességes el-
járás elemét képező ügyfélegyenlőség elvét hivatottak
biztosítani a Javaslat azon rendelkezései, amelyek ar-
ról gondoskodnak, hogy a védelem alanyai időben tudo-
mást szerezzenek az ügyész eljárási cselekményeiről,
illetve ezek tartalmáról.
A 16.§-hoz
A Be. XVI. fejezetében szabályozott bíróság elé
állítás esetén az őrizet tartamára a Be. 347.§-ának
(1) bekezdése tartalmaz az általánostól eltérő rendel-
kezést: \"Az őrizet - hetvenkét órán túl ügyészi jóvá-
hagyással - az első tárgyalás befejezéséig tart.\" Az
első tárgyalásra a bűncselekmény elkövetésétől számí-
tott nyolc napon belül kerülhet sor; minthogy a nyolc
napos határidőre a Be. 109.§-ának (2)-(3) bekezdése az
irányadó - a határidőbe nem számít be a kezdőnap és,
ha a határidő utolsó napja munkaszüneti nap, a határi-
dő a következő munkanapon jár le - előfordulhat, hogy
a bíróság elé állított terhelt tizenegy vagy tizenkét
napig van őrizetben.
Az Egyezmény 5. cikkének 4. pontjában foglalt
azon előírásnak, amely szerint az őrizetbe vett, il-
letve letartóztatott személyt haladéktalanul bíró elé
kell állítani, nyilvánvalóan minden esetben érvénye-
sülnie kell, tekintet nélkül arra, hogy a terhelttel
szemben az általános vagy valamely külön eljárás sza-
bályai szerint jártak el.
A Javaslat a Be. 347.§-ának (1) bekezdését ezért
úgy módosítja, hogy az őrizet tartamára nem tartalmaz
- 12
az általánostól eltérő rendelkezést. Ez azt jelenti,
hogy az őrizet a bíróság elé állítás esetén is legfel-
jebb hetvenkét óráig tarthat.
A 17.§-hoz
A Be. 379/A.§-ának (1) bekezdése szerint, ha az
előzetes letartóztatás, illetőleg az ideiglenes kény-
szergyógykezelés elrendelése iránt az ügyész indít-
ványt tesz, a gyanúsítottnak a bíróság elé állításáról
a védőt értesíti. A bíróság meghallgatást tart, a Be.
379/A.§-a (2) bekezdésének második mondata szerint a
meghallgatás a védő távollétében is megtartható. Ez
arra az esetre vonatkozik, amikor a védő a meghallga-
tásról értesítést kapott, de azon nem jelent meg. A
gyakorlatban azonban az is előfordul, hogy a gyanúsí-
tottnak van védője, de őt a meghallgatásról valamilyen
oknál fogva nem sikerült értesíteni. Ennek a lehetősé-
ge nő azáltal, hogy a Javaslat 6.§-a az őrizet tarta-
mát hetvenkét órára szállítja le. Ezt a Javaslat úgy
oldja fel, hogy a meghallgatás abban az esetben is
megtartható a védő távollétében, ha az értesítés nem
volt a részére kézbesíthető, illetőleg az értesítés
nem volt vele szóban közölhető.
A 18.§ -hoz
A Javaslat 8.§-a a bíróság számára lehetőséget ad
arra, hogy az előzetes letartóztatás helyett lakhely-
elhagyási tilalmat rendeljen el. A bíróság határoza-
ta elleni fellebbezéssel a Javaslat a Be. 379/B.§-ában
írt - az előzetes letartóztatás, illetve az ideiglenes
kényszergyógykezelés tárgyában hozott végzés elleni
fellebbezésről szóló - szabályokat rendeli alkalmazni.
13 -
A 19.§-hoz
A Javaslat az ideiglenes kényszergyógykezelés fe-
lülvizsgálatára vonatkozó szabályokat az előzetes le-
tartóztatás felülvizsgálatáról szóló rendelkezésekhez
közelíti. Ennek keretében úgy rendelkezik, hogy a Be.
hatályos 380.§-át az ideiglenes kényszergyógykezelés
esetében is alkalmazni kell.
A 20.§-hoz
A Be-nek a kártalanításra vonatkozó szabályait a
Javaslat az Egyezmény 6. cikkének 2. pontjára tekin-
tettel alakítja át, egyben figyelemmel van a 66/1991.
(XII.21.) AB határozatban foglaltakra.
Az Egyezmény 6. cikkének 2. pontja - Alkotmányunk
és a Be. szövegéhez hasonló megfogalmazásban - rögzíti
az ártatlanság vélelmét. E szerint: \"Minden bűncselek-
ménnyel gyanúsított személyt mindaddig ártatlannak
kell tekinteni, amíg bűnösségét a törvénynek megfele-
lően meg nem állapították.\"
Az Európai Emberi Jogi Bíróság gyakorlata szerint
az ártatlanság vélelme - egyebek között - azt jelenti,
hogy az olyan személy, akinek büntetőjogi felelősségét
nem állapították meg, nem sújtható olyan jogkövetkez-
ményekkel, amelyet a jog a bűnösség megállapításához
kapcsol. Az ártatlanság vélelmének említett elemét a
kártalanításra vonatkozó szabályok kialakításánál fi-
gyelembe kell venni.
14 -
A Javaslat: 20. §-a az előzetes letartóztatásért és
az ideiglenes kényszergyógykezelésért járó kártalaní-
tás szabályait tartalmazza.
A Be. tervezett új 383.§-ának (1) bekezdése I.
pontja azokat a kártalanításra jogosító eseteket so-
rolja fel, amikor az eljárás vagy a nyomozati, vagy
pedig a bírósági szakaszban (ezen belül pedig vagy a
tárgyalás előkészítése során, vagy pedig a tárgyalá-
son) megszűntetéssel zárul, míg a II. pont a kizárólag
a bíróság által hozható határozatokat tartalmazza.
Nem sérti az ártatlanság vélelmét a kártalanítás
kizárása abban az esetben, ha az eljárást - megrovás
alkalmazása mellett - a cselekmény társadalomra ve-
szélyességének csekély foka miatt szüntették meg. Er-
ről rendelkezik a Be. tervezett új 383.§-ának (2) be-
kezdése .
Ugyanez a helyzet akkor, ha a terhelt maga szol-
gáltatott okot arra, hogy személyi szabadságától meg-
fosszák, illetve, ha elmeműködése kóros állapota miatt
felmentették ugyan, de elrendelték kényszergyógykeze-
lését. Ezért a Javaslat a hatályos jogban meglévő (Be.
383.§ (2) bekezdés), a kártalanítási igényt kizáró
okokat megtartja.
A 21.§-hoz
A hatályos eljárási törvény szerint a szabadság
elvonásával járó intézkedések közül csak a kitöltött
kényszergyógykezelésért illeti meg az érintettet a
kártalanítás.
15
A jogerős ítélet alapján elszenvedett szabadság-
éi vonásért kártalanítás jár a terheltnek egyebek kö-
zött abban az esetben, ha őt a perújítási vagy a fe-
lülvizsgálati eljárás eredményeképp enyhébb büntetésre
ítélik. Ezzel szemben nem illeti meg a terheltet kár-
talanítás abban az esetben, ha a perújítás vagy a fe-
lülvizsgálat folytán próbára bocsátották, illetve - a
vádelejtés esetét kivéve - az eljárást vele szemben
megszüntették (Be. 384.§ (1) bek.).
A hatályos szabályozás nyilvánvaló ellentmondása-
it számolja fel a Javaslat azzal, hogy a kártalanítás-
ra jogosultságot a kitöltött javítóintézeti nevelésért
is elismeri, továbbá azzal, hogy kártalanítást bizto-
sít abban az esetben, sünikor a perújítás vagy a felül-
vizsgálat folytán a terheltet próbára bocsátották vagy
az eljárást vele szemben megszüntették.
A 22.§-hoz
Az Alkotmánybíróság a 66/1991. (XII.21.) AB hatá-
rozatában kifejtette, hogy a törvénytelen letartózta-
tás vagy fogvatartás áldozatának járó kártérítés (Al-
kotmány 55.§ (3) bekezdés) és a Be-ben szabályozott
kártalanítás között \"a jogalap tekintetében különbség
van, mértékük azonban megegyezik: az okozott kár\". Az
Alkotmányban biztosított kártérítési igénnyel kapcso-
latban pedig megállapította, hogy az \"érvényesítésénél
irányadó szabályokat a Ptk-nak a szerződésen kívüli
kárfelelősségről szóló rendelkezései tartalmazzák\".
A Javaslat az Alkotmánybíróság határozatában fog-
laltaknak megfelelően rendelkezik a kártalanítás mód-
j ára és mértékére alkalmazandó szabályokról.
16
A 23.§-hoz
A kártalanítási igény előterjesztését szabályozó
rendelkezéseket a Javaslat a kártalanítási igényt meg-
alapozó határozatokra, valamint a kártalanítás módjá-
ra és mértékére vonatkozó új előírásokra figyelemmel
módosítja.
Ha a kártalanítási igényt megalapozó határozatot
bíróság hozta, úgy a jogosult hat hónapon belül ter-
jesztheti elő az igényt. A határidőt a jogerős határo-
zat közlésétől kell számítani (385.§ (1) bek.).
A Javaslat nem ír elő különleges hatásköri és il-
letékességi szabályt. így a Be. 356.§ (2) bekezdés b)
pontja alapján az a bíróság jár el, amely az alapügy-
ben első fokon ügydöntő határozatot hozott. Ennek meg-
felelően a kártalanítási igényt is ennél a bíróságnál
kell benyújtani.
A Be. tervezett új 385.§ (3) bekezdése azt az
esetet szabályozza, amikor az eljárás nem jutott el a
bírósági szakaszba. Ilyenkor a kártalanítási igényt a
nyomozás megszüntetéséről szóló határozat közlésétől
számított hat hónapon belül kell előterjeszteni annál
a bíróságnál, amely a kényszerintézkedést elrendelte.
A 24.§-hoz
A kártalanítási igény elbírálására vonatkozó új
szabályokra tekintettel a Be. tervezett új 385/A.§-a
kimondja, hogy az eljárásban a Magyar Államot az igaz-
ságügyminiszter képviseli.
17 -
A 25.§-hoz
A Javaslat 25.§-a szerint a kártalanítás módjára
és mértékére a Polgári Törvénykönyvnek a szerződésen
kívül okozott kárért való felelősségre vonatkozó sza-
bályait kell alkalmazni. Előfordulhat, hogy a kártala-
nítási igény ténybeli és jogi feltételeit csak nagy
nehézséggel lehet tisztázni, illetve megállapítani a
különleges eljárás keretében. Ezért a Javaslat ebben
az esetben az iratoknak a polgári bírósághoz történő
megküldését engedélyezi.
Közigazgatási jogkörben okozott kárról lévén szó,
a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. tör-
vény 23.§ (1) bekezdése szerint ilyenkor az eljárás
lefolytatása a megyei bíróság hatáskörébe tartozik.
Az iratoknak a polgári bíróságnak megküldésére a
másodfokú eljárásban is sor kerülhet. Erről a Javaslat
26.§-a rendelkezik.
A Be. tervezett új 385/B.§-ának (2) bekezdése az
egyébként fellebbezésre jogosultak közül senkinek sem
engedélyezi a fellebbezést az iratoknak a polgári bí-
rósághoz történő megküldését elrendelő végzés ellen.
A 2 6.§ -hoz
A Javaslat 24.§-a szerint a kártalanítás iránti
eljárásban a Magyar Államot az igazságügyminiszter
képviseli. Ebből értelemszerűen következik, hogy a Be.
18 -
356.§ (2) bekezdésének g) pontjában írtakon kívül az
igazságügyminiszter is fellebbezhet a bíróság határo-
zata ellen.
A 27.§-hoz
A Javaslat 22.§-a szerint a kártalanítás módjára
és mértékére a Ptk-nak a szerződésen kívül okozott ká-
rért való felelősségre vonatkozó rendelkezéseit kell
alkalmazni. Erre figyelemmel indokolt, hogy a bíróság
a Polgári Perrendtartás szabályai szerint járjon el, a
Be-ben foglalt eltérésekkel. Ilyen eltérő rendelkezést
tartalmaz a tervezett új 385/D.§ (2) bekezdése: e sze-
rint a perben felperesként a terhelt, illetve az örö-
köse, alperesként pedig az igazságügyminiszter vesz
részt.
A 28.§-hoz
A Javaslat 28.§-a a visszatérítés szabályainak
módosításával törvényi szintre emeli azokat a fonto-
sabb rendelkezéseket, amelyeket eddig alacsonyabb
szintű jogszabályok tartalmaztak. Egyúttal gondoskodik
arról, hogy vagyonelkobzás és elkobzás esetén -
amennyiben az elkobzott dolog már természetben nem ad-
ható vissza - a jogosult olyan mértékű ellenértéket
kapjon, amely valóságos reparációt jelent a számára.
A Javaslat a visszatérítési eljárásra a kártala-
nítási eljárás szabályait rendeli alkalmazni azzal az
eltéréssel, hogy az igényérvényesítés lehetőségének
időbeli korlátot nem állít.
19
A 29.§-hoz
A kiadatási letartóztatás elrendelésének szabá-
lyait a Javaslat az Európai Kiadatási Egyezmény 12.
cikkével összhangban úgy módosítja, hogy a külföldi
hatóság megkereséséhez bűnösséget megállapító, végre-
hajtható ítéletet vagy elfogató parancsot kíván meg. A
Javaslat továbbra is megtartja azt a hatályos rendel-
kezést, hogy az ítélettel vagy elfogató paranccsal
azonos hatályú más határozat is alapját képezheti a
kiadatási letartóztatásnak.
Szintén az Európai Kiadatási Egyezményben foglal-
taknak tesz eleget a Javaslat a Be. 390.§-a (2) bekez-
désének módosításával, amikor a kiadatási megkeresés
megérkezése előtt elrendelt letartóztatás feltételéül
írja elő, hogy a késedelem a kikért személy szökésének
vészéiyévei j árj on.
A 30.§-hoz
A Be. 47.§-ának b) pontja kötelezővé teszi a védő
részvételét az eljárásban, ha a terheltet fogva tart-
ják, az őrizetbevételt kivéve. A Be-nek a különleges
eljárások során követendő általános szabályokról szóló
356.§ (1) bekezdése szerint: e törvény rendelkezéseit
a különleges eljárásokban az e fejezetben foglalt el-
térésekkel kell alkalmazni. Sem a különleges eljárások
során követendő általános szabályok, sem pedig a vala-
mennyi nemzetközi vonatkozású eljárásra irányadó 388.§
nem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely eltérne a
Be. 47.§-ának b) pontjában foglalt előírástól. Nem
tartalmaznak ilyen rendelkezést a Be-nek a kiadatási
eljárásról szóló 389. és 390.§-ai sem.
- 20 -
Az eljárás sajátos jellege miatt azonban a gya-
korlat nem egységes abban, hogy a kötelező védelemre
vonatkozó általános szabály alkalmazandó-e a kiadatási
eljárásban. A jogbizonytalanság felszámolására a Ja-
vaslat 30.§-a kimondja, hogy a kiadatási eljárásban a
védő részvétele kötelező.
A 31.§ -hoz
A Javaslat 31.§-a a kegyelmi eljárás szabályait
módosítja. Jelenleg a kegyelemmel kapcsolatos eljárás
egyes rendelkezéseit a 107/1979. (IK.8.) IM utasítás
szabályozza. A Javaslat törvényi szintre emeli a leg-
fontosabb rendelkezéseket: meghatározza, hogy ki jogo-
sult kegyelmi kérelem előterjesztésére, hogy a kérel-
met melyik hatóságnál, illetve bíróságnál kell előter-
jeszteni. Egyúttal az adatvédelmi törvény előírásainak
megfelelően feljogosítja a hatóságot arra, hogy a ter-
heltnek a kegyelmi döntéshez szükséges személyes ada-
tait beszerezze.
A 3 2.§ -hoz
A Javaslat 32.§-a a kegyelmi kérelem és az elbí-
rálásához szükséges iratok felterjesztéséről rendelke-
zik. A hatályos szabályokkal egyezően feljogosítja az
igazságügyminisztert a büntetés végrehajtásának a köz-
társasági elnök döntéséig történő elhalasztására vagy
f élbeszak ítására.
A 3 3.§ -hoz
Az ártatlanság vélelmével és az ehhez kapcsolódó
kártalanításra jogosultsággal függ össze a Javaslat
21
33. §-a, amely módot, ad a terheltnek, hogy kérhesse az
eljárás lefolytatását, amennyiben a büntető eljárás
kegyelemből történő megszüntetését a hatóság hivatal-
ból kezdeményezte."
